Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-13 / 16. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1904. április 13. 16 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — —- — — t> korona — fl 11 ér Féíévre — — — — — — — It „ — Negyedévre — — — — 1 6u „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. E»yes szám ára 20 fillér. .^-7 Felelős szerkesztő v, o ^ UÁTIIO lí Y JK IV X) I i E. A lap kiadója: A ..PÁZMÁNY SAJTÓ; A' szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a .. Házmány- sajtó" czimóro küldendők, (Iskolaköz 3. -z.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyiltíér sora 40 fillér. A 1iij> megjt'Ieiiik niiixlou szerdán. Vasúti politikánk. Az ország lakosságának jóvolta nagy részben liigg attól, mily mértékben van ama közlekedési vonalok birtokában, melyek segélyével nemcsak gyors ipari és kereskedelmi vállalatokat képes elintézni, hanem módjában van termesztménveit is értékesíteni a világ piaezán. Reánk mint mezőgazdasági államra tehát kétszeresen fontos, hogy vasúti politikánk a fejlettségnek minél magasabb fokára emeltessék. A vasúthálózatok kiterjesztése úgyszólván életkérdés ez ország lakosságára. -Legjobban tudják és érzik azoknak a vidékeknek termelő gazdái, ahol nemhogy vasút volna, de járható közlekedési utak sincsenek, mily fáradságos és mennyire költséges értékesíteni a már készen álló ter- mesztményeket. Nyomaték kai hangoztatta ezt nálunk Hieronymy Károly kereskedelmi miniszter, midőn mint képviselőjelölt programmbeszédét mondotta. Ez az elv helyes, és az eléje gördülő akadályokat, ha kell, emberfeletti erő árán is szükséges eltávolítani, mert nélküle megful a magyar gazda a saját zsírjában. Mióta az a beszéd városunkban elhangzott, figyelemmel kisértük, mily mértékben fog a valóságba átmenni. Be kell ismerni, hogy sok történt e tekintetben. Az ország legkülönbözőbb vidékein itt is, amott is megindultak a munkálatok, hogy az elhagyatott vidékek termelő közönségét a világforgalom körébe vonják. Hogy csak vármegyénkről beszéljünk, kiszámíthatatlan haszonnal jár a tégi gyorsvonat visszaálli- tása, mely május 1-én meg fog indulni. Ezeket a vonalokat, ahol csak legkisebb kilátás van reá hogy kifizetik magukat, mindenütt üdvös dolog volna életbe léptetni. A gyors közlekedés előmozdítja a városok és vidékek felvirágoztatását, élénk kereskedelmi életet teremt olyan helyeken, melyek azelőtt a világ pia- czától el voltak zárva. A megvalósulás küszöbén áll a szatmár—-mátészalkai vasút, sőt mondhatjuk, hogy kiépítése teljesen biztosítva van. Ezer meg ezer család jut ezáltal abba a helyzetbe, hogy könnyűbe lesznek számára téve a megélhetés gongjai, megnyílik a világ egy nagy vidék előtt, mely előbb óriási fáradsággal és költséggel tudott ahhoz jutni, hogy forgalomba hozhassa eladásra szánt termékeit, vagy megtegyen olyan utazásokat, melyeket életérdekei feltétlenül megkövetelnek. Sőt ez sokszor az év mostohább szakaiban teljesen lehetetlen volt. Ha a bikszádi vasút megindul, diadalutat lehet készíteni a számára. Rég vajúdó kérdés, melynek nyélbeütése megfeneklett az érdekeltek erőtlenségén. Most úgy látszik,életre f )g kein1 a jóravaló eszme, s az erdei termékek értékesítése által pezsgő élet támad majd az Avas elhagyatott hel\cin, hol ezelőtt a szegény ember a kukoricza termelésnél egyéb iparággal aligha volt ismerős. A gyáiak működése élelmet fog adni a munkás kezekbe, melyek sokszor a nyomorúság súlya alatt görnyedtek. Csak arra legyen majd gondja a kormánynak, hogy n»> idegen gránerek vegyék ki a munkát az ott élő