Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-09-02 / 36. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1903. Szeptember 2. 36-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ — Ne gyedévre _____ i m 50 "S Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Epyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY K N D U E. A lap kiadója: ‘ A’ „PÁZMÁNY.SAJTÓ“ A szorkesztősóget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árián vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Ismét jön a király. Épen ma két hete, hogy Budavárába érkezett. Meghallgatta a magyar politikusokat, de semminemű döntés nem következett be. A felség visszautazott Béesbe az angol király látogatását fogadni. Most ismét szerencséltetni fogja liü magyar népét, mely szivszorongva várja az alkotmányos király ajkáról az alkotmányos szót. ügy látszik, nagyon kemény dió, amit megtörni kell. Úgy látszik, mintha a magyar nemzeti akarat ellentétbe volna állítva a hagyományos osztrák császári politikával. Úgy látszik, mintha odaát az osztrák testvérek ennek a nemzetnek törvényes és jogos kívánságaiban egy ellenséges hadoszlop fegyvercsörte- tisét észlelnék. Avagy a mi vezér- férfiaink voltak olyan gyávák, hogy a koronás fő előtt hüvelybe rejtették azt a kardot, amelyre ma már az egész nemzet esküszik? . . Ez absurdum, amaz valószínű. Tény azonban, hogy úgy a magyar leibhuszá- rok mint az osztrák részről közbejátszott fertelmes intrika sok akadályt gördíthetett a felség elhatározása elé. Ézt dukumentálja az a körülmény, hogy egy heti tárgyalás után épen olyan teljes bizonytalanság van mint annakelőtte. Az osztrák államférfiak közbejátszása, a hatalmon levő „magyar“ szabadelvű párt ingadozása, az ósdi liberálisok honárulása mind olyan tényezők lehettek, melyek késjeltyt- ték az uralkodó ajalSÍ^S^^Htot- mányos szó kimondásátUKírrfTelljük azonban, hogyha késett is, elmaradni semmi körülmények között nem fog. Végtelenül elszomorító dolog az, hogy hazánk ma is a dajkamesékbe illő kiskorúságban szenved. Elszomorító dolog, hogy a magyar király saját magyar alattvalóinak ajkáról nem tudja megérteni, mi is hát a kívánsága annak az országnak, mely az ő Jogara alatt keresi boldogságát. Aki meg meri mondani, arra azt harsogják a király fülébe amonnan túlról, rébelis a kutya, forradalmat akar. Észeágában sincs a nemzet túlnyomó* vészének, ellentétbe állítani magát a királylyal. Ellentétbe? . . No igen, mert azt kalapálja a bécsi pöröly több mint három százada már, hogy minden aspirácziója a magyar nemzetnek állásfoglalás a dinasztia érdekei ellen. Úgy tüntetik fel a reakeziós magyart, mint aki legnagyobb ellensége annak a koronának, amely egykor szent István fején ragyogott. Osztrák gusztus szerint tehát ezeket a haramiákat még csak meghallgatni sem érdemes, tanácsukat pedig követni egyenlő a végső veszedelemmel. Aki pedig nem meri megmondani, hogy a nemzet szabad fejlődésének feltételei a nemzeti erőforrások zsilipéinek megnyitásától függ ez egész vonalon, sőt azoknak a zsilipeknek zárvatartását az osztrák talpak nyalogatása után átöröklött szájíz szerint tanácsosnak, sőt talán csak még ez úttal időszerűnek véli, no az természetesen megerősíti a királyt abban a tudatban, hogy magok a magyarok sem látják tova- fejlődésük sarkpontját azokban a kívánságokban, melyek csakis a rebelliseknek bélyegzett forradalmárok ideái. a Es épen ez az elszomorító politikai életünkben, hogy két, sőt talán a jó Isten tudja hány táborra oszlanak magának a nemzetnek fiai. Mert a pro és konrta között még megszámlálhatatlan meny- nyiségü színtelen csoport áll, akikről azt sem lehet jóformán tudni, hogy hát voltaképen hol is a ka- zájok. között mégis legfeljebb, ha e két alkatrész méreteinek a „nagyobbsága“ körül forog. („Kicsiségről“ beszélni t. i. itt abszolút lehetetlenség.) Izri különben nagy népszerűségnek örvendett liken. Nem csoda, konkurrens nélkül állott. De tudta is a módját. Sárgára meszelt kis kocsmája ott a falu végén két részre oszlott. És bár a külső szobában épp úgy, mint belsőben, X lábúak voltak az asztalok és gyalulatlannok természetesen egy szálig, mégis ama egyszerű körülmény, hogy a belsőben fehér koczkás vörös abroszok terjeszkedtek a faragatlan deszkán, ófiási válaszfalat vont a két szoba közt. Mig a külsőben t. i. egyeszrü duhaj parasztlegónyek húztak nagyokat a hosszunyaku porcziósokból, a belsőben, a „kaszinódban, az érdemes magisztrátus tagjai, meg a kántor, rektorfóle emberek koczczingatták sűrűén össze poharaikat. Bár a tulajdonképeni végeredmény úgy a belsőben, mint a külsőben rendesen egy leve . . . Történt pedig egyszer, hogy Izri nagy bolondot tett. Úgy esett a dolog, hogy nem- zetes és nemes Szalay Gfyörgy uramnak vendége találkozott. Nyár közepén lévén az idő, Szalay uramnak bizony nem igen akadt már otihon bora. Nosza elszalasztott hát Izrihez, hogy adna egy pár üveggel, de jobbikból. És itt tette Izri a nagy bolondot, úgy gondolkozván t. i., hogy nem azért jobbik a jobbik, hogy egy kis vizet még el ne birna. De persze, hogy Szalay uram bosszú évtizedeket tapasztalt torkát nem lehetett olyan könnyen becsapni. Szörnyű dühös is lett a rajta esett iniuria miatt s menten megfogam- zott lelkében a bosszú gondolata. No az meg éppen appropóra jött, hogy délután egyszer csak beállított hozzá Bory András uram, a biró. — Éppen akkuratos időben jött a törvény embere, gondolta magában az öreg Szalay, most legalább rárecscsentünk egy kicsit Izri uramra. Hadd tanulja meg, mi a biztosság ! ÍÜ TÁR CZ A. ü A grád. Hát hogy micsoda az a grád ? -— Az ilkiek felfogása szerint az bizony valami olyan ördöngős szerszám, amivel „grádolni“ lehet. Most meg már hogy az a „grádolás“ micsoda ? — A meg bizony egy olyan művelet, amelynek a segítségével az Izri lelkiismeretének a tágabb vagy szükebb voltát lehet megállapítani. És most meg joggal kérdezi az olvasó: hogy hát az az Izri kicsoda ? Izri instállom, (hogy is mondjam ?) — tipus. Típus, amelynek mása megtalálható minden faluban. Mert az igazán egészen csak a véletlen dolga, hogy a mi szóban forgó Izrink éppen az ilkieknek méri a bufelejtőt. Akármerre menjünk, megleljük őt mindenütt. És bár nagynak mindenütt nagy a szakálla, módfelett jellemzetes az orra, a különbség a sok Izri FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izü SS természetes hashajtószer. 53
