Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-08-12 / 33. szám

2 hogy még most is sóhajtva emle­getik. Felső-Olaszországban. Ebben a kétségeskedésben del Sartónak is volt része s ezért kiáltották ki az olasz honfiak hazaárulónak, de tisz­telték benne a kitűnő lelkipásztort, aki élt-halt népe testi és lelki jó­voltáért. Az aggastyán IX. Pius nem vette észre ebbeli működését, de XIII. Leo figyelmét nem kerülte el s hirtelenében a nélkül, hogy del Sarto varia volna, 1884-ben kinevezte mantovai püspöknek. Akár plébános, akár püspök volt del Sarto, rokonairól nem feled­kezett meg, de sorsukon csak köny- nyitett s nem emelte őket magasabb társadalmi rétegbe. Anyja még él, tehát megérte fiának fölmagasztalá- sát s nem múlt el esztendő, hogy az egyházfejedelem szerény sorsú parasztasszony anyját meg ne láto­gatta volna Rieseben. Két testvére Yelenczében még most is trevisói contandina parasztruhában jár; e- gyik öcscse otthon szatócs, a má­siknak osztériája van. Mantovában nem volt tovább kilencz évnél, 1893. junius2-án lett velenczei pátriárka. Az az érdekes, hogy ezen a széken ült 1827-ben egy magyar ember: Pyrker László, aki magyar létére nagyon közepes német hőskölteményeket irt s ké­sőbb a viszonylag szegényesen dotált velenczei pátriárkaságot a fényes jö­vedelmű egri érsekséggel cserélte föl. Ezután évről-évre tapasztalták az olasz hazafiak, hogy a pátriárka mindinkább beljebb kerül az ural­kodó család kegyeibe. Del Sarto hirtelen emelkedése is mutatja, hogy nem közönséges fér­fiúval val dolgunk. Eléggé zárkó­zott jellemű ember, azért nagyon kevesen ismerik; de ez semmit sem von le szeretetreméltóságából, bon- homiájából, a mi annyira megy, hogy a velenczei gondolások is imádják; letérdeltek előtte, ha áldá­sát adta rájuk s egyhangú volt kö­zöttük a vélemény, hogy az az ál­dás biztosítja nekik a menyországot. Ezek a gondolások is telivór velen­H E T I SZEMLE. (38 ik szám.) özeinek nézik s ilyennek szeretik; a velenczei nép pedig ezerszámra kisérte gondolóját a pályaudvarhoz, mikor Rómába utazott s szerető bi­zalmaskodással kiáltották neki oda: — Viva' del Sarto, il papa novella ! A non rivederci! Éljen az uj pápa! Ne lássuk egymást viszont! S tény­leg nagy kérdés, a jövő egyik leg­fontosabb problémája: vájjon X. Pius pápa el fogja-e valaha hagyni a Vatikánt. XIII. Leo és biboros kollégái­nak szimpátiáját, közkedveltségét és népszerűségét del Sarto József főleg annak tulajdoníthatta, hogy a ke­resztény szoczialista mozgalmaknak apostola volt. Ezeket tudvalevőleg Olaszországban jellemzőbben keresz­tény demokráciának nevezik. Paga- nuzzi gróf, ennek a demokráciának egyik oszlopa, kebelbarátja volt s bizonyára meg is marad a X. Pius pápa jó és bizalmas emberei között. Koronáztatása nagy ünnepségek között a múlt vasárnap történt meg, augusztus 9-én. Del Sarto megválasztásában a katholiczizmus demokrácziája nagy- szabásuan nyilatkozott meg. A sze­gény trevisói parasztim most a világ legelső és legrégibb trónján ül, a melyre úgy jutott, hogy herozegeket, grófokat, bárókat, őrgrófokat, milli­omosokat, dúsgazdag egyházfejedel­meket győzött le a mostani pápa- választásnál. A püspök ur 0 nagyméltósága a pápaválasztásról szóló öröm hirt a következő körlevélben adja tud- tokra hiveinek, s a hálaadó istentisz­teletre vonatkozólag az alábbi intéz­kedéseket teszi: A végtelen irgalom Isten meg­hallgatta buzgó imánkat, megszün­tette anyaszentegyházának árvasá­gát. A szent kollégium tagjai Isten Szent Lelke által vezéreltetve f. hó 4-én tartott hetedik ülésükben Krisz­tus földi helytartójává, az anyaszent- egyház látható fejévé választották Sarto József kardinálist, velen­czei patriárchát, aki X. Pius nevet vett föl. Fiúi hódolattal üdvözöljük az apostolok méltó utódját, akit a föld népéből választott ki az Ur és ren­delt földi országának fejedelmévé. Velencze szelíd lelkű, tudós főpapja kapott meghívást Szent Péter hajó­jának kormányára, s mi hiszszük, hogy aki elhagyva a lagúnák csodás