Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-01-07 / 2. szám

HETI S Z E M L E“ (2-ik szám.) 3 szép iránt fogókonynyá teszik, másrészt a mindennapi fáradságos munka után a lélek­nek örömet, üdülést, élvezetet szereznek. Szatmár városa meg van áldva jóté­konysági egyesületekkel is. Magasztos kö­telessége édesmindnyájunknak, hogy ki-ki tehetsége szerint siessen a nyomor enyhí­tésére, s azokból a fillérekből, melyeket olykor ugyan nehéz munka után szerzett, juttasson a földhözragadt szegénynek is. A jótékonyság gyakorlásának ébrentartása ér­dekében elüljár buzgalmával a jótékony nő- egyesület. Ki tudná megmondani, hány elha­gyatott árvának, hány éhező szegénynek tö­rölte már le könyeit?. . Hogy áldó kezeit a sególyreszorultak minél nagyobb tömegére kiterjeszthesse, évenként gyűjtéseket rendez, konczerteket, összejöveteleket, felolvasásokat és bálokat tart, melyekből a befolyó jöve­delem minden fillére mindmegannyi öröm­nek, az elhagyatottak boldogságának lesz megalapítója. Az Ezres asztaltársaság szintén hatal­masan veszi ki részét a mentési munkából. Tagjai nem kímélik sem idejűket, sem tár- czájokat, csakhogy egy nehány forinttal minden héten több jöjjön össze nemes czél- jok előmozdítására. A nagy és finom aszta­lok bővebben, a kisebb összejövetelek is jut­tatnak mindig a szegények perselyébe. Az izraelita népkonyha, hol valláskülönb­ség nélkül látják el élelemmel különösen télviz idején a keresetnélkül levő, elaggott egyéneket, vagy árva gyermekeket, méltán sorakozik az előbbiek mellé. Amit legelőször kellett volna e helyen említeni: Szent Antal perselye, mely hétről hétre megnyílik a szegények előtt, eloszlatja aggodalmaikat, elviselhetővé teszi nekik az életet, gondoskodik rólok, hogy ne kelljen éhen elveszniük. Dicséretreméltó a hívek áldozatkészsége, melylyel ezt az intézményt felkarolták, s igyekeznek áldásait minél bő­ségesebben kiterjeszteni a szegények felé. A csak pár héttel ezelőtt alakult gyermek­felruházó egyesület szintén nemes hivatást tűzött maga elé és kívánatos, hogy megerő­södjék. Vannak egyesületeink, melyek a személy és vagyon biztonság érdekéből hozzák fára­Végre lecsitultak a kedélyek. Megindult a társalgás. — A gondos mama a jövőt illető egy pár kérdést volt bátor megkoczkáztatni (természetesen avval a bizonyos leányos ma- mai tapintattal). A hadnagy ur elmondja, hogy ő nem tényleges tiszt, ő tanár, vagyis inkább csak jelölt, a paedagógiai vizsga még hátra van, ezután két doktorátust is fog tenni és végre, hogy egy nagyon jó állást Ígért meg neki keresztanyja egyik testvérének a férje, a ki a belügyminisztériumban minisz­teri tanácsos. E szép előadásra nem lehetett már sem­mit sem felelnie senkinek, mivel az a sze­rencsétlen Laczi gyerek megjelent az ajtó­ban, mondván. „Mama, én talán azalatt ehetnék?“ — Mintha karddal szúrták volna meg a hadnagy urat, fölugrott és megint el­kezdte, hogy sok a dolga, messze van a ka­szárnya, kicsit elkésett, bocsánatot kér. S mialatt ezt szónokolva az ajtó felé hátrált, leütött két gondosan megtörölt porczellán- figurát, azután az előszobában nekiment a tálat vivő szobaleánynak, de végre mégis még elég szerencsésen megtalálta az ajtót és tovább állott. Malvin sírni szeretett volna. Ki hitte volna ? Azután úgy boszankodott! I Hogy dozásaikat a közügy oltárára, vagy a sors csapáséit igyekeznek tagjaik körében elvi­selhetővé tenni. A tüzoltóegyesület, a mentő temetkezési és betcgsegélyzö egyesületek mind olyan faktorok, melyek méltán rászolgáltak mindnyájunk elsmerósére és támogatására. A gazdasági élet fellendítése által arat napról napra nagyobb sikereket gazdasági egye­sületünk. Hasznosan működi k közre azon ismere­tek terjesztése körül,{melyekre ma már minden gazdának elengedhetlenül szüksége van,ha meg akar élni. Helyi szövetkezetek alakításra, azoknak ellenőrzése és védelme által előse­gíti a lakosság anyagi viszonyainak rende­zését, kiszabadítja az uzsora karmai közül. Növelni törekszik az érdeklődést a