Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-06-10 / 24. szám

XII. évfolyam Szatmár, 1903. Junius 10 24-ik szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. \ 'íh Egy évre — Félévre — — Negyedévre Tanítóknak és ELŐFIZETÉSI ÁRAK : — — — — — 6 korona — fillér — — — — — 1 I 50 „ kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. Jl lap megjelenik minden szerdán. Betyárenkleid. Soha sem fogy ki a nemzet a botrányos szenzácziókból. Nap-nap után olyan dolgokat vágnak a szeme közzé, melyek méltán felizgatják az idegeket, s keserűség tölti el a magyar ember szivét. Hát ebben az országban, melyet vérével szerzett, s egy ezredéven át vérével öntözött, a közzé furakodott elemek nemcsak hogy büntetlenül gázolhatnak ke­resztül hazafias érzelmein, de ha valamelyik nyikkanni mer a szen­vedett sérelpm miatt, ő rajta verik el a port. A botrány hire Nagyváradról érkezik hozzánk. Sicher Jenő városi hivatalnok, ki civil napjaiban min­dig magyar ruhát szokott viselni, tavaly, mint tartalékos hadnagy,fegy­vergyakorlatra volt berendelve ezre­déhez. Kapitánya, bizonyára valami szemen-szedett sült német amilye­neknek hasonmásával légiószámra találkozunk a „magyar“ ezredeknél, nem is négyszemközt, hanem egész nyilvánosan gúnyolta a magyar vi­seletét. „Ungarisches Betyárenkleid“ előtte a magyar ruha neve. A kapi­tány ur berzenkedése egy ottani lap­ban, — nagyon helyesen — nyil­vánosságra került. Ezért ült most törvényt Sicher Jenő felett a katonai becsületbiróság. Megfosztotta őt tiszti rangjától ■ és a „magyar“ hadügy­miniszter már meg is erősitette ezt az Ítéletet. Mi azt hiszszük, hogy Sicher Je­nőnek nem nagyon fáj a feje a tiszti rangjának elvesztése miatt, mert az ő becsületéből ez az Ítélet az adott körülmények közt semmit sem von le. Akár ő irta a kérdéses czikket, akár nem. De annál nagyobb skan­dalum, hogy Magyarországon az ilyen esetek napirenden vannak. Azt a kapitányt kellene kirudalni innen, aki magyar kenyeren élve, magyar zsoldot huzva ily pökhendi módon meri sértegetni a magyar­ságot nemzeti érzelmeiben. Olaj a tűzre ! ... Itt az ideje, hogy az ilyen inegtámadtatások ellen végtére meg­védelmezze magát a nemzet, és szá­moljon le alaposan azzal a helyzet­tel, melyből az ilyen abnormis vi­szonyok fattyúhajtása keletkezett. Egy gyei több ok az obstruk- czióra. Egygyel több ok reá, hogy ne tágítson az ellenzék, inig fel nem szabadítja a letiporv nemzeti szelle­met az osztrák soldatisztika igája alól. Mikor magyar katonai nevelőin­tézetből magyar ifjakat csapnak ki a „Gotterhalte“ miatt, midőn nyomban reá azt az iskolaparancsnokot, aki ezt a botrányt inscenálta, ezredesnek léptetik elő, mikor lemondásra kény­szerítik azokat a tiszteket, akik he­lyeselték annak az ifjúságnak a ma­gatartását, mikor tábornokot külde­nek nyugdíjba, mert nagy tapintattal a botrány kikerülése végett letiltotta a Gotterlialtét egy ünnepélyen, mi­kor elkobozzák a katonai zeneka­roktól a magyar hangjegyeket, mikor az osztrák tisztek előtt ungarisches hund a magyar, ruhájának pedig betyárenkleid a neve, akkor semmi okunk ninea-dfovább a megalkuvás terére lépni és tűrni azokat az álla­potokat, amelyek minden magyar embernek arczába kergetik a vért. Meg kell tisztítani a magyar hadsereget a német tiszt uraktól, menjenek oda, ahol nem sérti a szemöket a magyar viselet. Nincsen nekünk rájok semmi szükségünk. Had’ boldogítsák a magok hazáját. Soha sem csinált a magyar katona Kőnigrétzet, mig azt a vezényszót hallotta: „Előre, fiuk! . .