Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-07-08 / 28. szám

2

HETI SZEMLE“ (28-ik szám.)

nélkül tudvalevőleg nem lehet gondolkozni. Be is állott a kétségbeejtő chaosz, az észnélkül való kapkodás. Kiáltványt bocsátottak ki, melyben valami mesebeli vívmányról beszéltek. Mikor látták, hogy ilyen vadat nem hisz el senki, rá akarták fogni a bánra, hogy becsapta őket. Kossuth Ferenczben azonban volt annyi férfiasság, hogy ezt a feltevést deza- vuáíta, kijelentvén, hogy a bán úgy járt el, amint a megállapodás történt, s hogy pártjának lehetővé tegye a kibontakozást, lemondott elnöki állásáról.

Nem fogadták el. Hivei ragaszkodnak hozzá. De a pártnak többségét képező része, mintegy 50 képviselő kivált, levetvén magból a pártfegyelem rózsalánczait. Ok har- czolni akarnak tovább. Megszégyel- ték magokat a nemzet itélőszéke előtt. Meg akarják reparálni az elkövetett baklövést.

Későn kaptak észhez egy kicsikét. Most újból élőiről kell megvívni azt a harczot, melynek áldozatai már ott feküdtek a bukott kormány tagjaiban lábaik előtt. Most újból agyon kell verni azokat, akiket ők ültettek bele a bársonyszékbe. Nehéz vállalkozás ez már akkor, midőn ugyancsak lehűtötték a nemzet lelkesedését. Mikor az addig egységes párt is darabokra hullott.

Ma már ott állunk, hogy a hajdan együttérző függetlenségi pártnak nem is, két, hanem három töredéke van. És mind a három proprio nomine töredék. Itt is, ott is, amott is látunk egy néhány képviselőt, akik függetlenségieknek vallják ugyan magokat, de nem férnek meg egy kalap alátt. Vannak a szoros értelemben vett Kossuthisták, akik teljes rezignáczióval tűrik sorsukat, ott vannak az Ugronpártiak és a legújabb keletű küzködők, akik Barabás körül csoportosulnak.

— Az Isten keze, Gergely István ! — Gergely István pedig arczczal bukott előre a reszkető hangon zokogva suttogta : „az asszony bent volt a szobában ós ringatta a gyereket 1“ . . .

Aztán felemelkedett a földről; körül nézett a fekete tárnában ; suhogva járt a lég keresztül-kasul a tárnákon, sivitva ment el Gergely István füle mellett. És Gergely Istvánnak úgy tűnt fel, mintha ebből is, meg amabból a fülkéből is sápadt teremtések jönnének elő, kiknek kiontott vére bosszúért kiált az égre, akik mind kérdőre vonják : miért öltél meg engem Gergely István, mi rosszat okoztam én néked ? Hát nem feleséged akartam-e ón kimenteni a biztos halál kegyetlen körmei közül ? Miért öltél hát meg engem te kegyetlen, te kőszivü Gergely István ?

Szemeit lehunyta, melle már nem is lihegett, csontos ujjait végig húzta egy párszor hosszú gesztenyebarna haján, aztán oda rohant, a hol a legtöbb megrökönyödött munkás volt; félve, összekuporodva nézték azok a testben-lélekben teljesen megváltozott embert s reszketőn hallgatták szavait.

— Jertek ide hozzám, emberek, szörnyű titkot akarok elmondani tinéktek ; ha nem hallgatjátok meg, rajtatok szárad az ón retUyen szétmállás mellett lehetetlen positiv eredményre még csak számítani is. Az erő az összetartásban rejlik, mely ha megfogyatkozott, szenvedniük kell azoknak az elveknek, melyeknek szolgálatában áll.

Ritka cserjés közt vígan fiityöl a szél, mig a sürü erdő lombkoronái büszkén daczolnak a vihar tom- bolásával.

Előnyomulás.

A bomlás processusa hatalmas erővel halad elő azokon a pártokon, melyek ellenségeivé szegődtek annak az irányzatnak, mely a kereszténység jellegét viseli magán. Múlandó a világ minden dicsősége, ideig óráig tart a hatalom, s kénytelen tért engedni azoknak az elveknek, melyeket bé- kókba verve, rablanczokou tartott.

A szabadelvű-párt, mely évtizedeken át kergette a nemzetet azon az utón, mely a vallástalanság és az inmoralitás örvényébe visz, nem képes többé uralkodni a helyzet felett. Üres jelszó ma már a liberálismus, érette csak azok lelkesednek, kik haszonlesésből ólálkodnak a nemzeti erőforrások körül, hogy mennél jobban kihasználhassák önző czéljaikra. A nemzetben nem is vert gyökeret soha, csak az erőszak, a hatalmi érdek tartotta fenn. A nemzet múltja, történeti hagyományai merőben ellenkeznek azzal a sivár rendszerrel, mely az erkölcsi és vallásos érzületet volt, hivatva kiirtani a lelkek mélyéből, hogy a kozmopolita világnézetnek szerezzenek lakhelyet bennök. A nemzet érzi azt, hogy a kereszt rakta le állami létének szilárd alapját, ez konszolidálta, ez tartotta fenn egy ezredéven át, egyedül ez lesz hivatva fejlődésének pantheonát a jövőben is kiépíteni.

