Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-09-02 / 36. szám

4 ,11 E TI S Z E M L E‘‘ (36 ik Fel akarjuk keresni a közeli Kis- Ázsiában Tököli Imrének a „kuruc z király“- nak és Ouyon Richárdnak az 1848/49 iki szabadságharcz hős tábornokának sirját s elzarándokolni kívánunk Rodostóba, Rákóczi és bujdosó társai u olsó kálváriájához, a nagy Bercsényi és hü Eszterházy Antal, Sibrik Mik­lós stb. sírjaihoz. Megnézzük Konstantinápolynak a keleti tündérmesékre emlékeztető csodás műemlé­keit s köszönetét mondunk a török szultán­nak és Törökországnak nemzeti hőseink iránt tanúsított nagylelkűségükért. A kik ebben a Rákóczi dicső szelle­mének szentelendő nemzeti zarándoklatban részt óhajtanak venni : jelentkezzenek az elő­készítő bizottság irodájában (Budapest, Kis­híd u. 4), a honnan részletes tervrajzot kaphatnak. A RÁKÓCZI ZARÁNDOKLAT előkészítő-bizottsága: Dr. Thaly Kálmán, tb. elnök. Dessewffy Arisztid, a főrendiház titkára. Vámbéry Ármin, elnök. Br. Ny dry Jenő, a főrendiház háznagya Dr. Szádeczky Lajos, egyetemi tanár. Wosinsky Mór, apátplébános. Eg'y kis reminiscencia. Alig szállott el az a hazafias hangulat, mely Ő felsége a király születése évfordu­lóján, majd első szent királyunk ünnepén minden hazafias érző szivet mozgásba hoz, midőn durva felekezeti dühtől tajtékzó táma­dással kellett szemben találnunk magunkat. Ezt a „Szatmár“ czimü helybeli lap cselekedte meg. Lerójja ő is „István király“ iránt a kegyelet adóját, de úgy, hogy ügyet­len sophismájával arczulcsap minden tör­vény tiszteletet, alacsony gyanúsításával be­feketíteni iparkodik nálánál végtelen sokkal feljebb álló testületeket. Rosszul esik neki, hogy a róra. kath. egyház szentéi közzé ik­tatta e’ső királyunkat, de az már irtóztatd vörös posztó, melytől végtelen dühbe gurul, hogy a magyar törvényhozás nemzeti ünneppé avatta e napot, hogy általános munkaszünet­tel parancsolja megszentelni a szent király emlékét. Bizgatja, csábítja prot. hitsorsosait, hogy ünnepet rontson, végeztessen mezei munkát, zakatoljanak a cséplőgépek, csak­hogy elfojtsa a harangok templomba hivó szózatát, csakhogy kiirtson első királyunk iránt érzett minden hálát, kegyeletet, meri — véletlenül szent volt. És mindezt egész nyugodtan megtehetik, mert az illető lap pompás törvénymagyarázása szerint „bárki, maga vagy napszámosai által kölcsönös el­határozás folytán“ megszegheti a törvényes munkaszünetet. De ez neki még nem elég, felekezeti elvakultságában megtámadja az országos gazdaszövetséget, mert ez a törvény által előirt munkaszünet betartását sürgeti, kigyót- hékát kiált a nemzeti szövetségre, mert szept. elején az iskolákban kívánja megünnepeltetni Szent István napját. De már az csak termé­szetes, hogy itt meg nem állhat: a jezsuiták hiányzanak; belekeveri hát őket is: ők a lelkei az egész mozgalomnak s e keveréket azután beadja olvasóinak. Ha Szatmár-hegyet a jég veri el, ha Kakszentmártonban szárazság pusztít, a csa­pásnak okai csak a jezsuiták lehetnek. A „Szatmár“ nem akarja tudni, hogy a nem­zeti szövetség vezető köreiben nem egy a . •. testvér, hogy a szövetség csak szatmári fiókjának elnöke protestáns. Nem érezzük magunkat sem az elfogul­tak, sem a gyönge elméjiiek kioktatására hivatottnak, azt azonban megmondhatjuk, hogy ép azért választották