Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-06-24 / 26. szám

3

HETI SZEMLE (26 ik szám.)

Ferencz Ágoston tanácsjegyzőt bízta meg, hogy minél szélesebb körben indítsák meg a gyűjtést az emlékmű beszerzésére. A bizottság a köv. lelkeshangu felhívást bocsátotta ki a közönséghez :

Felhívás

Szatmár-Németi szab. Jár. város hazafias közönségéhez !

Két század hanyatlott a múlandóság örvényébe, amióta II. Rákóczi Ferencz sza- badságharczának viharai végigvonultak hazánkon. Minden magyar ember szivét megdobogtatja a magyar géniusz dicsősége, mely nemcsak a harczmezőn aratott babért s vívott ki hírnevet a magyar fegyvernek, hanem egyszersmind századokra kiható eszmék diadalát is hirdeti. Ennek a magyar géniusznak dicsősége lengi át II. Rákóczi Ferencz szabadságharczát, ez ő legendás alakját pedig a legnagyobb nemzeti hősök dicsfényével veszi körül.

ő volt az éltető lelke, vezére a nemzet jogaiért és szabadságáért vívott küzdelemnek, ő volt a nemzeti törekvéseknek eszményi megszemélyesítője. Népe rajongó szeretettel vette körül s még ellenei is tisztelettel s nagyrabecsüléssel viseltettek iránta.

Méltó tehát, hogy az utókor ezen korszakos események emlékének ünnepet szenteljen s maradandó emlékkel jelölje meg azon helyet, mely a szabadságharcz kinduló pontját képezte.

A magyar faj ősi erénye nagyjainak tisztelete. Ez mutatja történelmi hivatottságát. Mutassuk meg tehát mi is, hogy ez az erény az unokákból sem halt ki.

Minket különösen kötelez erre a hála és a kegyelet is. Mert a gigások harczaiban kiontott vér termékenyítette meg azt a talajt, melyből századok múlva a szabadság, béke s ennek nyomán a művelődés fakadt, azonkívül városunk ama kor mozgalmainak egyik kiváló központja volt s nagyrészt Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyék szolgáltak a nagy esemény szinteréül.

Szatmár vármegye kezdeményezésére városunk közönsége karöltve Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyék közönségével meg akarja ünnepelni II. Rákóczi Ferencz szabadságának 200 éves évfordulóját s a tiszabecsi

győzelem emlékére egy emlókjelt akar felállítani.

Evógből fordulunk a város hazafias közönségéhez, kérve hogy mindenki tehetségéhez képest járuljon hozzá az emlékmű felállításához.

Az adományok gyűjtésével a városi tanács részéről alulírottak bizatván meg, értesítjük a nemes szivü adakozókat, hogy adományaikat dr. Lénárd István közgyámhoz juttatni szíveskedjenek, aki azok nyilvános nyugtázásáról gondoskodni fog.

Szatmár, 1903. junius 20.

Tankóczi Gyula, dr. Lénárd István,

főkapitány. közgyám.

Ferencz Ágoston,

tanácsjegyző.

H I R E K.

Személyi hir. Szentgyörgyi Jablánczy Sándor cs. és kir. altábornagy, a magyar csendőrség felügyelője a héten szemlét tartott Nagykárolyban a csendőr szárny és szakaszparancsnokság felett. — Lencz Győző ezredes, honvédezredünk parancsnoka részt vett a nagykárolyi zászlóaljnak Csomaköz környékén tartott harczászati czéllövószetén. — Bernáth Elemér, a debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke a múlt hét elején városunkba érkezett, s Róth Ferencz törvényszéki elnökkel s titkárával, Olchváry Zoltánnal tisztelgett a püspök ur Ő nagyméllóságánál. Csütörtökön délután Halmiba utazott, hogy megtekintse a kir. járásbíróság helyiségeit. Kíséretében volt dr. Róth Ferencz törvényszéki elnök is. A táblaelnököt kellemetlenül érintették a szűk és sötét irodahelyiségek, b azoknak meg nem felelő voltát hangsúlyozta is. Városunkban a törvényszék és járásbíróság ügyvitelét vizsgálta meg, s megelégedésének a plénumban kifejezést adott. Szombaton a püspök ur Ő nagymóltósága adott ebédet, este pedig a Kossuth-kerti kioszkban rendeztek tiszteletére összejövetelt. — HocJc János országgy. képviselő szombaton reggel tisztelgett a püspök ur Ő nagyméltósá- gáuál, s a 9 órás vonattal elutazott városunkból. — Tegnap WosinszJcy Mór, szeg- szárdi apát-plébános, a hírneves árcheologus időzött városunkban s ebédre a püspök ur O nagyméltósága vendége volt.

A főkapitány szabadságon. TanJcóczy Gyula, városunk rendőrfőkapitánya hétfőn megkezdette hat hétre terjedő szabadságát, el is utazott Csizben időző nejének látogatására. Távollóte alatt a hivatal vezetője Péchy Antal tb. főkapitány lesz.

Hymen. Kovács Dezső dr, nagy károlyi ügyvéd, az ecsediláp lecsapoló és vizszabá- lyozó társulat jogi tanácsosa a napokban se- küdött örök hűséget Schmilliár Róza kisasz- szonynak Gyimótfalván.

