Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-09-09 / 37. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — —■ — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. A régi csapáson. Azon régi csapáson indultak meg az újabb királyi kihallgatások, melyeken az osztrák telhetetlenség immár három század óta hajszolja a magyart. Úgy látszik, hogy az a csapda, amelyet odaát felállítottak a király elé, pompásul működött. Úgy látszik, hogy a magyar király most is olyan teljes tájékozatlanságban van a nemzet igényei felől, hogy a roszakaratu tanácsosok ezután a másodszori megjelenés után is urai lehettek a helyzetnek. Ismét az erőszak politikájával tették meg az első kísérletet. Marsrutával akartak miniszterelnököt küldeni Magyarországra, hogy kérlel- hetlen szigorral hajtsa végre a hasmetszést a nemzeti jogokon és azokon az aspirácziókon, melyeket a 48-iki Golgotha szomorú napjai után a nemzeti ellenállás erejével végre si- kirült törvénybe iktatnia. Sikerült, de csakis a beiktatás, mert azok a törvények Írott malasztnak maradtak, épen az ellenkezőjük ment át az életbe. Most tehát végre le akarták gázolni azt a törekvést, mely ezeknek a törvényeknek érvényt kívánna szerezni. Hát nem elég nektek, gyatra Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ magyarok, hogy olvashatjátok a papiroson kívánságaitok jogos voltának elismerését, melyet elfogadott a kiegyezés mindét állama, s szentesített maga a király !.. Mit akartok még? . . Nemde vakmerő erőszakosság, a telhetetlenségnek non plus ultrája be nem érni ezzel a rengeteg vivmánynyal. Mert szó ami szó, ma ott állunk, hogy újból kell megvívni a küzdelmet azokért a jogokért, melyeket a 67-iki kiegyezés biztosított a nemzet számára. Ma ott állunk, hogy nemcsak vita tárgyát képezi, hanem simpliciter kétségbe vonják, hogy kapott volna a nemzet 67-ben valamit. A betűre ráfogják, hogy az nem betű, a paragrafus tótágast áll, mihelyt osztrák kezelésbe veszik. Szóval semmi sincs abban a kiegyezésben a magyar hadseregről, csak élyan vegyes mis- kuláncziában kulminált a magyarok kívánsága, mint aminőt a gyakorlatban tényleg megteremtett a generál — kommandó. A volt pénzügyminisztert, Lukács Lászlót választották ki, hogy hitesse el végre valahára azzal az oktondi néppel, hogy igy van az legjobban, ahogy van, hogy valóságos veszedelem benne reá nézve, ha a magyar hadsereg, magyar zászlóval, magyar czimerrel, magyar tiszbekkel, magyar vezényszóval bevonulna az ország határai közzé. Micsoda botrány egy 20 millió lakossal biró nemzetnek azt kívánni, hogy nemzeti hadserege legyen. Micsoda czudarság azt kívánni, hogy ne az osztrák tisztek parancsoljanak és ne az osztrák befolyás domináljon, holott ezek olyan pompásul tudták elverni a port a magyar fiuk hátán. És ha nem akarná elhinni, parancsoljon rá, hogy hinni muszáj, mert az osztrák sógor igy hiszi. Lukács azonban, noha három pró- bás politikus abból a gárdából, mely Tisza Kálmánt és Bánffy Dezsőt épen oly büszkén vallotta urának, mint a amily csuszva-mászva zarándokolt el az ischeli klauzuláig, noha múltjához az örökemlékü statáriális egri választás szennyfoltjai tapadnak, megborzadt ettől a küldetéstől, vissza tette megbízatását a felség kezeibe. Ez a kísérlet tehát meghiúsult. De az aknamunka ennek daczára sem szűnt meg. Most Széli