Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-04-22 / 17. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , — Negyedévre _____ i „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szára ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 flllér. A lap megjelenik min« 1 oil szerdán. Az anarchia felé! Ellenségeink ismét súlyos csapást akarnak mérni a magyar katho- licizmusra. Sok jel arra vall, hogy ismét újabb egyházpolitika készül. Előbb a lelkeket akarták elidegeníteni az egyháztól, most úgy látszik, vagyona ellen törnek. Kezdetben csak egy-egy obskúrus folyóiratban láttak napvilágot az ilyen irányú czikkek, csak egy-két szükebbkörü értekezleten kisértett a zsíros fala- tunak Ígérkező eszme. Ma már nyilvánosan, népgyüléseken és a hatóság assistentiája mellett izgatnak az egyházi vagyon ellen s a zsidó- szabadkőmüves érdekeket szolgáló, különféle árnyalatú, kis és nagy liberális lapok rohamos előszeretettel készítik elő a talajt, s csinálják a mesterséges hangulatot az egyházi vagyon elkobzására. Legutóbb a nemzetközi szoczi- álisták húsvéti gyűlése szolgált alkalmid az egyházellemes törekvéseknek. A szoczialisták 26 pontból álló uj pártprogrammot alkottak, melyben -- egy-két okos és más pártok által is hangoztatott reform mellett— követelik a munkásosztály felszabadítását az „oszályuralom megszüntetésével,“ a magántulajdon megdöntésével s közös tulajdonná leendő átalakításával; a vallás és egyház megdöntését, a vallás- tanitás eltörlését, az egyházi birtokok elkobzását és köztulajdonba való vételét. Világos dolog, hogy a szocziá- listák megvetve törvényeinket követeléseikkel nyíltan hadat üzennek a fenálló társadalmi rendnek; semmibe sem véve a tulajdonjog sérthetetlenségét, el akarják rabolni mások jogos tulajdonát, hogy saját czéljaikra használhassák fel. Mun- kátlan, dologkerülő emberek élős- diek módjára akarnának a mások munkája árán összegyűjtött szerzeményen osztako;.ni. Szeretnék kiirtani az emberek szivéből a vallásnak még csiráját is, mert tudják, hogy ez az ut vezet legbiztosabban az általános felfordulás felé, mikor aztán szabadon halászhatná- nak a zavarosban. Es mindezt teszik a hatóság jóa kara tu ellenőrzése mellett, sőt a hatóság megengedte azt is, hogy a szocziálista „vezérek" tiszteletére rendezett fáklyásmeneten „Le a csuhával,“ „Nem kell vallás“, „Vegyétek el az egyházi vagyont“ és hasonló felirattal ellátott táblákat hordozzanak. Nem kérdezzük, vájjon akkor is megengedték volna ezeknek a tábláknak köriilhordozását, ha azokon ilyen feliratok ékeskedtek volna „Le a zsidókkal,“ Vegyétek el a bankárok pénzét,“ „Oszszátok el a zsidó nagyságos urak földjeit,“ csak konstatáljuk a hatóság jóakaratu elnézését, melyet a kath. vallás és egyház sértegetésével szemben tanúsított, valamint konstatáljuk azt is, hogy a liberális sajtó tüntető rokon- szenvvel emlékezett meg a szocziá- listák gyűléseiről és roszul palástolt kárörömmel tárgyalta a kath. vallás és egyház ellen indított támadásokat. Ezek a jelenségek veszedelmesen hasonlítanak ahhoz a taktikához, melylyel a liberálisok a kilenczve- nes években bevezették az egyház- politikai harezokat s melylyel előkészítették az egyházra sérelmes törvények behozatalát. A liberálizmus zászlóvivői, a zsidók és szabadkőművesek akkor is a nemzet megkérdezése nélkül az utcza népére támaszkodva sürgették az egyház hitelveibe ütköző kötelező polgári házasság és felekezetnélküliség törTÁROZÓI Álláspontom. Emberek közt magam’ Átallom mutatni ; Mert a nyögéseket, Panasz-beszédeket Nem győzöm hallgatni. Hisz sóhajtásaim Nekem is volnának ; De el nem árulom Holmi szöszön-boron A kíváncsiságnak. Búmat a világnak Én nem adom tudtul, Hisz tapasztalásból Tudom, hogy mint máskor, Minden jóra fordul. Lám, az égi nap sem Borús egyfolytában ; Kevés idő múltán A zord felhő fogytán Kiderül vidáman. Remete módjára Elvonulva élek; A magány csendjében, Mint madár fészkében, Oly nyugodt a lélek. Töltöm napjaimat, Legegyszerűbb módon ; Földi dicsőségre, Múló, hiú fényre Épen nem vágyódom. Nem vagyok irigye Én a magas rangnak ; Kiket a sors emel, Mint más, szegény ember, Épen úgy meghalnak. Mint egy ismeretlen, Úgy viselem magam’; De ki mindamellett Ismeretes lehet Hí rá alkalma van. Vagy mint ki szomorú, Mégis örvendező, Magam úgy érzem én, Vagy mint ki bár szegény, Mégis bővelkedő. _________ Bú s nem vagyok soha A nélkülözésben. Hisz azt, mi a léthez Föltótien szükséges, Kirendeli Isten. Kertem madárkáit Veszem példaképül; Ezek mind dalolnak, Bár nem tudják, holnap Mi lesz elesógül. A Gondviselésnek Őrködő szelleme Úgy ragyog előttem, Mint a nap az égen, Fénysugárral tele. Az alkonyt örömmel S gyakran nézdegélem ; Az eszembe hozza, Mi az ember sorsa Majd végezetében . . . Ő is lehanyatlik Végén életének ; Ám kissé pihenve, Egy örök életre Újólag felébred. FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izű S természetes hashajtószer. S
