Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-01-14 / 3. szám

„HETI S Z E M L E“ (3 ik szám.)

2

ségének babérain, mert nyilvánvaló lett, hogy Hrabovszkynak ellene felhozott vádjai igazak valának.

Az Ítélet teljes szövegét a törvényszék rendelkezéséhez képest a következőkben adjuk:

Ó Felsége a Király nevében!

A debreczeni kir. törvényszék, mint es- küdtbiróság, a Dr. Sziits Miklós kir. törvényszéki elnök elnöklete alatt, Dr. Szeöke István kir. törvényszéki biró, Kolbenhayer Kálmán kir. törvényszéki biró, valamint Dr. Viski Sándor kir. törvényszéki aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett, a vádtanácsnak 1902 évi 5979/1902. B. szám alatt kelt vádhatározatában hrabovai Hrabovszky István vádlott ellen nyomtatvány utján elkövetett nyilvános rágalmazás és becsület- sértés miatt foglalt vád fölött, a kir. törvényszéknek 1902. évi 5979/1902. B. szám alatt kelt végzése folytán Dr. Galánffy János kir. ügyész, mint közvádlónak, a szabadlábon levő vádlottnak és Dr. Irinyi István ügyvéd, mint védőnek jelenlétében, 1902. évi szeptember hó 15 ik napján Debreczen- ben megtartott nyilvános főtárgyalás alapján, a vád és védelem meghallgatása után következőleg

ítélt:

A kir. törvényszék szabadlábon levő hrabovai Hrabovszky István r. kath. vallásu, 60 éves, baranyai születésű, mórki lakos, katona nem volt, r. kath. plébános vagyontalan vádlottat, minthogy az esküdtek az elé- bök feltett kérdések közzül a következő kérdésre (3-ik kérdés): „Bűnös- e Hrabovszky István abban, hogy a Szatmáron megjelenő „Heti Szemle“ czimű hetilap 1900. október 24-ik napján kiadott 43-ik számábun „Főszolgabírói czudarság“ czim alatt közzétett czikknek a vádiratban megjelölt szavaival, mint szerző, Domahidy Elemért meggyalázó kifejezéssel illette ?“ — továbbá az elébük feltett következő kérdésre (4-ik kérdés): „A 3-ik kérdésben leirt cselekményt Hrabovszky István nyilvánosan, hatósági tag ellen annak hivatása gyakorlatára vonatkozóan követte el?“ 7-nél több „igen“-nel szavaztak, bűnösnek mondja minősülő nyilvános becsületsértés vétségében, és ezért a B. T. K. 261.

fog annál inkább, mert mértékletes életmódod és kedvező vagyoni állapotod miatt nem tudom ez időelőtti megőszülóst megmagyarázni, holott arczod üdesége megfelel korodnak".

„Tehát figyelj ! Harminczkót éves voltam s a központi főbányahivatalban számtiszti hivatalt viseltem. Történt, hogy egy tavaszi kirándulás alkalmával a gyepen he. verószve meghűltem és tüdőgyuladást kaptam. Nem lóvén, aki lakásomon ápoljon, az orvos ajánlatára kórházba mentem. Már üdülőben voltam s nehány nap múlva lakásomra akartam menni, midőn egy különös véletlen oly nagy lelki rázkódást okozott, hogy hetekig sem bírtam fölkelni. Ugyanis szomszédságomban egy fiatal kereskedő feküdt súlyos betegen s özvegy édes anyját tudósították, hogy ha fiát még életben akarja találni, haladéktalanul látogassa meg. Szokásom szerint esténként ágyamban olvasgattam. Egyik estén épen Dumas „A szürke asszony“ czimű regényét olvasgattam. Mint tudod, a regény szerint valahányszor a szürke asszony megjelent az anglikán lelkész házában, mindannyiszor valami szerencsétlenség következett reá. Épen ezen fejezetnél tartottam, mindőn gyertyám jeógvón, kialudt s ón sötétben maradtam.

