Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-02-04 / 6. szám
XII. évfolyam. ___________________6«ik szám.______/_________Szatmár, 1903. Február 4. HE TI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — —---------— 3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — l 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Közeledik. Végéhez közeledik a jubiláris év. A katholikus világ feje, XIII. Leó e hó 20-án tölti be pápává történt választásának 25-ik évét. Már abban az időben koros, 68 évet élt ember volt, nem hosszu uralkodási időt jósoltak neki. S ime Isten különös kegyelménél fogva ma is a pápai trónon látjuk őt tündökölni szellemi erejének teljes nagyságában és üdeségében, sőt ennek a magas kornak daczára a fizikum sem tagadta meg rugékonyságát. A rendkívüli lelki és szellemi tulajdonokkal megáldott férfiú, — kihez hasonlót évszázadokon keresztül is alig találhatunk, lekötelezte maga és a pápai szék iránt az egész keresztény müveit világot. Mondhatjuk, hogy a világ összes uralkodói és hatalmasságai kénytelenek voltak elismerni s tisztelettel hajoltak meg tehetségeinek bámulatos fölénye és varázsereje előtt, s mint- egy vetélkedve siettek hódolatukat kifejezésre juttatni. És most a jubiláris év mutatta meg legjobban a katholikus világ összes népeinek legőszintébb ragaszkodását szent Péter trónjához, midőn a legtávolabb eső országokból is ezeren és ezeren siettek az örök városba, kogy a szentatya lábai elé borulván áldásában részesüljenek, s buzdító szaFelelÖB szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ vaiból erőt és kitartást mentsenek az élet további küzdelmeire. Magyarország az elsők közt vette ki részét az ünneplésből. Ott látjuk a hódolók közt koronás királyunkat, kinek nagy értékű ajándéka legbeszédesebb záloga azon őszinte kapcsolatnak, mely Mária országának apostoli királyát Krisztus földi helytartójának trónjához fűzi. A királytól nem maradtak távol alattvalói sem. Öt ízben ment ebből az országból zarándokcsoport a jubiláris év folyamán az örök városba. Mentek örömmel, vágygyal, lelkesedéssel, nem kiméivé áldozatot és fáradalmakat, s valamennyien megvigasztalódva, lélekben felemelkedve tértek otthonukba vissza. Illő, hogy hazánknak a gyermeki hála iránt fogékony fiai és leányai méltó ünnepséggel és kegyelettel fejezzék be a jubiláris esztendő utolsó napjait. Egyházunk iránt való szeretet kötelez arra, hogy hálát adjunk Istennek ama végtelen jóságáért, melylyel a pápai széken ily kiváló férfiút tartott fenn immár 25 éve a kath. világ üdvére és örömére. Hatványozott lelkesedéssel igyekezzünk tehát leróni eme napokban kegyeletünknek nemes adóját, imádkozzunk a szentatya jólétéért, boldogságáért. Ő méltósága a püspök ur a szatmári egyházmegyére a jubileA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány• sajtó“ czimére küldendők, (Rákóozy utcza 25. ez.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg-Jeleailc minden szerdán. umi ünnepségek méltó befejezése czéljából a következő intézkedéseket tette: 1. Február 15-ón, Hatvanad-vasárnapon a t. lelkész urak hirdessék ki a szószékről, hogy február 20-án lesz huszonötödik évfordulója annak az örvendetes eseménynek, hogy Szentséges Atyánk, XIII. Leo az anya- szentegyhóz látható fejévé megválasztatott s hogy ezen eseménynek emlékét hálaadó ünnepélyes isteni tisztelettel fogjuk megünnepelni az alább meghatározott napon. 2. Február 19-én és 21-én este, az angyali üdvözletre való barangozás után, ^negyedóráig a templomok összes harangjai szóljanak. 