Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-06-10 / 24. szám

H __E I S Z E M L E. (24-ik szám.) sz eütközésbe jutott nézet között, legfőbb - czélja, hogy egyiknek se adjon igazat. Elis­meri, hogy a nagyváradi jogakadámia jogo - san használja a kath. jelzőt, mert kath. tanulmányi alapból tartják fenn, de hosszas körülírások után végre abba a révpartba evezett, hogy sem az egyik, sem a másik irány­ban közhatósági beavatkozásra nem lát okot- A sajnálatraméltó miniszteri döntés te­hát megtörtént. Somló ur, a kath. egyház tanainak esküdt ellensége marad továbbra is a nagyváradi kir. kath. jogakadémia ta­nári székében és a jogakadémia is viselheti a kir. kath. nevet. A dolognak ilyetén ki­alakulását érdembeli elintézésnek nem lehet tekinteni. Sem a közoktatási kormányra, sem a szóban forgó főiskolára nem lehet közönbös, hogy milyen szellemű tanárok ta­nítsanak tanszékeiben. Ne tessék azt hinni, hogy a tanár kicserélődik, mihelyt a kated­rára lép, s másként tud érezni, gondolkozni, beszólni, mint a közéletben, vagy a felolvasó asztalnál. A tanár szelleme mindig és min­denütt egy és ugyanaz, tanítása ezen leg- sajátibb tulajdonságán, szellemén átszürődve jelenik meg hallgatói előtt, kivált oly tár­gyaknál, melyek nem tisztán tételes tárgyak. Senki se kívánja itt, hogy a tanszabad­ság korlátoztassék, de az az egy bizonyos, hogy egy kath. főiskola tanári székében nincsen helye az olyan embernek, kinek szelleme nem egyezik meg a kath. egyház szellemével és e nembeli állását arra hasz­nálhatja ki, hogy istentelen tanokat hintsen az ifjúság szivébe. Az az egy bizonyos, hogy olyan embernek nincs helye tanári katedrán, aki a tanszabadság örve alatt államellenes hazafiatlan, az ifjúságot megmételyező elve­ket vall magáénak. Ebből a szempontból tehát a miniszter adott válaszával épenség- gel nincs megoldva a kérdés. Hiszszük, hogy maga az élet majd el fog vezetni a helyes megoldáshoz, mert hogy ez az állapot sokáig igy fenn nem tartható, az több mint bizonyos. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága tegnapelőtt délután a főispán elnöklése mel­lett tartotta meg julius havi rendes közgyű­lését, Ezen gyűlés előtt egy rendkívüli köz­gyűlés is volt, melynek tárgyául ifj. Vida János zsadányi lakos adás-vételi szerződése volt kitűzve. Minthogy azonban ifj. Vida János a várostól venni szándékozott földte­rület megvásárlásától időközben visszalépett, az ügy lekerült a napirendről. A polgármester havi jelentését Ferencz Ágoston tanácsjegyző olvasta fel, melynek legérdekesebb pontjai voltak a város anyagi támogatásával épült zsibó—nagybányai, szat- már—fehérgyarmati és a szatmár—erdődi helyiérdekű vasutak múlt évi üzleti nyere­ségének mérlege s az épülőfélben levő ál­lami iskolák ügye. A zsibó—nagybányai, a szatmár—fehérgyarmati vasutak múlt évi üzleti nyeresége az előző évinél valamivel kevesebb. A szatmár—erdődi vasútnál a sze­mélyforgalom bár kevesbedett, a nyereség azonban — mert a menetdijak emelve lettek — nem maradt alól az 1901. év nyereségé­nél. Az üzleti nyereség a zsibó—nagybányai vasútnál 43776.16 K, a szatmár—fehérgyar­mati vasútnál 46735.15 K, a szatmár—erdődi vasútnál 27269.98 korona. Az állami iskoláknál a munkálatok serényen folynak s a Kinizsy-, Három köz­és a Wesselónyi-utczában a tanítás szeptem­ber