Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-11-25 / 48. szám
2 „HETI S Z E M L E (48 ik szám.) jött, mindegyik kis nemzeti zászlót lobogtatott kezében, utánok hosszú kocsisor következett, a rengeteg nép pedig gyalog, hazafias dalokat énekelve és JJrayt éltetve vonult át az utczákon a Vigadó elé. Itt folyt le a programmbeszéd. A jelölt programmjába iktatta a magyar nyelv jogát a hadseregben, hangoztatta az önál’ó vámterület szükséges voltát, a választói jog kiterjesztését, az általános szavazati jog behozatalát. Szólott a tisztviselők fizetésren- dezóséről, melynek keresztülviteléért a függetlenségi párt mindent elfog követni. Uray beszédét lelkes éljenzés követte, mire a von- dógképviselők intéztek buzdító beszédet a polgársághoz. Lovászy beszédének nyújtó hatása volt. Még Kelemen Samu dr. mondott lelkesítő szavakat, mire Csomay Imre pártelnök hatásos záróbeszéddel fejezte be a gyűlést. A polgárság a Hymnuszt és Szózatot énekelve a leglelkesebb hangulatban oszlott szét. Tegnapra, e hó 24-re volt kitűzve a választás napja. Erősen szerveszkedett minda- két párt a saját jelöltjét kívánva győzelemhez juttatni. Már a reggeli órákban zászlókkal feldiszitett fogatokon járták be a kortesek az utczákat, serkentve a polgárságot, hogy járuljon a szavazási urnához. A kormánypárt a Pannóniában, a függetlenségi párt a Vigadóban gyülekezett. A szavazás két helyen folyt: a városházánál és a róm. kath. elemi iskolában. Pontban reggeli 9 órakor vette kezdetét az aktus. Sorsot húztak, hogy melyik bizottság előtt melyik párt kezdje a szavazást. A városházánál, hol a szatmári polgárság szavazó helye volt, Hieromnyi pártjára esett az elsőség, ellenben a róm. kath. iskolánál, németi és: a hegyiek szavazási helyén a függetlenségi párt nyitotta meg a küzdelmet. A Hieronymi pártja csekély erővel vonult fel, mert a polgárság soraiból ott nem sok volt a szavazó, az intelligenczia pedig, melynek soraiból kerül ki a párt zöme, nem vett részt a menetben. Annál tömegesebbek voltak az Uray párt sorai, mely zászlók alatt nagy lelkesedéssel vonult fel az urnához. Itt mindjárt kezdetben egy kis parázs elpáholás történt. Egy zsidó furakodott a „Majd máskor/ — s a helyett elmondá nekem annak a két fivérnek esetét, kik mindketten egyforma hévvel és tűzzel sze rettók őt. Az eg*ik mérnök volt, a másik ügyvéd. Egy kedves volt iskolatársnőjének fivérei, kinél egy nyáron át látogatóban volt. S mindakettő ostromolta a szivét, de ő sohasem adott egyiknek sem előnyt a másik fölött; közönyös szívélyességgel viseltetett mind a kettő iránt. S mikor ezek már mind hevesebben kezdék őt ostromolni, egy szép napon elutazott titokban, úgy hogy az egész házban senki sem tudta. — Az egyik, a mérnök, az késébb bánatában Amerikába vitorlázott, a másik, az ügyvéd, no az meg elkeseredésében — megnősült. Gyönyörűséges szép nyári este volt. TávolrŐl, valami tócsákból a békák brekegése hallatszott, de nemsokára elnémultak; egy-egy fülemile is zengő keservét; no meg a tücskök is csiripeltek. Az ilyenkor elmaradhatatlan holdfény átszürődött a park sudár fenyőin. — Én sétatársamnak az ép most hallható és elébb emlitett tücskök csir- ipelésének a lólekre gyakorolt költői hatásából kezdtem beszélni. Azt észleltem ugyanis, hogy különösebben a germán hölgyek keble polgárság közzé és Hieronymi részére pénzzel akart vesztegetni. Egy pillanat alatt összegabalyodott az egész sokaság, botokkal és zászlónyelekkel estek neki a hivat lan vendégnek, ki futással igyekezett a veszedelem helyéről menekülni. Csak úgy szabadult meg az emberek dühétől, hogy egy közeli ház udvarára futott, hol a kapuajtót magára csukta. A küzdelem rendkívül heves volt, s csak az utolsó órákban dűlt el a mandátnm sorsa. Déli fél 12 kor fejeszte be a kormánypárt a szavazást a városházánál és 390 szavazaton állott meg. Ekkor vonult fel az Üray pártja. Az elemi iskolánál egy negyed egy órakor ért véget az Uray párt szavazása. Déli 12 órakor az arány ez volt : Hieromnyira szavazott 390 Urayra szavazott 365. Az elemi iskolához most a Hieronymi pártja vonult fel. Nagyon kevesen voltak, mert Németi és a hegy a függetlenségi zászló alatt tömörült. Az Z7irat/-párt azonban a városházánál is nagy erővel állott ki. Délután 2 órakor Uraynak kétszáz szótöbbsége volt. Mikor a párt leszavazott vegyes szavazást rendeltek el. Ekkor vonult fel a tartalék, melyet a kormánypárt az utolsó órára tartogatott és gyorsan nyomta lefelé Uray többségét. Délután 4 órakor már csak 35 többség volt a fügetlenségi párton, fél 5-re pedig a kormánypárt jutott 30 vótummal előnybe. Mintegy 100 zsidó vonult fel egymásután az urnához, ezek nyomták le a függetlenségiek többségét. Délután szintén megismétlődött az eset, mely a délelőtt történt. Egy zsidó a városháza előtt pénzelni akart, azonnal neki rontott a polgárság s ki hol érte ott ütött rajta egyet. A városház mellett levő aranyműves boltba futott be, hol a rendőrség vette oltalma alá. 3/i 5 órakor tűzték ki a zárórát. A pártok erői azonban már teljesez ki voltak merülve, csak egyenkint szállingóztak az emberek, ezek is többnyire Hieronymira szavaztak. 