Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-10-28 / 44. szám

3 „H E TI SZEM L E“ (44-ik szám.) a tortúra, melyen a szegény bakának a rap- porttól a kurtavasig át kellett esnie. Ne gondolja tehát Tisza Pista, hogy lesz ereje megfélemlíteni, vagy lesz elegendő pénze megvenni azt a tudatlan embert, akit az apja kortesei holtrészegen szekerekre rakva úgy szállítottak be az urnához, mint a barmokat. Ma még ezekkel sem lehet lesz olyan könnyen elbánni. Az értelmiség pedig ridegen fogja visz- szautasitani Tisza urnák minden cselvetésót, hiszen ez tudja, hogy itt az ország nagy érdekei forognak koczkán, melyeket cserbe- hagyni hazaárulás. Szomorú idők, nehéz küzdelmek elő- estélye tehát ez a megbízatás, melyet Tisza István gróf elfogadott a felség kezéből. Összetartás, akaraterő legyen jelszava a nemzetnek, akkor hiábavalónak fog bizo­nyulni minden osztrák cselszövés, Tisza grófnak összes pénze, minden erőszaka. Reg'nnm marianum. A katholikus ifjúság valláserkölcsös ne- velésónen előmozdítására az ifjúsági egyesü­let fejlesztése ügyében a következő körlevelet vettük : A „Regnutn Marianum“, azaz a kath. ifjúság valláserkölcsös nevelését czélzó egye­sület nem terv, hanem tény. Mint ilyen létezett s működött már előbb, mintsem ne­vet kapta volna, „Budapesti Mária Congre- gátio“ jegye alatt. Most csak kiszólesbült munkakörékez kapott megfelelőbb nevet és szervezetet. Czélja lényegében nem is tér el a „Budapesti Mária-Congregatio“ eddig szol­gált czéljaitól, csak működésének tere tágult ki annyira, hogy a Mária Congregatiók ter­mészetszerűleg lokális érdekein túl az egész ország ifjúságának vallás-erkölcsös érdekeit felölte és magáévá tette. A fejlődésnek ezen alakját maga az élet jelöli ki. A „Budapesti Mária-Congregatio“ rövid három éve3 fönállása alatt e réten a kielé­gítendő országos érdekek akkora tömegével találkozott, hogy szinte lehetetlen volt azok megmunkálásától elzárkóznia. De midőn e vállalkozásra rászánta magát, érezte erőinek gyengeségét, szervezetének elégtelenségét. Az­van a világon s azt a mai tettét seha sem fogom elfelejteni. Pénelopénak reszketett az ajka, de azért a hangja már nyugodt volt, mikor válaszolt: — És most tegyen le, Jack. Én majd szépen hazasótálok. Ismerem az útnak min­den fordulatát, kátyúját. Bátran haza bocsát­hat egyedül is. — Olyan gyávának tart, hogy ezt fel­teszi rólam? — kérdezte a férfi haragosan. — Hiszen az atyja megölné ! Ezóta szökésünk már fel van fedezve. — De hát mit tegyünk ? — Mit üzent nekem Alice magával? — Hogy ő nem jöhet. — Hát rn-ég ? — Hogy gondoljon ki valami egyebet. . — Hát azt nem mondta, hogy már nem szeret ? — Jack, kérem, ne faggasson. Szegény Alice maga sem tudta mit beszól, annyira izgatott volt. — Értem. És most mondja meg, Pen, édes kis leányom, hisz-e maga a pillanat hatalmában ? Hiszi-e azt, hogy egy perez alatt is születhetik szerelem, mélyebb, erő­sebb, igazabb annál, amelynek hónapok kel­lenek, hogy kifejlődjék ? — Nos, én meg­mondom magának, hogy ma este óta hive lettem ennek a theoriának. Beleszerettem magába, Pen, egy félórácska alatt. ért uj alakulásra volt szükség, hogy annak szélesebb alapjaira