Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-08-12 / 33. szám
Szatmár, 1903. Augusztus 12 POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (IskolaközŐJ. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. ln|> meg-jtileiiils minden szerdán. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" nélkül arra, hogy gáncsolja-e a világ vagy nem, a bölcseségnek, a szeretetnek, az igazságnak gyöngyei vannak megtestesítve. Legfőbb óhaja tehát minden jó léleknek, hogy X. Plus allocutióit nög|]^y#bben értsék meg a világ imr-'itózüí, mert azok által, akik megértikéslelkesedni fognak érettük, az emberiség egy nagy lépéssel közelebb jut magasztos czéljához. A múlt alkalommal csak röviden adtuk a pápa életrajzát, most ime részletesebben ismertetjük meg eredetével és pályájával tisztelt olvasóinkat. Az uj pápa: del Sarto József a hires festő, Andrea del Sarto családjából származik. A család később, mint annyi más történeti név viselője elszegényedett s a del Sartók annyira jutottak, hogy szegény földmivesekké lettek Riesóben, Del Sarló József 1835 június 2-án született, tehát éppen 68 esztendős, s ugyanabban a korban jut a pápai trónra, mint XIII. Leo. Tizenöt éves korában kispap lett Trevisóban, huszonkét éves korában papnak szentelik, miután tanulmányait Trevisóban és Padovában, az akkor még osztrák városokban, a kétfejű sas jogara alatt fényes ered meny nyel befejezte, a nélkül, hogy valaha szükségesnek látta volna azokat Rómában tökéletesíteni. S akkor végigmegy az egyházi hivatalok egész lajtorjáján. Káplán az ősi Castelfranco-ban, plébános Trombolo- ban és Salzanó-ban s csaknem negyvenéves, mikor püspöke figyelmes lesz rá s meghívja a trevisói papnevelőintézetbe lelki igazgatónak, megteszi az egyházmegyei hivatal vezetőjének, kanonoknak; majd a püspök halála után kanonok-kollégái kitüntették bizalmukkal s a széküresedés idejére káptalani helytartónak választották meg. Nehéz viszonyok között bajlódott a fiatal plébános. Az olasz papság általában kissé hidegen viselkedett az olasz nemzeti mozgalmakkal szemben, mert ezek erősen anti- lderikális színezettel kezdődtek és folytatódtak; azért ragaszkodott tehát az a papság az osztrák uralomhoz, a mely adó dolgában nagyon kímélte az olasz államait, úgy Megkoronázták. Vasárnap aug. 9-én. Immár lején ragyog a hármas korona, a legnagyobb hatalom jelképe ezen a világon. Aki azt viseli, Jézus Krisztusnak földi helytartója, Az az erkölcsi erő, melyet a pápaság képvisel, más hatalom által meg nem közelilhető sulylyal nehezül a népek életének mérlegébe, valóságos tilalomfa azon a mesgyén, amelyen ha átlép az országok millióit irányitó szellem, a keserűségeknek, csalódásoknak folytonos lánczolata szakad reá, melyek során az erkölcsi és anyagi tönk ki nem kerülhető. Ez a rendkívüli hatalom ma X. Pitis, az egyszerű pórfiuból a pápai trónra emelkedett del Sarto József. Minden szem felé tekint, minden fül lesi az első szót ajkáról, mely jövendő politikájának bázisa leend. Pedig hiszen itt nem lehet semmi habozás. A szeretet politikáját fogja ő hirdetni onnan a magasból, melynek megtestesült képviselője volt gyermeksége zsenge éveitől. A vallásosság politikáját fogja hirdetni, melynek fenséges szárnyain meg- nemesül a lélek, megaczélozódik a szív. Az igazság és őszinteség politikáját fogja hirdetni, melyekre legbőségesebben van szükségük a világ fiainak. A könyörületesség politikáját fogja hirdetni, mely felemeli a nyomorultat, megvigasztalja a szenvedőt. A béke politikáját fogja hirdetni, mert csak ennek árnyékában izmosodhatnak a nemzeteknek úgy lelki, szellemi és anyagi összes erői. A honszerelem politikáját fogja hirdetni, mely lángolóvá teszi a gyengéket, oroszlánokká a kishitüeket. Itt-ott két ezredéve már, hogy hirdetik ezt a politikát arról a helyről, amelyet most Sartó József elfoglal. Aki összeütközésbe jött vele, szemben találta magát azzal a sziklával, amelyen nem vesznek erőt a pokol kapui, amelyet ostromolni igen, de megdönteni a világ minden gonoszságának sem lehet. Sajátságos- felfogása a gyenge, ki nem müveit, sőt olykor talán romlott lelkeknek, mert hiszen kifejezésre jut a sajtóban épen ugy^ mint a társadalomban, mintha azt óhajtanák, hogy a pápa alkalmazkodjék az ő halványan pislogó szellemi és lelki világokhoz és mintegy mérlegelni bátrak ennek a misztikus hatalomnak az értékét saját tökéletlenségük gyarló emeltyűjén. A kritika megszólal innen is, amonnan is az első hang után és legtöbbnyire olyan körökből, hol annak az enun- cziácziónak tartalmi mélységét nemhogy felfogni és átérezni, de még csak sejteni sem képesek. No hát azt ne várja a világ sem X Pilistől, sem Soha semmiféle pápától, hogy az őÁtzájaizo szerint való férfiú legyen, sőt ellenkezőleg aki eszményekért lelkesülni tud, igyekezzék a műveltségnek arra a magaslatára feljutni, amelyen az ő lelkének közvetlen megnyilatkozással igaz örömet fognak kelthetni szivében. A világnak nem visszafele kell fejlődni, ha haladni akar, hanem törekednie kell megközelíteni a tökéletességnek minél magasabb fokát. Igaz, szálló igévé vált és talán úgy a história mint a köznapi élet tanúbizonyságot tehet mellette, hogy „Parva sapientia regilur inundus“, azaz kevés bölcseséggel kormányozzák a világot. Nap-nap mellett fordulnak elő esetek, szükebb és szélesebb körben egyaránt, hogy a hatalmasok botlásai, súlyos, talán olykor meg sem reparálható tévedéseik ólomsulylyal nehezülnek a reájok bízottak vállaira. Az egyik baklövésre még nagyobb baklövéssel dupláznak annyira, hogy sokszor meginog a hit az emberben a földi igazságszolgáltatás lényege felől. Ámde Krisztus helytartója mellett mindig ott van az isteni kegyelem, mert megígérte, hogy vele lesz mindenkor. Onnan egyéni impulsusok után soha, mindig az igazság mérlegén mondják ki az utolsó szót. Azért ezt a közmondást a pápai székre, de kizárólag csakis erre nem lehet alkalmazni. A mint Róma locuta est, abban a szóban tekintet X. Pius. 1903, aug. 9.
