Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-12-24 / 51. szám
XII. évfolyam Szatmár, 1903, Deczember 24 51-ik szám* HITISZE LE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — •— — — —— 3 „ Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő I i A T H OK Y ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pásmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán. Jubilar is karácsony. Holnap itt van a (jsalád ünnepe, — a kedves karácsony:-^\\ég a legnyomorultabb hajlékba is beköltözik egy pillanatra a boldogság, mely elnyom minden keserűséget, csak a jelent élvezi a családi kör, a holnapra talán már gondolni sem jó. Mindig vannak könyörületes kezek, melyek igyekeznek elviselhetővé tenni a szegénységnek is e szent ünnepeket. Felemelik őket magukhoz, hogy velük együtt örvendjenek. A mi egyházmegyénkre a most érkező karácsony kettős jelentőséggel bir. Azt az általános örömet, melyet fakasztani szokott a szivekben, fokozza jubiláns jellege. A jövő év folyamán lesz száz esztendeje, hogy megalapittatott a szatmári püspökség. Hogy ezt az emlékünnepet méltóan ünnepelje meg minden Jhiyője az egyházmegyének, főpásztorunk a most következő esztendőt szent óvnék nyilvánította és lehetővé teszi mindenki számára, hogy részesüljön azon kegyelmekben, melyeket az anyaszentegyház áraszt a hívek millióira. A főpásztori szózat egész terjedelmében következőleg szól: Miként tudva van, a jövő 1904-ik évben lesz száz éve annak a magyar- országi katholiczizmus történetében nevezetes és nagyfontosságu eseménynek, hogy az arra hivatott legfelsőbb tényezők közös megegyezése és elhatározása folytán a szatmári egyházmegye megalapittatott. Eme bölcs és üdvös gondoskodást a kath.-egyház terjedésének és megszilárdításának, a hitélet intenzivebb ápolásának és fellendítésének magasztos czélja sugalmazta, és az e részben régtől fogva tapasztalt szükségnek érzete érlelte meg. Istennek különös . gondviselése őrködött ezen uj intézmény fölött, segítette fejlődésében, gondoskodott mindenkor alkalmas munkásokról, akik szellemi és anyagi téren létesített újabb és újabb alkotásokkal járultak hozzá az egyházmegye szervezetének teljes kiépítéséhez, jól rendezett viszonyainak megteremtéséhez. A letűnt száz évnek története ezt a nagy és folytonos munkát tárja szemünk elé, a melynek eredménye mindaz, aminek birtokában ma méltán állíthatjuk egyházmegyénket az országnak virágzó egyházmegyéi mellé. E .száz esztendő oly jellemző korszaka egyházmegyénk életének, hogy annak megünneplése az általános szokás határán túl indokolva van. Illő, hogy Istennek ünnepet szenteljünk, lelkünket Hozzá felemeljük, s hálát rebegve köszönjük meg a számtalan jótéteményt, amelyekben részesítette, a kegyelem és áldásnak bőségét, amelylyel elárasztotta egyházmegyénket ily hosszú időn át. Emlékezetessé kell tennünk ezt az évet, tehetségünk szerinti jó cselekedetekkel, az egyházmegye javára irányított áldozatkészséggel. Ez a gondolat veaét&LE akkor, midőn székesegyházam belső, teljes renovátióját elhatároztam, s az azzal járó tetemes költségek viselésére vállalkoztam. Azt akarom, hogy főtemplomomat meg- ifjodva, uj fényben és pompában tündökölve találja az uj század virradása. Gondoskodtam továbbá arról, hogy az elmúlt száz év története terjedelmes Emlékkönyvben örökittessék meg, amelyből megismerve a Gondviselésnek egyházmegyénk életében nyilvánuló müveit, lelkünk felbuzdult hálaérzelmével magasztaljuk