Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-12-09 / 50. szám
50-ik sz XII. évfolyam. Szatmár. 1903. Deczember 9. ám* HETI SZEMLE pWm kfc 5**1 • POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , ■— Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁN'Y-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lap megjeleiiilt: minden szerdám. Leszereltek. Vége felé jár a nagy nemzeti komédia, mely immár egy év óta tartja izgalomban a kedélyeket, melynek kedvéért háttérbe szorult minden hasznos munka, rettentő károsodással volt az országnak úgy gazdasági, mint ipari és kereskedelmi fejlődésére. Ezt a rendkívüli áldozatot meghozták, hogy végre valahára tisztázva legyen Magyarország közjogi állásra Ausztriához, hogy ne Bécsből intézzék osztrák politikusok saját kényök szerint ennek a nemzetnek a sorsát, hanem a saját akarata érvényesüljön, hogy hadserege magyar legyen s a magyar nyelv megtarthassa bevonulását ebbe a par excellens elsőrangú nemzeti intézménybe. Legyen magyar a tisztikar, magyar a szellem. Ezek a nagy kérdések hozták lázba a szenvedélyeket, s az ország szívesen tűrte azt a károsodást, melylyel a küzdelem egybe volt kötve, sőt maga is a harczolók pártjára állott, buzdításával, lelkesítésével súlyt adott annak a törekvésnek, mely a nemzeti ügy győzelmének jelszavait irta zászlójára. Mikor a siker már-már biztosítva volt, Kossuth Ferenez „haitot“ kiáltott oda párthiveinek és az „önzetlenül“ harczoló tábor visszarettenve meghunnyászkodott, mintha a földbe czövekelték volna lábait, 46 szóval 28 ellen, tehát 18 szótöbbséggel kimondotta, hogy,lerakja a fegyvert Tisza lábai elé. És a nagy eredmény vájjon micsoda? J . . Körte helyett vaczkor, ennek is csak egy pár rothadt példánya. Megelégedtek azzal, hogy mondjon le Tisza a párhuzamos ülésekről, fogadja ei a választói jog ki- terjesztését, elvben ismerje el, hogy a hadsereg nyelve nem felségjog, hanem annak meghatározása a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik. Tehát egy elvi kijelentés és egy olyan „óriási“ vívmány, mely vita tárgyát kezdettől fogva nem is képezte, elegendő volt Kossuthéknak, hogy összehúzzák vitorláikat és dicstelenül megfussanak arról a harcz- térről, melyre a'Art léptek, hogy kivívják a nemzet jogait a hadseregben. Küzdelmüknek legalább is ezt a látszatot adták. Most kisült, hogy a nagyhangú lárma frázis volt csupán, hazugság, ámítás. Megbuktatták vele Szélit, mert a tisztességes kormányzás nem volt kedvükre, megbuktatták Héderváryt, hisz’ katholikus volt. Jött a kálvinista Tisza! . . . Hozta az erőszakot, hozta a törvényszegések aeráját, hozta a párhuzamos üléseket, hozta az ex-lexes választásokat, párthatározattá emelte, hogy a nyelv joga a hadseregben felségjog, szóval rövid uralkodása a törvénytelenségek bélyegét viseli magán, s ő előtte Kossuthék mégis összepakolnak. Miért ? ... Mi az eredmény? . . . Száj- tátva kérdi a választó polgár, hát miért lelkesedtünk mi? . . . Hol vannak a magyar tisztek, hol a magyar nyelv, magyar szellem a hadseregben? . . . Hol a magyar czimer, a magyar zászló ? . . . Meg lett törve az az osztrák arrogánczia, melylyel a Körberek belemártották magukat közügyeinkbe? . . . Semmi! . .. Semmi! . . . Elvben elismeri