Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-08-12 / 33. szám

2

hogy még most is sóhajtva emlegetik. Felső-Olaszországban. Ebben a kétségeskedésben del Sartónak is volt része s ezért kiáltották ki az olasz honfiak hazaárulónak, de tisztelték benne a kitűnő lelkipásztort, aki élt-halt népe testi és lelki jóvoltáért.

Az aggastyán IX. Pius nem vette észre ebbeli működését, de XIII. Leo figyelmét nem kerülte el s hirtelenében a nélkül, hogy del Sarto varia volna, 1884-ben kinevezte mantovai püspöknek.

Akár plébános, akár püspök volt del Sarto, rokonairól nem feledkezett meg, de sorsukon csak köny- nyitett s nem emelte őket magasabb társadalmi rétegbe. Anyja még él, tehát megérte fiának fölmagasztalá- sát s nem múlt el esztendő, hogy az egyházfejedelem szerény sorsú parasztasszony anyját meg ne látogatta volna Rieseben. Két testvére Yelenczében még most is trevisói contandina parasztruhában jár; e- gyik öcscse otthon szatócs, a másiknak osztériája van.

Mantovában nem volt tovább kilencz évnél, 1893. junius2-án lett velenczei pátriárka. Az az érdekes, hogy ezen a széken ült 1827-ben egy magyar ember: Pyrker László, aki magyar létére nagyon közepes német hőskölteményeket irt s később a viszonylag szegényesen dotált velenczei pátriárkaságot a fényes jövedelmű egri érsekséggel cserélte föl.

Ezután évről-évre tapasztalták az olasz hazafiak, hogy a pátriárka mindinkább beljebb kerül az uralkodó család kegyeibe.

Del Sarto hirtelen emelkedése is mutatja, hogy nem közönséges férfiúval val dolgunk. Eléggé zárkózott jellemű ember, azért nagyon kevesen ismerik; de ez semmit sem von le szeretetreméltóságából, bon- homiájából, a mi annyira megy, hogy a velenczei gondolások is imádják; letérdeltek előtte, ha áldását adta rájuk s egyhangú volt közöttük a vélemény, hogy az az áldás biztosítja nekik a menyországot. Ezek a gondolások is telivór velenH E T I SZEMLE. (38 ik szám.)

özeinek nézik s ilyennek szeretik; a velenczei nép pedig ezerszámra kisérte gondolóját a pályaudvarhoz, mikor Rómába utazott s szerető bizalmaskodással kiáltották neki oda:

— Viva' del Sarto, il papa novella ! A non rivederci! Éljen az uj pápa! Ne lássuk egymást viszont! S tényleg nagy kérdés, a jövő egyik legfontosabb problémája: vájjon X. Pius pápa el fogja-e valaha hagyni a Vatikánt.

XIII. Leo és biboros kollégáinak szimpátiáját, közkedveltségét és népszerűségét del Sarto József főleg annak tulajdoníthatta, hogy a keresztény szoczialista mozgalmaknak apostola volt. Ezeket tudvalevőleg Olaszországban jellemzőbben keresztény demokráciának nevezik. Paga- nuzzi gróf, ennek a demokráciának egyik oszlopa, kebelbarátja volt s bizonyára meg is marad a X. Pius pápa jó és bizalmas emberei között.

Koronáztatása nagy ünnepségek között a múlt vasárnap történt meg, augusztus 9-én.

Del Sarto megválasztásában a katholiczizmus demokrácziája nagy- szabásuan nyilatkozott meg. A szegény trevisói parasztim most a világ legelső és legrégibb trónján ül, a melyre úgy jutott, hogy herozegeket, grófokat, bárókat, őrgrófokat, milliomosokat, dúsgazdag egyházfejedelmeket győzött le a mostani pápa- választásnál.

A püspök ur 0 nagyméltósága a pápaválasztásról szóló öröm hirt a következő körlevélben adja tud- tokra hiveinek, s a hálaadó istentiszteletre vonatkozólag az alábbi intézkedéseket teszi:

A végtelen irgalom Isten meghallgatta buzgó imánkat, megszüntette anyaszentegyházának árvaságát. A szent kollégium tagjai Isten Szent Lelke által vezéreltetve f. hó 4-én tartott hetedik ülésükben Krisztus földi helytartójává, az anyaszent- egyház látható fejévé választották Sarto József kardinálist, velenczei patriárchát, aki X. Pius nevet vett föl.

Fiúi hódolattal üdvözöljük az apostolok méltó utódját, akit a föld népéből választott ki az Ur és rendelt földi országának fejedelmévé. Velencze szelíd lelkű, tudós főpapja kapott meghívást Szent Péter hajójának kormányára, s mi hiszszük, hogy aki elhagyva a lagúnák csodás városának néma csöndjét e hajón kiszállt a tenger mérhetetlen síkjára, erős kézzel s biztosan fogja kormányozni azt a fenyegető veszélyek között.

