Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-03-11 / 11. szám
! HÉT 1 SZEMLE (Il ik szám pedig azt állítja, hogy a segódlelkószek tanítók. Biky, Farkas Antal, Osváth E. bizottsági tagok a százados gyakorlat alapján kérik a javaslat elfogadását.Felhozták azt is, hogy a reformátusok csak úgy egyeztek bele az iskolák államosításába, ha az egyházak feltételeit a város teljesíteni fogja. E feltételek között ott van a kántorok és segédlelkószek díjazása. Antal Dániel akkor szavaza meg a javaslatot, ha a róm. kath. s. lelkészek fizetését is ugyananyira emelik fel^ mint a két ev. ref. s. lelkészét. Ez az igaz ság és méltányosság. Hosszas vita után 40 szóval 11 ellenében a Veréczy-féle pótjavaslatot elfogadták. A javalat szerint a kántoroknak és s. lelkészeknek f. év. jan. 1-től fogják az esedékes részleteket kifizetni akkor, ha a miniszter ezen határozatot jóváhagyja. Oláh András kórházi felügyelőt évi 360 koronával nyugdíjazták. Pozsonyváros átiratát a vasárnapi munkaszünet tárgyában pár- tolólag tudomásul vették. Bartha Kálmánnak 5 heti szabadságot engedélyeztek. Hírek. Titkostanácsosi eskütétel. Ö nagy- méltósága a püspök ur és a legutóbb kinevezett valóságos belső titkos tanácsosok e hó 6-án pénteken tették le ő felsége a király kezeibe az ünnepélyes esküt a budai királyi palotában. Az ünnepélyes aktusnál Széli Kálmán miniszterelnök és Apponyi Lajos gróf, magyarországi udvarnagy segédkeztek. Eskütétel után Ő felsége kihallgatáson fogadta az uj titkos tanácsosokat, kik a kinevezésért köszönetét mondottak. Szombaton udvari ebéd volt, melyen Ő nagyméltósága a püspök ur is részt vett. A püspök ur még mindig Budapesten van, s ez órában nem is tudható, mikor érkezik vissza. Valószínű azonban, hogy e héten visszatér székhelyére. Afrikai püspökök. Sedfaoni Maximus mineai püspök és Tonchy József, az alexandriai patriarcha általános helynöke körutat tevén Magyarországon városunkat is meglátogatták. A püspökök a Jézustársasági atyákhoz voltak szállva. Megtekintették a templomokat, a városban levő intézeteket, általában a város nevezetességeit. A járókelő közönség érdeklődéssel nézte a két keleti alakot, — bizonyára igen kevesen tudták, hogy azok püspökök. Tanfelügyelő kinevezése. A vallásos közoktatásügyi miniszter Máthé Géza, az ugocsa-megyei tankerület vezetésével megbízott sedédtanfelügyelőt a Vili. fizetési osztály harmadik fokozatába Ugocsa vármegye tanfelügyelőjévé nevezte ki. A főigazgató nálunk. Szieber Ede kassai tankerületi főigazgató csütörtökön este városunkba érkezett, s másnap mindjárt megkezdette látogatását a kir. kath. főgymnási- umban, melyet tegnap fejezett be. Holnap a ref. főgymnasiumban kezdi meg a látogatásokat. A főigazgató a püspök ur O nagymóltó- ságának a vendége. Az uj főkapitány. Beteljesült Szatmár város közönségének óhajtása. Városunk főispánja, gróf Hugonnai Béla Tankóczy Gyula közigazgatási tanácsost nevezte ki Szatmár város főkapitányának. Bizonyára örömmel fogadta itt e hirt mindenki, mert inig egyrészről egy példás munkásságu és erélyes tisztviselőnk megjutalmaztatását látjuk e kinevezésben, másrészt a város érdekéből kívánatos volt, hogy ebben a fontos állásban, mely előtt csaknem minden polgárnak kerül ügyes-bajos dolga, kipróbált, olyan egyén kezébe legyenek a közönség ügyei letéve, ki hivatásának magaslatán állva, pártatlan igazságérzettel fogja megoldani terhes hivatalának feladatait. Városunk polgárai közül mintegy háromszázan Nagykárolyba készülnek átrándulni, mihelyt hazaérkezik a főispán és fáklyásmenetet rendeznek tiszteletére, amiért figyelemre méltatta a közönség óhajtását. Az uj főkapitány tetterős, agilis, életének javakorában levő férfiú, 1867. április Esle megérkezett a jogász. Szörnyű ellenszenves alak, iszonyúan feszit. Azt hiszem, nem leszünk jóbarátok. * Dec. 5. Éppen a latint vágtam egy kissé. Az elhagyott szobában csak ón voltam, szegény, hánykódó szivemmel. Annyira belemerültem a tanulásba, hogy nem is vettem észre „ő-t“ s a jogászt, a mint beléptek. „0“ és a jogász! A jogász leült egy székre, „ő“ pedig odajött hozzám, a vál- lamra tette kezét — (huh, micsoda melegség járt át) és igy szólít: — Hallja Pali, csináljon egy verset a születésnapomra. No ugye megteszi a kedvemért ? — A „kedvemért“! Oh, micsoda édes boldogság. Hogyne, hogyne I És aztán csak nem mondhatok