Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-09-30 / 40. szám

3

HETI SZEMLE“ (40-ik szám.)

munkát végzett, midőn vármegyénk termékeit a nagyközönségnek bemutatni kívánta.

A délelőtt programmja ezzel ki lett merítve, s az érdeklődők figyelme a délutáni pontokra irányult, melyekkel a lóverseny volt hivatva várakozását kielégíteni.

A lóversenynek, melyet a földművelésügyi miniszier, a Magyar Lovaregylet és az Urlovasok Szövetkezete anyagilag támogatott, a legszebb őszi idő kedvezett. Egy óra után nagyvárosi élénkség verte fel utczáink máskor köznapi nyugalmát s ezrével meg ezrével tódult a közönség a lókerti versenypályára. Az egymásután robogó szebbnél-szebb fogatok vármegyénk úrasszonyait és urait szállították a versenytérre, hol az elegáns sokaság fél három órára összeolvadt abba a díszes, változó kaleidoszkópba, amely ami nyilvános ünnepeink képe szokott lenni. Fél három után valamivel megkezdődött a verseny, melyet a mezei gazdák versenye nyitott meg. Távolság 1600 méter. Az első dijat, 100 koronát nyerte Korcsmáros Imre, a másodikat, 60 koronát Laky Lajos, a harmadikat, 25 koronát Barazsu Péter (Udvariból), a negyediket, 15 koronát Juhász Ferencz szatmári gazdák.

Sikverseny. Dij 800 korona. Távolság 1600 méter. Tizenegy nevezés közöl két ló futott. Első lett Reök István huszár főhadnagy Diving-Bell-je, második Nagy Ákos huszár- kapitány Páratlan ja.

Hölgyek dija. Vadászverseny. Távolság 4000 méter. 300 korona értékű tiszteletdij az elsőnek, 100 korona értékben a másodiknak, 50 korona érték a harmadiknak.

Könnyen három hoszszal első lett Isaák Elemér Vártlány-a, (lovagolta Szemere Kálmán), második Domahidy István Klárája (lovagolta Horváth főhadnagy), harmadik Galgóczy István Kedvese (lovagolta a tulaj donos.)

Akadályverseny. Dij 1100 korona. Ebből 500 koronát a Magyar Lóversenyegylet, 600 koronát az Urlovasok Szövetkezete adott. 1000 korona dij az elsőnek, 100 korona a másodiknak. Távolság 3600 méter. E versenyre ismét 11 nevezés volt beadva; de

csak két ló futott. Első lett Nagy Ákos Lobnaticá-ja (lovagolta Ráüss főhadnagy), második Schvent József őrnagy Springinsfeldje (lovagolta Forberger honvéd főhadnagy.)

E futamnál nagy ijedséget okozott a közönség soraiban Forberger főhadnagy lebukása, kit lova kétszer vetett ki a nyeregből. Úgy az első, mint a második leesés azonban oly szerencsés volt, hogy még csak könnyebb zuzódást sem szenvedet'. A bravourös főhadnagy ezután még két versenyben lovagolt.

Tény észverseny. (Sikverseny.) Dij 1000 korona. Adta a földművelésügyi miniszter. Ebből 700 korona az elsőnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Távolság 2000 méter.

Első lett Isaák Elemér Vártlánya (lovagolta Szemere Kálmán)', második Domahidy István Klárá-ja, (lovagolta Horváth főhadnagy, harmadik dr. Jármy látván Babám-ja (lovagolta Ujfalussy Lajos). E verseny ellen óvást jelentettek be, melynek azonban a versenybíróság helyet nem adott.

Tiszti verseny. Tiszteletdij 100 korona. 80 korona az elsőnek, Í2Ü korona a másodiknak. Távolság 2000 meter.

Első lett Schvent József őrnagy Gidra ja (lovagolta Ráüss főhadnagy. Második Nagy Lajos százados Szürkó-je (lovagolta Tóth főhadnagy), harmadiknak Hódi százados Sárgája. A versenytéren íotalizateur is működött. A futamok közti időt a honvédzenekar pompás játéka töl ötté ki. Hat óra felé megindult a nagy emberáradat a város felé, melyet a robogó fogatok által felkavart országút pora valóságos szürke felhővel takart be.

A kertészeti kiállítás 4 ig bezárólag lesz nyitva n közönség előtt. Délután 5 órakor naponkint szakelőadásokat tartanak. Ma délután 3 órakor hirdetik ki a bírálatok eredményét. Este sétahangverseny lesz. Holnap este tarka színpad. Okt. 2-án délelőtt 11 órakor szakelőadás, este séta hangverseny és társasvacsora lesz. Vasárnap délelőtt és délután térzene, este tűzijáték és sétahangverseny. Október 5-én elszállíthatok a kiállítási tárgyak. Este az el nem szállított gyümölcsöket, borokat és egyébb tárgyakat nyilvános árverésen el fogják adni.

Irány.

Vettük az alábbi sorokat, melyek élénk világot vetnek arra, milyen lehangoló hatással van a magyar bakára, hogy őt német komondora dirigálják :

Nem szívesen gondolok vissza arra a nyolcz hétre, a melyet szünidő alatt éltem át, mint katona. És pedig, mint „osztrák“ katona. Ez az a kigyó, mely mardossa lelke m e t s melyet oly érthetetlenül melengettünk eddig keblünkön.