Tisza, hogy a már párthatározattá emelt felségjog nem felségjog többé, hanem joga a magyar országgyűlésnek. Ezt a jogot azonban nem fogja gyakorolni soha. Miért? . . . Útjába állanak a Körberek ! . . . Ez a nagy vívmány egy esztendei kemény tusák után, melyekkel a nemzeti izgalmak húrjait a legszélsőbb határokig feszítették. No meg egy kálvinista kormány és ez a főrugója a leszerelésnek. Már jöttében kezdtek sugni-bugni Kossuth és hívei: ez a mi emberünk! . . . Először kéz alatt, majd nyilván a lapjaikban terjesztgették, hogy a TÁRCZA. Van egy leány. <. . . i. Behúzódtam égy csöndes kis szobába, És ott megírtam verses könyvemet. Múló szerelmem, fehér hóvirágom, Neked ajánlom, oh neked, neked. Vedd elő néha, úgy unalmas este, Olvasd el egyszer, olvasd el sokat, Van benne egypár te rólad is szóló Sejtelmes, borús, fájó gondolat. II. Valahová messze, Tündérszép Erdélybe, Küköllő partjára, Kaczagva utazott, — Talán mit sem sejtőn — Egy szép barna lányka. Valahol keleten Egy ifjú életre Örökre bú szállott . . . Siratva keserűn, Kialudt szerelmet, Édes, csalfa álmot. * * Mutatvány szerzőnek januárban megjelenő kötetéből. III. Én mesét mondtam egy bús poétáról, Rövid volt még és szép az élete, S hogy útját álta egyszer egy leányka, Azóta nem birt senki sem vele. Te meghallgattad és egy szót sem szóltál, Törölted egyre könyező szemed, Én mesét mondtam s hogy végére értem, Csak sírtam halkan, csöndesen, veled. Ifj. Király Géza. Kolporteur. Ehhez az úri emberhez — sőt most már hölgyekhez is — nem hiszem, hogy ne lett volna bárkinek is szereneséje. Nőnek mint a gombák, találkozunk velők uton- utfélen. Valóságos elemi csapásai lettek már a társadalomnak, sőt a közerkölcsnek. Ezek hordják szét, csempészik be a legkisebb, legelrejtettebb falusi házikóba a szennyet, a mételyt, a bűnt. A minap első perczben valóban mulatságosnak látszó, de komoly megfontolás után elszomorító dolgot olvastam a kolporteurok űzőiméiről. Egy bécsi előkelő s méltán gondolkodó úri ember arra határozta magát, hogy megfigyeli még pedig közvetlen tapasztalatból, hogy hát milyennek is kell lenni egy jó icolporteurnalc, hogy annyi szennyet, annyi piszkot, annyi erkölcsrontó könyvet, folyóiratot, füzetet tudjon értékesíteni. Társul szerződött egy ilyen raffiniált tudományu emberhez. A tudomány titkai és fokozatai a következők: Az áru. Az első füzet vagy kötet külső kiállítása legyen tetszetős képekkel illustrált, a végső sorok Ígérjenek sokat, feszítsék az idegeket. Pl. kinek lopott, kinek részére csalt, kinek hamisított Humbert Teréz 1 A fátyolt erről a bukott nagyságról, e zajos múltú asz- szony életéről ami regényünk fogja fellebben- teni; Figyelmeztetés! Ezt a jeles müvet még mielőtt a nyomdából kikerült volna, távirati utón kérték átfordítani franczia, angol és spanyol nyelvre. A képek bemutatják Humbert Teréz pompás palotáját, estélyeit, éjjeli: tanácskozásait bűntársaival stb. A müvek kihordása. Kis lakásukba', szegény emberekhez, egyszerűen bekopogtattunk meg se vártuk, mig valaki kijött, hanem egy-egy példányt ott hagytunk a lakás ajtaja előtt, vagy az ajtót kinyitva betettük a müvet. A finomabb házaknál zárt ajtók mellett több ügyesség kellett. Már csak a házba való bejutás is nehézségekkel
