Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-09-30 / 40. szám

4 H E I ___SZEMLE“ (40 ik szám.) al att. Sóvár szemekkel néztem őket s a piros zsinórt, aztán feketesárga zsinóromra tekintve, némi szógyenpir lepett meg. S mintha nem egyedül lettem volna ily érzéstől megszállva .... A honvédség lekanyarodik a gyakorló térre. Délczeg kapitányuk elharsogja a ve­zényszót az egész szászló aljnak : (nekünk azt máskép szokták volt mondani.) Irány! . . . . Mintha villám csapott volna le, oly hirtelen gyuladtak ki mindnyájunk szemei, arczunk csak úgy lángolt. A ki ült, önkén­telenül felugrott, s buzduló szívvel mondo­gatták sokan a kapitány szép szavait. Sokan meg el kezdtek menetelni. Mily más ez a katonai élet I De jött a generális ur. Kezdődött a locs-pocs „kommandirozás.“ És csináltuk, mint magyar fiuk szokták, és fájt a szivünk, mert nekünk máskép fújták, mint illet volna. S ón ezt nem tudom közönséges dolog­nak. Nyolc hétig bele temettek elöljáróink a német szavakba ; hogyne okozna hát benső örömet egy vezényszó édes anyanyelvűnkön. Habár nem nekünk szólott, de szólott sze­rencsésebb, magyar testvéreinknek. És hazánk szegény fiai, kik három évet kénytelenek leélni német parancs alatt, né­met világban, ők vájjon mit éreznek ? . . . Tudom, tapasztaltam. De nem felelek reá. Ott a felelet a sok miértben és minden igaz honfiúi kebelben. Magyarok, ott az irány. Csanálosi. HÍREK. A király nevenapja. Október 4-én ünnepli a nemzet Ő felsége nevenapját. A hagyományos magyar loyalitás a szó legva­lódibb értelmében ünnepnappá szokta avatni ezt a napot, midőn a nemzet fiai mintegy vetélkedve sietnek külsőleg is kifejezést adni a korona viselője iránt való hűségüknek. Ünnepélyes istentiszteletek tartatnak az egész országban, melyeken a jó magyar nép buz­gón imádkozik a Mindenhatóhoz jó királya jóvoltáért, szerencsés kormányzásáért. A zár­da-templomban 9 órakor lesz az ünnepélyes nagymise, melyre úgy a tisztikar mint a ha­tóságok meghivattak. A nyolczéves szabadságharc alatt a kurucköltészet zuhogva áradt szót, csak rit­kán ért csendes, árnyas síkra, hol a derült ég megláthatta magát benne, hol a Sárga lábú kis kakas Kiugrott a gyepre, Patyolatos a kuruc, Gyöngy a felesége. Szántó vető parasztember, Szép a felesége, Kopasz fejű vén basának Száz a felesége. De a fájdalom termi a legszebb költé­szetet, abból pedig a kurucoknak bőven ki­jutott. Könnyes szemek néztek nagy Török­ország felé s a tárogató feljajdult bánatában : Elment az ón uram nagy Törökországba. Levelet Íratott, hogy menjek utána. Ott porlad a nagy Rákóczi is. De majd csak visszajő megint. Mert máskép kell for­dulni a világnak. w DeákFerencz születésnapja. Ő nagy- méltósága a püspök ur elrendelte, hogy okt. 17-én, a haza bölcsének születésnapján a fenhatösága alatt álló összes iskolákban ün­nepélyek tartassanak, egyben kötelességévé teszi az igazgatóságnak, hogy a nagyközön­ség előleges értesítése által, az ünnepség fényét minél jelentősebbé törekedjék tenni. Hymen. Lénárd István dr., városi köz­gyám szombaton esküdött örök hűséget Lit- teczky Endre nyomdatulajdonos és városi bi­zottsági tag leányának,Erzsiké kisasszonynak, — Krémer Miksa dr., budapesti ügyvéd jegyet váltott Kugler Henrik fürészgyári igazgató leá­nyával, Irma kisasszonynyal Nagykárolyban. Papi vizsgálat. Soltész Ferencz sza- niszlói segódlelkész a napokban a lelkószi (synodalis) vizsgálatot igen szép sikerrel letette. Áthelyezett tollnok. A vallás- és köz- okt. miniszter Várady Dezső szabolcsmegyei kir. tanfelügyelősógi tollnokot jelenlegi mi­nőségében Ugocsa vármegyébe helyezte át. Október 6. A magyar nemzet minden évben kegyelettel ünnepli meg az aradi Golgothán elhunyt nemzeti hőseinek szomorú emlékezetét. Feljajdul e napon a honfiúi fájdalom a nemzet igazaiért küzdő hősöknek szerencsétlen vége miatt. Városunk lakói is minden esztendőben áldoznak e kegyeletnek, s talán most a nehéz megpróbáltatások nap­jaiban, midőn épen annak az alkotmánynak védelmiért folyik a küzdelem, melyért ők verőket ontották, melegebb, bensőbb lesz a megemlékezés és hála megnyilatkozása. A zárdatemplomban e napon ünnepélyes gyász­mise lesz. Templomszentelés Nevetlenfaluban. A püspök ur ő nagyméltósága határt nem ismerő jótékonyságának egyik legkedvesebb, legkimagaslóbb tényét hirdeti az a gyönyörű templom, melyet a nevetlenfalusi rk. hitköz­ségben teljesen saját költségén építtetett s mely arányos stíljével, eszményien kedves egyszerűségével, karcsú merész tornyával szá­zadok múltán is ékes tanúsága lesz a fő­pásztor áldott nemes lelkének. Eszép uj tem­plomot f. hó 27.