Az a sok nyaka-tekert német szó, a mivel szegény jó magyar altisztjeink kínozni voltak kénytelenek bennünket; az az órthe- tetlenség, miért kell a magyarnak németül beszélnie zengzetes anya-nyelve helyett; az az igaztalanság, miért kell annak a tót legénynek magyar szó helyett németet elsajátítania, mikor mint magyar polgár hazájáért szolgál; miért kell a többnyelvűséget még a fölösleges némettel is szaporítani s ezáltal is nehezíteni a kiképzést; miért nem lehet már a vezényszó is magyar, mikor a magyarázat és beszédbeli érintkezés (a legénységgel) úgysem német; miért nem tudják, azok a németkedvelő urak, hogy a tót vagy orosz is kelletlenül veszi be a német szót, mert érzi, hogy ő neki magyar szó illenék, és miért hozzák ellentétbe a német szóval a magyar iránt való jóindulatú, élő érzelmét, — ez a sok miért eléggé lázitja véremet. De — tekintve éppen a jelen napok kemény eseményeit — nem szólok minderről, ezerszerte hivatottabb emberek vegyék most ez irányban a szót ajkukra. Nekem csak egy kis jelenet él a lelkemben, a mi oly — elfelejt- hetetlen.

Jött a generális, hogy megvizsgálja, mit tudnak az urak. Már mint a nyolczheti kiképzésen levő tanító urak. Parancs szerint kivonultunk a gyakorló térre és pihenőt tartva vártunk a generálisra. Ekközben jöttek a honvédek egy daliás százados vezetése

harcz emlékei vannak itt összegyűjtve. Csataviharban megtópett zászlók a Boldogságos Szűz képével, kardok, puskák, ágyuk, a kraszna-horkai vár specialitásai mind idejöttek üdvözölni a kuruczvilágnak az egész országban szétszórt és most találkára egybe- gyült emlékeit.

Egykori képek, köztük a hires Mányoki- féle Rákóczi-kép, aztán hires kuruczok szigorú arczai néznek ránk a falakról, de itt- ott mennyi ellágyulás, midőn a marczona brigadérosok között a szépséges Zrínyi Ilona, a világszép Csáky Krisztina, a bájos Hesseni Amália mosolyognak reánk. Itt vannak e nagyasszonyok kézírásai is. Levelek, melyeket szerelmes férjurukhoz küldenek virágszállal ; gyöngye, lágy vonások; de mily energikusak, ha közügyet intéznek el egy Báthory Zsófia, Lorántffy Zsuzsáuna keze- vonásai. A tiszta családi élet költészete rezeg át némely emléken. Mig csillagos éjszakákon a szabad ég alatt virrasztóit a kurucz hazája boldogsága felett, odahaza felesége egy Penelope hűségével aggódott sorsán.

De ki tudna számot adni mindama hangulatról, mely az ember szivében hullámzik minden egyes emlék látására. Csak a katalógusa e kiállításnak egy majdnem háromszáz oldalos vaskos könyv.

Megelevenedik az egész kuruc korszak előttünk. Feltámadnak az emberek, hiszen látom a ruhát, melyet viseltek; a kardot, melylyel harczoltak ; leveleiket, melyek felé gondolkodva hajoltak ; látom ékszereiket, melyekben pompáztak ; látom a kelyhet, melyből áldoztak; a sok egyházi kincset, melyet buzgóságuk ajánlott fel az Istennek; forgatom könyveiket, melyek szellemi táplálékukat képezték ; érintem edényeiket, melyeket lakomáikon használtak ; a hegedűt, a tárogatót, melynek hangján úgy el tudtak búsulni; megcsörgetem pénzüket, melyekkel fizettek s melyek még most is el-elcsuszn»k a török pénzek között; itt mosolyog rám a kraszna-horkai vár udvari bolondja, ki a sok nemzeti keserűség közt többi kollégáival együtt széles Magyarországon egy pilanatra el-el tudta űzni a magyar urak gondját; lá- látom a koporsót, melybe, ha a csatatéren közös sirba nem jutottak, temetkeztek, hogy a természet örök törvénye szerint ők is porrá legyenek.

Ám a kiállítás is bezáródott már szept. húszadikán. Aki nem látta, nagyon sajnálhatja, aki megnézte, szép tanulságot szerezhetett belőle, amire, különösen most, nagy szüksége van minden magyar embernek. A magyar lélek eredetisége, gazdasága nyilatkozott meg R ikóczi korszakában, melynél érzésben, gondolkozásban magyarabb korszaka alig van történetünknek.

Szép, holdvilágos őszi estén ablakomban ülve elgondolkozom e letűnt korszak emlékei felett Rákóczi városában. Itt, e házban is, megfordult e nagy fejedelem. Előttem egy tér, hol az osztrákok huzatták karóba a kuruc magyarokat, kik nem akartak idegen nemzetség rabjai lenni. Egy kissé távolabb Magyarország legszebb temploma emelkedik karcsú falaival a magasságba. Teteje ragyogva fürdik a hold ezüst fényében, a fényes csillagok átkacsingatnak a falak finoman áttört kőcsipkóin, színes ablakain visszaverődnek az utca gázlángjai.

Csend van, csak néha-néha hozza el a hűs esti szellő hozzám a távoli mulatóhelyek czigányzenéjót, melynek dallamai közt ismerősökre akadok. A cigány, ez a nagy pszicholog, mennyi kuruc nótát vett fel az idén a műsorába 1 Most Rákóczi városában mulat a magyar, mely régen szép volt, mint egy ékes eleven kép, de most, a sasnak körme között fonnyad, mint a lép. Szegény, romlandó cserép 1

Rákóczi bánata szól a húrokból, a bujdosó magyarok kétségbeesett kiáltása: Hej, Károlyi Sándor 1