Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-05-20 / 21. szám
2 „H E T I S Z E M L E“ (21-ik szám. azonosságban levő egyének a tisztesség korlátái között megvitatják bajaikat, eszmét cserélnek azok orvoslásáról, felpanaszolják az esetleges sérelmeket, de midőn a piszko- lódásokkal telt gorombaságok terére viszik át a tárgyalás menetét, ez nem szólásszabadság többé, hanem a szabadosságnak is legdurvább elfajulása, mely a törvény paragrafusaiba ütközik. És ezt kezdik a szocziálista izgatok uzusba venni a katholikus papsággal szemben. Hogy miért, bizonynyal magok sem tudnák megmondani. Talán azt hiszik, hogy a klérus úszik a boldogságban, s garmadaszámra van nálok a kincs. Ezt irigylik valószínűleg. No hát nagyon téved, aki ebben a hiedelemben van. Hiszen az alsóbb papság helyzete nem sokkal több a nyomorúságnál. Abban a korban, mig valaki a papi pályán ezer forintos fizetéshez tud jutni, már 3—4 ezer forint jövedelem felett is rendelkezhetnék, ha például állami szolgálatba lépett volna. Tudakolják meg például, mennyi fize- tósök van a teológiai tanároknak, akik pedig elsőrangú állást töltenek be, meg fognak róla győződni, hogy egy jó üzletben sokkal jobban van a kereskedősegéd donálva, pedig annak nem kellett nyolcz gymnasiumot, 4 évig teológiát, 4—5 évig felsőbb tanintézetet végezni, tudori oklevelet szerezni, szóval pályája megalapításáért annyit küzdeni. De azért nem zúgolódnak, hivatások szólította ide és ennek a hivatásnak készséges örömmel szolgálnak. Hallottuk emlegetni a dús papi vagyont, a vidéki lelkészek busás javadalmazását. Tagadhatlan, hogy a káptalanoknak, püspökségeknek, egyes plébániáknak vannak jövedelmeik, vagy ha úgy tetszik vagyonuk, — de hiszen talán sokkal több van a her- ezegeknek, grófoknak, báróknak, bankároknak, sőt más közönséges halandók is rendelkeznek nagyobb latifundiumok felett, mért nem jut hát eszökbe a szocziálistáknak ezek ellen indítani meg a hadjáratot. Hiszen az a vagyon, amely felett a felsőbb papság rendelkezik, nem egyébb mint tőke a jótókony- czélra. Hallották-e a szocziálisták, hogy más rendű és rangú nagybirtokosok oly tele marokkal adnának jótékonyczélokra és a szegények felsegitésére, mint azt épen a katholikus főpapság teszi. Hálát kellene adniok az Istennek, hogy vannak még nagyobb birtokok olyan kezeken is, melyeknek jövedelmi forrása visszahárul a népre, mert bizony ami a bankárok és a zsidó nagyhatalmasságok kezébe kerül, attól ugyan felkopik a szegény embernek az álla. De a főpapi konyhákon százával osztják az ebédet a szegények között, és nincs segélyre szorult, a ki rideg elutasításban részesülne, ha a főpapság ajtaján kopogtat. Sőt az alsóbb papság szerény fizetéséből is mindig szívesen juttat pár krajczárt annak a szegénynek, akiről tudja, hogy nem a korcsmába viszi, hanem szükségben szenvedő családja fentar- tására fordítja. Azért dühöngenek tehát a szocziálisták a katholikus papság ellen, mert jótékonyak, s mert ezt a humánus cselekedetet sokkal nagyobb mértékben gyakorolják, mint akárki más. Vagy talán azért, mert azok igazi jóbarátai, önzetlen tanácsadói a népnek ? . . . Nincs arra példa, hogyha a szegény ember odamegy a papjához, hogy ügyes-bajos dolgában útbaigazítást