Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-11-25 / 48. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 » Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Epyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Fázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. ez.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik niiatlen szerdán. Választás után. Tegnap zajlott le a képviselő- választás városunkban. Egyenlőtlen fegyverekkel megvívták a pártok azt a nagy tusát, mely hetek óta izgalomban tartja a választópolgárokat, mely sok keserűségnek, sok igaztalan bántalomnak, sok zaklatásnak volt kutf'orrása. Az eredményt előre lehetett látni. Miniszterjmölttel szemben hiába való minden erőlködés. A végeredmény csakugyan az lett, hogy Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter neve került ki az urnából. A miniszter, mikor programm- beszédjét tartotta, azon véleményének adott kifejezést, hogy ez a választás nemcsak abban fog dönteni, hogy ki legyen a város képviselője, hanem ítéletet mond a polgárság, vájjon helyesli-e a képviselőházi ellenzék magatartását vagy elitéli. Ez a kijelentés mint nagy ideálistát tünteti fel a minisztert, mert ez a polgárjog szabad gyakorlatának ideális fogalmára van építve. Magyarországon azonban még nem jött el ennek a kristálytiszta vizű alkotmányos kornak az ideje és a jó Isten tudja, hogy mikor fog eljönni. Szóval túlestünk az izgalmas választáson. Lassankint el fognak simulni azok a hullámok, melyeket ez a mérkőzés a polgárság soraiban felvert. El is kell hogy simuljanak. A társadalmi egymtmiiködésbe soha sem szabad belevinni a politikai torzsalkodás fegyveré , mert ha ez lenne cselekvésünknek irányadója, minden jó ügy megfeneklenék és a közélet a szenvedélyek küzdőterévé változna, át. Ha a szabadelvű párt abban a meggyőződésben van, hogy ez a kormány hasznára fog válni a nemzeh nek, köteles tisztelettel tartozunk iránta viseltetni, ha az csakugyan meggyőződés, viszont nekik sem szabad lekicsinyelni azt a lelkesedést, mely a polgárság másik részét az ellenzék zászlói alá hivta. Most pedig a többség ítélkezett, nincs ellene apelláta csak a Kúriánál. Do még abban az esetben is, ha a bukott fél az esetlegesen szenvedett sérelmek folytán ott keresne orvoslást, abban az esetben se hintsük magunk közt a gyűlölködés magvait, hanem igyekezzünk kölcsönös egyetértésben társadalmi tevékenységünkkel előmozdítani az ország, közelebbről városunk javát. A harcz elmúlt, bekövetkezett a béke ideje. Jeles tehetségek a béke csendjében, erős jellemek a háború zajában fejlődnek, — mondja Kölcsey. Hatalmas próbája volt a jellemnek ez a titáni harcz, sok meg- aczólosodott, sok megtört alatta, ami részint saját ellenállási képességének, részint az ellenfél túltengő erejének számlájára Írandó. De- hát a harcz elmúlt, legyen a béke a tehetségek kifejtésének olyan hatalmas mozgatója, mely alkotásaival városunk közéletében maradandó emléket állítson az utókorhak. Fel tehát a békés és együttes munkálkodásra. Kölcsönös becsülésben, egymás iránt való köteles tiszteletben siessünk előmozdítani szükebb értelemben vett hazánk, városunk javát. A választás lefolyásáról tudósításunk a következő : A választást a függetlenségi párt je- iOitjének, Uray Gézának a múlt vasárnap megtartott programmbeszéde előzte meg, melyre Budapestről Lovászig Márton, a Magyarország felelős szerkesztője és Benedek János, mindketten orsz. képviselők is lejöttek. A párt végrehajtó bizottsága már eleve előkészítette a közönséget a vendégkópvise- lök érkezésére, innen van, hogy ezerekre menő közönség lepte el az utczákat, hol a menet áthaladandó volt. A vasútnál Csomay Imre pártelnök üdvözölte az érkezőket, mire nagy lelkesedés közt megindultak a város felé. Elől mintegy 50 tagból álló lovasbandérium TÁRCZA. Népdalok. — Irta: Verner Sándor. — I. Rászállott a fülemíle Szoraorufüz ágra, Melléje száll bús dalára Iczi-piczi párja. Dalolj ! dalolj 1 kis madárka, Jól esik, ha hallom ; Eszembe jut- énekedről Letűnt boldogságom. A csalogány örömét is Bánatosan zengi Hogy mért oly bús az éneke, Nem tudja azt senki, Csak én tudom, mért zeng búsan A madár az ágon: A fa alatt, földben nyugszik, Az én szép virágom. II. Hallgatok a fülemile dalára, Jaj, de boldog, akinek van babája, Jaj, de boldog, a kit szeret babája oly igazán, Mint a párját, piczi párját az énekes csalogány. Nekem is volt dalos ajkú szép párom, De elhagyott, hiitelen lett a nyáron, Hej, azóta az én szivem, az én lelkem, de árva, kiég busábban hallgatok a fülemile dalára. A német neveiönö. Irta: Karenovics József. Szomorúan zúg híg a szél, Csendről, nyugalomról beszél; Kis madárka zeng az ágon, (Temetőbe, sírba vágyom) Sírba vágyom. Én nem tudom, miféle bűvös erő rejlik benned, le szomorú magyar népdal 1 — Az a német kisasszony, kiről most mesélni akarok, nagyon szerette ezt a dalt s valahányszor énekelte, mindig köny jött a szemébe; — pedig nem értette, mit jelentenek szavai, hiszen alig tudott egy szót magyarul. Megmagyaráztam neki egyszer az értelmét és akkor csodálkozva mondá, hogy benne, valahányszor azt a dalt énekelte, mindig ép olyan gondolatok támadlak, a minőket az a dal oly busán kifejez. — Honnan veszed azt a bűvös varázst, te szomorú magyar népdal? — talán a melódiából, vagy hát miből ? Vele sétáltam egyszer az ő kedves mezei ösvényén. Azt határoztuk el akkor, hogy kiöntjük egymásnak szivünket. En evvel a kiöntéssel hamar készen voltam, mert nekem nincsenek sem nevettető, sem sirattató valódi szivügyeim, de ő utána gazdag muH állott. „Ön tragotdiát akar irni, én szolgál hatok önnek tárgygyal.“ — Elgondolkozott „Életemnek ugyanegy perezében lettem boldog és boldogtalan 1“ Ez nagyon érdekes lehet 1 — s kértem őt, mondja el. Máskorra Ígérte ezt — s most elkezdő beszólni egy szegény nevelőnek a történetét. Az ő házukban öcscsét tanitá az az ifjú és őt szabad óráiban irodalom-történetre oktatta. Tanítás közben véletlenül nagyon bele talált nézni tanítványának szemébe és beléje is szeretett. — 0 kinevette az ifjút. Hát hogy is merószli egy szegény nevelő a szemét fölemelni a gazdag leáryhoz ! S az csak szerété őt tovább epesztő tűzzel. Elkerült a háztól és fölkereste őt soraival, melyekben elpanaszlá szenvedéseit. Választ nem kapott; a szegény ifjú bánatában, szivének romboló fájdalmában hervadozni kezdett s meghalt. * Egy délután együtt járkáltunk megint. Kértem Őt, hogy mondja el azon boldog s egyszersmind boldogtalan perez történetét.