“ Az ein, zwei, drei, .... marsch minket nem lelkesít, sem a történeti múltnak azok a nagy kapitulácziói, melyekre csak is az osztrák generálisok voltak ké­pesek. Kétfejű sas, német komandó, osztrák pinezipális ! . .. Mi az, ami ebben megragadja a magyar fiú szivét, hogy bátran és önfeledten nézzen szembe a golyózáporral, hon­nan ezer halál integet felé? . . Vájjon felemeli-e a magyar fiú lelkét, ha mindjárt saskeselyü módjára törnek reá fellebbvalói, mihelyt a nemzeti érzés kissé erősebben domborodik ki szavaiban, vagy cselekvésében ?... Vájjon gondolják-e, hogy harczi kedvet önt belé a kurtavas, ha a forschriftszerü „hier“ helyet magya­rul mer jelentkezni a kapitánya előtt. TÁRCZA, Regi magyar okiratok. Közli: Zajtai, II. Rudolf magyar király eredeti latin okirata fekszik előttem 1664-ből, melyben gendinházi Zekel (Székely) Albert és tesivé- rei kérik őt, hogy az általok eredetiben fel­mutatott s Huuyady Mátyás által megerősi- tett okmányban foglalt csereszerződést szin­tén megerősi'.eui kegyeskednék. Amit a jelen okirat által meg is nyertek. Ebben az oklevél­ben a Mátyás királyén kivül egy másik, még régibb oklevéhől is van szó 1262 bői. Hogy a dolgot könnyebben megérthessük, lássuk előbb a Mátyás király megerősítő okmányát, melynek szövege csekély kiha­gyással a következő: „Mátyás, Isten kegyelméből Magyaror­szág stb. királya. Minden e jelenben és jö­vőben élő kér. hívőnek tudomásul veendő! Üdv a mindenek Üdvözítőjében I Akarjuk, hogy mindeneknek tunomására jöjjön ! Hogy a mi hívünk farkasfalvi Gendin (Gödény) Lászlónak János nevű fia színünk elé járul­ván, a saját és atyja László, úgyszintén téstvórei N. N. és vérrokonai N. N. nevében, előmutatott, nekünk néh. István fejedelem és Erdólyországi vezér urnák stb. némely ok­iratait, bizonyos Thornathelekh nevű földnek adományozásáról, amely mint ugyanazon János mondá — nem egyéb, mint az említett Gendinháza villa; de mondott régi nevének megváltoztatásával most István vezér ur által igy neveztetik. Egykor Nedónek, Mun- kách fiának és az ő örököseinek s összes utódainak, a mely Nedónek t. i. utódai ugya­nazon János és atyja és fivérei és vórroko- nai, bizonyos Adria (Adorján) nevű földjét illetőleg örökös csereszerződés köttetett és két függőpecsóttel megerősítve az alábbi értelemben állíttatott ki. Alázatosan azt kér­vén, hogy a nevezett néh. István herczegnek okmányait érvényesnek, kedvesnek és elfo­gadottnak tartva és a jelen kiváltságlevélbe szóról-szóra beiktatva, magának Jánosnak és atyjának, fivéreinek és vérrokonainak és örököseinek és összes utódainak javára örök érvényességgel megújítva, megerősíteni mél- tóztassunk. Mely okiratok szövege pedig ez: „István, Isten kegyelméből király, elsőszü­löttje a méltó,ságos magyar királynak és Erdólyország fejedelmének. Az összes ke­resztény hívőknek, a kik a jelen okiratot meg fogják tekinteni, üdvöt a m ndenek Üd­vözítőjében! Mindenek tudomására akarjuk hozni. Hogy a midőn Mi a mi szivünknek Nedének, a Munkach fiának földjét, mely Adria-nak neveztetik s mely Szatmár me­gyében van, — elfogadtuk volna, hasonló csere által akarunk róla gondoskodni és az Ugocsa megyében levő s Thornatheleknek nevezett földet, a hol azelőtt a mi vendége­ink lakának, most azonban üres és lakosai­tól elhagyatott, ugyanazon Nedónek és örö­köseinek és ezek utódainak a mi kegyelmünk teljességéből örök joggal birtokul adomá­nyozzuk. A mely földnek határai pedig, a mint Wenchenich ugochai gróf által megértettük s ki által ugyanazon Nedót a nevezett föld

Next

/
Thumbnails
Contents