3U 6-kor bezárták a választást, s a választási elnök kihirdette az eredményt, mely szerint Hieronymi 091, Uraxj 035 szavazatot kapott, igy Hieronymi Károly 50 szótöbbséggel Szatmárváros országgyűlési képviselőjévé választatott. Borzasztó népitólet következett most. Alig fejezte be az elnök szavait, hatalmas kőzápor repült felé, futva kellett elmenekülnie a városház erkélyéről, mely alatt a csőcselékkel is megnövekedett emberáradat tombolt és dühöngött. Amint a városház ablakait beverték, a Pannóniát rohanták meg, mely a kormánypártiak kortestanyája volt. Bezúzták a leeresztett vasredőnyöket, izre- porrá törték a kávóház hatalmas, masszív üvegből álló ablaktábláit, azután berontottak, leverték a villanylámpákat, s a mi a szobában és a nagy ebédlőben volt a szó teljes értelmében szétzúzták. A bentlevők és a vendéglőszemélyzet kétségbeesve meuekültek az emeletre és a padlásra. A finom foteleket és díványokat meggvujtották és kihányták az utczára. Négy rendőrt súlyosan megsebesítették, a mentőknek kellett őket beszál- litani. Márkusznak, a Pannónia vendéglősnek több mint 20 ezer forint kára van. Hasonló módon bántak el a Sörcsarnokkal és a Hungáriával. Azután kisebb- nagyobb tömegekoen bejárták az utczákat, a kormánypártiak ablakait bezúzták. A pusztítás után utczahosszant üvegdarabok halmaza hevert, sok helyen az ablakok rámáit is kiszaggatták és darabokra törték. Különösen a zsidók ellen dühöngtek, a zsinagógát is megrohanták és minden ablakát beverték. Katonaság nem volt kirendelve, mert egész nap szép csendesség uralkodott, nem is lehetett sejteni, milyen rettentő pusztítással fog zárulni a választás. A rendőrség ereje nem volt elegendő, hogy szembeszálljon a feldühödött óriási tömeggel. Mire a katonaság kivonult, beletelt szinte másfél óra, az alatt a nép szörnyű módon Ítélkezett elkeseredésében. Akkor már úgyszólván minden csendes volt. A katonák elzárták a piacztért, a városban is minden utczán őrjáratok czirkáltak, de a nép is megelégedett rémitő módon végzett munkájával, s ki-ki hazatért. „Visszajövök, vissza fogok jönni 1“ — ezek voltak búcsúszavai; szemei megleltek könnyekkel; azt hiszem, ón is sírhattam, nem igen tudtam magamról akkor sokát. Csak arra emlékszem, kogy egy ötlettől megragadva hinelen befogattam és kihajtattam a vasúthoz. Ott állt ő az egyik kocsi ablakában könnyes szemmel s mikor észrevett engem, kendőjét lobogtatta és én is, nézze, ezt a csipkekendőt lobogtattam utána, a robogó vonat után, sokáig, útig csak egy kis füstöt lehetett látni.“ Ismét szünet. Füst szállott fel a kastély egyik kéményéből és ö ezt a füstöt nézte, merően nézte. „Leveleket küldött nekem, rózsaszínűeket, ibolyaillatosokat, hűséget, mindent esküvőket. Eltelt egy év, két év, ... a levelek ritkultak, végre elmaradtak egészen. Eltelt öt óv. Ezalatt kevés örömöm volt, vagyis inkább semmi örömöm. Csapások is értek minket: anyám, szegény, nem jól gazdálkodott; atyám sokat akart, nem bírta. Tönkrementünk, szegény leány lettem. Más tájékra költöztünk. Bús gondolataim kíséretében mentem egy nap haza felé egy zongora óráról. — fogékonyabb a tücsökcsirpelés iránt. Társnőm is, úgy láttam, meg volt hatva s lehet e bús hangulat hatása alatt kezdó el elbeszélését : „Volt egyszer egy dragonyos-főhad- nagy.“ — (Ez az! — gondoltam magamban —- most jön az a bizonyos perez.) — Egy nagyon derék, csinos dragonyos-főhadnagy. Sokat járt házunkhoz s mi szerettük a müveit, kedves fiatal embert. O gyönyörűen gordonkázott, ón meg zongoráztam és énekeltem hozzá.“ Szünetet tartolt egy perezre, mintha annak a gordonkának a hangját akarta volna fölidézni lelkében. „Egy ilyen szép nyári este volt. — Nekünk is volt egy ilyen szép parkunk s abban is volt egy tó. Vele csolnakáztam akkor. S ő egyszerre megfogja kezemet s azt susogja, hogy szeret, hogy örökké fog szeretni!“ Szünet — és szemei ezen a tavon keresték a csolnakot. „Egy napon eljön hozzánk avval a szomorú hírrel, hogy ezredét egy messzi tartományba helyezték át, neki el kell mennie. De a távolban is mindig ide fog gondolni, ide én reám!