lakosság kezéből, hanem maga a nép használtassák fel munkaerőnek. A felsőbányái vasút megvalósulása előtt sent mi akadály. Nagykároly szintén építi a maga vasut- ját Mátészalkáig. Látnivaló tehát, hogy a mozgalom vármegyénk határai közt is erőteljesebb irányban indult meg és folytatása a nép érdekéből valóban kívánatos. Ha elisme rtük a gyors közlekedés áldásait, nem mulaszthatunk el pár olyan kérdést felvetni, mely iránt szerel nők, ha érdeklődést lehetne kelteni az intéző köröknél. Iparosokra, kereskedőkre, de magános emberekre is gyakran szerfelett fontos, hogy minél gyorsabban tudjon eljutni utazásainak ezé 1 pontjához. A késedelem reá nézve sokszor nagy koczkázattal jár, néha talán szerzeménye, kis vagyonkája vagy jobb jövője van tőle függővé äg TAR CZ A. Elmúlt idő. Irta: Szt. Albert. Búsan Indulta már a hun sárgult le veleit, a szomorufüz bánatosan hajlongott ide-oda a szellőtől ingatva, a virágok el virultak rég, csak ttt-ott lehetett még egy-egy őszi rózsát látni emlékéül annak, hogy volt valaha nyár is, hogy if,u is volt a fehér hajú aggastyán, nem mindig olyan, mint most, hanem életerős, vidám ifjú ; a ki tudott szeretni is, nagyon, nagyon, .... de csak egy»zer .........Az egyszer elmúlt örökre, ei vi sszahozhatatlauul, .... és most! már csak az emlékezetnek egy-egy réveteg sugára repül vissza a múltba, elmereng azon az édes, bűvös-bájos ifjú szerelmen és.........oh, de az ősz hideg lehe elmulásiól, pusztulásról beszél ! . . . . De hat valóban igy van ez? soha, soha nem leszünk többé boldogok e földön, ha szeretni nem tudunk ? ha az ifjúság óvei elrohannak felettünk ? Igen, igen, az ifjú szív, csak az képes szeretni, mert később az idővel, az őszszel együtt kihűl a szív is, dobog még ugyan, de dobogása oly fajó, oly keserves, egyre csak sir, sir siratja az elmúlt jobb időket......................... Ős z volt, a nap már lenyugodni készült, mikor Sárosy Béla hazafelé indult tanyájáról. Az őszi vetést elvégezték már emberei, ő körülnézett birtokán és miután mindent rendben talált, nyugodtan, bizonyos édes érzéssel szivében, áthatva az ősz melankóliájától lassan lépdelt. Gondolatai messze kalandoztak, messze egy drága teremtésnél, egy barna kis leánynál, kiről a sors úgy ha tározóit, hogy az övé legyen. Sárosy Béla boldog vőlegény volt. Még diák korában ismerte meg menyasszonyát, a bájos Mezei Irmát, már akkor feltette magában, hogy magáévá teszi őt és terve sikerült, már csupán néhány hónap választotta el őt a boldog órától, melyben magáénak nevezheti. Alig-alig várta. Mezeiéknél is nagyban folyt a készülődés. Irma igen boldognak érezte magát, meri őszintén szerette Bélát, tudta szívből viszonozni érzelmeit, képesnek érezte magát arra, hogy boldoggá legye öt valamikor, már nemsokára. Szerette kimondhatatlanul, ifjú szive teljes hevével, minden vonzalmával. Gondolata mindig nála időzött a csendes pusztán, a hová ö volt hivatva, hogy az életet, a boldogságot magával vigye. Oh, egy fiatal leánysziv mi mindenre is képes, íme ez a kicsi szív annyi embert képe- lesz felvidítani, mert körében szomorú nem lehet sanki, hisz vidám kedélyével mindent bearanyoz, az a derű, mindenkire reá ragad, a kivel csak beszólni fog. Oh, ő is menynyire várta már ezt az időt, vágyódott a c öndes boldogság után, mely osztályrészül jut neki a Béla oldalán. Mily jó is lesz a pusztán szép virágos kertet ültet, ápolni fogja kedvencz virágait, a szegfűt, nefelejcset, árvácskát, .... óh ez, ez boldogság, igen ennél többet már kívánni sem lehet ; boldog, végtelenül boldog lesz, mert hévvel szeret,