hónapban meg fog kezdődni. A Rákóczy- utczai telepen és a hegyen nagyon elkéstek a munkálatokkal, úgy, hogy a tanítást ezen iskoláknál szept. hóban nem lehet megkez­deni. A város már felterjesztéssel is ólt a vallás- és közoktatásügyi kormányhoz, hogy ezen iskolák gyors felépítését mielébb haj­tassa végre, mert a késedelmes épitkezós miatt iskola helyiségek bérelése által a vá­rost anyagi károsodás fogja érni. A belügyminiszter a borsókás sertések kisajátítása tárgyában a város törvényható­sága által alkotott szabályrendeletet nem hagyta jóvá azért, mert ezen ügyet már a közel jövőben egyöntetűen akarja az ország területén rendeztetni. A most következő választásoknál magasra szökött az érdeklődés. Ki lesz a közgyám ? Ki lesz az első osztályú Írnok ? — hangzott mindenfelé a teremben. A városatyák tömött sorokban vonultak az urnához, hogy szavazatukat beadják. A közgyámi állásra az egyedüli jelölt, dr. Lénárd István közfelkiál ássál választatott meg. Az elsőosztályu irnoki állásra a hót jelölt közöl Horváth Sándor hegyi végrehajtó 30 szavazattal lett a győztes. Bartha Károly rendőrőrmester nyugdíj ügye a beterjesztett tanácsi javaslat szerint lett elintézve és nyugdíj-jogosultsága 1887. máj. 1 tői kezdődőleg állapíttatott meg. Az utbiztosok és utkaparókról hozott szabályren­delet az utbiztosokat és utkaparókat nyug- dijigóuynyel ruházza fel. Szervezeti szabály­rendeletünknek ennek megfelelő átalakitását a közgyűlés kimondotta. Lahancz András közrendőrt az eddig teljesített szolgálat után évi 293 koronával nyugdíjazták. Az óvoda- és tankötelesek összeírását Az öngyilkosságok napirenden vannak a szegény magyar bakák közt. Persze az okot rendesen eltit­kolják, halál annak a fejére, aki a kaszárnyából valamit nyilvánosság­ra merne hozni. Ezeknek a szomorú tényeknek 90°/o-ka arra a bánás­módra vezethető vissza, amit az „ugarisches hund‘‘-nak ki kell állani a pöffeszkedő német princzipálistól, akinek balsorsa a kezébe adta. Nem képesek tűrni azt a szekatúrát, sza­kadatlan lánezolatát a kegyetlen büntetéseknek, csak azért, mert ma­gyaroknak teremtette őket az Isten. Hund és semmi más, akivel úgy kell elbánni, mint a kutyával. Ez az elv érvényesül a magyar fiukkal szemben. Ezért nyúlnak a gyilkos fegyverhez, mert elviselhetetlen az a folytonos zaklatás, melynek nap- ról-napra ki vannak téve. Ezek a tünetek mind arra kon- kludálnak, hogy nemes harczot viv az ellenzék, mikor a nemzet jogait körömszakadtáig el van szánva meg­védelmezni. Oldala mellett kell lenni és ott is van ennek az országnak minden hű fia. Elvégre is ideje van már, hogy ne legyen „hund“ a magyar a saját portáján belül, ha­nem legyen becsülete ebben a ha­zában. valóságos birtokába beiktatni akarjuk, a kö­vetkezőleg jelöltetnek meg: az első határ kezdődik keletről az Ystegen folyó mellett, a hol a folyó maga a Batarba ömlik és ott van egy kereszttel jelölt tölgyfa, a hol a mi vendégeink földjével határos, mely Kyral- hazanak neveztetik, innen jővén átmegy bizonyos Egur mocsáron. Innen tovább megy egy bizonyos Ogogner nevű helyen, aztán tovább megy délfeló a Kaslemacharhoz és a Banonch nevű útra halad, a hol kereszttel jelölt tölgyfa áll. Aztán tovább megy egy Homuspathok nevű folyóhoz és egy ösvényre tér, melyen kereszttel jelölt fák vannak fel­felé az