Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-08-19 / 34. szám
3 gyen Magyarország úgy katonailag, mint politikai és gazdasági téren teljesen önálló. Egyedül a personál unió felel meg a nemzet jövőjének. Legyen egy uralkodója a két nemzetnek, de az egyik ne élősködjék a másik nyakán. Ez a tudat már megérlelődhetett volna nálunk, a magyar embernek azonban közös sajátsága, hogy mindig esigalépósben halad. Pedig tudja, látja a saját nyomorúságát, de ahhoz a felfedezéshez még nem birt eljutni, hogy ennek egyik főforrása az osztrák uralom. Ebresztgetik ugyan a jobb érzésüek úgy a sajtóban, mint a politikai és társadalmi érintkezésben, ámde odaát mindig gondoskodtak arról, hogy azt a szellemet, mely az ébredő nemzeti közérzést táplálja, hatványozott erővel ellensúlyozzák. Innen van aztán az a visszás helyzet, hogy ennek a hazának nagyen sok fia, tudva vagy öntudatlanul odaszegődik a saját ellenségeinek sorába. Más államban ezt a symptomát nem észlelhetjük, csakis Magyarországon. Ott minden polgár a haza boldogságára törekszik és annak előmozdításáért latba veti képességének összes erőit, míg nálunk a lakosságnak jóformán jelentékeny része a nemzeti érdekek ellen dolgozik, a kormányzat pedig egyenesen az osztrák törekvéseknek volt uszályhordozója. íme most Windischgraetz herczeg megtanított bennünket, hogy milyennek kell a jó osztrák hazafinak lennie. Aki a rendelkezésére álló eszközökkel mennél alaposabban ki tudja törni Magyarország nyakát. Nem lehet tehát jó magyar hazafi, aki szivvel lélekkel vissza nem utasítja ezt a tolerán- cziát, és közre nem működik arra, hogy az osztrák jó hazafiak óhajtásai és törekvései ne mehessenek teljesedésbe. nyelve, de szó nélkül, figyelmesen hallgatott Berczire, midőn az szerelmi kalandjait beszélte el, melyeknél túlhajtott diszkréczióból nem említett neveket — s melyeknek ki- lenczven százaléka hazugság volt; viszont Bérezi nagy áldozatkészséggel hallgatta végig barátja 20—25 versszakos értéktelen költeményeit. Barátságuk akkor lett legszorosabb, midőn Jenő: „Altatódal“ czimü költeményének hallgatása közben Bérezi tényleg elaludt. Jenő meghatva szorította keblére a hű barátot, a ki megérti versei szellemét s kire költészete, ime mily nyilvánvaló hatást gyakorolt. Talán mondanom sem kell, hogy ezt a nagy barátságot csakis az zavarhatta meg, hogy mindakettőnek ugyanazon darázsdereku, ibolyaszemü, szőke angyalka tetszett meg : — s ez az érzelem nem holmi pillanatnyi fellobbanás volt; nem, ifjaink szerelmesek voltak nyakig, sőt, hogy egyenlő fokra helyezzük érzelmeiket, Bereziről bízvást mondhatjuk, hogy fülig, minthogy neki oly maEgy ilyen nagyszabásúnak Ígérkező, a gazdaság ezen igen fontos ágának fellendítésére törekvő mozgalommal szemben azonban első sorban magának a városnak, és a vármegyének vannak félre nem ismerhető kötelezettségei. Hiszen a város és a.vármegye közönségének érdekéből történik. Nemcsak nemes cselekedet tehát, de úgy szólván princzipális kötelessége ennek a két erkölcsi testületnek nemcsak moraliter, de anyagilag is tőle telhetőleg támogatni azt a törekvést, mely a gazdasági élet színvonalának emelése és minél tágabb körökre kiterjesztése czél- jából foganatba vétetett. Vezető férfiaink, első sorban az alispán és a polgármester bölcsesége bizonyára meg is fogják találni azt a formát, mely a törvényhatóságok hozzájárulása következtében nagyobb arányúvá lesz hivatva kidomborítani a rendező Gazdasági Egyesület tevékenységét. Egyesületek, testületek szintén kell hogy segítségére jöjjenek egy ilyen akcziót megindított testvóröknek. Dijak kitűzése, buzdítás a kiállításban való részvételre, mind olyan tényezők, melyek jelentékeny sulylyal esnének a siker mérlegébe. Sőt egyesek is, különösen a tehetősebbek s a kik barátai a kertészetnek, szintén járulhatnának nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatással is az ügy előmozdítására. A rendező bizottság áthatva a nemes ügy iránt érzeti buzgalomtól a következő felhívást intézte a vármegye és város kertészettel foglalkozó gazdáihoz: Át vagyunk hatva vármegyénk kertészetének, különösen gyümölcsészetének és borászatának rendkívül fontosságától s ép ezért mindent elkövetünk, hogy e termelés- ágakkal foglalkozók módot nyerjenek terményeik mentül tágabb körben való ismertetésére. E czél érdekében f. évi szeptember hó 27.-től október 4.