Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-05-13 / 20. szám

V i POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmá ny- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Katonai czikkek vám- mentessége. A hosszú vajúdás után ez év hajnalán megszületett autonom vám­tarifa tervezet, mely a közös vám­terület nyűge alatt fogja uj 10 éven át boldogítani türelmes és hyperloyalis nemzetünk gazdasági fejlődését, sok vita tárgyát képezi s még mindig sokan el vannak ragadtatva az el­ért vívmányoktól, melyek ha gyap­júnknak nem biztosítják is az osztrák posztógyárak raktárát, annál inkább gondoskodnak arról, hogy az osztrák ipar óriási tovább-fejlődésének a magyar élethalál kérdés egyik vagy másik érdeke útjába ne akadjon. De szomorú vigasztalást meríthetünk, ha tovább figyeljük a megállapított törvényjavaslatot s meggyőződünk arról, hogy az osztrák gazdasági érdek sem elég hatalmas arra, hogy a katonai önző politika ezt is hát­térbe ne szorítaná. Mi elismerjük a katonaság ha­talmát, a katonai intézmények fej­lesztésének ez idő szerint még szük­ségességét, csak egyet nem tudunk belátni, hogy akkor, amikor a ka­tonai czélokra szolgáló milliók szá­zait a nép kiizzadni kénytelen, még annyi viszonzást sem talál kormá­nyunk szükségesnek, hogy e milliók egy részét saját termelőink és ipa­ros aink számára mentsük meg s ne adjunk teljes szabadságot a katonai köröknek arra, hogy — ha úgy tetszik — a legutolsó puskaszij árá­val is a külföld zsebét hizlaljuk. A behozatali vám arra való, hogy magunkat kényszeritsük a saját poduktumaink fogyasztására. A rengeteg pénz, melylyel a katonai intézménynek áldozunk, mind el lesz költve, tehát nagyon lényeges tényező, ha saját zsebünkbe kerül­hetne az mentül nagyobb részben vissza. — S a vámtervezet még is kimondja, hogy katonai készletek, u. m. katona ruhák, fegyverzeti tár­gyak stb. stb. vámmentesen hozha­tók be a vámterületre. Vagyis teljes felhatalmazást ad arra, hogy ha a katonai kormány szeszélye igy kí­vánja, az utolsó katonai bakkancs is az idegen czipész műhelyéből kerül­hessen kaszárnyánkba, már pedig épen a behozatali vám bizonyítja, hogy a szabad versenyben hát­térben állunk s a vámmentesen behozható külföldi czikk sok eset­ben olcsóbb lesz a saját termelésű­nél. Vájjon kizártnak tartsuk-e tehát ez esetben a lehetőséget arra, hogy ily tömeges beszerzéseknél, ily nagy összegek megtakarítása kedvéért katonai kormányunk nem tekint el néha a sovinizmustól s akkor, midőn hazafias 'kérdéssé teszszlik egymás­sal szemben, — az apró emberekkel szemben — a hazai termények még áldozatok árán való fogyasztását is, hogy akkor ép ily magas szempont vezeti a katonai köröket is a be­szerzések körül, s nem fogják-e többször külföldről szerezni be szii- ségleteiket, mint azt épen kény­telenek volnának? De e felhatalmazás különben is érthetetlen, mert indoka nincs. — Ha külföldi czikkek beszerzése okvetlen szükséges, az vám mellett is be fog szereztetni, s amivel többet kell fizetni érte, az a vámban ismét csak az államháztartás javára kerül vissza. Végeredményében tökélete­sen egyre megy tehát, hogy elvá- inolva, vagy vámolatlanul jön be; másrészről az nem mindegy, hogy a katonai kormány részére megsza­vazott tárcza hitel egészben igazi rendeltetésére lesz e fordítva, vagy egy része mint vám visszafizettetik. Bizonyára e hitellel annyira taka­rékoskodnak, hogy ha a vámmen­tesség megszűnnék, az összeg egy részét