§-ába ütköző, a B. T. K. 162. § a szerint minősülő nyilvános becsületsértés vétségében és ezért a B. T. K. 162 §-a alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával az 1892. XX VII. t.-cz. 3. § ában megjelölt czélokra fordítandó, az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, végrehajtás terhével befizetendő, behajthatlanság esetén a B. T. K. 53 §-a értelmében húsz (20) napi fogházra átváltoztatandó, kétszáz (200) korona pénz, mint fő, és öt (5) napi fogházra átváltoztatandó ötven (50) korona pénz, mint mellékbüntetésre Ítéli.

Kötelezi ezenfelül vádlottat a B. P. 480. §-a alapján arra, hogy a felmerült 20 korona eljárási, valamint a felmerülhető tartási, mint bűnügyi költségeket a m. kir. államkincstár részére az 1890. XIII. t.-cz. 9. §-ában megjelölt módozatok mellett fizesse meg.

A IX. irjss. alatti kéziratokat, továbbá az I. irjsz. alatt fekvő lappéldányt, valamint a „Heti Szemle“ czimű hetilap 1900. október hó 24-ón megjelent 43-ik számát, illetve a most nevezett számú lappéldányokat a B.P. 574. §. 3. bekezdése, és a B. T. K. 61. § a alapján elkobzottaknak mondja ki, s az iratokhoz csatolt lappéldányokat és kéziratokat további eljárás végett a kir. ügyészségnek megküldeni rendeli.

Elrendeli továbbá a B. P. 574 §-a alapján, hogy a jelen Ítélet kózbesitós után a „Heti Szemle“ czimű hetilap legközelebb megjelenő számában feltűnő helyen, egész terjedelmében közzótótessék.

Ellenben a kir. törvényszék ugyancsak Hrabovszky István vádlottat, miután az esküdtek az elébük feltett kérdések közzül az 5 ik és 7-ik kérdésre „nemu-mel feleltek, az ellene 1 rendbeli a B. T. K. 259. §-ába ütköző, a B. T. K. 262 §-a szerint minősülő rágalmazás vádja alól a B. P. 373. §-a alapján felmenti, s a VI. irjsz. alatt fekvő kéziratot visszaadatni rendeli.

Indokolás :

Minthogy az esküdtek az ítélet rendelkező részében egész terjedelmében olvasható 3-ik és 4-ik kérdésre 7-nól több „igen“-nel feleltek, a kir. törvényszék bűnösnek mondta ki vádlottal a B. T. K. 261. § ába ütköző a B. T. K 262. § a szerint minősülő nyilváAz érdekfeszitő fejezet annyira felizgatott, hogy sokáig hánykódtam, míg végre elaludtam. Felizgatott képzelmem azonb°n nem pihent, hanem folytatta a regényt. Meddig alhattam, nem tudom. Egyszerre kopogtatnak, mire fölébredtem. Még nem birtam szabadulni az álom bilincseitől, midőn szobám ajtaja kinyilik és belép a szürke asszony ! Egyszerre kiugrottam s elkiállom magamat: ki az, mit akar ? E nem várt, e hirtelen meglepetés hatása alatt, minthogy a nagy homály miatt alig birtam kivenni az alakot, valóban azt hittem, hogy a szürke asszony s lólekzetem elállott. Midőn azonban láttam hogy az alak felém közeledik, hirtelen kiug’ róttam ágyamból s tele torokból kiáltottam rá: „ki az, mit akar E nem várt mozdulat, és kérdés, úgy látszott, megdöbbente az alakot s szótlanul megállt. Csak midőn még egyszer rákiáltottam, hogy „ki az,“ akkor kezdé félénken felelni: „Bocsánatot kérek, Uram, én beteg fiamhoz jöttem, de nem volt, aki útbaigazítson, a folyosó pedig sötét és nem találtam meg az ajtót.“ Föllólekzettem, hogy azonban meggyőződjem a valóságról, gyufát gyújtottam, melynek világossága mellett egy szürke ruhába öltözött, őszbeborult nőnek bánatos szemeivel találkoztam. Részvéttel vezettem

nos becsületsértés vétségében és ezért őt az Ítélet rendelkező részében folhivott törvény- szakaszok alapján megbüntette.