Hock János felolvasása. Folyó hó

19-én este az „Uránia“ színház előadást tartott városunkban s ez előadásnak az kölcsönzött az eddigieknél nagyobb'jelentőséget, hogy maga HocJc János orsz. képviselő jött le városunkba darabja felolvasására. A nagynevű szerző a;í„Megváltásról“ tartott felolvasást s értekezését a legkiterjedtebb kultúrtörténeti alapokra helyezte. Abból indul ki, mennyiben különbözik s hol találkozik a vallás és tudomány tanítása az ember eredeti állapotára nézve; majd felolvasása első részében előadta az emberiség történetét az özönvízig, a másodikban Mózesnek és a prófétáknak korát ismertette, majd a harmadik részben szépen fejtette ki, mennyiben töltötte be Jézus a próféták törvényeit; itt mutatott rá a megváltás mibenlétére. Nehéz megmondani, hogy a felolvasás fenkölt, szép nyelvezete vagy Hocl lebilincselő előadása — melyet össze sem lehet hasonlítani az eddigi népies felolvasásokkal — ragadta el jobban a hallgatóságot. A nagy hatást előmozdította a 190 színes vetitett kép is. Annyi bizouyos, hogy a szép számú közönség szívesen és hálásan gondol vissza HocJcta, ki felolvasásával nagy és nemes élvezetet szerzett neki.

Kanonoki kinevezés. Ő felsége a király a munkácsi gör. szertartásu katholikus szó- keskáptalannál üresedésben volt utolsó ka- nonokságot MatyaczJcó Tivadar ungvári pap- nevelőintézeti lelkiigazgatónak adományozta.

Áthelyezett főmérnök. A kir. pénzügyminiszter Mayer Vilmos kataszteri főmérnököt a kassai 1. felmérési felügyelőségtől a szatmári 2. felmérési felügyelőséghez helyezte át.

tisztelendő nővér mindig mellettünk van. Higyje meg, ha eszembe jutott a múlt va- káczió, szinte fájt a lelkem.

— Imádkozott-e sokat ? szakitja félbe a beszédet Józsi.

— Bizony, még magáról sem feledkeztem meg. Hányszor gondoltam, hogy vájjon maga gondol-e én reám.

— Gondoltam . . . sokszor gondoltam — felelte halk hangon Józsi.

Ekkor mindkettőjük szeméből az öröm és megelégedés sugárzott s arczukon egy lágy mosoly vonult végig.

A nap már áldozó-félben volt s a fának árnyéka hosszúra nyúlt. Az ég alját piros fodrok szegélyezték. Elült már a dalos madárka is, mert elfáradt a hosszú nap alatt.

Az idő gyorsan repült. Már a szünidőnek is vége felé járt. Gyorsan közeledett az elválás pillanata.

S im itt van az utolsó nap is. Erzsiké holnap reggel ismét visszamegy a zárdába. Oh, mily szomorú, mily levert.

Az est beállt. A sötétben csak a magasban pislogó csillagok halvány fénye látszik. A néma csöndben csak a bogarak repülése hallatszik.

Józsi ott áll a kert keskeny utján. Már régóta várakozik. Türelmetlen . . . Megindul s tipegve jár alá s fel.

Egyszerre csak halksuttogás hallatszik a keritó« mellől:

— Józsi.... Józsi . . .

Szive hangosabban kezd dobogni. Odamegy s köszönti Erzsikét.

— Csak arra akartam kérni, hogy majd imádkozzék érettem és . . .

Itt szava elállott. Nem tudott többet mondani.

— És még mire akar kérni ? — kérdezi Erzsiké. Józsi erőt vett magán és lassú hangon mondá:

— És engem szeressen.

E pillanatban mintha kő esett volna le szivéről. Megkönnyebbült egész valójában, csakhogy e szavakat kimondhatta. Erzsiké is csak azt várta, hogy titkon érzett érzelmüket egymásnak megvallják.

— Szerettem mindig s fogom is örökké. S im egymásnak hűséget esküdtek. A két ifjú szív egygyé lett Isten előtt. Esküjüket nem hallotta más, mint a fészkében ülő két kis madárka és a gyenge szellő, mely elkapta ajkukról a szót.

Még egy pillanat — Erzsiké eltávozott.

Józsi boldog megelégedéssel ment szobájába. De a nagy örömbe még is vegyült egy elszomorító: egy évig ismét nem látják egymást.

Reggel elrobogott a kocsi. Józsi egy fájó pillantást vetett utána. Szemébe egy könycsepp tódult, mely ifjú arczán gördült végig.

Eljött ez az utolsó iskolai év is. A napok nehezen mentek egymásután. Különösen a két szerető szívnek, nélkülözve egymást.

De az is elmúlt s a vógenyészetbe szállt.

Szivükben ismét a régi boldogság honolt. Erzsikének szende pillantásai jól estek Józsi lelkének. Múlt nap-nap után. Józsi ismét el fog menni. Neki még továbbra is tanulnia kell.

De a végzet máskép rendelte.

Egy hideg, esős nyári nap vadászat közben meghűlt. Roszul érezte magát. Gyenge szervezete nem sokáig birta. A betegség győzedelmeskedett s ágyba döntötte. Arczárói eltűnt az élet pírja. Betegsége egyre fokozódott úgy, hogy már nem remélhették felgyógyulását.

Érzsike egyre szomorkodott. |Neki is eltűnt a vidor jó kedve. Gyakran meglátogatta. Lelkében kételyek támadtak. Nem, a