Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-07-15 / 29. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1S 03. Julius 15 29-ik szám. HETI m vj POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELOFIZI Egy évre — — — _?> g\-0rona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre _____ i >( 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utoza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. •A. la|> megjelenik miiulen szerdán. Meglepetések. Három nagy politikai szenzácziója volt a múlt hétnek, melyek méltán foglalkoztatják nemcsak a sajtót, de az egész ország közvéleményét. Az egyik az uj honvédelmi miniszter, Kolozsvári/ Dezső nyilatkozata, a másik Hock János országgyűlési képviselő kilépése a szabadelvű pártból, a harmadik Barabás Béla függetlenségi képviselőnek nagyváradi beszámolója, hol a rendőrök és katonaság fegyverrel kaszabolták a védtelen polgárokat, nem kiméivé a nőket és gyermekeket sem. Az egyik szomorú dolog, a másik örvendetes esemény, a harmadik felkorbácsolja a szenvedélyeket, boszuért kiált. A miniszter szavai teljes bizonyossággal konstatálják, hogy a katonai hatalom semmi engedményre nem hajlandó a nemzet aspiráczióval szemben. Bot nem is aspirácziók azok, hanem a már 67-ben megalkotott törvények végrehajtásáról van szó. Csak ennyit kíván a nemzet, semmi egyebet. Bécsben elzárkóznak előle. Nem kapunk se magyar katonai nevelést, se magyar vezényszót, se nemzeti zászlót, se magyar tiszteket. A nemzeti szellem bevitelétől a magyar hadseregbe irtózik az osztrák császári hatalom és a katonai diktatúra. Sőt hogy nagyobb legyen a botrány, ezután a katonai büntető eljárást is német nyelven fogják végezni. Németül tárgyalnak majd az alföldi palócz fiúval, az erdélyi móczczal és a zempléni tót legényekkel. íme a félesztendős obstrukczió után bekövetkezett Kossuthista leszerelésnek érett gyümölcse. Még meg sem erősödött az uj kormány pozicziója, máris szembeszállott nemzetével. Nyilvánvaló, hogy a horvát bánt a nemzeti kívánalmak letörésére czitálták fel Magyarország kormányelnöki székébe. Csordultig megtelt a pohár keserűséggel. íme a hála azért az őszinte támogatásért, melylyel a nemzet • több alkalommal is megmentette Ausztriát az idegen hatalmak inváziójától. line ;a hála ezért az odaadó lovalitásért, melyet a dinasztiával szemben tanúsított évszázadokon keresztül. Az a hála ez, melyet a múltban is következetesen tapasztalt a magyar a tett jó szolgálatok fejében. Most már láthatja mindenki, hogy odaát Magyarországot nem önálló államnak, hanem Ausztria provin- cziájának tekintik. Az alkotmány puszta formaság, melynek csak a czégére van meg addig, mig a nemzet saját akaratának nem kíván érvényt szerezni. Apró nemzetek, melyeknek ereje számba sem jöhet a hatalom mérlegén, képesek voltak kiépíteni államiságukat és Magyar- ország, mely egy évezreden át védő bástyája volt az európai kultur államoknak, egy számban és erőben hasonlíthatatlanul gyengébb szövetsógestárs járszalagán kénytelen évszázadok óta haladni. Mióta összekötött bennünket a sors Ausztriával, mindig az elnyomás politikáját folytatják ellenünk, s ha a nemzet fel mert jajdulni a politikai vagy anyagi kizsákmányolás ellen, azonnal készek voltak odaát az erőszak terére lépni. Nem uj dolog ez, amit most látunk, régmúlt idők képének ismétlődése. Az ilyen paczkázást önérzetes nemzetnek tűrni nem lehet, indokolt tehát az ellenállás, amelyet az