adjon, hogy az a pap elutasította volna magától. Ilyet feltételezni sem tudunk egyetlenegyről sem. Azt nem teszi, sőt a legnagyobb készséggel áll rendelkezésére. Ha nem elegendő a tanács, utána jár a dolgának, felkeresi az illetékes hatóságokat személyesen, ügyöket előadja, támogatja, szükség esetén sürgeti anélkül, hogy az illetőtől csak a legkisebb jutalmat várná, sőt felajánlás esetén sem fogadná el. Szívesen áldoz a magáéból útiköltségre is, vagy esetleges kisebb kiadásokat szó nélkül teljesít, csakhogy az igazságos ügy kedvező elintézést nyerjen, s a szegény embernek ne kelljen kárt szenvednie tudatlanság vagy mulasztás miatt. Tudnak-e a szocziálisták más rendű és rangú egyéneknél annyi gondosságot, és és ügyszeretetét felmutatni a szegény emberek sorsa iránt, mint amekkora mértékben azt a katholikus papság gyakorolja. Nincs arra eset. Fáradozik a katholikus papság, hogy a népet vallásosságban, istenfélelemben és a jó erkölcsökben megtartsa. Iskolák építésén munkál, szívesen áldozza reá filléreit, hogy a gyermeknevelés minél szilárdabb s erkölcsi alapra legyen fektetve. Talán ez fáj a szocziálistáknak ? . . . Igyekszik kimenteni a népet az uzsora karmai közül, itt is, ott is hitelszövetkezeteket, takarékmagtárakat létesít. Talán itt van a nagy baj ? . . . Mondhatjuk, hogy itt 1 . . . Most jutottuuk el ahboz a ponthoz, mely a szocziálista izgatásnak rugóját képezi. Tudvalevő dolog, hogy a szocziálista „vezérek“' zsidók. Zsidók abból a fajtából, akikner mitsem numeráinak Mózes törvényei. Zsidók abból a fajtából, akiknek se leikök, se Jehovájok, csak a gseft a mindenható hatalom. Ezek a kalmárok használják fel a tanulatlan nép együgyüségét, hogy a társa dalmi rend felforgatására czélzó törekvéseiknek támogatói legyenek. Ezek fizetnek meg a vidéki városokban egyes szájhősöket, akik aztán tele torokkal kiabálnak az utczákon, mellesleg azonban nyomtatványokra és egyéb költségek czimén kihúzzák az elbolonditott elvtárs zsebéből azt a pár krajczárt, amit napi munkájával keresett. Persze, busás hasznokat helyeznek kilátásba. Nagyon természetes tehát, hogy miért nem kezdik a hajszát a grófokon, meg a bankárokon, hanem a katholikns papság az előszeretettel kiszemelt czélpont. Tudják, hogy a katholikus papsághoz sokkal erősebb kötelékek fűzik a népet, mint bárki mis halandóhoz a világon. Tudják, hogy ezek a vallásosságnak és erkölcsös életnek őrei, már pedig a zsidó czéloknak addig lehetetlen felhasználni a népet, mig a vallás kötelékeit szét nem szaggatták. Egyszerű és világos beszéd, azt hiszszük, megérthette mindenki. Úgy látszik, városunk főkapitánya helyesen fogja fel a helyzetet, mert a múlt vasárnapra tervezett szocziálista gyűlésre nem adta meg az engedélyt. Erre joga és alapos oka is van. A szatmári szocziálisták előző gyűléseiken bebizonyitották, bogy nem tudnak a szólásszabadságnak azzal a jogával élni, melyet minden honpolgár számára biztosítanak a közszabadság és szentesitett törvények. Bebizonyitották, hogy tárgyalásaik meggondolatlan és durva kifakadások abban az irányban, mely a zsidó „vezérek" malmára hajtja a vizet. Bebizonyitották, hogy minden sza- vok csupa izgatás. Deklamáczió morális tartalom nélkül, nincs hivatva segíteni