Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-08-19 / 34. szám
2 HETI SZEMLE. (34 ik szám.) királyt, amelyen megtörnek a trón felé irányuló tekintetek, amely rideg és erős a nemzet panaszhangjainak felfogásában, nehogy azok a korona elé jussanak. Arra való volt, hogy előkészítsék az ütegeket a magyar politikusok visszaverésére, vagy esetleg a hálót megejtésökre. Mindig ez a taktika szokott előtérbe nyomulni. Az erőszak és kijátszás eszközei mozgásba hozatnak, hogy amazok pusztítsanak, ezek tőrbe- ejtsenek. Mert ha jól sepernek a lövegek, s a kitünően preparált hálóknak sikerül egy néhány kövér harcsát kifogni, a csukákkal és kárászokkal aztán már a horog is elbánik. Nagy bölcseségre van tehát szükség első sorban a királynál. Át kell látnia ezen a politikai cselszö- vényen, meg kell értenie, hogy ilyen furfanggal nem lehet többé Magyar- országban szilárd oszlopot állítani a trón alá, mert ez a politika aknát képez nemzeti fejlődésünk alatt, abban a pillanatban robbantja szét, mikor legnagyobb szükség lehetne kompakt egységére. Meg kell értenie a királynak, hogy az osztrák igát nem akarja tűrni ennek a földnek a népe, hogy az az iga legnagyobb gyengesége magának a trónnak, mert az alattvalói hűség csak úgy szilárdul a nemzetek szivében, ha azt látják, hogy a dinasztia a saját érdekeit a legszorosabb kapcsolatba hozza az ő érdekűkkel. Nagy lelki erőre van szüksége a királynak, hogy visszaverje azt az erőszakos ostromot, amelyet ellene intéz az osztrák perfidia. Nagy lelki erőre van szüksége, hogy kimondhassa az igazságos szót még akkor is, ha már lelkében megérlelődött. Yaskezekkel törekszenek ezt a szót elnyomni ajakán. Nem szégyenük próbára tenni a koronás fő igazságérzetét, csakhogy az eddig folytatott gyalázatos munkájok számára a jövőben is bázisuk és erejök legyen. A bölcseség és lélekerő kiváló attribútumai kell hogy legyenek ezekben a nehéz pillanatokban nem zeti politikusainknak is. Első sorban a szabadelvű párt vezéreinek. Ennek a két tulajdonságnak kidomborodása a szabadelvű párton egyértelmű volna a nemzeti szellem és erő felszabadításával az osztrák járom alól. Mert ha a bécsi intrikával a nemzeti akarat egyöntetű megnyilatkozását látná összetűzni a király, lehetetlen volna észre nem vennie, hogy ezt a népet ámítani és elnyomni nem lehet, de nem is szabad, épen a trón jól felfogott érdekében. Az ellenzék miatt ma már nincs mit aggódni, mert az minden bizonynyal meg fogja tenni a maga kötelességét, ha azonban a szabadelvű párt visszatérne régi szűkkeblű politikájához, minden bizonynyal vesztett perünk van, inert hiszen azt a benyomást tenné a királyra, hogy nem komoly nemzeti kívánságokról van itt szó, hanem egy párttöredéknél megfogamzott ideál az egész. A legközelebbi napok meg fogják mutatni, hogy hány pénzt ér a szabadelvű párt. Jön a király, holnapután már megkezdi a tárgyalásokat. A német sógor. Régi időtől fogva ismerjük azt a kebelbarátságot, amelylyel osztrák szövetségeseink a magyar nemzet iránt viseltetnek. Évszázadok elnyomó politikája, a meg-megujult vérmezőknek földöntúli árnyai, a bitófóknak és hóhérpallosnak áldozatai hirdetik örök emlékeztetőül az utókornak. Az a barátság, amelyet ők hébe-korba mutatnak, csak arra való, hogy bekössék vele a könnyenhivők szemét, kiknek áldozatkészségével aztán annál könnyebben kihasználhassák a magyar nemzeti erőforrásokat. És az a barátság csak addig tart, mig a magyar engedelmes teherhordónak bizonyul, s abban a pillanatban megszakad, amint figyelmeztetni meri a mindig sarkában ólálkodó jókedvű fosztogatót, hogy ne kaparászszon olyan mélyen a zsebében, vagy ne tépje már teljesen rongygyá alkotmányának és államiságának különben is foszlányokra szaggatott darabjait. Szóval, mihelyt a magyar reagálni kezd, vége azonnal a roszul palástolt színlelésnek, s a jóbarát ökölbe szorított, kezekkel rohan reá, hogy agyonüsse, amiért con amore nem engedi zsebeltetni magát. Ez a systéma nyilatkozott meg a volt osztrák miniszterelnöknek, Windischgraetz herczegnek ajakán a mostani kabinetválság alatt. Ennek a jó urnák borsózik a háta, hogy Magyarország personál unióra törekszik. És ez szerinte nagy baj Ausztriára. Hat természetesen. Mert ha Magyarország teljesen önállósítja magát, úgy katonai mint gazdasági téren, akkor nagyon sok