A nemzeti közerzéssel szemben egyesek és klikkek vergődése azonnal foszlányokra hull, mihelyt érvényt kiván akaratának szerezni. Lehet elaltatni ideig óráig az érzékeket, lehet csábos ígéretekkel, hamis jelszavak alá rejtőzve félrevezetni a közvéleményt, de mihelyt tudatára ébred a hamis

tenetes vétkem, mert magammal viszem még a sir mélységes fenekére is ezt a borzalmas titkot s örök homály borul reája, valamint ón reám is; ós hívhattok engem száz-zor, ezerszer, hogy mondjam meg nektek és siránkozhattok, jajgathattok, téphetitek hajatokat az egész mindenséggel együtt, halott leszek akkor már ós nem adatik meg nékem a beszéd. No mit féltek ? Még most sem jöttök közelébb ? Ne húzódjatok úgy el, hisz’ nem ettem meg ón még senkit sem, ha meg is öltem ; jertek na közelebb, te ott Deve- nyey Sándor, miért huzódol úgy el tőlem, holott eddig te voltál a legjobb barátom, ós te László Péter, tudod-e, hogy a második feleséged is megcsalt éppen úgy, mint a hogy az első. Na ne ijedj meg azért, ne hullasd mindjárt a könuyeid, krokodil könnyek azok úgy is. Ismerlek ón már téged jól, emberi dolog ez, ha az egyiket kibírtad, kibírod még a másikat, meg a harmadikat is. Hat gyerekre találsz te még asszonyt, talán jobbat, mint az a másik 1 Hallgassatok ide emberek ós szörnyüködjetek, ha éppen úgy tetszik, mert rettenetes dolgokról vetem ón le a leplet. Tudjátok-e, hogy felesóggyilkosssal állótok szemben ? Hogyne tudnátok I Tudtátok ti azt már régen, mert hiszen ide is eljutott bizonyosan

játéknak, elementáris erővel tör ki belőle a sújtó ítélet, mely elsepri a hatalom magaslatáról azokat, kik a nemzeti eszmék és érdekek köntöse alá bújva, kicsinyes önző érdekeik istápolására aknázták ki a nemzeti hiszékenységet.

Ez az Ítélet érte utói a szabadelvű pártot. Feleszméltek az ország lakosai, látták hogy keményen be vannak csapva. Nincs már többé a szabadelvüsógnek az a nymbusa, melylyel még csak pár évvel ezelőtt is milliókat bolonditott zászlója alá. A turpisság kisült. Bizonyossá lett, hogy ez a párt kizárólag önző hatalmi érdekeit szolgálja kikizsákmányolására saját nemzetének. És megkezdődött az az ellenakczió, mely hivatva van végleg kioltani nyomorult életét.

íme már vonaglik is, érzi, hogy utolsó órája közeleg. Már magok a kapzsi párttagok is összekaptak a konczon. Hiába igyekeznek összetákolni korhadásnak indult anyagát, az többé nem sikerülhet. Lejárta magát, pusztulnia kell. Nincs benne életerő, nincs benne erkölcsi tartalom, amely megmenthetné az életnek.

Ne aggódjunk kimúlása miatt, hiszen ő tette tönkre harmincz éves trónbitorlásával a nemzetet.

Ennek a pártnak az uszályhordozója volt megszületésének pillanatától kezdve az a párt, mely Kossuth Ferencz zászlója alá gyülekezett.. A jobb órzésüek, mihelyt észrevették a veszélyt, azonnal hátat fordítottak neki, s kiváltak a párt kötelékéből. így keletkezett az Ugron-frakczió az egyházpolitikai javaslatok idején.

Most ismét elérte a nemezis. Bizonyossá lett, hogy nemcsak keresztónyellenes, de nemzetietlen is. Az aknamunka, melyet a liberálisokkal karöltve folytatott, őt robbantotta fel. Egy uj átállási processus után Kossuth Ferencz ott maradt néhányad magával.

Az ilyen csalódások utón, melyek a nemzetet érik, lassan, de biztosan nyomulnak elő a vallás ós hazafiság bajnokai. Az a kicsi, de tömör hadsereg, mely hivatásául a társadalmi és politikai élet megtisztítását tűzte ki. Mely a keresztény elvek igazságaia hir, tudtátok ti azt is jól, hogy hamisan esküdtem a papnak az oltár előtt, csak nem mertétek nyíltan megmondani nékem, mert féltetek, hogy titeket is megöllek úgy, miként azt az asszonyt.

— Emberek, menjetek innen, ha any- nyira hányjátok magatokra a keresztet, mert nem akorom látni, mert rettegek tőle, borzadok. Mert tudjátok-e, hogy amikora feleségembe akartam döfni a kést, ő is keresztet vetett magára ós jajgatott éppen úgy mint ti, szörnyen, keservesen. A feleségem öltem meg, rettenetes tartalmú átkot szórtam a gyermekem fejére, leszúrtam, mint a kutyát a bánya mérnököt, aki családom akarta kimenteni a biztos halál kegyetlen körmei közül. Itt maradtok-e még mellettem, e kétszeres gyilkos mellett és meghallgatjátok-e szavaimat ós megengeditek-e nekem százszorosán bűnös embernek, hogy szörnyű vétket vallják előttetek, ártatlan emberek előtt ? Meg ? Na jól van, köszönöm, halljátok hát .. . II.

Az asszony, ki szép volt, mint a hajnal, üde, mint a tavasz,'tiszta, mint a harmat- csepp, bent ült a szobában ós ringatta a gyereket. Az ember, a sápadt, vézna, beesett- szemű emberke, kit tönkretett, agyonkin- zott már a rettenetes munka, pár mértföld-