-én áldotta meg a püspök ur ö exciája megbízásából Pemp Antal prépost-ka­nonok s mondotta benne az első sz. misét az ugocsamegyei rk . lelkészek fényes assisten- tiája mellett. A hitközség boldog örömében osz­tozni összesereglett a környék vallásos népe körmenetekben lobogó zászlók alatt s égig zengő énekek hangjaival töltötte be egész napon át Nevetlenfalunak virágfüzórekkel, zöld lombokkal, diadalkapuval diszitettutezáit. Az ünnepélyes szent mise alatt Ugocsavár- megye előkelősége s a buzgó nép zsuffolásig megtöltötte a templomot ; a hívek együttes énekén kivül Ugocsavármegye alispánjának leánya, Becshj Klára őnagysága, Láng Viktor nagyszőllősi és Mondik Endre szatmári taní­tók fokozták az áhítatot művészi énekeikkel. A templomi ünneplés után a mindenektől becsülve szeretett ifjú plébános, Köncs László vendégszerető asztalánál gyűlt össze az elő­kelő vendégség, Frank József főesperessel élén a kerület papsága, a Becsky, Fogarassy, Szaplonczay-családok, a megye szolga bírái, a környékbeli tanítók s a dús ebédet szám­talan ünnepi toaszt fűszerezte, éltetvén a jó­tékony püspököt, a templomszentelést végző főpapot, a tevékeny, buzgó plébánost s az illustris vendégeket. Hitoktatói kinevezés. Firczák Gyula munkácsi püspök Melles Géza munkácsegy- házmegyei áldozórt városunkba hitoktatónak nevezte ki. Követi hivatását. Vármegyénk nem rég elhunyt népszerű főurának, báró Vécsey Józsefnek legkisebb fia, Vécsey Aurél báró az egyházi rendbe szándékozván lépni, felvé­tette magát az erdélyi egyházmegye papnö­vendékei közzé. Püspöke a jeles tehetségű ifjút a theologiai tanfolyamra Rómába kül­dötte. Áthelyezés. Az első magyar általános biztositó társaság igazgatósága Beznák Aladár tisztviselőt a helybeli főügynökségtől Deb- reczenbe helyezte át. Hymen. Thury György, Nagykárolyban állomásozó honvéd főhadnagy a napokban esküdött örök hűséget Máramarosszigeten Kovács Sándor nyug. m. kir. honvéd alezredes leányának, Blanka kisasszonynak. Áthelyezett Írnokok. Az igazságügy­miniszter Hampel Frigyes szatmárnémeti és Somogyi Bálint zilahi törvényszéki Írnokokat kölcsönösen áthelyezte. Gyászhir. Egy özvegy anya reményé­nek legszebb csillaga aludt ki vasárnap hajnalban. Végzett papnövendék fia, Czier István hosszas szenvedés után visszaadta lelkét teremtőjének. A boldogult ezelőtt hat évvel a szatmári egyházmegye papnövendó- kei közzé lépett. Jeles tehetségű, szelíd lel­kületű ifjú volt, miért püspöke a theologiai tanulmányokra a budapesti központi papne­velő intézetbe küldötte. Itt is legelső volt az elsők között, elöljárói bizalma a főduktori tisztséggel ruházta fel, a legnagyobb kitün­tetés, melyet a kispap szemináriumi életében elérhet. Most ez év végén fejezte be tanul­mányait a legszebb sikerrel. Özvegy édes anyja házához azonban nagybetegen érkezett. Megtámadta az a pusztitó kór, a tüdősorva­dás, mely ezernyi ifjú életet szokott korai sírjába dönteni, amely lassan, de biztosan öl, mert a tudomány tehetetlenül áll vele szemben. A fiatal, alig 23 éves kispap élete is lassan fogyott el, hiába volt a gondos anyai ápolás, a testvérek gyöngéd szeretete. Temetése hétfőn délután volt Csanáloson nagy részvét mellett. A gyászszertartást Brázay János szentszéki tanácsos, mezőpetrii lelkész végezte a jelenvolt papság segédle­tével. Nagy sokaság kisérte ki örök nyugvó helyére a temetőbe az élettől ily korán el­búcsúzott kispapot. Az ünnepség emlékei. Lezajlott a szép ünnepség, melylyel II. Rákóczi Ferencz emlékezetének áldozott a honfiúi kegyelet. Ott áll a nagyszerű mü, mely a magyar di­csőséget hirdetni fogja az utódoknak. De ezeknek a mozgalmas időknek nemcsak az a kő, hanem más emlékei is vannak. Azok a lapok, amelyek megörökítették a nemzeti kegyelet megnyilatkozását. Ezeket kívánja most összegyűjteni a vármegye és elhelyezni levéltárában, hogy ott örök időkig megma­radjanak e magasztos ünnepség dokumen­tumai. Az alispán felszólította a szerkesztő­ségeket, hogy azokból a lappéldányokból, melyek az ünnepély méltatásával foglalkoz­nak, küldjenek egyet a vármegyei levéltárban leendő elhelyezés végett. Joggyakornoki kinevezés. A debre- czeni kir. Ítélőtábla elnöke Bozán Gyula nyíregyházai lakost a debreczeni kir. Ítélő­tábla kerületébe díjtalan joggyakornoknak nevezte ki. Zarándoklat Loretóba és Rómába. Október 22.-én este 8 órakor egy zarándok­csoport indul Budapestről a keleti pályaud­varról Loretóba és onnan Rómába, hogy a magyarok hódolatát bemutassák a szentatya lábai előtt. Loretóban 2, Campocavalóban 1,

Next

/
Thumbnails
Contents