Kálmán felé fordult a figyelem, hogy hozza létre a parlamenti békét, persze az osztrák szájíz szerint. Széli erre a megtiszteltetésre szintén nem vállalkozott. Érdekes világot vet az osztrák zsarnoki észjárásra egy osztrák-magyar mágnásnak, a hírhedt Tisza TÁRCZA. Szomorú fűz. Szüreti mulatság1 sötétben. Kis kertembe szomorú fűzt ültettem ; Reá bíztam, hadd búsuljon helyettem; Van ideje hozzá, amig megvénhed, Mert búsulni, bizony, én rá nem érek. Ajánlom is : kinek búja, gondja van, Ezt a dolgot pe hagyja ám annyiban. Vessen ki a fejéből minden gondot, S tegyen úgy, mint tettem én, — annyit mondok Az embernek csupán csak egy a feje ; Lekonyul az, ha bú — s gonddal van tele. Mig ellenben a szomorú fűzfának Száz ága van s a bútól ki nem szárad. Az embernek a busulás nem való ; Azért mondják sokan: „Busoljon a ló!“ Én azonban még a lovat is szánom, S jobb’ szeretem, hogyha nyerit vidámon. Nem érdemes az embernek búsulni; Már e részben biz’ jobb máson okulni. Van sok, aki búját a borba ölte, Mégis kopasz lett időnek előtte. Egy szó mint száz: he tűrd a bút, a gondot, Nem tehetnél máskép nagyobb bolondot. Az ember a bú s gond nélkül vidámabb, S a szomorfűz nem baj, ha ki is szárad. Beregi Sándor. Egy kicsit furcsa dolog az igaz. Azt mondhatná rá valaki, hogy olyan nincs, az nem lehetséges, hogy lóditás az egész. Pedig én jó lélekkel, akarom mondani, kellemes visszaemlékezéssel elmondhatom, hogy bár egy kicsit szokatlanul hangzik már maga a czime ennek a mulatságnak, hogy az mégis megtörtént; melyről annál inkább kezeskedem, mert magam is benne voltam a mulatságban. Igen, ott voltam a mulatók között, azért vállalkozom annak hűséges előadására. Meg lehet ugyan, hogy ennek a hűséges előadásáért — mint szokták mondani, — majd kihúzom az illető mulató társaktól a lutrit, de ha az egyszeri czigány a lakada- lomban megreszkirozhatta az egyik szemét, mert a féltékeny vőlegény minden fenyegetése daczára rávetette a szemét a szép mennyasszonyra, miért ne reszkírozhatnám meg ón a hátam, elég széles, megfér rajta a gyalázat, esetleg az ütés. Elég az azon. S ............T ... az ón régi kedves jó pa jtásom, szomszédom, hivalaltársam, hát még mi is? Keresztneveink után Druszám, nálam lévén, hazamenőben, mielőtt kinyargalt volna kapumon, visszakiáltja: Druszám, a mit mondtam, azután el ne feledd csütörtökön lesz a b . . . h . . ai hegyben a szüret, okvetlen elvárlak ! Dehogy mertem volna elmaradni. Kiátkozna a nagy világból, ha megvetném az ő szüreti mulatságát, hisz könnyebb neki, ha megoszthatja velem falatja felét. Meg mikor a többi legjobb barátjai is ott lesznek a faluból; ki is segítené elfogyasztani a sok alkalmi liba és récze pecsenyét? Ennek következtében tehát csakhamar kijelentem, hogy mire a gyomor és torok kezdi megkövetelni az ő járandóságait a délutáni időszakban, t. i. ozsona tájban — menetközben már megtekintve a szüretelők vig társaságát és egyik-másiknak a vig szüret nyomait viselő majszos ajakát, — már ott ültem az én kedves Druszám tulipirosra festett pincze- szobájának hosszú x-lábu fenyőfa asztala mellett, jó állapotban várva a szüreti alkalom további fejleményeit. Nem sokáig kellett várakoznom. Jó orra van az embernek, hamar észreveszi, hol füstöL A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik: minden szerdán.
