Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-07-22 / 30. szám
2 HETI Z E M L E (30 ik szám.) solya, mely már szemeiből kisugárzik, valódi mosolylyá lesz a tiszta ajkakon. Ez az ember türelmes, értelmes, megbocsátó és mindenkiért imádkozó és szemeiből azt lehet olvasni, hogy ez az ember mindent a legjobbra tud fordítani.“ Ha valaki nem tudta, hogy kicsoda és mily nagy férfiú XIII. Leo pápa, most betegsége alkalmával megtudhatta, mivel az egész világ részvéte impozáns módon nyilatkozott meg iránta, nemcsak a katholikusoké, hanem a más vallá- suaké is. A világ minden részéből halomszámra érkeztek a kérdezős- ködések; a római táviró hivatal naponta 12—15 ezer lírát vett be az alkalmi sürgönyökért. Az újságírók és más érdeklődők, a bíborosok, a diplomaták és sok más előkelőség folytonosan tudakozódtak a Szentatya állapota felől s a rómaiak is mindegyre eme kérdéssel ostromolták egymást: hogy van a Szentatya? Egyháziak és világiak imádkoztak érette, némelyek az életüket is felajánlották felgyógyulásáért. A leggonoszabb nyelv, a legistentelenebb sajtó is érintetlenül hagyta XIII. Leó nevét, mintha érezte volna azt az erkölcsi kötelességet, hogy ahhoz a nymbushoz, mely ott tündököl az anyaszentegyház trónusán, illetéktelen kezekkel nem szabad nyúlni. Olyan volt az ő magasztos alakja, mint az üstökös, mely midőn megjelenik az ég azúrján, hatalmas arányaival mintegy tiszteletteljes félelemre ösztönzi az embert, ki önfeledten merül bele szépségeinek szemléletébe. Csodáltuk, rajongtunk, lelkesedtünk érette, kinek úgy lelki mint szellemi nagyságában csak gyönyörködni lehetett, de halandó megközelíteni sem vala képes. Most már ott fekszik a ravatalon élettelenül. Ott fekszik a világ legnagyobb embere. Megrendülve állják körül e ravatalt az összes nemzetek. Hiszen arra tanít, hogy a legnagyobb hatalmak, a szellemóriások is porba omlanak. Alkotásaik azonban élnek időtlen időkig, emlékezetüket megőrzi a hálás utókor. 0 meghalt, de működése évszázadokra kiható, az a lökés, melyet szellemének erejével adott az emberiségnek, hajtani fogja azt az általa tervezett irániban. Ez a históriai nagy alakok privilégiuma más közönséges halandóval szemben. „Az öreg Pecci meghal, de a pápa örökké élni fog,“ ezt a nagy -kijelentést tette néhány nappal ezelőtt a halállal vívódva. Tudta, érezte, hogy annak a szellemnek, melyet ő képviselt, évezredekre, örökre kiható értéke van. Boruljunk le ravatala mellett s imádkozzunk lelke nyugalmáért! ... A világ legnagyobb halottjának életrajzi adatait a következőkben adjuk: Családi neve Pecci Joachim volt. Carpineto de’ Anagniban született 1810. márczius 2-án, tehát ez idén 93-dik évét töltötte be. Már ifjú korában jelentkeztek azok a rendkívüli tehetségek, melyeknek fényűimében gyorsan haladt előre, mígnem a világon elérhető legnagyobb méltóságra emelkedett. Erényei, magas műveltsége, nagy tudománya, eszményi czélokért he- vülő költői lelke, apostoli szelídsége, melylyel az adminisztratív szigort rendkívüli tapintattal tudta egyesíteni, mindenütt tiszteletet parancsolt neki, jellemének tüneményes jelenségei előtt kénytelenek voltak meghajolni ellenségei is. Az első nagyobb feltűnést akkor keltette, midőn Beneventóban mint pápai delegátus működött. E pro- vincziában annyira napirenden voltak a rablások, hogy a személy és vagyonbiztonság a legnagyobb mértékben veszélyeztetve volt. Midőn átvette a tartomány kormányzását, ritka erélylyel s vasszigorral fordult az elszaporodott rablólovagok ellen, kiket rövid idő alatt az egész pro- vincziából kiirtott. Hasonló szép eredmény koronázta működését Spala- tóban és Perugiában, hol az a nem mindennapi esett állott be uralma alatt, hogy a Döríönök teljesen üresek voltak. E kiváló érdemeit akarván megjutalmazni XVI.’