Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-05-13 / 20. szám
V i POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmá ny- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Katonai czikkek vám- mentessége. A hosszú vajúdás után ez év hajnalán megszületett autonom vámtarifa tervezet, mely a közös vámterület nyűge alatt fogja uj 10 éven át boldogítani türelmes és hyperloyalis nemzetünk gazdasági fejlődését, sok vita tárgyát képezi s még mindig sokan el vannak ragadtatva az elért vívmányoktól, melyek ha gyapjúnknak nem biztosítják is az osztrák posztógyárak raktárát, annál inkább gondoskodnak arról, hogy az osztrák ipar óriási tovább-fejlődésének a magyar élethalál kérdés egyik vagy másik érdeke útjába ne akadjon. De szomorú vigasztalást meríthetünk, ha tovább figyeljük a megállapított törvényjavaslatot s meggyőződünk arról, hogy az osztrák gazdasági érdek sem elég hatalmas arra, hogy a katonai önző politika ezt is háttérbe ne szorítaná. Mi elismerjük a katonaság hatalmát, a katonai intézmények fejlesztésének ez idő szerint még szükségességét, csak egyet nem tudunk belátni, hogy akkor, amikor a katonai czélokra szolgáló milliók százait a nép kiizzadni kénytelen, még annyi viszonzást sem talál kormányunk szükségesnek, hogy e milliók egy részét saját termelőink és iparos aink számára mentsük meg s ne adjunk teljes szabadságot a katonai köröknek arra, hogy — ha úgy tetszik — a legutolsó puskaszij árával is a külföld zsebét hizlaljuk. A behozatali vám arra való, hogy magunkat kényszeritsük a saját poduktumaink fogyasztására. A rengeteg pénz, melylyel a katonai intézménynek áldozunk, mind el lesz költve, tehát nagyon lényeges tényező, ha saját zsebünkbe kerülhetne az mentül nagyobb részben vissza. — S a vámtervezet még is kimondja, hogy katonai készletek, u. m. katona ruhák, fegyverzeti tárgyak stb. stb. vámmentesen hozhatók be a vámterületre. Vagyis teljes felhatalmazást ad arra, hogy ha a katonai kormány szeszélye igy kívánja, az utolsó katonai bakkancs is az idegen czipész műhelyéből kerülhessen kaszárnyánkba, már pedig épen a behozatali vám bizonyítja, hogy a szabad versenyben háttérben állunk s a vámmentesen behozható külföldi czikk sok esetben olcsóbb lesz a saját termelésűnél. Vájjon kizártnak tartsuk-e tehát ez esetben a lehetőséget arra, hogy ily tömeges beszerzéseknél, ily nagy összegek megtakarítása kedvéért katonai kormányunk nem tekint el néha a sovinizmustól s akkor, midőn hazafias 'kérdéssé teszszlik egymással szemben, — az apró emberekkel szemben — a hazai termények még áldozatok árán való fogyasztását is, hogy akkor ép ily magas szempont vezeti a katonai köröket is a beszerzések körül, s nem fogják-e többször külföldről szerezni be szii- ségleteiket, mint azt épen kénytelenek volnának? De e felhatalmazás különben is érthetetlen, mert indoka nincs. — Ha külföldi czikkek beszerzése okvetlen szükséges, az vám mellett is be fog szereztetni, s amivel többet kell fizetni érte, az a vámban ismét csak az államháztartás javára kerül vissza. Végeredményében tökéletesen egyre megy tehát, hogy elvá- inolva, vagy vámolatlanul jön be; másrészről az nem mindegy, hogy a katonai kormány részére megszavazott tárcza hitel egészben igazi rendeltetésére lesz e fordítva, vagy egy része mint vám visszafizettetik. Bizonyára e hitellel annyira takarékoskodnak, hogy ha a vámmentesség megszűnnék, az összeg