Szent István napját nemzeti ünneppé, mert e szent király­nak párja, hatásaiban hozzá mérhető alak a magyar történelemben nincs; az a maroknyi nép, a magyar nép elveszett, eltűnt volna a világtörténelem színpadáról jobban mint az avar, a hun, ha e szent király keresztvíz alá nem hajtja e büszke törzs nyakát, ha nemzetét be nem vezeti a katholikus egyház kebelébe. Végül aztán szemben a jezsuiták­kal hivalkodik a czikkiró a kálvinista haza- fisággal: igaza van, Dekünk is az az impresz- szionk, hogy legalább a kedves czikk kálvi­nista írója a hazafiság nagy dobjával s czintányérjával jött a világra. De egy szónak is száz a vége, ejnye hogy is vágta szemébe jó Simon Péter bá­tyánk a lutheránus hazafiság prototypoujá- nak, Zelenkának szemébe A ki Szent István király napja ellen kapálodzik, az nem a tör­vényhozás termébe, de a bolondok házába való.“ M. Gy. H I RE K. A pápa czimere Bécsben. A bécsi muncziatura épületén a minap helyezték el X. Pius pápa czimerét. Az uj czimer, melyet a városi tűzoltók illesztették a falra, egy tojásdad paizs, a paizs felett a tiara, Szent Péter arany és ezüst kulcsai vannak. Maga a paizs három mezőre oszlik. A legalsó mező zöld tengerhullámokat, a középső egy hor­gonyt, amelynek tetején egy ezüst csillag van és a legfelső ezüst alapon aMárkus-téri oroszlánokat tünteti fel. Pius pápa tehát még a czimerében is kifejezést adott annak, hogy mennyire ragaszkodik Velenczéhez. Csak nemrég volt nálunk kifogás a pápai zászlók ellen. Mi jeleztük reá, hogy tudatlanságon alapszik. Most tessék megszívlelni ennek a czimernek kifüggesztését. A pécsi püspök meghalt. Épen most veszszük a szomorú hírt, hogy Hetyey Sá­muel pécsi püspök meghalt. Régibb idő óta bélbajban szenved, s gyógyulást Kárlsbádban keresett. Baja azonban napról-napra rosszab­bodott, s az orvosok kénytelenek voltak rajta operácziót hajtani végre. A műtét nem sike­rült, a jeles egyházfő nagy kinok között ki­szenvedett. Kitüntetés. Őfelsége a király Brabécz Gyulának a szatmári 12.-tk honvéd gyalog­ezrednél létszám felett vezetett alezredesnek a szabadkai 6 ik ezredhez való áthelyezését elrendelte s ez alkalomból a honvéd Ludovika Akadémiában tanári és akadémikus zászló­aljparancsnoki minőségben szerzett érdemei elismeréséül neki a katonai érdemkeresztet adományozta. Brabécz nemrég városunkban volt állomáson. Egyházmegyei hir. Takács Károly, volt munkácsi segédlelkész józsefházi lel- készszé neveztetett ki. — Jaklovics György segédlelkész T.-Ujlakról Máramarosszigetre, Bakkay Kálmán Mező-Petriből Munkácsra helyeztetett át segédlelkészi minőségben. — Rokk István ujmisés Mező-Petribe, Szabó Lajos, ujmisés Felsővissóra küldetett segéd­lelkészül. Hymen. Bernjén Titusz avasfolsőfalusi gk. papjelölt hétfőn esküdött örök hűséget városunkban özv. Szilvássy Lászlónó leányá­nak, Gizella kisasszonynak. —• Kun Ignácz oki. jegyző Vásárosnaményból a napokban es­küdött örök hűséget Királyházán Hegyi Dezső ottani jegyző leányának, Ilonka kis­asszonynak. Katonai kinevezés. A m. kir hon­védelmi Miniszter Hauler Lászlót honvéd­tiszthelyettest, Hauler János nagymajtónyi földbirtokos és postamester fiát, a ki katonai kikópeztetését a nagyváradi honvédhadap- ród iskolában nyerte, a soproni 18. honvéd- gyalogezredhez nevezte ki. Körjegyzői helyettesítés. Csaba Ador­ján szatmári járási főszolgabíró A agy Imre avasujvárosi körjegyzőt 8Z elhalálozás foly­tán megüresedett aranyosmegyesi körjegyzői állásra helyettesitette. Gyászhir. Nagy részvéttel vettük a köv. gyászjelentést.