ü'ergefy pápa, 1843- ban damiatai érsekké nevezte ki, egyúttal a belga udvarhoz küldötte pápai nuncziusnak. Lipót belga király el volt ragadtatva a fiatal nun- czius fellépésétől, s három évi apostoli munkálkodása alatt kegyeinek és elismerésének gyakran halmozta el kiváló jeleivel. Peccit azonban hivatása csakhamar magasabb, de egyszersmind terhesebb állásba szólította, midőn XVI. Gergely 1846-ban Perugia érsekévé praekonizálta. Har- minczkét esztendeig viselte ezt a magas méltóságot. Időközben kardinális lett. IX. Pius az 1853. decz. 19-én tartott konsistoriumban a szent Chrisogonusról nevezett bibornoki méltóságra emelte. A pápa ez alkalommal kibocsátott allokucziójában rendkívüli dicséretekkel halmozta el az uj kardinálist, ki érseki székében a megpróbáltatások e nehéz ideje alatt a bölcseséget és erélyt az egyház magasztos czéljainak elérésére finuman distingvaló elmével tudta kihasználni. Két nevezetes levelet irt a hatvanas években Viktor Emmánuel olasz királyhoz. Az egyikben vétót mondott azon törekvés ellen, hogy a polgári házasságot az ő egyház- megy éjére is reá akarták erőszakolni, a másikban az üldözött szerzetes rendeket vette védelmébe. Ugyanabban az időben a liberalizmus ellen irt egy hatalmas encyelicát, melyben kíméletlenül ostorozta főleg a gonosz sajtót és a káronkodást. E lángbuzgalmu tevékenysége közt az a dicsőség érte 1862-ben a nagy főpapot, hogy perbe idézték mint izgatót, ki lázit a király törvényei ellen. Sem az első bíróság, sem a fellebbezési fórum nem találta vétkesnek, s felmentette a vád alól. Rendkívüli érdemei 1877-ben hozták meg neki a legnagyobb pápai kitüntetést, melyet az egyház fejétől nyerhetett. IX. Pius a sajtó és az egész közvélemény tetszésnyilvánítása közt a szeptember 21-én tartott konsistoriumban az elhalt de Angelis bibornok helyére az anyaszentegyház camerlengójává nevezte ki. Ez a pápa után az anyaszent- egy házban a legelső méltóság, innen tehát csak egy lépést kellett már tennie, hogy eljusson arra a legmagasabb fokra, melyre csak maga az anyaszentegyház emelhette fel. És ő eljutott. A halhatatlan emlékű Pius már a következő 1878-ik év február 7-én elköltözött az élők sorából. Mesés dolgokról, a bibornoki testület meghasonlásáról, ellenpápáról beszéltek akkor. Mindezen híreszteléseket fényesen hazudtolta meg a csupán másfél napig tartott conclave, mely a camerlengó-kardi- nálist, Pecci Joachim bibornokot választotta meg az anyaszentegyház fejévé. Mig néha 40—50 napig is eltartottak a conclávék, most oly bámulatra méltó volt az összhang, hiszen mindenki őt tekintette a legméltóbbnak arra a helyre, melyről 25 éven át rendkívüli akaraterővel, meg nem közelíthető bölcseséggel kormányozta az egyház hajóját. Február 18-án este ült össze a kardinálisok területe, február 20-án a déli órákban már meg volt választva az uj pápa, ki azóta XIII. Leó néven uralkodott a mai napig, midőn az Ur hűséges szolgájának földi koronáját a mennyei örök koronával cserélte fel. A ház elnöke. Olyan nehéz időkben aligha ült valaki a képviselőház elnöki székében mint Apponyi Albert gróf, és mégsem állotta meg úgy a helyét senki mint ő. Sötét fellegek vonultak át a politikai élet egén, melyekből a ki-kitörő villámcsapások resz- kettették meg a levegőt. Nemcsak odafent, de a nép minden rétegében fel voltak korbácsolva a szenvedélyek, olyan izzó volt a hőség, mint mikor közeli vihar van kitörőben. Rendkívüli politikai bölcseségre volt szükség, hogy gátat vessen az általános felfordulásnak. Mérhetetlen energiára, mely megzabolázza a háborgó szenvedélyeket. HamiFERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izü b természetes hashajtószer. b