sem a munkás, sem az iparos helyzetén, csak bele akarja erőszakolni a népet olyan hínárba, amelyből beláthatatlan a kibontakozás. Az ilyen „nópgyüléseknek“ jogosultságok nincs. Ám, ha a szocziálisták a nép bajairól komolyan akarnak tárgyalni, nem lehet tőlük megvonni a gyülekezési jogot, de az intézőknek teljes garancziát kell vállalni affelől, hogy a társadalmi rend felforgatására czélzó törekvések és semminemű izgatás nem érvényesül. És ha a jövőben netalán gyülekezés engedélyezve lesz, legyenek ott a rendőrség közegei, de necsak testileg, hanem figyeljenek a tárgyalás menetére, mely ha az iz- gazatás meg nem engedett terére csapna át, teljesítsék, ami hasonló [esetben nemcsak joguk, de a reájok ruházott hatalomnál fogva kötelességük is. HÍREK. Püspöki kinevezések. Be van töltve dr. Schlauch Lőrincz bi boros-püspök öröké, a nagyváradi róm. kath. püspöki szék. O felsége a király Szmrecsányi Pál szepesi püspököt nevezte ki szent László városa róm. kath. püspökének. Ezzel egyidejűleg lett betöltve a szintén üresedésben volt gör. kath. püspöki szák is Radu Demeter lugosi gör. kath. püspök által, kinek helyére dr. Hosszú Vazul gyulafehérvár fogarasi gör. szertartásu kath. főszékeskáptalani kanonok neveztetett ki lugosi püspöknek. Fáklyásmenet egy főispánnak. Csáki/ László gróf ugocsai főispán és id. báró Percnyi Zsigmondné érdeme, hogy Nagy-Szőllős állami gyermekmenhelyet kapott. A szőllősiek el vannak telve a hála érzetével, melynek nem is késtek kifejezést adni. A főispán tiszteletére impozáns fáklyásmenetet rendeztek az elért fényes eredmény feletti örömtől áthatva. A bárónő előtt pedig a városi mtel 1 i- gencziából alakított küldöttség fejezte ki köszönetét az ügy érdekében kifejtett fáradozásaiért. Intézeti kormányzó. A nagyváradi püspöki heiynök dr. Steinberger Ferencz apát- kanonokot, a papnevelő intézet igazgatóját, ideiglenesen megbízta a szent József-íntézet kormányzásával is. Uj főmérnök és hivatali főnök. A pénzügyminiszter Szellemy László kincstári bányamérnököt főmérnökké és az oláhiápos- bányai bánya- és kohóhivatal főnökévé nevezte ki. Érettségvizsgálati elnökhelyettes. Mivel a kassai tankerületben igen nagy az érettségi vizsgálatot tevők száma, a főigazgató már évek óta nem elnökölhet kerülete valamennyi gymnáziumában az érettségi vizsgálatok alkalmával. Ez évben a tankerület 5 gymnáziumába kellett elnökhelyettest küldeni, ezek közt a helybeli kir. kath. fő- gymnáziumhoz is s az elnök helyettesi tiszttel Dr. Kiss János budapesti egyetemi nyilv. r. tanárt tisztelte meg a nagym. minisztérium. A szóbeli vizsgálatok ideje még nincs megállapítva. Polgármesterek kongresszusa. Hétfőn folyt le Debreczenben a magyarországi polgármesterek kongresszusa, melyen városunkból Pap Géza polgármester és Tankóczy Gyula főkapitány voltak jelen. A polgármesterek állami felügyelet alatt a legteljesebb önállóságot követelik a városok részére. Kívánják az állami közigazgatásból a városokra háruló terhek megtérítését, a bizottsági tagok számának csökkentését, a közigazgatási bizottság albizottságainak megszüntetését, hogy a polgármester királyi megerősítést nyerjen s alpolgármesteri állások szereztessenek. Kívánják, hogy a tanácsosi állás jogi
