Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-06-24 / 26. szám

Gyászhir. Horváth Mihály nyug. vár­megyei árvaszéki ülnök, földbirtokos, e hó 18-án, életének 76-ik, boldog házasságának 52-ik évében Nagykárolyban elhunyt. Papo­son, a családi sirboliban e hó 20-án helyez­ték örök nyugalomra. Papszentelés. Ő nagyméltósága a püs­pök ur két végzett papnövendéket fog fel­avatni e héten az ur oltárának szolgáivá. Eoschetti András és Rokk István az illetők, kiknek ma reggel már feladta a subdiako- nátust, holnap diákonusokká, szombaton ál­dozó papokká szenteli őket. A szentelések a papnevelőintézet kápolnájában történnek. Római zarándokút. Budapestről folyó hó 25 ón Rómába induló zarándokmenetben városunkból Dr. Fodor Gyula főgymn. tanár, Lovász Győző alapitv. könyvelő s három papnövendók vesznek részt. Jutalomdijak. Szombat délután 4 óra­kor a megyés püspök ur ő excellenciája lá­togatta meg a rajzkiállitást. Nagy elismeréssel nyilatkozott a rendezésről és gratulált a si­kerhez, melyet a rajztanár a növendékekkel elért. A kiállítás oly jó benyomást gyakorolt a kegyelmes urra, hogy 20 kor. adományo­zott jutalmakra. így összesen 71 korona gyűlt össze jutalmakra, melyek következő­képen osztattak ki: I. dij: Tatz László V. o. t. (25 kor.), II. dij, Kerner Pál VI. o. t. (15 kor.). III. dij. Vlazáts Vincze VI. o. t. (10 kor.). Azonfelül ki lettek még tüntetve : Eglis Dezső VII. o. t., Nagy Márton VI. o. t., Koller Lajos V. o. t., Leitner János és Mónus III. B) oszt. tanulók 3—3 koronával. Végre Mandits László IV. oszt. tan., Fecser Vendel II. A. o. t. és Heninger Mihály II. B. o. t. 2—2 koronával. A szálkái vasút. Nagykárolynak meg­van az öröme. Az alispán megcsinálta neki a szálkái vasutat, melynek építését a vállal­kozó szeptember hónapban már meg is fogja kezdeni. De hogy ez az öröm teljes lesz-e, felette kétséges, mert mindezek daczára Szatmár is épit, ami pedig nagyon bele fog firkálni a károlyi vasút jövőjébe. Az érettség eredménye. Az ev. ref. főgymnáziumban pénteken és szombaton tartották meg az érettségi vizsgálatokat Nagy Gyula miniszteri és Dóczy Imre egyházkerü­leti kiküldött jelenlétében. A vizsgálatokra, melyeknek eredménye megdöbbentő, 20 ifjú E T I 8( Z E M L E“ (26 ik szám.) jelentkezett. Hatan buktak el, tehát épen 30 százalék. A horribilis eredményt az a körül­mény enyhíti, hogy csak egy tárgyból lettek visszavetve, igy két hónap múlva megismé­telhetik a vizsgálatot, s ha kellő készültsé­get tanúsítanak, nem szenvednek semmi hát­ramaradást. Jelesül érett Thury Zsigmond és Weisz Izrael, jól érettek : Borgida József, Klein Alfréd és Nyiry Kálmán, érettek : Jakab Viktor, Jeremiás Bernát, Jéger Károly, Jósits Miklós, Keéky István, Kiss József, Madarassy László, Pálffy Jenő, Tukacs Dezső. Gyászhir. Félegyházy Mihály polgár­társunk e hó 18-án este fél 10 órakor, éle­tének 76 ik évében, kétheti súlyos szenvedés után városunkban elhunyt. A boldogult munkás, közbecsülósben álló férfiú, a városi törvényhatósági bizottságnak Í3 hosszabb időn keresztül volt tagja. — Petz