-ig Szatmáron, a „Kossuth- kert“-ben nagyobb szabású kertészeti kiállítást rendez, mely kiterjeszkedik Szatmárvármegye és Szatmárnémeti szab. kir. város területén termelt szőlő-, gyümölcs«, konyha- és virágkertészeti terményekre nyers és feldolgozott állapotban, méhészeti terményekre, valamint a kertészet, borászat és méhészet keretébe vágó bárhol előállított czikkek, eszközök és feldolgozó gépekre. A kiállítás megfelelő látogatottsága érdekében nagyszabá^uintnzkedésektörténtek^ többek közt a földművelésügyi m. kir. Miniszter ur megbízásából konzulátusok utján a külföldi mérvadó körök figyelme is lehető tág körben fel lett hiva. Szomorú eredmény lenne, ha ily széles körű érdeklődést kielégíteni nem tudnánk, s ez kertészetünkről ép a mérvadó körök előtt lesújtó bizonyítványul szolgálna. Szomorú lenne, ha csupán az érdeklődés hiánya folytán vármegyénk oly érdekei, melyek a termelés ez ágaival foglalkoznak, kiállításunkon kellő sulylyal nem vennének részt. Meg vagyunk győződve arról, hogy gazdáink át vannak hatva a közjó iránti kötelességérzettől s ott, ahol nagyobb áldo- dozat nélkül gazdasági viszonyainkat nagy mérvben fejleszthetjük, nem vonják meg erkölcsi támogatásukat. A közérdek nevében teljes bizalommal kérjük fel tehát mindazokat, kik e kiállításon részt vehetnek, alkossanak lelkiismereti kérdést e mozgalomból, jelenjenek meg megfelelő czikkeikkel e kiállításon, mutassák be a lehető legimpozánsabb módon, hogy vármegyénkben van a világpiaczra való s itt a kereslet minden irányban megfelelő kínálatra talál. Bejelentések legkésőbb szeptember 10-ig eszközlendők. Bejelentési ivek a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalánál Szatmáron kaphatók. Tegyünk, ha boldogulni akarunk ! Szatmár, 1903. augusztus hó 15. A kiállítás rendező bizottsága nevében : Poszvék Nándor, Dr. Fekete Sámuel, titkár. elnök. Betörés a Kálvárián és a szomszédos zsinagógába. Augusztus 15-ikét követő éjjel hosszas munkát végzett a Kálvárián a gonoszság. A kegyelet érzetéből kivetkőzött tolvajok először is a kápolna ajtaján akartak bejutni, de a kettős ajtó utjokat állta. Azután a Vár- domb-utezára néző ablakokon próbáltak szerencsét, de itt is kudarezot vallottak. Végtére a másik oldalon sikerült nekik az ablakon keresztül betörni. A kápolnában átkutattak mindent, a sekrestye ajtóját is feszegették, de sikertelenül, s igy üres kézzel másztak ki ott, a hol bementek. Hihetőleg ugyancsak Kertészeti kiállítás. Többször is megemlékeztünk már lapunkban arról a kertészeti kiállításról, melyet a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület szeptember 27.-én nyit meg városunkban. Az idő immár közeleg, a munka serényen folyik az ügy érdekében, hogy minél impozánsabb legyen, s a vármegye és város mennél nagyobb közönségét érdekkörébe vonja az a törekvés, mely hivatva van a kertészet minden ágát képviselve, azt a fejlettség lehető magas fokara emelni. gasságban kezdődött a füle, mint Jenőnek a nyaka. Komplikálta a helyzetet, hogy Bállá Erzsiké nem nagyon mulatta ki, melyiknek viszonozza az érzelmeit: — a vallomását mindegyiknek meghallgatta, de nem válaszolt egyiknek se, se jót, se roszat. Jenő azt állította, hogy ő belé szerelmes a kis leány, mert sokszor sóhajtozik, mikor ketten vannak. — Persze; — épen azért, mert veled kell lenni, — jegyezte meg erre Bérezi, a ki viszont azért következtetett Erzsikének iránta való hajlandóságára, mert tapasztalta, hogy az ő megjegyzéseire bájosabban szokott mosolyogni, mint a másokéira. — Szóval alaposan kinevet; — szokta erre Jenő mondani. Egy nap, midőn már annyira kiéléseden köztük a viszony, hogy Bérezi Jenőnek egy nagyszerű ódájára meg merte koczkáz- tatni a „szamárság“ megjegyzést, ez kétségbeesve csapta le kezéből a verset s drámai hanghordozással kiáltott fel. — Valamit kellene tennünk 1 Ez az állapot már tarthatatlan. Legokosabb lenne, ha párbajt vívnánk Erzsikéért, vagy huszon- egyeznénk egyet s a vesztett félreállna. Bérezi, mint kipróbált sakkróka, megoldás czéljából egy sakkpartiét ajánlott, mig Jenő ragaszkodott a huszonegyhez: — alkalmasint nem is egyeztek volna meg, ha be nem lép hozzájuk közös kebelbarátjuk, Soós Tóni, az „Éj lovagjai“ és a „Sírva vigadók“ asztaltársaságainak elnöke, egyike a budapesti jogászok legerősebb ivóinak. Hogy mint adták elő Tóninak közös szerelmük miatt történt meghasonlásukat s mint jött létre hármójok közt a helyzet megoldására nézve a megegyezés, azzal nem akarom untatni az olvasót, csak magát a megegyezést tartalmazó iratot mutatom be. Szerződé s, melynek értelmében 1., Alulírottak kötelezzük magunkat, hogy ma este pont 8 órakor megjelenünk a „Józanság“ vendéglőben s ott végkimerü- lésig tartó borpárbajt vívunk.