nemet, mikor olyan szépen kór. Meg kellett Ígérnem. (Azt a jogászt agyonütöm. Szerettem volna legalább is pofon vágni, olyan szemtelenül vigyorgott rám !) * Dec. 10. A jogászt agyonütöm. Ebéd közben Böske mellett ül és folyton neki kurizál. Jó, hogy Böske nem is hederit reá. Oh, érzem, tudom, engem szeret. Ma is olyan édesen mosolygott reám. Azt kérdezte tőlem, meg van-é a vers ? Dehogy van. Nem tudok belekezdeni. * Dec. 12. A jogász kiál Ihatatlan. Mindig csak „0“ körülötte legyeskedik. A múltkor is pamutot gombolyított neki. (Istenem, micsoda majom alak !) Ma három óra hosszat rágtam a tollat, de a vers csak nem akart megszületni. Valami nagyon szépet szeretnék Írni, de nem tudok semmi okosat kisütni. Pedig máskor milyen jól ment a versfaragás. Böske újból figyelmeztetett, hogy vers nélkül ne merjek előállani. * Dec. 14. Azt kérdi tőllem a jogász, kész-e a vers? Hát mi köze hozzá? Igazán szörnyű, hogy miket visz véghez ebben a házban. Már azon gondolkozom, vájjon kihivjam-e párbajra? (Azt hiszem nem tud vivni.) A versből még csak másfél strófa van készen. * Dec. 16. Boldogság kelyhe beteltél! Most már egész határozottan tudom, hogy „0“ szeret. Igen engem szerel. Oh, milyen boldog is vagyok. Egyedül voltunk a szobában. Éppen a rajzát kószitettem. (Ez az én kiváltságom). •) 3 12-én született, 1891-ben lépett a város szolgálatába, mely idő óta példás búzgalommal működik az egész közönség megelégedésére, s nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy ma alig van nálánál Szatmárnak népszerűbb alakja. Esküvő. Majoros István ökörmezői szol- gabiró a napokban esküdött örök hűséget Taninecz Mariska kisasszonynak, Taninecz Endre ökörmezői kir. járásbiró kedves leányának. Eljegyzés. Csömör Elemér kataszteri mérnöksegéd f. hó 8-án tartotta eljegyzését Szarka Irén kisasszonynyal, Pap Gyula helybeli adópónztárnok leányával. A színházi ünnepély. Emlitettük már, hogy márczius 15-ón a Kölcsey kör a színházban ünnepélyt fog rendezni, a közreműködők neveit, is közöltük. Akkor azonban még nem volt megállapítva, hogy ki fogja tartani az ünnepi beszédet. Most már e tekintetben is megtörtént a döntés, a rendezőség Bakcsy Gergely ref. főgymn. tanárt kérte fel, ki a megbízást készséggel el is fogadta. A színházba félhelyárakkal lehet lesz bejutni. Jegyek már most is kaphatók Lötvy Miksa könyvkereskedőnél. Halálozás. Esztergomban márcz. 5. d. u. 4 órakor helyeztek az örök nyugodalom helyére egy angyali jóságu matrónát, az árváknak anyját, sok szegénynek gyámolát: özv. Komlóssy Ferencznét, szül. Sztreka Máriát. Dr. Komlóssy Ferencz praelatus-kanonoknak volt ezen szelíd lelkű nő édes anyja. Mindenütt kedves emléket hagyott maga után a plébániákon, hová fiát követte. Megható volt látni, a muzslai híveket megkoszorúzott kereszttel. 10 év múlva sem felejtették el az ő kegyes jóltevőjöket. Délelőtt lü órakor volt a Bakács-kápolnában énekes gyászmise. E kápolnában sokat buzgólkodott a szép Mária- kép előtt a boldogult. Földi része ezután is közel lesz hozzá. Schlick kanonok ugyanis számára fölajánlotta a Bazilika sírboltjában az -őt megillető helyet. A temetést Poór Antal, praelatus kanonok végezte. Szép előkelő közönség vett részt a temetésen. lm• Tehát rajzoltam. „0“ pedig a vállamon áthajolva nézte, mint dolgozom. A puha selymes haj arcomat érintette. Rózsás lehelle- tétől majdhogy lángra nem gyultam. E percben nem bírtam magammal. Az őrület lángja kicsapott szivemből s szemeim elhomályosultak. Csak annyira emlékszem még, hogy megcsókoltam a kisujját s hogy ő erre azt mondta, miközben kiszökött: maga kis bolond 1 Igen azt mondta: maga kis bolond. Oly édesen hangzottak e szavak. Most már tudom, hogy szeret. Mily boldog is vagyok Istenem! Minden jó lenne már, csak a vers volna készen. (Az ördögbe is ! Négy nap múlva itt a születésnap ; nem akarok szégyenbe maradni.) * Dec. 17. A jogász ismét égbekiáltóan szemtelen. Olyan furcsán, olyan lenézően mosolyog rám. Öcscsének szólít és ajánlkozik, hogy segít tanulni. Nagyszerű (mintha én nem tudnék nélküle beszekundázni!) Boldogságom most már teljes, csak a vers aggaszt. Mit is csináljunk? Komolyan mondom, cserben hagyott minden költői tehetségem. Oh, pedig ha elgondolom, micsoda boldog perc lenne az, mikor ő meghatva mondana nekem köszönetét a versért. (Csak az a vers lenne meg már!)