alkotmány sánczai közt államiságának megvédésére kifejt. A honvédminiszter beszéde után lehullott a lepel a rejtegetett czólzatról, amelyet addig is mindenki sejthetett. Fel tehát a küzdelemre, ne hagyják el képviselőink ez árva nemzetet. A másik s^enzáczió Hock János kilépése volt. 0 a régi nemzeti párt hive, a fúzió alkalmával került a kormánypárt tagjai közzé. Apponyinak kebelbarátja és tisztelője. Ez a körülmény ad még nagyobb súlyt a megtörtént eseménynek. Hock Jánost a vajúdó pártbomlás előfutárának kell tekintenünk. Nyíltan kimondta ő, hogy a két párt elvei merőben ellentétesek, csak Széli Kálmán személye volt képes összetartani a széthúzó tényezőket. Ez a kapocs most megszakadt. A tisztességes kormányzás helyére az önkényuralom lépett, melyhez a volt menzeti párt nem adhat szánkcziót. A palotaforrada- lom tehát kitörőben van, csak idő T A R CZ A. Ugy e Pali mondtam!... Leáldozott a nap. Ahegyek orma mögül félkörben lövelnek a sugárkóvók ; a szemlélőknek úgy tűnik föl, mintha túl a hegyeken a fólvilág tűzben volna. Lassankint eltűnnek a sugarak és csak a látóhatár felett elhúzódó felhőfoszlányok piroslanak, kísérteties világot vetve hol az egyik, hol a másik hegy kopasz gerinezóre. Este van. Szellő lengi át a tért. .. . Itt-ott a mécslángok is felcsillannak. Egyedül Biróéknál nincs világosság. Csend s látszólagos nyugalom honol a máskor oly vjg termekben. A termek egyikében nagy, de igen nagy küzdelem folyt. Ilonka, az apa kedvencze, nagy változáson ment keresztül. Ez nem is csoda, hisz a mai nappal már a tizenhatodik tavaszt éri el életében. Ismétlem, nagy változáson ment keresztül. Szive egyszerre megszűnt szeretni mindazt, amiért eddig lelkesült, legalább úgy érezte. Nem kell neki már gyermek-mese, játék és iskolai könyv; nem találja ezekben kedvét, hanem egy felejthetetlen s igéző kép után vágyódott, melyet feledni nem s szeretni mindig fog. Ilonka szerelmes lett. Es ép ebben az időben, a tizenhat óv tavaszának virág- fakadásában. A fesledő rózsa bibor-piros ajka folyton az után epedett, kit retnrég ismert meg egy táncziskolai órán. Lelkében egymást váltották azon gondolatok, melyek őt az édenbe, a mennybe varázsolták. Egyre nevét susogta a kis ajk s végül is avval aludt el. . . . * * * Sárosyéknál Palkó szobájában világosság van. Az ipsének annyi a tanulni valója, hogy alig győzi. Másrészt meg egy idő óta kettőzött szorgalommal is tanult, hogy megmutathassa szüleinek, hogy eminens lesz ő. Hanem bármennyire is akart figyelni, nem ment biz’ ez egyszer a leczke a fejébe. Az átkozott betűk összefutottak a szemei előtt. Egy ideális, egy szende leányka képe lebegett képzeletében. Egy kép, mely létezett. Egy kép, kiért rajongott s oly sok álmatlan éjszakát töltött. S ha olykor mégis álomra szenderült, ezzel a képpel szunyadt el s azzal ébredett. * A napok teltek, hónapok múltak s végre- valahára eljött a várva-várt „Te Deum“, a bizonyitványosztás napja. Palkó a gimnázium VIII.-ik osztályát végezte el, ha nem is eminensül, de közepesül. Ezen időtől mindennapi vendég lett Biróéknál. Itt töltó idejének legnagyobb részét. Beszélgetve, de már nem geometriáról, hanem a természet szépségeiről, édes boldogságról s boldog szerelemről. Megtanultak mindketten a szívből olvasni s egymást szeretni. Végül pedig „esküdöztek ógre-földre, hogy hűk lesznek mindörökre.“ így teltek, múltak a napok. Végre elér. kezett a válás órája. A Palkóból lett Pálnak