Istent, s az eseményekből merített tanulságokkal gazdagítva, Isten segítségébe vetett erős bizodalommal kezdjük meg a jövő században reánk várakozó feladatok teljesítését. Az Emlékkönyv, amely egyszersmind tartalmazza a szokásos névtári adatokat is, legközelebb kerül ki sajtó alól. Ugyancsak e nevezetes évforduló emlékére, hogy szeretett híveimnek örvendezését is fölkeltsem, kiadattam népies alakban b. e. Hám János püspök életrajzát, amelyet legközelebb kellő számban a lelkész urak kezeihez juttatok híveik között leendő kiosztás végett. Meg vagyok győződve, hogy amily szívesen veszik tőlem híveim ez ajándékot, ép oly sok tanulságot fognak meríteni a szent TÁBCZA. Szűz Mária leventéihez. A szatmári Mária-Kongregáczió tagjainak szives és édes emlékezéssel ajánlva. Leng már a zászló liljom-ékesen, Mosolyt hint róla szende, égi Szűz; Dobog sok ifjú szíve édesen, Lángítja őket a hórebi tűz; S együtt harsogja a sok dalia: „Tied vagyunk Anyám, Szűz Mária.'“ Ti vagytok az igazi honvédek, Derék, buzgó, hős ifjú leventék! Szívetekben szent érzelmek égnek, Esküszótok egy hitvalló szentség : Csak úgy virul szent István öshona, Ha pártfogolsz hazánk Nagyasszonya ! Leng már a liljommal átszőtt zászló, Tündöklik rajta a Szeplőtelen . . . A múlt ködéből fényalak látszó: Szent Imre herczeg ime megjelen. „Utánam! ■— szól — Mária-leventék, Romlatlan szívű, tiszta zsenge nép!" Leng már a liljommal átszőtt zászló, Tündöklik rajta a Szeplőtelen . . . „Nsmes ifjak! — szól szent király, László Mocskot ne tűrjetek a jellemen! A tiszta szív, szeplőtlen becsület Gaz ármányon mindig víg tort ülhet." Leng már a liljom-ékes lobogó, S mint harczi kürt, szól harsányan Hunyad : „Jézus! Mária — legyen a táborszó, S apátok akkor nyugodtan szunnyad! Hajdan török . . . most áj pogány ellen Legyen viva a hősi küzdelem ! Leng már a zászló liljom-ékesen, Előre hát ifjú hős vitézek! S Jerikó-bástyák dőlnek rémesen, — Nem Józue — Jézus a vezértek ! Lesz gunyszó bőven: „fekete sereg“ . . . Elő a fáklyát! s az ellen szepeg. Leng már a liljom-ékes lobogó, És ajkatok szent esküvést fogad: ,A gárda meghal, de nem hódoló,“ Mindegyik félsz — s gáncsnélküli lovag Gyanánt fogja vívni a szent harczot, S megszégyenít sok bősz hitlabanczot. Leng már a zászló liljom-ékesen, Vár reátok büszke férfitorna; Toll, szó, példa fegyverét ügyesen Forgassátok, — s fénylik Sión orma. Fönn a mennyben angyalok tapsolnak, S új dicshajnal derül fel a honnak. Leng már a liljom-ékes lobogó, Szeplőtlen Szűz keresztes vitézi! Harsanjon a nemes, szent riadó, Harczotokat istenkéz intézi! S jutalmazni a bátor oroszlánt, Királynétok nyújt örök borostyánt. Előre! Tiszabábolna, 1903. deczember 1. Bubik József. Eenovo. így hangzik a Congreganisták jelszava. Az ifjú egykoron a fölavatás megható szertartásai között ünnepélyes Ígéretet tett arra, hogy egész a síiig hű tisztelője lesz a h. Szűznek; és hogy hűségesen ragaszkodik ama szívnemesítő sz. elvekhez, a melyeket a congregatióban elsajátított, vagyis hogy igaz keresztény katholikus lesz elvben és tettel. Amit az ifjú megígért, azt a gondokkal terhelt férfi nem feledi el; s az ebben tanúsított hűségét jelzi a Renovo-val. A szatmári Congregationak is 150—200 férfi tagja küldi meg óvről-évre deczember 8-ikára a hűség-jelzőt, olykor-olykor művészi alakban vagy tanulságos levél kíséretében. Például bemutatjuk Babik József jeles költőnk, lánglelkének néhány sziporkáját.