erdőnek, innen a nevezett Homus- pathokon átmenvén a Kereklap mocsárnak haladt a Zipbygh nevű hegyfeló és a Thor- nia vizéhez fordul, ezután átmenvén a Thor- nia vizén a Beredmezey nevű mezőn és ezen mezőn hosszában áthaladván a Zarazmachar nevű erdőnek megy és ezen erdőn átmenvén a (..) razhaza nevű hely felé tart, innen eltér­vén a Nagymathar felé megy s innen tovább haladva egy helyhez ér, ahol a Homuspathok viz a Thorniaval egyesül, aztán egy bizonyos kicsiny mezőn a Bacar folyó mellett megyés ezen keresztül menvón egy bizonyos Ken- duracton nevű vízhez jut Ozzyas mellett, a hol az alsó részen földből való határ van Nogzas mellett Harakateluke nevű helynél és ott az országúton átmenvén az Istegen nevű vízhez megy és ezen átmenvón egy helyhez jön, a hol földből való határ van, végre a Longh erdőhöz ér és ezen átmen­vón emellett fölfelé megy és innét a mi vendégeink Nogzach nevű földje felé jön és a királyi ház felé megy és ismét a nevezett Longh erdőbe esik és végre egyenesen megy és az első határhoz ér és itt bevégződik. Hogy tehát ezen általunk tett cserének sora örök érvényű erőt nyerjen és idők haladtá­val senki által sem hiusittatbassék meg, a jelen kettős függő pecsétünkkel megerősített iratunkat engedélyeztük. Kiadatott Benedek mester, Stybuni prépost, udvarunk alkan- czellárja, kedves hívünk kezei által. Az Ur­nák Ezet kétszázhatvankettedik évében.“ — Mi tehát a nevezett János által Nekünk bemu­tatott ezen nemű kérését királyi kegyesség­gel meghallgatván és megengedvén, nevezett néh István vezér urnák a fentirott iratait sem el nem törölvén, sem megnern rövidít­vén és semmi részében kétségbe nem vonván, jelen kiváltságos iratunkkal szóról-szóra minden csonkítás, vagy bővítés nélkül be­iktatván s minden azokba foglalt záradékok és czikkelyekre vonatkozólag, amennyiben helyesen és törvényesen léteznek, hogy azok­nak igazsága támogattassók, elfogadjuk, helybenhagyjuk és érvónyesitjük és maga János számára és nevezett atyja, fivérei és vórrokonai és utódai és örököseik számára megújítván, örökké érvényeseknek megerő­sítjük jelen pártfogó iratunk közvetítése ál­tal. A mely dolognak örök emlékére és erő­ségére engedélyezzük a jelen kettős függő és hiteles pecsétünk hatályával megerősített kiváltságos levelünket. Kiadatott István, Krisztusban főtisztelendő atya ur, kalocsai és bácsi érsek s udvarunk főkarczellárja, kedves hívünknek kezei által. Az L rnak Ezernégyszázhatvanhatodik évében November kalendáinak tizennegyedikén. Uralkodásunk A nagyváradi ügy. Bőségesen letárgyaltuk lapunk múlt számában dr. Somló Bódog nagyváradi kir. kath. jogakadémiai tanár „működését,“ mely­ből tiszta képet alkothatott magának minden elfogulatlan ember. Nem is térnénk vissza a dologra, de a zsidó szabadkőműves urak nem tartották elegendőnek azt a jerikói lármát, melylyel sajtójuk meg akarta tévesz­teni a nagy közönséget és valóságos martirt csinált a toleráns kikeresztelkedett zsidóból, ki daczára annak, hogy kath. alapból huzza jövedelmét, nem szegyeit a kath. vallás el­len támadást intézni, — nem elégedtek meg ezzel, hanem interpelláczió tárgyává tették a kópviselőházban is. A miniszter azonnal válaszolt. Válasza olyan tojástáncz féle, amilyet már sokszor láttunk arról a helyről. Vergődés a két ősz-

Next

/
Thumbnails
Contents