kicsikart summától fog az osztrák sógor elesni. Elveszít egy jó fejős tehenet, mely évszázadokon keresztül oly odaadó hűséggel táplálta. Most még egyelőre nem tart tőle, mivel Magyarország gazdaságilag nem elég erős, néhány év alatt azonban bekövetkezhetik. Minden jó osztrák hazafinak tehát kötelessége megakadályozni, hogy az évek folyamán Magyarország gazdasági helyzete által e terv megvalósítása Ausztria kárára meg ne történjék. Azt hiszszük, elég nyílt beszéd. Meg kell tehát akadályozni Magyarországot gazdasági fejlődésében, koldussá kell tenni, amennyire csak lehet, nehogy a maga lábára tudjon állani. Ennél frappánsabbul aligha lehetett volna kifejezni az osztrák atroczitást és azt az őszinte barátságot, amelylyel hozzánk vonzódnak a Laj hántuli testvérek. Nyíltan kiórzik ezekből a szavakból, hogy rájok Magyarország fejlődése a leg- nagyobb veszedelem, amelynek minden erővel útját kell állani. No hát az ilyen barátságból nem kérünk. Éljen meg az osztrák a magáéból, ne velünk tartassa ki magát. Mi soha sefn kérünk tőle semmit, ő meg minden évben milliókat zsebel ki ettől a nemzettől. Úgy élősködik rajtunk mint a pióczahad. És soha sincs megelégedve a rengeteg zsákmánynyal, hanem folyton arra törekszik, hogy teljesen tönkre tegye a magyar népet. Ez a politika jóformán érvényesült ismert a magyar ember nem tud már megélni saját hazájában. A terményárak mesterségesen leszorítva, az adó horribilis módon felemelve, aminek következménye, hogy nincseii pénz az országban, igy aztán pangásban van mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, amelyek bázisai volnának a nemzet lüktető életének, Ezzel a politikával szemben minden jó magyar hazafinak arra kell törekedni, hogy széttörje azokat a bilincseket, amelyekkel nemzetét az osztrák közösséghez kötik. LeAnnak teljesen egyenlő jogosultsággal lehetne adni a következő czimeket: „Karthago ostroma“, „A Sarmáth-siksug csatorna rendszere“, vagy ha úgy tetszik, „A fóka és az obstrukczió.“ Mi legyen hát a könyv czime ? Az a sok irka-firka együttvéve olyan volt, mint egy láda, a melyben van menyasszonyi ruha, zálogczédula, tormás virsli és sok minden más. Hm! A dolog még sem olyan egyszerű, vagy ha egyszerű is; de egy kicsit komplikált. De hát czimnek mégis csak lenni kell! A mint igy töprengtem, eszembe jutott egy kisasszony, a ki minden áron pap akart lenni, aztán megnősült s később toloncz lett belőle; eszembe jutott a szájhős, a ki ügyvédnek indult s lett belőle fegyencz és erről eszembe jutottak a takácsok. Különös eszmetársitás! És mégis ez vezetett a könyv czimére. Mit csinálnak a takácsok ? — Szőnek. Mi mindent szokás szőni ? — Vásznat, intrikát és mesét. Truby nem takács, tehát nem szőhet vásznat; nem politikus, tehát intrikát sem szőhet: nem marad más hátra, mint hogy mesét szőhetett. Ez e könyv czimónek a története. És most halljuk: miket mesél Truby? A lakótársak. Mindkettő nagy családból származott: — az egyik névre, a másik számra nézve nagyból ; mindkettőben jó költői tehetség van : Halmi Jenőnek a vidéki lapok már több versét közölték s — a mint ő mondja — az „Uj Idők“-nél is csak azért dobták papírkosárba a „Rémdráma“ czimü tankölteményét, mert Szabolcska Mihály, a ki riválist látott benne, intrikált ellene; — Aranyossy Bérezi még jobb költő, a mennyiben már is nagy eredményeket mutatott fel azon a téren, mint lehet egy jókora vagyonnak rövid idő alatt nyakára hágni. A krónikái hűség kedvéért megemlítem, hogy a költészettan ezen terén Jenő korántsem mérkőzhetik vele, minthogy neki még 100 korona megtakarított pénze is van. Jenő hosszú, sovány fiú: orra és szája közt éhány szál szőr látható, a mit ő bajusznak nevez ; különös ismertető jele : — minden uj ismerősének elmondja, hogy most egy „Szörnyszülött“ czimü 7 felvonásos drámát ir. Térjünk át Berczire. A mennyivel kisebb a termete, mint a Jenőé, aránylag anyival nagyobb a bajusza: — igy senki sem tagadhatja, hogy pompásan kiegészítik egymást. Különös ismertető jele, hogy minden hónap elején 250 koronát kap szüleitől s minden hónap közepén mástól kér kölcsön. Ha még megemlítem, hogy mindketten negyedéves jogászok s Budapesten, Sólyom- utcza 14 sz. I. em. 6. ajtó alatt laknak, kész az expozíció. * Jó ideig legjobb egyetértés uralkodott a két fiatal ember között. Jenő nagyokat