Józsefné, szül. Kira Juliánná e hó 18-án, életének 27-ik, házasságának 8-ik évében rövid szenvedés után városunkban elhalt. — Özv. Szilágyi Ká mánné, szül. Szunyoghy Emma e hó 21- én, este 9 órakor, életének 55-ik, özvegysé­gének 11-ik évében hosszas szenvedés után Óváriban elhunyt. Földi maradványai tegnap délután tétettek örök nyugalomra. — Balogh Lászlóné, szül, Lengyel Irma e hó 17-én, délelőtt fél 12 órakor, életénak 39-ik, boldog házasságának 16-ik évében Beregszászban elhunyt. — Be'nyi József ügyvéd és üveg­gyáros e hó 22-én délután 1 órakor, életének 81-ik évében Zelestyón elhunyt. Deputaczió. Vasárnap délelőtt a dal­egyesület egy küldöttsége : Dr. Fechtel János, Dr. Vajay Imre és Dr. Vajay Károly tiszte­legtek püspök ur Ő Excellentiájának s e felállítandó Zenedére kegyes támogatását kér­ték. Ő Excellentiája igen szívesen fogadta e deputácziót s kijelentette, hogy nagy örömmel tesz a zenedéért, a mit tehet, hiszen maga is zenekedvelő és zeneértő. Egyben a zeneis­kola számára egy szép zongorát ígért, mely­nek beszerzési összegét a napokban az el­nökség rendelkezésére bocsátja. Ő Excel­lentiája aztán nagybecsű és gazdag mú­zeumát, mely 50 évi fáradságos és költ­séges gyűjtésnek az eredménye, bemutatva a tisztelgőknek, őket megajándékozva, ke­gyesen elbocsátotta. Az északkeleti vármegyei szövet­kezeteknek, szövetsége junius 18-án tar­tóttá évi rendes közgyűlését Zilahon. Mint­egy 60 an jelentek meg a gyűlésen, a felsőbányái hitelszövetkezetet Ember Péter és Imre Károly képviselték. Gyűlés után a tagok a nagy Wesselényi szobrát megkoszorúzták Diemand Lajos esperes beszéde mellett. Dél­ben a Tigris-Szállóban a szilágymegyei szö­vetkezetek látták vendégül a tagokat. Váro­sunkat Pethö György gazdasági tanácsos kép­viselte az értekezleten. Áthelyezés. Ifj. Tombory Virgil áll am- vasúti altiszt Szatmárról hasonló minőségben Szürtére helyeztetett át. A kispapok távozása. A helybeli papnevelőintózet növendékei befejezvén az iskolai^évet, vasárnap távoztak el egy évi terhes munka után szüleik és családjaik körébe. A székesegyházban az ünnepélyes szent mise alatt volt a Te Deum, melynek napját epedve szokta várni a tanuló ifjúság, hogy a végzett becsületes munka után fel- frisithesse idegeit a szünidő szabad nap­jaiban. A főnyeremény. A gör. kath. egyház sorsjátékénak főnyereményét, a tízezer ko­rona értékű brilliáns ékszert a 75341 számú sorsjegygyei Komba Alajos pékmester, városi bizottsági tag nyerte meg. Ajándék a múzeumnak. Sémik An­tal, nagybányai illetőségű, budapesti háztu­lajdonos becses ajándékot küldött szülővárosa múzeumának. Több mint ezerszáz darabból álló régisóggyüjtemónyót ajánlotta fel, me­lyek közt igen értékes darabok vannak. Az igazgatóság köszönetét mondott a nagylelkű adakozónak. A kassai rajztanfolyam. A vall-, és közokt. miniszter Kassán a nagyszünidő alatt rajztanfolyamot rendez, mely hétfőn már meg is kezdődött. Városunkból Bodnár Alajos rk. elemi iskolai tanító lett felvéve államsegély mellett, ki vasárnap el is utazott. Az altisztek