Adjunk hálát Istennek a vigasztaló kegyelemért, melylyel bánatos lelkünket felvidámitotta, a legkegyesebb gondoskodásért, mely az anyaszenteg.yház élére X. Piust állította, akiben ismét szerető atyát, bölcs főpásztort, fenkölt lelkű fejedelmet nyert a katholikus világ. Kérjük egyszersmind a Mindenhatót, hogy Szent Atyánkat kegyelem- ajándékaival áraszsza el s az anya- szentegyház jólétére és dicsőségére munkás erőben sokáig éltesse.

Elrendelem ezennel, hogy úgy a székesegyházban, mint az összes plébániai és szerzetesi templomokban f. hó 9-én, vasárnap ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartassák a hivő nép minél tömegesebb részvétele mellett. A szent misét Te Deum előzze meg.

A hová jelen rendelkezésem a jelzett ideig el nem juthat, a hálaadó szent mise f. hó 15-én, Nagy- Boldog-Asszony napján végeztessék.

Az ünnepélyes misét megelőző szentbeszédekben hirdessék a szónokok az anyaszentegyház örömét, a katholikus világot érdeklő nevezetes esemény jelentőségét, felhiva a hívőket, hogy Szent Atyánk dicső kormányzásáért s az anyaszentegyház jólétéért buzgón imádkozzanak.

A Te Deumot megelőző napon este, az angyali üdvözletre való harangozás után fél óráig az összes harangok szóljanak.

Szatmár-Németi, 1903. aug. 6.

Gyula s. k.

püspök.

ff TÁBCZA, jig

Felső Gallán.

A fővároshoz két órányira személyvonaton találtam egy pompás és hozzá olcsó nyaraló helyet. A hegyek közül kikerülve, nyílik egy szép amfiteátrum. Jobbra szőlőhegyek kanyarodnak, balra magas erdős begy két mészszikla sorral tarkázva. A hegy tetejéről kápolna tekint le a völgyben elterülő Felső Gallára. Itt van a kálvária is. Alig kerültem családommal a faluba, hát egy győri ismerős kollegával találkoztam, ki szintén itt nyaralt. Mindjárt mondta, hogy programmot csináljunk délutánra. Abban állapodtunk meg, hogy este felé kuglizás lesz a kőbányászok kantinjánál.

Úgy is történt. Itt sokkal megismerkedtünk. A délután nagyobb részét a diófa alatt heverészve, közel jó forrásvízhez töltöttük.

Más napokon ki ki mentünk az erdőbe. Te- rényi Margit kisasszony megmutatta itt a helyet, hol pár év előtt a szerencsétlenül járt „pubit“ eltemette, kit egy brutális fel- sőgallai czirmos, mely nem válogat abban, hogy veréb e vagy kanári : kegyetlenül egy csapással elejtett. Kis kőrisfácska jelezi a dalos nyugvó helyét. Említem, hogy a fácska két ága mikóp kanyarodik lantalakban. Mondja erre M. kisasszony: A pubi valóban szépen tudott zenélni. Elhiszem neki, kinek zenei tehetségét közelébb Berlin is elismerte. Az erdőben egy pár őz is defiliro- zott előttünk. Nagybányán oly sok ideig közel és távol erdőket járván, nem találkoztam e vadban szegény vidéken ily kedves jelenséggel.

Öröm látni az igyekvő, jómódú népet. Német az anyanyelvűk, de azért igyekeznek magyarul tanulni. Kalapjukat nemzeti szinü szallag díszíti. Kedves volt hallani vasárnap a szent misén a jámbor falusi nép gyönyörű énekét.

Este meg a czirkusi látványosságból s kijutott a vendéglő kocsiszínjében. A végén lóval is produkáltatta magát az igazgató. De feküdjünk le, mert holnap nagy kirándulás lesz.

Még délelőtt útnak indultunk. Három család. Csel : Vitámvár. A kertünkön keresztül folyó patakocskán átmentünk a csendesen emelkedő lejtő szántó földjeire, ezek baloldalán szőllőkerlek vannak, az egészet erdők koszoruzzák. Elértük Eszterházy Fe- reacz tatai gróf erdei lakását. Az ajtó fölött szarvasfej, az agancsai közölt egy fafeszület. Itt kisssó pihentünk és jó vízzel oltottuk szomjunkat.

Gyertyán-, bükk-, körisfa, til-tul tölgyfa között haladva, fölkapaszkodtuuk egy magas hegyre. Kissé alattunk egy erdős hegycsúcson emelkedett Vitám vára. Két igen magas falával kérkedett. Bal oldalon láttam két egymás fölött levő szűk kaput. Az alsóhoz odakanyarodó utat. Ide kanyarodtak be haj-