Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-13 / 16. szám

„HETI S Z E M L E“ (16 ik szám.) B A Pannónia díszterme részére szükséges tükrök beszerzésével a tanács megbizatott an- Eak kijelentésével, heg}' a tükrök hazai gyártmányúak legyenek. A lövész-egylet kérelmét, hogy az el­vett, lövelde helyiség helyett a város egy más megfelelő helyiséget s területet, bocsás­son az egyesület rendelkezésére, a tanács elutasítani véleményezte, azon okok alapján, mert a czól nem áll arányban azzal az ál­dozattal amennyibe uj lövő helyiség felálli ása a városnak kerülne. Az egylet védelméte Cray bizottsági tag kelt s amellett argumentált hogy a közgyűlésnek kötelessége az el tme- tett lövész-egyletet feltámasztani, mert az egyesület okot nem szolgáltatott arra, hogy vagyonától, helyiségeitől a város megfoszsza. Szavazásra kerülvén a dolog, a több­ség a lövészegyletet kárpótolni kívánja s megbízta a tanácsot, hogy alkalmas helyi­ségről gondoskodjék s a költségekről rész­letes előterjesztést, nyújtson be. Nyisztor Endre és társainak lakbérel- engedési ügyben beterjesztett fellebbezését a közgyűlés elvetette. Tudomásul szolgált az 1903. évre vo­natkozó közigazgatási bizottsági jelentés. Koós Sándor Kinizsy-utczai lakosnak megengedték, hogy telkét két részre oszt­hassa. Barmtet Jenő rendőrt évi 288 koronával nyugdíjazták. Kóos Gábornak 4 heti szabadság időt engedélyezett a közgyűlés, azzal a feltétellel, hogy szabadságának megkezdését a polgár- mester fogja meghatározni. Kuruc z estély. A szatmári Kölcsey-kör, a mely már számtalanszor tanujelét, adta annak, hogy városunk kulturális és társadalmi éleiében egyike a legjelentősebb tényezőknek, folyó hó 9.-ikán a színházban rendezett estélyével ismét magára vonta a müveit közönség fi­gyelmét. s kivívta a jelenvoltak osztatlan elismerését. Az irodalom és zenetörténeti előadással azt lehet mondani, hármas czólt szolgált., — egyrészt pompás szórakozást kí­vánt nyújtani a közönségnek, másrészt, fel akarta eleveníteni nemzetünk egyik legfé­nyesebb korszakát, a kurucz korszakot,; kü­lönösen annak költészetét és zenéjét: — ezeken kívül azon nemes czéljuk volt még ez estély rendezőinek, hogy a tiszta jövede­lemből halhatatlan költőnk, Kölcsey szobra körülkerítésének költségeit óhajtották fedezni Czéljukat valóban minden tekintetben elér­ték. iSzatmáron már sok jeles műkedvelő előadást láttunk, de ennek színvonala talán minden eddiginél magasabb : — a közönség egyrészt kiválóan élvezetesnek találta az elő­adást, másrészt sokat tanult, a hallottak­ból : — az, anyagi eredményt pedig bizo­nyítja az, hogy Szatmár intelligencziájának szine-java a színház földszintjét s páholyait teljesen megtöltötte. Az első szám Kéler: „Rákóczi-nyitá- nya“ volt, melyet jeles honvéd zeneka­runk kiváló tudással s preczizitással adott elő. Nem kevesebb élvezetet, szerzett a kö­zönségnek ezután 8 szatmárnémeti dalegye­sületnek sa honvédzenekarnak együttes sze­replése. Ezután Ozsváth Elemér tanár mű­vészi színvonalon álló szavalata következett, ki hazafias tűzzel adta elő tanártársának, Szabados Edének gyönyörű „Prolog“-ját. A szavalót s a szerzőt lelkes tapsokkal ünne­pelték. Az elismerés oroszlánrésze, bár min­den szereplő ritka műélvezetben részesítette a közönséget, Orosz Alajost, a Kölcsey kör irodalmi szakosztályának elnökét illeti meg, kinek a kurucz világ költészetét és zenéjét ismertető felolvasása nem sorozható a sab­lonos alka túi felolvasások közzé. Irodalmi értékkel bíró értekezés az, melynek jellem­vonásai : — nagy irodalmi ismeret, minden fontos dologra kiterjeszkedő, dicséretes után­járásra valló részletesség és élvezetes stilus. A felolvasásba beleszőtt kurucz dalokat Szi­lágyi Erzsiké k. a ..Demidov Ignácz, Szatmári József és Mondik Endre énekelték, kiket a kurucz dalok gyöngyeinek szép és érzésteli előadásáért nagy dicséret illet, együttesen és külön-külön. Muzsik Jakab szép tárogaió- játéka általános és kellemes feltűnést, keltett. Az énekszámokat Méder Mihály kisérte szo­kott művészetével zongorán. Nagy hatásuk volt azou kurucz daloknak, melyeket Nyáry József, a honvéd zenekar kedvelt karmestere irt át zenekarra s a honvéd zenekar adott elő. A szerzőt s az előadókat egyaránt illető tapsviharra ráadásképen eljátszott a zenekar egy japán indulót. Simkó Gézáné úrasszony Váradynak : „Ríkóczy Ferencz“ ez. melodrá­máját szavalta. —Kellemes hangja, művészi előadása egyaránt nagy hatást keltett s sza­valata végén szinte renetikusan tört ki a tetszés-zaj. Zongorán Fogarassy Juliska k. a. cztmbalmon Baron Margit k. a., gordonkán Benkö Miksa kísérték a szavalatot, egyaránt kiváló preczizitással. Nagy Vincze joghall­gató Lóvay : „Mikes búja" ez. költeményét