tánczmulatsága. Ma este lesz a Kossuth-kerti kioszkban a es. és kir. 5. gyalogezred altisztjeinek tánczmulat­sága, melyet a győzelmes custozzai csata emléknapja alkalmából rendeznek. A honvéd zenekar fog játszani. A mulatságot három számból álló hangverseny előzi meg. Kez­dete este fél 8 órakor. Kardpárbaj. Kállay Szabolcs kórsem- lyéni és Balika Miklós fehérgyarmati lako­Erzsike egész valójában remegett. Sze­méből könyzápor hullott alá s zokogva feleli : — Szeretem .... mindörökké szeretni fogom. Többet nem tud mondani. Megragadja a beteg sovány kezét. Lehajol s egy forró csókot nyom a beteg homlokára. Ez alatt Józsi párnája alól egy ima­könyvet húzott ki s e szavakkal adta Er­zsikének : — Tegye el emlékül. Imádkozzék érettem! Ereje napról-napra gyöngült. Érezte, hogy nemsokára eljön a pillanat, mikor lelke szár­nyain az Úrhoz emelkedik. Még egyszer óhajtotta látni Erzsikét. El is jött. Arczárói a fájdalom tükröző­dött vissza. S amint belépett a szobába, a beteg rávetette nyájas szemeit: egyet sóhaj­tott s lelke visszaszállott Teremtőjéhez. A mély fájdalom megtörte Erzsikét. A bánat hajtotta s nem lelte sehol lelke nyu­galmát. Józsit már a nehéz göröngyök takarják, így nincs közelében azon szív, mely érte dobogott. Gondolatai a múltban kerestek nyu­galmat, de olt sem találtak. —■ Vájjon meghalt-e örökre ? kérdé ön­magát. — Nem, az nem lehet. Él, ott ól a magas mennyekben, a boldogok hazájában, hol nem szenved többé. Egy csendes estén ismét felkeresi a kert azon helyét, hol egymásnak örök hűsó- ,get esküvőnek. De most egyedül van. Nincs, ki vele megujitsa fogadását. Ráhajol a sövényre s a száraz galyakat könyeivel áztatja. Mily fájdalom, mikor két szivnek, me­lyet a tiszta szerelem forrasztott egygyó : el el kell egymástól szakadnia. 8 im eljött az idő, mikor a tisza örömet a keserű csalódás váltotta fel. Sohasem gondolta, hogy még így is lehet. — Mit csináljak ? — sóhajtott fel bána­tosan. Szeretetem nem szakad meg iránta soha. Az ól még a siron túl is. Csak ő ne halt volna meg. — Rideg nekem minden. Csak az akia imakönyv nyújt lelkemnek vigasztalást. E naptól fogva ez hoz egyhülóst fájó lelkére. Végre megnyugszik. halálra nem is gondolhat. Józsi egyetlen mindene. Neki élnie kell 1 Boldogítani hű szerelmesét I Szive elszorul, keblében a fájdalom dúl. Kimegy a kertbe. De ott sem talál vi­gasztalót. Oh, de tépelődései között elfeled­kezett imádkozni is. S egyszerre csak térdére hull. Kezeit imára kulcsolja s szivéből egy hő fohász száll az Úrhoz. Lassú, elhaló hangon susogja: — Oh, Istenem ! legyen meg a te aka­ratod. De azért kérlek, tartsd meg nekem Józsit 1 Vagy, ha úgy tetszik Fölségednek : vedd magadhoz és őrizd meg számomra 1 Most már egy kissé enyhült fájdalma. Istenben való bizalommal hagyta el a kertet. Többször meglátogatta a beteget. Mily jól esett neki. Halvány arczán a nyugodtság derengett. Csak ketten voltak a szobában. A be­teg kinyujtá száraz kezét. Magához inté s mintegy töredezett hangon kórdó Erzsikétől : — Szeret-e még ? . . .

Next

/
Thumbnails
Contents