Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-01-28 / 5. szám
2 HETI SZEMLE“ (5-ik szám.) a többség. Most már nem kötelezi őket semmi megbízójukkal szemben, annyit adnak rá, mintha csak a kutya csaholna a szomszéd udvarán. Pedig ha Szatmár vármegye és Sza'tmár városa felirt, ez any- nyit jelentene, hogy innen egyetlenegy képviselőnek sem szabad megszavazni a véderőjavaslatokat. Így lesz? . . Ne higyje senki! Kormány- párti képviselőinket egytől egyig ott fogjuk látni szembeszegezve magokat a megye és a város akaratával. Reménylenünk tehát csakis az ellenzéktől lehet. Ha győzik szóval, ám tegyék meg a magok kötelességét. A nemzetközvéleményének ap- plaususa mellett fog esni minden kiejtett szavuk a döntés mérlegébe. Félő azonban, hogy hamarabb kimerülnek, mielőtt még az idő eljárna felettök. Ám bizzunk!!.. De akármin! legyen, egy a tanulság. Értsék meg már valahára polgártársaink, hogy nem játék az, mikor képviselőket kell választani. Akkor van ideje, hogy szavazatukkal érvényt szerezzenek akaratuknak, most már a tizenhárompróbás mameluk a füle botját sem hajtja meg kérő szavukra. Betiltott naptár. A Szamos czimü itt helyben megjelenő hetilap ez évi január 22-iki számában fenti czim alatt a következő hivatalos rendelet volt közölve. Firczák Gyula püspök a Melles-féle naptár használatát egyik közelebb kiadott körlevelével betiltotta. A betiltó körlevél szövege ez : 9946: 1902. sz. Több Ízben jeleztem már körleveleimben, hogy arra kell törekednünk, miszerint az egyházi szertartások az egész egyházmegyében egyöntetűen végeztessenek. Ezért adatom ki már óvek óta a hivatalos e. m. directoriumot, mely egyedül irányadó és kötelező az egyházi szertartások végzésére nézve. Minthogy pedig a MelKépzelje csak Tamás bátyó, Ilyet ón még meg nem értem ! . . Kora reggel a diófán Ült egy öreg csergő szarka, S mint azt távolból kivettem, Kelet felé állt a farka. No, most meglátjuk, igaz-e, A miről beszéltünk ntmróg, Vájjon szarka jóslatára Jön-e hozzánk szálló vendégé" „Csergett-e a szarka?“ — kérdi Tamás bátyó rögvest tőlem. „De még hogyan 1 — válaszoltam — Ügy, hogy majd meg süketültem.“ „No hát akkor — szólt — meglátod Kedves öcsén, megemlegetsz! Biztos mint a kétszerkettő, Hogy ma nem várt vendéged lesz 1 “ Még beszéltünk s im egy kocsi Befordult az udvaromba, Tamás bátyó rá is ismert Egyik ócska barátomra. „No, nem mondtam — dörgi erre Tamás bátyó — teringettót! les Emil szatmár-németi-i főesperes lelkész által az 1903-ik évre kiadott „A máriapócsi csodatevő boldogságos szűz Mária naptára“ czimű naptárban az egyházi szertartások végzésére nézve készített Útmutatás a hivatalos e. m. direcioriumtól eltér, azért annak használatát egyházmegyém területén ezennel betiltom.“ A mint értesültem, e rendelet közölve volt a NagyszőllősÖn megjelenő Ugocsá-b&n, az Ungváron megjelenő Ung és Ungvári Közlöny-ben és valószínűleg a szomszédos vármegyék helyi lapjaiban is. Az egyház- megyei hatóság bizonyára nem gondolta, hogy e tisztán egyházi jellegű kérdés iránt merőben laikus körök is érdeklődni fognak. Kétségtelen, hogy publikálása sok találgatásra adhat és ad alkalmat. Anélkül, hogy felettes hatóságom rendelkezését nyilvános diszkusszió tárgyává tenni akarnám, a mi tőlem teljesen távol áll, az érdeklődő egyházi és világi körök tájékoztatására kötelességem megvilágítani a tényállást. Mindenekelőtt konstalálom, amit különben naptáram directoriumos példányai ban bárki is olvashat, hogy az az istenitiszteleti utasítás, melyet közöltem, nem az ón privát müvem, nem is kétes eredetű, hanem a legközelebb Rómában a Propaganda által kiadott görög szövegű görög szertartásu liturgikus könyvek rubricái szerint van szerkesztve. A ki a görög egyház liturgikus irodalmával foglalkozik, mihamar észreveszi, hogy az egyes kiadásokban igen sok a variáns. Ennek okát abban találom, hogy a görög szertartás kialakulásának utolsó részletei már, lehet mondani, a sizma idejére esnek. A görög szertartás hymnographusai között a legnevezetesebbek voltak a következők : Damas- cenu , meghalt 780-ban, - Sz. Kozma ma- jumai püspök, meghalt 78l-ben, — szabaita sz. István, meghalt 797 körül, — sz. Theo- phanes niczeai püspök, meghalt 850-ben, — sz. József, a konstantinápolyi egyház kincstárnoka, meghalt 883. A 9-ik század második fele pedig, amint tudjuk, már a Photius kora. A legtöbb kánont sz. Theophanes és sz. József Írták. Természetesen idő kellett ahhoz, mig sz. költeményeik az egyházakban elterjedtek. A tizedik században Kelet és Hogy a szarka megjósolja, Valahányszor jön egy vendég!