A büntetési tétel megállapításánál enyhítő körülményekül mérlegelte a kir. törvényszék a vádlott beismerését, büntetlen előéletét, az események folytán előidézett izgatott kedély állapotát és azt, hogy a cselekmény elkövetése és az Ítélethozatal között már hosszabb idő telt el; ellenben súlyosító körülménynek vette a vádlott magasabb műveltségét. — A fentebb felsorolt nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményekre figyelemmel a kir. törvényszék a vádlott cselekményére meghatározott fogházbüntetés legkisebb mértékét is aránytalanúl súlyosnak találta, ezért alkalmazván a B. T. K. 92. §-át, a vádlott büntetését fogház helyett, a bűnösség fokával arányos összegben kiszabott pénzbüntetésben állapította meg.

Az elitéltetós jogszerű folyományaként a B. P. 480. § a alapján kötelezendő volt vádlott a felmerült eljárási, s a felmerülhető tartási költségeknek a m. kir. államkincstár részére leendő megfizetésére.

Minthogy pedig a cselekmény nyomtatvány utján követtetett el, a B. T. K. 61. és a B. P. 574. §-a alapján, a kir. törvényszék az iratok közt fekvő vonatkozó kéziratokat és lappéldányokat elkobzottaknak mondta ki és az Ítélet jogerőre emelkedése után a kir. ügyészséghez további szabályszerű eljárás végett áttételüket elrendelte. — Ugyanaz okból a B. P. 574. §-a alapján|elkobzottaknak mondta ki a „Heti Szemle“ czimű hetilap ama lappéldányait, illetve számait, melyekben a vádba tett e cselekmény megjelent.

Elrendelte végül a kir. törvényszék a B. P. 574. §-ában foglalt rendelkezéshez képest azt is, hogy a jelen Ítélt a vádlott részére történt kózbesitós után a „Heti Szemle“ czimű hetilap legközelebb megjelenő számában a lap elején, illetve feltűnő helyen vádlott által egész terjedelmében közzótó- tessék.

Ellenben a kir. törvényszék vádlottat, minthogy az esküdtek az elébük feltett 5-ik és 7-ik kérdésekre, „nem"'-mel feleltek, az ellene 1. rendbeli a btk. 259. §-ába ütköző és a B. T. K. 262. §-a szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól a B. P.

szegény fiának ,betegágyához. Aztán lefeküdtem ; azonban többé nem birtam aludni. Az esemény sokkal erősebb hatást gyakorolt különben is gyönge idegzetemre, mintsem nyugodt álomba merülhettem volna. Alig vártam a reggelt! Másnap, midőn az orvos meglátogatott, kezeit összecsapva kiáltott föl: „Mi történt önnel, uram ?“ Miért? — kórdezém megütközve látván meglepetését!“ Hiszen ön egészen megőszült az éjjel“ Lehetetlen! mondám s gyorsan a tükörhöz mentem. — És valóban sötótfekete hajam úgy nézett ki, mintha liszttel lett volna behintve. Elbeszéltem az orvosnak az éjjeli különös jelenetet. Valóban, — mondá az orvos, nem szerettem volna a helyzetében lenni ; habár nem vagyok babonás, és nem is ijedek meg hamar árnyékomtól, mégis az események véletlen találkozása s főleg az álom által megzavart józan eszmélós hiánya teljesen megmagyarázzák az ön rémületét és következményeit. Máskülönben nem érzi magát roszul, hiszen önnek idegei nem valami erősek?“ Valami különös roszul nem vagyok, feleltem, kivéve, hogy nem birtam aludni.“ Majd meglátjuk holnap.“ Azonban ajánlom, hogy a regényt ne folytassa, mertlbajt okozhat. Verje ki a fejéből az egész haszontalanságot.“ - Csakhogy