Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-09-09 / 37. szám

3 hogy a szatmári főtiszt, egyházmegyei Ha­tóság felmentette őt zenetanári állásától. Felmentette a főtiszt, egyházmegyei Hatóság Lukácsy László Mátyás urat úgy zenetanári, mint azzal kapcsolatos székesegy­házi orgonistái állásától azért, mert, mint fen- nebb mondottam, önfejüleg járt el és elöljá­róinak indokolt jó tanácsait, figyelmezteté­sét soha sem fogadta, soha sem teljesítette. Már pedig azt hiszem, hogy aki fizet és jo­gosan követel valamit, az rendelkezik is és nem az alantas, annyival inkább, ha az alantas önfejű és fogalma sincs az engedelmességről, a függő viszonyról. Dr. Hantz Jenő ur által említett „Prok- rusztes-ágyról“ szólani ami esetünkben Ízetlen tudatlanság. Tessék erről szakértőkkel be­szélni. Nekünk a nagy phrasis nem imponál 1 Azt mondja dr. Hantz Jenő ur, hogy ezen felmentés oly időben történt, midőn a zenetanári állások jobbára be vannak töltve. Ez ismét valótlanság. Lukács László Mátyásnak ezelőtt egy évvel mondott fel a főtiszt, egyház- megyei Hatóság; azóta az ő őszinte jóakarói bizonynyal szerezhettek volna neki zeneta­nári állást, ha csakugyan annyira érdeklőd­tek sorsa iránt. Azt mondja dr. Hantz Jenő ur, hogy a felmondás valódi oka a Lukácsy László Má­tyás szabadabb gondolkozása társadalmi műkö­dése volt. No, hát ez megint nem igaz; erre soha nem is gondolt a főtiszt, egyházmegyei Hatóság. Ha Lukácsy László Mátyás ur nyil­vános ünnepélyek alkalmával művészetével többször gyönyörködtette a nemes publiku­mot és ezt ő szabad gondolkozásnak hitte: ez az ő lelkiismeretének magán ügye; azzal valószínűleg, egyengette magának az utat a zenetanári állásra. Ha azonban terve nem sikerül, evégett forduljon felvilágosításért azon urakhoz, kik szereplését igénybe vették és kézszorongatva talán remónynyel is ke­csegtették. Az eddig elmondottakat Lukácsy László Mátyás ur nem fogja megczáfolhatni; de, ha mégis megkísérti, előre kijelentem, hogy abból egy szó sem lesz igaz, mert hi­szen tényálladékkal szemben a merész phra- zisok nem használnak, legfeljebb résztvótet gerjesztenek. Ne kívánja Lúkácsy Lás'/Jó Mátyás ur, hogy a főtiszt, egyházmegyei Hatóság őt, mint hasznavehetetlen terhet, kölönczöt nya­kán viselje és még fizesse is. Végül megjegyzem, hogy jelen esetben intrikáról beszélni teljesen absurdum. Az. el­mondott tényállás épen maga annyira vilá­gos, hogy intrikára nincs szükség. E sorokat Lukácsy urnák egyik köz­vetlen elúljárója irta, aki sorsa iránt mele­gen érdeklődött és érdeklődik most is, de aki egyszersmind azt vallja elve gyanánt: Lássunk tisztán ! Fiat justitia 1 Or. Lessenyey Ferencz, _____________________egyházmegyei tanfelügyelő. Me ghívó levél. Mi subscribáltak, mint a nemes és vi- lézlő Szatmárvármegye, Ugocsavármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város kuruczeredetü ifjúsági rendjének megbízottjai adjuk tudtára mindeneknek, az kiket illet, hogy — midőn Uraink Atyáink egykori nagyságos és fen­séges fejedelmünk felsővadászt Rákóczi Ferencz Eö Kegyelmességének, a mi szent és igaz jo­gainkért vívott nemzeti szabadságharczában korszaknyitó 1703. évi julius hó 14-iki tisza- becsi győzelme emlékezetének megörökítésére a 200 éves évfordulón a tiszabecsi harcz- mezőn emelt emlékmű leleplezésére ünnepet szentelni folyó évi Szent-Mihály havának 20-ik napján egybesereglendenek, — mi is uraink atyáinkkal egyetemben a jelzett napon a tiszabecsi harczmezőn egybesereglünk és Tisza-Ujlak községében gróf Csáky László Ugocsavármegye és gróf Hugonnay Béla Szatmárvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispán Uraink Eö Kegyelmüknek védnöksége alatt kuruczbált és hangversenyt rendezünk. Úgy készüljön azért minden igazkurucz ivadék, hogy — midőn mi Rákóczi szelle­mének 200 éves sírjából való felébredése örömére Terpsichore és Euterpe istennőknek áldozatunkat bemutatni igaz lelkesedéssel óhajtjuk — akkor, mint Rákóczi hű népe, az mondott napon és helyen megjelenni és hódolatát a nagy fejedelem emlékének be­mutatni el ne mulaszsza. beszerzett liturgikus könyvek, ámde ő átszel­lemülve, túltette magát minden korláton és saját fantáziáját követte, repült a magasba ! A kapott figyelmeztetést szívesen hall­gatta, de sohasem teljesítette. Jelen sorok Írója maga is többször figyelmeztette illető urat ezen