adta elő mély érzéssel s kiváló színezéssel. A kitünően sikerült ünnepélynek, mely 11 óra után ért véget, utolsó száma a honvéd zenekartól előadott „Rikóczi induló“ volt. Ez a szám is az előbbihez hasonló sikert ara­tott. Az előadás után társas összejövel volt a Pannóniában, a hol nagyszámú közönség jelent, meg. Nagykároly környéke. Török és német világ, a reformátio ideje a magyarnak igen sok véráldozatába került,. Hosszú harezok alatt elhullottak volt a nép ezer és ezer fiai. Néptelennó lettek nagy vidékek. A szatmári béke után végre bekövetkezett a haza nyugalma és meg­indult. a béke munkája. Pótolni kellelt. a százados mulasztáso­kat. Békét biztosi tani a népnek, művelni a földet ; mindent kezdeni, alapítani s gyara­pítani, a mi üdvös, hogy az agyonsanyarga­tott haza végre már oly szép időket érjen, mint hajdan. Főuraink szorgalmasan kezdtek az uj- jáalkotás munkájához. Lassan ment, mert hiányzott a munkáskéz. A magyarnép szám­ban igen meg volt apadva. Egyes községek romokban hevertek, mások teljesen elpusz­tultak, a műveletlen földeket gaz lepte el. De ha nem volt elég magyar dolgos erő, nem lehetett e szerezni külföldről oly embereket, kik a magyar földet munkálva, annak emlőin élve vérükben is magyarokká váljanak ? 1 — De igen. Ezért telepítette le gr. Károlyi Sándor az ő birtokaira a — svá­bokat. Munkás kezekre volt szüksége és ő polgárokat adott a magyar hazának. •* A szatmármegyei svábokat gr. Károlyi Sándor a szatmári béke után telepítette ide a németországi Würtenberg és a Schvarczvald vidékéről. Nem egyszerre, de lassankint, foly­tonosan. Mező Petri 1738.-ban és később lett benéppsitve. De az első telepesek Nagykároly, Nagy Maj énv és Csanálosra kerüllek, még pedig az 1712 ik óv junius és juüus havá­ban. Gr. Károlyinak 1712. jun. 23-ikán irt leveléből tűnik ez ki, melyet Pozsonyból küldött nejének Nagykárolyba. Ezek után né­pesítette be Erdőd, Kr. Beitek, M. Petri, Fény, Vá 11aj, Kálntánd községeket, melyek mind ma is a legtekintélyesebb, legmódosabb községek s Nagykárolynak gazdag környé­két alko’ják. E falvak részben már létezlek, de a há­borúk folyamán feldulatván, lakatlanok vol­tak, inig a gróf az uj lakóknak átadta. Egyes falvak pedig a letelepítéskor kelet­keztek. Ezeknek egyike Csanálos. Régeb­ben a falu mai helyen igen sok csatái, volt. A feljegyzésekből következtetve szinte csa­lán erdő lehetett, mert hisz, a bujdosó vadaiak (ez egy akkoriban elpusztult, me­zőváros, a mai Csanálos határában állott, kőfallal körülvéve) ide menekültek az el­lenség elől és beljebb az icsedi lápba. Bár hitelesen még nem sikerült kikutatni, de igen valószínű, hogy innét eied a falu neve némi módosítással avagy enélkül is, mert hisz szokták ma is a csalánt csanálnak mondani. Csanáloson a gróf ur már 1725-ben templomot ke deti épit t tni, a mi bi­zonyítja egyrészt, hogy az már akkor is az első községek között foglalt helyet, másrészt e tett csakugyan az emlitett lelepedési idő mellett szól. A nemes gróf bizonyára meg akart előbb győződni, hogy vájjon beválnak-e telepesei s ezért ennek bizonyossága előtt nem emeltethetett templomot, csaki- par óv múltán. E faluk történetét — tekintve a tele­pítést — nem lehet egy időre tenni, min- deniknwk mások az életévei. Mező-Petribe pl. csak 1738 ban jöttek az első svábok. A letelepedésben elsők Nagykároly, Nagy-Maj- tény és Csanálos. 8 év múlva 200 éve lesz ennek. Addig munkára hívom fel e faluk szülötteit, akkor pedig ünnepre. Ünnepelni kell és megmutatni, hogy — itt ma magya­rok laknak, kikben él a hazájukhoz való hűség, rendíthetetlen szeretet élet-halál árán is, békében úgy mint háborúban. A fiuknak ez apáiktól örökölt, köteles, szives erényük. Sajnos, a kislelküek és balga szivüek a gúny és bec-mórlós hangján szólnak e svábokról, kik pedig csakis — magyarok. Szégyenül­jenek meg tehát a haza előtt és tűnjék ki lelkűk nemtelen voltának megnyilatkozása — a csufolódóknak. Fel a munkára ! Elől menjen Nagy-Majtény és Csanálos, ők az elsők hajdan és most. Emléke legyen a ne­mes grófnak, tisztelet az ő véreinek és az ő népének. * A telepítés pontos kikutatása még nincs befejezve. Érdemileg foglalkozott vele Brázay J. m.-petrii plébános. írott könyve azonban inkább csak M.-Petriről nyújt ismertetést. Csanálos történetét annak kántor tanítója, Dorner Márk igyekezett felderiteni, a mille- nium évében szerzett is sok adatot. Sajnos hogy félben maradta munkája. Hihető azon­ban, hogy a 200-tk évre megszületik a te­lepítés teljes leírása, története e falvaknak mindnek. Erő nem hiányzik, különösen az uj nemzedék között. Bizalommal vagyok a jövő iránt, hogy e reményt valóra fogja váltani. Andorás.

Next

/
Thumbnails
Contents