- Tetszett a jó Istennek az ártatlanok seregét egy angyalkával gyara­pítani. Alulírottak fájdalomtól megtört szív­vel, de a jó Isten akaratán megnyugodva jelentik, hogy életük vigasza és reménye, Laczika folyó évi augusztus 15 én életének 10. hónapjában rövid szenvedés után ártatlan lelkét viszaadva Teremtőjének, a menybe költözött. Áldott porai folyó évi augusztus 26 án délután 2 órakor fognak a róm. kath. vallás szertartása szerint Nevetlenfaluban be- szentetni és Mátyfalván a családi sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Legyen ő az an­gyalok legboldogabbika és adjon a jó Isten fájdalmas szivünknek enyhülést. Nevetlen- falu, 1903. évi augusztus 25-ón. Tiszaujhelyi Köncs Ferencz, nagymányai Koller Berta szü­lők. Bertuska, testvére. Özv. tiszaujhelyi Köncs Sándorné, buji Báthori Erzsébet, nagymányai Koller Ödön és neje, tótbakai Bakay Emma, nagyszülők.'Tiszaujhelyi Köncs László, tótba­kai Bakay Juliska, keresztszülők. Kitüntetések szövetkezeti működé­sért. Az országos központi hitelszövetkezet a szövetkezetek terén kifejtett agilis tevé­kenységükért az Északkeleti Vármegyei Szö­vetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szö­vetkezetek könyvelői közt a következő juta­lomdijakat osztotta ki : Kádas Sándor mára- marosszigeti, Winkler István krasznabélteki könyvelők egyenkint 100 — 100 koronát,Károly Ferencz ombodi, Brán Gyula tóháti könyve­lők egyenkint 50 koronát, azonkívül dísz­oklevél kitüntetésben részesültek : dr. Bohus János plébános Kraszna-Béltek, Kovácsy Mik­lós nagybirtokos Tasnád Szántó és Viski Aladár ev. ref. esperes Zovány. Uj közigazgatási gyakornok. Vár­megyénk főispánja, gróf Hugonnai Béla köz- igazgatási gyakornoknak nevezte ki gróf Teleky Jenőt és szolgálattételre a nagysom- kuti főszolgabírói hivatalhoz osztotta be. Áthelyezett óvónők. A vall. és közokt. miniszter özv. Vinczer Dánielné breznóbányai és Nagy Vilma nagykapo«i állami óvónőket a Szatmári óvodához helyezte át. Fedák Sári Szatmáron. A nőegylet javára f. hó közepe táján a színházban mű­kedvelők egy operettet fognak előadni, mely­ben Fedák Sári is részt fog venni ének és tánczczal. Az előkészületek már megindultak s remélhető, hogy közönségünknek ritka műélvezetben lesz része. Az előadás napja még nincs meghatározva, de legközelebb már a műsorral együtt közölni fogjuk. Keresztszentelés. Szombaton délelőtt szentelte fel Orosz Alajos kir. kath. főgymn. tanár azt a szép keresztet, melyet a szatmári Csillaghegyen özv. Ruprecht Antalné vallá­sossága és férje emléke iránt érzett kegye­lete állíttatott fel az elhunyt akaratához képest. A szép ünnepélyre igen sokan je­lentek meg úgy városunkból mint a hegyi lakosok közül, s kedves emlékezetű lesz e nap mindazoknak, kik e szép jelvény felál­lításának tiszta szívből örvendenek. Gyászhir. Beer Salamon, előkelő hely­beli izr. polgár tegnapelőtt reggel párheti betegeskedós után életének 67. évében vá­rosunkban elhunyt. Az öreg „Smülót,“ mert igy nevezte mindenki, ismerték a legszélesebb szám.) ______

Next

/
Thumbnails
Contents