nem szívesen fizetnék vissza katona uraimék, tehát inkább fel­használnák a vám nélkül olcsóbb belföldi produktumokat. E vámmen­tesség tehát tisztán csak arra való, hogy a katonaság minden érdek alól felmentessék, ami saját ipar és egyéb czikkeink használására utalná. Még nem vettük észre, hogy e kérdést a különben feltüzelt ellenzék bolygatná. Reméljük azonban, hogy az autonom vámtervezet tárgyalásá­nál országgyűlésünk ily fontos té­sj§ TÁRCZA. Nagfyböjti sz. beszédek. A szatmári székesegyházban 1903-ban tartotta : Wolkenberg Alajos dr. theologiai tanár. Bár nem uj ember a hitszónoklat terén, önálló művel most jelenik meg először a nagyközönség előtt dr. Wolkenberg Alajos. Más irányban ugyan már figyelemre méltót is alkotott s ez a körülmény jelen müvével szemben is nagyobb igényekre s szigorúbb mérték alkalmazására jogosít. Mert elég csak a „Spiritizmus“-ról irt s a budapesti hittudományi kar által jutalomra érdemesített ambiciózus munkáját ismernünk, hogy e téren is sokat várjunk a jeles szerzőtől. Ezért vettem a szokottnál is melegebb érdeklődés­sel a kezembe ezt a 112 oldalas kis könyv- alakú szentbeszéd sorozatot, mely egyház­hatósági jóváhagyással Meszlényi püspök ur Ő exellentiájának ajánlva csinos kiállításban a napokban hagyta el a Pázmány sajtót. Előre is kijelenthetem, hogy e köny­vecske igazolja mindazt, mit Wolkenberg szó­noki képességeiről s különösen ez évi nagy­böjti szent beszédeinek sikeréről hallottam. Mert sem az, aki magasabb papi készültségre valló szellemi erőtől duzzadó prédikácziókat várt tőle, — sem az, aki a megindítás és szivrehatás eszközeit keresi beszédeiben, nem csalódik benne. Mester az anyag elrende­zésében s az érvek csoportosításában egy­aránt. S az előadás nemes egyszerűségét a stilus művészi tökélye egészíti ki. A 7 szenlbeszéd, melyet a kis kötet tartalmaz, Jézus szenvedésésével párhuzamo­san ismertet meg bennünket a bűnnel és a bünbánattal, a gyónással és az áldozással — mint az igaz keresztény katholikus élet leg­főbb nyilvánulásaival, — továbbá a bűnös ember életével és halálával; mindezeknek koronájaképen pedig követendő óletpóldául elénk állítja a Golgoihán függő Jézus Krisz­tus diadalmi erényét: az állhatatosságot. tárgya egy nagyböjti sz. beszédsorozatnak ! És méltó a tárgyhoz a kidolgozás is ! Az a minden cicoma nélkül való kere­setlen egyszerűség s mégis megkülönbözte­tett méltóság a hangban és színezésben ; — az a közvetlen természetesség és világosság az előadásban és az a meggyőző biztosság az érvelésben is, az a fordulatos és mégis logikusan szerves csoportositása a gondola­toknak és érzelmeknek, amelyek közül soha­sem hiányzik az ügyesen beszőtt és helyesen alkalmazott gyakorlati tanúság: elsőrendű egyházi szónokaink közzé avatják Wolken- berget. Hasonlatai (a méregről a bűnnel szemben a 13. lapon, a ködbe burkolódzó anyaföld­ről — a bűnössel szemben a 20. lapon — a gyémántról — a lélekkel szemben a 47. la­pon — a folyóvíz és a lélek tisztaságáról a 99. lapon stb.) nemes egyszerűségűknél és kéznél fekvő igazságuknál fogva soha sem tévesztik el hatásukat; — mig ellentétei, melyeket előszeretettel alkalmaz, s a melyek tagadhatatlanul az előkelő "stilus egyik fő alkotják, (igy a 4. és 5. lapon a Méltó befejezése a kötetnek a nagypén­teki sz. beszéd, mely a Megváltó Isten erejének — bölcseségének és szeretetének valóságos apotheozisa. — Mindez, nemde — méltó | szépségét

Next

/
Thumbnails
Contents