városának néma csöndjét e hajón kiszállt a tenger mérhetetlen síkjára, erős kézzel s biztosan fogja kormá­nyozni azt a fenyegető veszélyek között. Adjunk hálát Istennek a vigasz­taló kegyelemért, melylyel bánatos lelkünket felvidámitotta, a legke­gyesebb gondoskodásért, mely az anyaszenteg.yház élére X. Piust ál­lította, akiben ismét szerető atyát, bölcs főpásztort, fenkölt lelkű feje­delmet nyert a katholikus világ. Kérjük egyszersmind a Mindenhatót, hogy Szent Atyánkat kegyelem- ajándékaival áraszsza el s az anya- szentegyház jólétére és dicsőségére munkás erőben sokáig éltesse. Elrendelem ezennel, hogy úgy a székesegyházban, mint az összes plébániai és szerzetesi templomok­ban f. hó 9-én, vasárnap ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartassák a hivő nép minél tömegesebb részvé­tele mellett. A szent misét Te Deum előzze meg. A hová jelen rendelkezésem a jelzett ideig el nem juthat, a hála­adó szent mise f. hó 15-én, Nagy- Boldog-Asszony napján végeztessék. Az ünnepélyes misét megelőző szentbeszédekben hirdessék a szó­nokok az anyaszentegyház örömét, a katholikus világot érdeklő neve­zetes esemény jelentőségét, felhiva a hívőket, hogy Szent Atyánk dicső kormányzásáért s az anyaszentegy­ház jólétéért buzgón imádkozzanak. A Te Deumot megelőző napon este, az angyali üdvözletre való harangozás után fél óráig az összes harangok szóljanak. Szatmár-Németi, 1903. aug. 6. Gyula s. k. püspök. ff TÁBCZA, jig Felső Gallán. A fővároshoz két órányira személyvo­naton találtam egy pompás és hozzá olcsó nyaraló helyet. A hegyek közül kikerülve, nyílik egy szép amfiteátrum. Jobbra szőlő­hegyek kanyarodnak, balra magas erdős begy két mészszikla sorral tarkázva. A hegy tete­jéről kápolna tekint le a völgyben elterülő Felső Gallára. Itt van a kálvária is. Alig kerültem családommal a faluba, hát egy győri ismerős kollegával találkoztam, ki szintén itt nyaralt. Mindjárt mondta, hogy programmot csináljunk délutánra. Abban ál­lapodtunk meg, hogy este felé kuglizás lesz a kőbányászok kantinjánál. Úgy is történt. Itt sokkal megismerked­tünk. A délután nagyobb részét a diófa alatt heverészve, közel jó forrásvízhez töltöttük. Más napokon ki ki mentünk az erdőbe. Te- rényi Margit kisasszony megmutatta itt a helyet, hol pár év előtt a szerencsétlenül járt „pubit“ eltemette, kit egy brutális fel- sőgallai czirmos, mely nem válogat abban, hogy veréb e vagy kanári : kegyetlenül egy csapással elejtett. Kis kőrisfácska jelezi a dalos nyugvó helyét. Említem, hogy a fácska két ága mikóp kanyarodik lantalakban. Mondja erre M. kisasszony: A pubi való­ban szépen tudott zenélni. Elhiszem neki, kinek zenei tehetségét közelébb Berlin is elismerte. Az erdőben egy pár őz is defiliro- zott előttünk. Nagybányán oly sok ideig kö­zel és távol erdőket járván, nem találkoztam e vadban szegény vidéken ily kedves jelen­séggel. Öröm látni az igyekvő, jómódú népet. Német az anyanyelvűk, de azért igyekeznek magyarul tanulni. Kalapjukat nemzeti szinü szallag díszíti. Kedves volt hallani vasárnap a szent misén a jámbor falusi nép gyönyörű énekét. Este meg a czirkusi látványosságból s kijutott a vendéglő kocsiszínjében. A végén lóval is produkáltatta magát az igazgató. De feküdjünk le, mert holnap nagy kirándu­lás lesz. Még délelőtt útnak indultunk. Három család. Csel : Vitámvár. A kertünkön keresz­tül folyó patakocskán átmentünk a csende­sen emelkedő lejtő szántó földjeire, ezek baloldalán szőllőkerlek vannak, az egészet erdők koszoruzzák. Elértük Eszterházy Fe- reacz tatai gróf erdei lakását. Az ajtó fölött szarvasfej, az agancsai közölt egy fafeszület. Itt kisssó pihentünk és jó vízzel oltottuk szomjunkat. Gyertyán-, bükk-, körisfa, til-tul tölgyfa között haladva, fölkapaszkodtuuk egy magas hegyre. Kissé alattunk egy erdős hegycsú­cson emelkedett Vitám vára. Két igen magas falával kérkedett. Bal oldalon láttam két egymás fölött levő szűk kaput. Az alsóhoz odakanyarodó utat. Ide kanyarodtak be haj-

Next

/
Thumbnails
Contents