egy részét nem szívesen fizetnék vissza katona uraimék, tehát inkább felhasználnák a vám nélkül olcsóbb belföldi produktumokat. E vámmentesség tehát tisztán csak arra való, hogy a katonaság minden érdek alól felmentessék, ami saját ipar és egyéb czikkeink használására utalná. Még nem vettük észre, hogy e kérdést a különben feltüzelt ellenzék bolygatná. Reméljük azonban, hogy az autonom vámtervezet tárgyalásánál országgyűlésünk ily fontos tésj§ TÁRCZA. Nagfyböjti sz. beszédek. A szatmári székesegyházban 1903-ban tartotta : Wolkenberg Alajos dr. theologiai tanár. Bár nem uj ember a hitszónoklat terén, önálló művel most jelenik meg először a nagyközönség előtt dr. Wolkenberg Alajos. Más irányban ugyan már figyelemre méltót is alkotott s ez a körülmény jelen müvével szemben is nagyobb igényekre s szigorúbb mérték alkalmazására jogosít. Mert elég csak a „Spiritizmus“-ról irt s a budapesti hittudományi kar által jutalomra érdemesített ambiciózus munkáját ismernünk, hogy e téren is sokat várjunk a jeles szerzőtől. Ezért vettem a szokottnál is melegebb érdeklődéssel a kezembe ezt a 112 oldalas kis könyv- alakú szentbeszéd sorozatot, mely egyházhatósági jóváhagyással Meszlényi püspök ur Ő exellentiájának ajánlva csinos kiállításban a napokban hagyta el a Pázmány sajtót. Előre is kijelenthetem, hogy e könyvecske igazolja mindazt, mit Wolkenberg szónoki képességeiről s különösen ez évi nagyböjti szent beszédeinek sikeréről hallottam. Mert sem az, aki magasabb papi készültségre valló szellemi erőtől duzzadó prédikácziókat várt tőle, — sem az, aki a megindítás és szivrehatás eszközeit keresi beszédeiben, nem csalódik benne. Mester az anyag elrendezésében s az érvek csoportosításában egyaránt. S az előadás nemes egyszerűségét a stilus művészi tökélye egészíti ki. A 7 szenlbeszéd, melyet a kis kötet tartalmaz, Jézus szenvedésésével párhuzamosan ismertet meg bennünket a bűnnel és a bünbánattal, a gyónással és az áldozással — mint az igaz keresztény katholikus élet legfőbb nyilvánulásaival, — továbbá a bűnös ember életével és halálával; mindezeknek koronájaképen pedig követendő óletpóldául elénk állítja a Golgoihán függő Jézus Krisztus diadalmi erényét: az állhatatosságot. tárgya egy nagyböjti sz. beszédsorozatnak ! És méltó a tárgyhoz a kidolgozás is ! Az a minden cicoma nélkül való keresetlen egyszerűség s mégis megkülönböztetett méltóság a hangban és színezésben ; — az a közvetlen természetesség és világosság az előadásban és az a meggyőző biztosság az érvelésben is, az a fordulatos és mégis logikusan szerves csoportositása a gondolatoknak és érzelmeknek, amelyek közül sohasem hiányzik az ügyesen beszőtt és helyesen alkalmazott gyakorlati tanúság: elsőrendű egyházi szónokaink közzé avatják Wolken- berget. Hasonlatai (a méregről a bűnnel szemben a 13. lapon, a ködbe burkolódzó anyaföldről — a bűnössel szemben a 20. lapon — a gyémántról — a lélekkel szemben a 47. lapon — a folyóvíz és a lélek tisztaságáról a 99. lapon stb.) nemes egyszerűségűknél és kéznél fekvő igazságuknál fogva soha sem tévesztik el hatásukat; — mig ellentétei, melyeket előszeretettel alkalmaz, s a melyek tagadhatatlanul az előkelő "stilus egyik fő alkotják, (igy a 4. és 5. lapon a Méltó befejezése a kötetnek a nagypénteki sz. beszéd, mely a Megváltó Isten erejének — bölcseségének és szeretetének valóságos apotheozisa. — Mindez, nemde — méltó | szépségét