tekintetben. Szakértők az orgonista ur zeneképzett- ségételismerték, ámde mit ér az, ha mindig más régiókban szárnyalt, mint ami elő volt rva, az egyházi törvények értelmében, a szakismerettel biró irók által szerkesztett legédkönyvekben. —A férfitanitóképző intézetben, kezdetben, anitványaival szemközt tanúsított modorta- inságával és néha gorombaságával úgy az ítézeti igazgató urnák, mint önmagának ellemetlen perczeket szerzett. Ez a baj mór íegszünt és említett urnák ottani működése, lővel, eredményes lehetett volna. Midőn fennevezett orgonista és tanár rnak az elmúlt évben a fötisztelendö egyház- eggei Hatóság felmondott, ugyancsak fenne- ezett ur fühöz-fához kapkodott, hogy hosz- ;abbilsák meg neki állásában való meg- aradását, hogy uj állomás utón nézzen, z megtörtént. Megmaradt állomásán f. évi lius végéig; sőt fizetését még julius és igusztus hónapokra is megkapta, mert a ünnapok jövedelme beszámíttatott neki a jlt iskolai év illetményébe. Ezen idő alatt fennevezett ur és neje állás in pályáztak-, neje álláshoz jutott, ö azonban ás nélkül maradt. Élérkezvén az 1903—1904 iskolai óv, lételten kijelentette fennevezett urnák a isztelendő egyházmegyei Hatóság, hogy lgálatát nem fogja igénybe venni; erre ő I felelt, — jól felszerelve és elkábitva átainak tanácsai 'által, — hogy állásáról k úgy mond le, ha neki végkielégítésül tér oszt. ért. forintot, illetőleg tízezer ko­kt fizet a főtiszt, egyházmegyei Hatóság, ikező esetben ügyét a törvényre, illető- a bírói ítéletre bízza. Ez a tény állás. Tessék most megmondani, hogy meny­en indokolt, alapos dr. Hantz Jenó urnák állítása, hogy méltányolja Lukácsy László ás jogos felháborodását azon tény miatt [átlátszik be a muzsika a pincze kü- l mindnyájunk édes meglepetésére.- No Druszám, fordul felém házi-gaz­- hallod ? ab... h .. ai banda ! Nem égludó ? • Halt! Halt gyerekek ! — Kiált reá- :asznár ur. Nem addig, előbb még kérdezek, csak azután . . . Te Peti 1 — Kérdi a czigányprimást vetettétek azt az ötszáz darab vályo- parancsoltam ? Igenis nemzetes, kasznár urum. No akkor rendben vagyunk. Zsiga ? — Kérdi a nótárius ur a ezim- — átvitted a kurencset Kis-Ková- igy holnap lesz a lóvizitáczió ? — Igenis, teens Nótárius uram. — S kinek adtad ? — A birónó asszonyomnak. — Hát miért nem az öregbirónak ma­gának ? — Mert kérem átossággal, az öregbiró ur szintén a szüreti alkalmatosság élvezeté­vel van elfoglalva. — Jól van, akkor húzzátok. — De mielőbb gyertyát gyújtunk. — Nacza 1 — szól ki a présházban fe- hórkötényesen röpködő szolgálóhoz házi-gaz­dánk, — gyertyát az asztalra ! — Jaj, kérem .. . — No mit kérem ? — Kérem . . . kérem .. . akadozik a leány a szóval, — mig künn jártam a szü- retelőknél, alighanem a „Pagát“, a nemzetes kasznár ur vizslája elaportérozta az egész pakli gyertyát s most sehol sem találjuk ... — Hát akkor miért nem montad előbb, lánczos-lobogós adta . . . — Kérem, nem mertem mondani, meg azután azt gondoltam, hogy akkora majd úgy is csak haza várnak az urak. — Ho-hó, — nem megyünk el Nacza, még ha a gazdád akarná is, pedig talán most már ő is szeretné, hogy elmenjünk, — boszantjuk a jó pajtást. „Nem, nem, nem, Nem, nem, nem, Nem megyünk mi Innen el . . .“ Gyújtunk egy újabb nótára. Igen itt maradunk, mulatunk sötétben .... punktum. Hozz bort házi gazda I — Te pedig lány büntetésből, mivel gondatlan voltál, mondja Druszám indulato­san, be mégy a faluba. Legközelebb van ide a „Kuducs“ bolt s a Rubinstain Náthán- tól hozass egy pakli gyertyát, de egy kettőre f Értetted ? Mert különben . . . — Most pedig mit csináljunk ? Kérdi Druszám elkedvetlenkedve a dolgon. — Mulatunk. Hogyan ? — így ni 1 — Mondja a találékony kasznár ur jó kedvvel, mi közben szivarra- gyújt. Hamar elértettük a szándékát. A gyufa tüzénél önkénytelenül egy­szerre, gyorsan telt poharaink után nyúltunk. A folytatása már könnyen ment, ko- czintottunk s a sötétben ittunk. Még csak most kezdődött a szüreti mu­latság a sötétben. ittuk azzal, hogy — Nagypénteken mossa a fiát ... — Be van az ón szűröm rötve ... — meg: Simonyiban van nalom .. . stb. stb., mi közben csak íeszszük ám, hogy a zsidók csillaga beragyogni a pincze ablakán. Egy kicsit nyugoszunk s újra koczintunk. ,Lányok, lányok, lányok a faluba, ^aluvégén szépen szól a muzsika, kddig iszom, mulatok,

Next

/
Thumbnails
Contents