“ „Nem egészen, Tamás bátyó ! — Válaszoltam gunynyal errre. — Hogy a dolog másképen van, Megmagyarázom egyszerre ! Nos, hát szarkát ón nem láttam Mind ez csupán ákum-bákum!“ S felmutattam a levelet, Melyet nekem irt barátom. E látványra az öregnek Nyakig leesett az álla ; Dühöng is szörnyen azóta / A jött-ment, hazug szarkára.... Beregi Sándor. A levél. (Az elnyomatás alatti időkből.) I. Infanteriszt Nikolaus von Szabó, a halvány arczu katona szive nagyot dobbant, mikor elhozták az ezredpostát. Gyorsan kiszökött a századszobából és remegve kérdezte az ügyeletes altiszttől: — Hát nekem nem jött levelem ? Nyugat között már igen hidegek voltak a viszonyok és az 1053-ban beállott végleges szakítás csak az előző kor viszályainak volt megérett gyümölcse. Az ezután következő korszakban a görög ritusu kereszténység mindenütt autocephál lett. Természetesen a liturgikus könyvek berendezése, mely éppen akkor lett teljessé, megérezte a jogviszony ilyetén alakulását és igy jöhettek létre a variánsok. A görög szertartásu kath. egyháznak nagy érdeke, hogy konstatálva legyen : — az eltérések között hogyan lehet biztosan eligazodni, mi az, a mi kétséget kizárólag katholikus eredetű és mi a kétes. Valószínűleg e gondolat vezette a De Propaganda Fide Congregatiot, midőn a görög liturgikus könyvek teljes sorozatát kiadta. E könyvek czim- lapján fel van jegyezve, hogy azok igen sok részükben a legrégibb kéziratok alapján pontosan helyesbítve és bővítve vannak a tipikonnak (Diredoriumnak) beillesztésével. Nilles Miklós józustársasági atya jeles műve kalendáriumának II. kötetében az 547 és 548. lapon elősorolja az italograe- cusok propriumát. Ezekből az említett könyvekben semmi sincs. Mindenki előtt ismeretes, hogy vannak officiumok, melyek pro universali Ecclesia kötelezők és ismét vannak olyanok, melyek csak bizonyos nemzetre vagy vidékre vannak előírva. Miután a jelzett könyvek még az italograecusok propriumát sem tartalmazzák, bizonyos, hogy csak azok vannak ott felvéve, melyek a görög szertartásu kath. egyházban mindenütt kötelezők. Naptáramban a directoriumot nem az egyik vagy a másik egyházmegye részére szerkesztettem, éppen azért azt kellett felvennem, a mi minden egyházmegyét és minden nemzetet kötelez egyházunkban. Tettem ezt azzal a tudattal, hogy saját egyházmegyéjének propriuma tekintetében mindenki saját közvetlen körében kellő tájékoztatást nyerhet az én közreműdödósem nélkül is. A gyulafejérvár-fogarasi érseki tartományhoz tartozó egyházmegyék területén a római könyvek után készült directorium tökéletesen beválik, mert a mint e könyvek megjelentek, Balázsfalván azonnal gondoskodtak arról, hogy liturgikus könyveik szó— De igen. Itt van ni. Hanem fogd meg jól, nehogy elejtsd. Nem látod, hogy reszket a kezed? Infanteriszt Nikolaus von Szabó pedig fogta a levelet, visszaszaladt vele a századszobába, feltörte a borítékot s aztán mohón végigfutott a sorokon. Mikor a végére ért, arcza egész fehér volt, ő maga pedig erőtlenül hanyatlott le a padra. Keze reszketett, ajka megmegrándult. Majd fájdalmas sóhaj tört elő melléből s nézett, nézett maga elé hosszan, merőn . . . Azután felpattant, és rohant egyenesen a kapitányhoz. A cseh kapitány durván rátámadt: — No mi kell, te rebellis, te Kossuth- hund!! — Kapitány ur, jelentem alá son, kérek egy heti szabadságidőt. Meghalt a kis fiam, a feleségem beteg, haza szeretnék menni Magyarországba. — Ha meghalt, sirasd meg. De szabadságot nem adok. A katona arcza elborult. Szemeiben néma fájdalom ült. — Kapitány ur, esedezem, engedjen haza — csak három napra. Beteg a feleségem, tán meg is hal szegény asszony ...