3. Minthogy a jubileum napja hétköznapra esik, amikor nehezebben hozható össze a hívek sokasága a templomokban, az ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet napjául február hó 22-ilcét, Ötvened vasárnapot tűzöm ki. 4. E napon, a székesegyházban, a plébániai és szerzetesi templomokban a lehetőségig kifejthető nagy fónynyel és pompával ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet tartassák, amelyre a helyi hatóságok és hivatalok meghívandók, úgy szintén a kath. egyesületek is. A kath. iskolák, intézetek növendékei és tagjai ez ünnepélyes szentmisén rósztvenui tartoznak. A szentmisét Te Deum előzze meg a megfelelő Vers. és Oratióval. Mise végeztével az e napon imádásra kitett Oltáriszentség előtt 3 Miatyánk, 3 Udvözlégy és a pápáért való ima mondassák TÁRCZA Most már boldog. Irta: Harczos Károly. Hideg téli idő. Nyugszik a természet. A fák csupasz ágait belepte a zúzmara. Néma minden Nem énekel a pacsirta, nem zeng dalt az erdő csalogánya; csak a hideg szól sivit a kietlen tájakon. Az emberek a meleg szobában fűtőznek. A hópehelyhek szállingóznak s az utczán vidám arczu gyermekek futkosnak szánkójukkal. A házak közelében lévő fákon borzas- tollú verebek ülnek. Soványan, kiéhezve lesik a szemétdombra kidobott hulladékot, melylyel életüket fenntartják. Szótlanul ülnek egy darabig. Végre egy könyörülő szívre találnak. Egy öreg koldus éppen arra ballagva megpillantja őket. Szive megesik az éhező állatkák látásán. Hisz ő is tudja, mily sokat kell szenvedni az elhagyottaknak. Előveszi tarisznyáját s morzsákat hint nekik. Most már megszólal egy közöttük. Leszállanák s félénken csipkedik a száraz morzsákat. Az idő estére jár. A lehanyatló nap még egyszer visszatekint a látóhatárról. Nemsokára az est fátyolát borítja a tájra. Három napja, hogy nagy beteg Rud- nay Ferencz. A hosszu, sorvasztó betegség végre megtörte s ágyba döntötte. Erős szervezete sokáig daczolt a betegséggel. Fenn járt. Nem akarta elhinni magáról, hogy beteg. Nem birta tovább, lefeküdt. Fél a haláltól. Az orvos azonban oly bajt fedezett fel, melyből aligha fel fog gyógyulni. Az áldottlelkü felesége s egyetlen leánya, Margit, állottak a beteg ágya mellett. Szomorú arczczal, fájdalommal eltelve. A kis városban — melyben laktak — mindenütt arról beszéltek, hogy ha szegény Rudnay meg találna halni, Margit biztosan a Mesgyei Pistáé lesz. A tisztartóéknál és éppen arról beszélnek. — Hej I az a Margit kisasszony, — mondja a tisztartónó — szerencsétlen lesz világéletében. Hallottam, hogy atyja talán azt is mondotta neki, hogy inkább szeretné, ha a Virág Sándorhoz menne nőül, mint ahhoz a léha Mesgyei Pistához. — Bizony jobban is tenné az a lány — mondja barátnéja — ha inkább soha sem menne férjhez, mint egy oly életű emberhez, kiről csak rossz hirek keringenek. — Igaz, hogy a Mesgyei birtok is szép, de az urfi csakhamar a nyakára lép biz annak. (Margit pedig csak őt szereti.) Szép egy szál legény, csak az a rossz természete ne volna. Talán az ősatyjától örökölte, mert az atyja az — Isten nyugtassa békével — olyan volt, mint egy darab kenyér. Meg is látszott birtokán. Mióta ez a könnyelmű fia gazdálkodik, rendetlen ott minden. De nem is olyan volt ám, mint ezek a mai fiatal emberek, mert az öreg ur megnézte ám, hogy hova teszi a pénzét. Éjjel-nappal a vendéglőben ül. Csak úgy szórja pénzt. így bizony hamar elúszik a szép birtok. S azután majd elmehet koldulni is. — Kár azért a lányért. Hej ! de azok a lányok is csak a külsőt nézik 1 Én is inkább adnám Virághoz, ha nem is oly szép ember ugyan s nem is olyan gazdag, mint Pista, de tudom, hogy a mellett boldogságban élhetne. Ez a Mesgyei? . . Nem adok neki egy pár esztendőt ott lesz, mint a többi
