Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-07-22 / 30. szám

XII. évfolyam. Szatmár, 1903. Julius 22. 30-ik szám I ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős Szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg-jelenilc minden szerdán. t XIII. LEÓ PÁPA. Végre bekövetkezett. Árvaságra jutott a katholikns anyaszentegyház. A királyok királya, Krisztus földi helytartója nincs többé az élők so­rában. Több mint kéthete már, hogy kopogtat a halál angyala a Vatikán ajtaján, az egész müveit világ szív-'' szorongva leste, vájjon a 93 év sú­lya alatt meggyengült apostol le tudja-e küzdeni az életét megtáma­dott súlyos, nehéz betegség hatalmát. Nap-nap mellett csüggesztő híreket röpített szét Rómából a táviró, me­lyek a pápák egyik legnagyobbiká­nak utolsó óráiról beszéltek. Az orvosi tudomány tehetetlenül állott a magas kor és a sorvasztó beteg­séggel szemben, sőt néhány nap előtt le is mondott a reményről, a halál óráját küszöbön állónak je­lezte. A szentatya nagy lelki és testi ereje azonban bámulatra méltó módon megbirkózni látszott az éle­tét fenyegető veszedelemmel, a be­tegség a javulás útjára tért, s re­mélni kezdtük, hogy az isteni ki­fürkészhetetlen mindenhatóság meg­tartja továbbra is az életnek és az egyháznak. A múlt kedden azonban ismét vége lett minden reménynek. A szentatya ereje rohamosan hanyat- lani kezdett, végre hétfőn délután csakugyan visszaadta lelkét Terem- tőjének. A Stefani ügynökség hétfőn dél­után röpítette szét 4 óra 4 perczkor az első távirati jelentést, melynek rövid, de megrázó tartalma ez: A pápa 4 óra­kor elhunyta ÖyászbabOruit tehát az egész kathoíikus világ. Elveszítette a bölcs kormányzót, ki 25 éven és 5 hóna­pon át páratlan energiával, apostoli szelídséggel, a tapintatnak aligha meg­közelíthető érzékével vezette ezekben a viharos időkben az anyaszentegy- ház hajóját, mikor minden oldalról veszély és ellenségek környezők. Finom lelkűidében az erély és mórléklet, a politika és tudomány, a szeretet és’-adüimiszírativ tehetség oly csodásán és oly fenségesen egye­sült, hogy a világ alighanem a leg­nagyobb politikusát, a legbölcseb- ben kormányzó főt vesztette benne. Soha sem kereste az összeüt- közési pontokat, sőt ahol a világi hatalom részéről ilyen törekvések kezdtek jelentkezni, mérséklő fel­lépésével úgy irányította a dolgok menetét, hogy a kibontakozás az egyháznak és az államnak egyaránt hasznára legyen. Az Istenről megfeledkezett, vagy tőle elfordult emberiséget példájá­nak, mély tudományának, zseniális tehetségeinek fegyvereivel sikeresen téritgette vissza arra az útra, melyen az erény és morál gyöngyei, a bol­dogság virágai teremnek. Fényes tehetségei voltak zálo­gai annak a rendkívüli tiszteletnek, melylyel valláskülönbség nélkül hódoltak előtte az összes kultur nemzetek. Világító tornyot láttak tüneményszerü alakjában, mely fé­nyességével az egész földkerekséget elárasztotta. A kathoíikus uralko­dóknak mintaképe volt, de mély tisztelettel hajolt meg előtte a török szultán épenugy, mint a protestáns németek hatalmas császára. Egyet­értett abban a meggyőződésben ke­resztény és pogány, hogy a Vatikán termeiben valóságos kincsbánya lappang annak az aggastyánnak szivében, kinek meg nem közelít­hető magasságban álló karakteréből példát, lelkierőt meríthetnek a ne- mesedósre az összes nemzetek. Egy koppenhágai protestáns lap igy irt a nagypápa betegsége alkal­mából : „Különös megilletődéssel, a mi­lyenre a szív csak képes, hozzuk nyilvánosságra ezen napokban a Rómából érkező táviratokat. Leó pápa haldoklik. A legmagasabb és legtisztább világszellemek egyiké­nek kialvása közeleg. Hatalmas uralkodók hullnak térdre ezen pillanatok alatt, kérik az Istent, hogy a pápa, az Isten helytartójának életét még hosszab­bítsa meg. Milliók kezei kulcsolód- nak imára, milliók szive alázatos kérelmekkel könyörög isteni segít­ségért. A földi fejedelmek egyi­kének sincs annyi alattvalója, a kik őket úgy szeretnék, mint a pápának, mily tisztán, mily szépen világított Leo világossága annyi éven át az egész világra. A kígyó okosságával, melyről Krisztus urunk beszél s a galamb szelídségével, melyről szinte az Uj Szövetség szól, kormányozza a világot. A békének müveit létesí­tette s a sátánnak hatalmát nap-nap után megtörte. A békének olajágát őrizte s mutatta a világnak a mili- tárizmus korában. XIII. Leo pápa nyugodtan hal­hat meg. Ha valakinek megadatik, hogy félelem nélkül fogadja a ha­lált, az XIII. Leo. Életét jócseleke­detben töltötte. Élete nemes és tiszta volt, távol állott a világ szellemétől. Semmi sem szennyezte be abból, a mi az emberek legtöbbjének életét beszennyezi. XIII. Leo arczára min­denki úgy gondol, mint egy szellemi fejedelemére. Arcza gyöngéd, sovány, kedves és okos mosolylyal. A mo-

Next

/
Thumbnails
Contents