állva, a reá szakadó nagy teher alatt ne inogjon. Ez újabb alakulás a „Regnum Má- rianum“, azaz a kaih. ifjúság vallás-erkölcsös érdekeinek ápolását czélzó egyesület. A magyar kaih. társadalom mindazon tagjai, kiknek szivén fekszenek a tanuló­ifjúság koczkán forgó legéletbevágóbb ér­dekei, szervet találnak ezen egyesületben, hol kezet kézbe adva, jóindulatukat anyagi és szellemi erők mértéke szerint cselekede­tekben válthatják ki. Ekként a sok szétfor­gácsolt erő egyöntetű szervezet által közös mederbe töröltetvén, óriási hajtóerőnek alkot­hatja az egész országra kiinduló forrását. Szükséges volt ez, mert meghal minden eszme, ha tény nem lesz belőle. Tanakodá­saink végrehajtó hatalom nélkül meddő fel­sők gyanánt vonulnak el kiszáradt földjeink fölött. Ám viszont ki vállalkozzék országot érdeklő eszmék realizálására saját erőiből ? Lecsuklik még a gondolatánál is minden innunk és izmunk. lm itt áll a kath. ifjúsági aszketikus- ós szépirodalom, itt vannak az egyre alakuló ifjúsági vallásos és egyébb szervezetek, a liturgikus egyházi ének ügye, itt vannak az internatusok közös ügyei bajai, az ifjúsági menzák, tápintézetek, szünidei diáktelepek stb., stb.. mind az élet, teljesen élet után epednek s ha csak egynek is teljesebb éle­tet adunk, nincs e túlon túl megjutalmazva minden fáradságunk ? Ki mondhatja meg, micsoda kihatása van annak, ha kath. ifjú­ságunkat csak egy fokocskával is közelebb emeljük a szent, az igaz, a szép ősforrásához, Istenhez ? Testet, súlyt, értéket, életet ez eszmék­nek csak összefogás, szervezet adhat. A kezdet kezdete már megvan. Az or­szág szivében, Budapesten, a Damjanich- utcza 50 szám alatt van egy darabka föld melyen mindezen törekvések megvethetik lá­bukat az első kiindulásra. Valamelyes kiha­tás is serkendezett. már belőle az egész or­szágra. Hogy többet ne említsek, megindult a tavalyi júliusi országos congresszus meg­bízásából a „Zászlónk“ czimü ifjúsági havi folyóirat, mely immár közzel tízezer közép­iskolai ifjú kedvelt olvasmánya Országos — Jack, — szólt a leány komolyan — azt mon ita, hogy bátor leány vagyok. De én se bírok ki mindent. Ne beszéljen hoz­zám ilyen hangon. Ne felejtse el, hogy Alice testvérem . . . — Alice most már sohasem lehet az én feleségem. Eljátszott minden jogot az ón kiméletességemre. A lovak ezalatt lassú tempóba csap­tak ál. A leány ijedten emelte fel fejét. — Hallgassa csak, Jack 1 — szólt sut­togva — az atyám ! Érzem, hogy ő követ ben­nünket! Istenem, Istenem 1 mit tegyünk? Jack megostorozta a lovat, s mintha az sejtené a veszedelmet, letért a főutról egy mellékösvényre, mely kissé iszapos és gazzal ellepett volt, s elnyelte a szekér zörgését. Itt már ismét lépésben haladtak előre. — Ő biztosan az utón marad 1 — sut­togott a férfi — azt hiszi, a vasúthoz igyek­szünk. De ha villámlik még egyszer, akkor meglát bennünket s lelő, mint egy kutyát. Penelope — folytatta lágyan — én nem tüzelhetek a maga atyjára — s minden per- czem az utolsó lehet. A halálraítéltnek csak megmondhatja azt, amit egy egészséges, élet­erős embertől megtagadott: — ugy-e, maga is szeret engem ? Penelope meg mindig habozott. A lódobogás egyre közelebb