Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-05-20 / 21. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1903. Május 20. 21-ik szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. « f~ ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNYT-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Páztná ny- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. II. Rákóczy Ferencz. Nagy név. Porba kell előtte hullani minden kebelnek, mely magyar liazafiságtól áthatva dobog. Egy nemzeti ideál van megtestesítve ebben a névben, melyet nemzeti küzdelmeinknek dicső babérlevelei fonnak körül. Istenért, hazáért és szabadságért ! . . . Két száz éve most, hogy felhangzottak ezek a szavak a Kárpátok bérczei között. Kétszáz éve most, hogy a Karaffa hóhórpallosai elől a beregi erdőkbe menekült magyarság szivszorongva várta a szabaditót, hogy a nemzet életét és elveszett alkotmányát visszaszerezze. A remény teljesült. Daliás magyar csapatok száguldanak át lengyel földről a vereczkei szoroson. Magyarország Pátrónájának arczképével áttört lobogókat lenget a tavaszi szellő. Másik oldalán ott diszlik az a három, de sokat jelentő szó, melyért mindig szivesen ontotta vérét a magyar : Istenért, hazáért, szabadságért! . . . Az első fellépés kudarczczal végződött. A népszabaditó fejedelem hadait gróf Károlyi Sándor szatmári főispán Dolhánál megveri. De nem sokkal utóbb, julius 14-én következett a tiszabeesi nap, melyen fényes győzelmet arattak nemzeti hőseink fegyverei. Ezzel virradt fel hajnala a magyar nemzet legdicsőbb szabad- ságharczának. Győzelmes magyar csapatok öntik el az alföldi rónákat, s hazájának egészen a Dunáig ura lesz a magyar. Nyolcz évi fényes és dicsőséges küzdelem tartotta ezután lázban a hazát, s dobogtatta meg a sziveket, mig végre a majtényi sikon porba hullottak a magyar vitézség babérlevelei, s a nagy fejedelem itt hagyva hazáját önkényles számkivetésbe megy. A nemzet ünnepel. Kassa adta meg a jelszót reá, mely Rákóczy hadainak központja volt azokban a mozgalmas időkben. De Szatmár vármegye sem vonhatja ki magát az ünneplés alól. Tudjuk, nem is fogja, de nem is akarja. Neki kell legelői járni a példaadásban, hiszen vármegyénk határai közt aratták az az első győzelmet Tisza-Becsnél a kurucz fegyverek, vármegyénk határai közt, a majtényi sikon ért véget az a gyászos tragédia, melynek hőse a legméltóbb helyejt foglalja el minden magyar emberi szivében. Ez ösztönöz, e£ buzdit bennünket, hogy örökitsük meg annak a férfiúnak az emlékét vármegyénk határai közt, kinek kardja itt irta az első hőskölteményt nemzetünk történetébe, kinek fényes pályafutására itt borultak reá a bukás szomorú napjai. A majtényi sikon áll egy emlékoszlop, de nem Szatmár vármegye állította azt, hanem egy lelkes magyarnak, Ivánka Imrének hazafisága. Rajtunk a sor, hogy mi isrójjukle hálánk adóját a nemzet nagy fiával szemben. S alig lehetne méltóbban, mint győzelmes hadjáratainak kezdőpontjánál, Tisza-Becsnél állítani méltó jelt emlékének. Ennek a mozgalomnak gyors megindítására- és v'égreiiajfására ki lennehivatott?... Két kulturegyesület áll vármegyénkben a nemzeti ideálok szolgálatában : a szatmári Köl- csey-kör és a nagykárolyi Kölcsey- egyesület.Oketilletia kezdeményezés 'és kivitel joga, de egyszersmind reájok hárulna a felelősség, ha vármegyénk nem hódolna méltóan e nagy hazafi emlékének. Késedelinezésre nincsen idő, mert julius 14-ike immár közeleg, a leleplezési ünnepélynek ez az önkényt kínálkozó napja. Fel tehát a szivekkel, a két egyesület karöltve és egymást segítve tegye meg a kötelességét. A csukások. Ezen az ékes czimen a „Népszava“ szocziálista lapban, melyet „Maszlag a népnek“ titulussal helyesebben illethettek volna, egy förmedvény jelent meg a katholikus papság ellen a legtrágárabb gorombaságokkal s a legundokabb szennybemártott tollal izgatva a szegény magyar népet, az ő valódi jóbarátai és önzetlen tanácsadói ellen. A czikket külön füzetben lenyomva is kiadták és terjesztették a könnyenhivők között. Az ügyészség osztálygyülöletre való izgatást látott a dologban és sajtóperbe fogta a czikk szerzőjét, valami Pelczéder Ágoston nevű ácsmunkást, aki felett a napokban Ítélkezett az esküdtbiróság. Négy havi államfogházra, ezer korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén további ötven napi elzárásra Ítélte. Efelett napirendre térhetnénk tehát, mert beteljesült rajta az a régi magyar közmondás, hogy a „csizmadia netovább a kaptafánál,“ ez a verdikt bizonyára el fogja venni a kedvét a jövendőbeli irodalmi működéstől. Ezzel kapcsolatosan azonban nem hagyhatjuk szó nélkül azt a jelenséget, mely nemcsak városunkban, de Budapesten|épen úgy, mint a vidéken tapasztalható a szocziáhsták gyűlésein. Szabad folyást engednek ott pisz- kolódásaiknak, a lázitás napirenden van, és nincs, aki ezeknek a törvényellenes állapotoknak gátat vessen. A rendőrség közegei, akiknek kötelessógök volna azonnal közbelépni, mihelyt a szatmárihoz is hasonló gorombaságok folynak, összedugott kézzel hallgatják a lázitó szavakat, mintha csak affelett volna hivatásuk őrködni, hogy a jelenlevők agybafőbe ne verjék egymást. Az esküdtbiróság fenti Ítéletéből az látszik, de másrészt minden hivatalos közegnek tudnia kellene, hogy az ilyen manőver tilos és a törvény szigorúan bünteti. Tilos nemcsak a nyomtatványokban, de a nyilvános, úgynevezett „nópgyüléseken“ is. És itt a rendőrségnek volna nemcsak joga, de kötelessége ennek a tilalomnak azonnal érvényt szerezni, megvonván a szót az izga- tóktól, szükség esetén az ellenszegülőkkel szemben a karhatalmat alkalmazni. Ahol a rendőrség a lázitó beszédeket teljes apathiába merült flegmával hallgatja, nem tudja, hogy mi a kötelessége. Tagadhatatlan, hogy a gyülekezési jog szabadságunknak egyik legnemesebb vívmánya a sajtó és szólásszabadsággal együtt, amelynek gátat vetni nem lehet, de csak addig, mig az illetők élni tudnak vele. Ámha a szenvedély meg nem engedett térre ragadtatja a szájhősöket, vagy éretlennek bizonyul a tömeg annak a szép jognak gyakorlására, mely áldás lehet az emberiségre, ha jó kezekben van, ellenben akna a társadalmi rend ellen, mihelyt az erőszak köntösét ölti magára, ebben az esetben a hatalom közegeinek teljes erővel kell közbelépni és megakadályozni a szólásszabadságnak ilyetén elfajulását. Hiszen szólásszabadság alatt nem azt érti se a törvény, se a közfelfogás, hogy akármit szabad legyen ám beszélni, ami a nyelvünkre jön. A szólásszabadság és gyülekezési jog csak addig terjed, mig az érdekFERENCZ IÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izíi SS természetes hashajtószer. SS