jött. Miért tagadja meg magától azt az egy boldog pil­órdeknek tartjuk azt, hogy e talajon védvára épüljön föl az ezen irányban fölmerülő esz­méknek s azt sajátjuknak ismerjék mind­azon lelkek, a kik az idők sürgető szavát nemcsak érteni, hanem követni is óhajtják. Jövőnk, reményünk, örömünk, kincsünk az ifjúság. Minden terv, munka, akczió, re­form inaszakadt, meddő és rövidéletü, ha az ifjúságot számításon kivül hagyja. Lehet-e vájjon kicsiny a legkisebb eszköz, mely ezen ifjúság megszentesülését czélozza, szabad e elszalasztanunk az első kínálkozó alkalmat, melynél ezen roskadozó ifjúság hóna alá nyúlhatunk ? Adja meg erre keresztény lel­kiismeretünk a feleletet. Legyen szabad azért mindenkinek be­cses figyelmébe, szives jóindulatába és jám­bor imáiba ajánlanám a „Regnum Marianum" — a kath. ifjúság vallás-erkölcsös nevelését czélzó — egyesületet, melynek a bíboros herczegprimás által jóváhagyott és minisz- terileg is megerősített alapszabályai vannak. Bővebb felvilágosítással és alapszabályokkal a legkészsógesebben szolgál a „Regnum Ma­rianums“ Budapest, VII., Damjanich-utcza 50. stám alatt levő hivatalos központi irodája. Kelt Gyulafehérvárott, 1903. év szent József ünnepén. Mailáth Gusztáv Károly gróf a „Regnum Marianum* elnöke. Reflexiók. Bámulatos az a tudatlanság, melylyel a legutóbbi tűz alkalmából a legtöbb lap az ecsedi lápról és a mentési akczióról emléke­zett meg. Dicséretökre legyen mondva, e tu­datlanság nem a részvétlenség benyomását teszi az olvasóra, sőt túlzásba megy a csapás, veszedelem, szerencsétlenség eesete- lósónól; s igy bár az igazság rovására s ha nem is annyira a károsultak javára de mégis a mentési akczióban többé-kevésbbó rósztvett egyének való vagy költött érdemeinek fel- szöktetésóvel kürtölték tele rémhíreikkel az országot. Több lap fekszik előttem. Némelyik még tudomást sem vesz a már teljesen lecsapolt s termőfölddé átalakuló lápról, csak a susogó nádasokat, ezrével repdeső vadludakat, a tör­vény szigora elől idemenekült szegónylegó­lanatot? Kiegyenesedett s odaszoritotta az ajkát Jack füleihez. — Igen Jack — mondta szégyenlősen — régen szeretem. — Az Isten áldja meg érte, szerelmem — kiáltott fel amaz s a karjába szoritotta. — Ma az életét akarta áldozni értem, s ha Isten segít, az én életem nem lesz egyéb örökös hálaadásnál. Mi még boldogok le­szünk együtt Penelope. — Most hát várjunk, Jack — szólt a leány s megfogta a kezét. A ló is megállóit, s egyszerre megkönnyebbülve hallották, hogy az öreg ember lova őrült vágtatással szágul­dott el a hátuk mögött tovább a széles mezei utón. — A pillanatnyi veszedelem elmúlt — szólt Jack, — de visszafelé újra találkoz­nánk vele. Bele kell egyeznie édesem, hogy egy barátom házánál, Tom Joliffe-nél tölt­sük az éjszakát. Előre megbeszéltem azt velük, még mikor Aliceről volt szó. 0 lett volna a tanú az esküvőnkön. —- De bajos dolog lesz az, Jack. Mé­gis .. . — Úgy lesz, ahogy akarja édes. De higyje el ez a legokosabb, amit tehetünk. Ezen az utón is csak oda jutunk. Gondolja meg, min mentünk át az utolsó óra alatt, s hogy vájjon mi történnék, ha atyjával talál­koznánk az utón ?

Next

/
Thumbnails
Contents