gazdaság egyes ágai iránt. Városunkban ez évben is lóversenyt tartott, borkiállítást és lóvásárt rendezdtt. ügy itt mint a vidéken felolva­sások által terjeszti a gazdasági ismereteket. Van egy tanári körünk és két tanító­egyesületünk. Mondani sem kell, bogy ezek működése által mekkora áldás hárul a tan­ügyre. A tanári kar időszakonkint, a tanító­egyesületek minden évben összehozzák tag­jaikat, hogy megbeszéljék a teendőket, üd­vös eszméket és reformokat hozzanak fel­színre a nevelés és oktatás terén. Lehet, hogy az elsoroltakkal nincs is teljesen kimeriive egyesületeink száma, de már ebből is látni lehet, hogy Szatmár vá­ros polgársága tud lelkesülni a kulturális, a szép és nemes tettek iránt, s pár évtized alatt oly hatalmas lépést tett előre a műve­lődés terén, hogy már ma is egy góczpont- nak lehet tekinteni, melyből mig egyrészt a tudomány, irodalom és művészetek fénysu- garai'lövelnek szét, másrészt áldozatkészségé­vel a könyörület nevében is fontos szolgá­latokat tesz. Színészek — kritika — sajtó. A „Szatmári Hírlap“ újévi száma kriti­kát kért maga felől. Tartozunk ezzel, mert az őszinte felhívásra nyílt, ^őszinte válaszra számíthat, de tartozunk azért is, mert amúgy sem hallgathattuk volna el azon újabban felmerült szokatlan jelenség elbírálását, mely abban nyilvánul, hogy színészeink egymás­készül már egy egész hete a szép látogatásra most meg igy sikerül a fogadtatás ! — Az a szamár Laczi! — „Laczi, ón téged pofon ütlek“ — ez volt első megszólalása a leját­szódott jelenet után. Azután meg legjobban szerette volna magát is felpofozni. Délután öt óra tájt megjött Amália nagysád. — Elébe szaladt Malvin és sírva borult a keblére: „Oh Málcsi, Málcsi, ő nem is tiszt, nem valódi katonatiszt, ő csak tar­talékos I" „Tartalékos?! — szólott résztvevőén Málcsi és osztoszkodott barátnójáDak fájdal­mában. — Hát tudod mit, Malvin, legyen ő neked is csak tartalékos !“ „Igazad van, — szólt könyeit törölve Málcsi, -- ő csak tartalékos lesz rám nézve. Te, Málcsi, nem láttad még máma Huszárt ? Hát ha veszszük, nem is olyon hosszú ő 1“ Hát nem is boszszu, de fölösleges em­ber“ — szólt csípősen Málcsi. Oh, milyenek is vagytok ti többi lá­nyok! — feleié szégyenkezve Málvin. Milyenek is vagytok ti mind lányok | — Az első helyre tett egy perez alatt tarta­lékossá degradálódik, és az úgynevezett fö­lösleges ember elsővé avancieroz.---«Ä+«.— ut án ismétlődő esetekben szembe állnak a sajtóval, előbb újságban, majd személyes inzultussal. Arról, hogy megengedhető-e a színész­nek a sajtóval szemben állást foglalni, vagy ha méltatlanul lesz megtámadva, hol keressen orvoslást, arról más helyütt szólunk. E helyütt az igazságot akarjuk mérlegelni. Mindkét támadás a Szatmári-Hirlap ellen irányult s vele szemben a személyeskedés vádja merült fel. E vád oly súlyos, hogy e körülmény­nyel úgy nekünk, mint nemkülönben Szatmár egész sajtójának tisztába kellett volna jönni akkor is, ha bírálatra a Sz. H. nem szólít fel. — A mi sajtónk eddig meg tudta őrizuLméltó- ságát, komolyságát, az tehát nem engedhető meg, hogy közénk egy, a békét bolygató, olyan irány fészkelje be magát, mely esetleg egye­sek személyes ügyeit piaczra viszi s hírlap­irodalmunkba olyan hangot kever, ami Szat­már társadalmának Ízlésével össze nem fór, melyet nem tisztán az igazság keresése, de az egyéni hangulat, a szeszély, vagy mond­juk egyébb személyes körülmény irányit. — Az egész szatmári sajtó nevében beszélünk, mert tudjuk, hogy ezen a téren, az igazság szeretetében mindnyájan egyek vagyunk. A Sz. H. keletkezése körülményeivel tisztában vagyunk, ismerjük annak előzmé­nyeit. Ép azért talán bizalmatlanul fogadtuk, de sajtónk komolyságára jellemző, hogy nem Ítéltünk mindaddig, mig erre okot és pedig sűrűn, egymásután kifogásolható, több okot nem adott. — Pedig az Ítéletre jogunk van, mert nekünk kötelességünk a magunk fészkét tisztán tartani, mert ennek a fészeknek a tisztasága a mi hosszú, tapintatos és becsü­letes munkánk eredménye, a mi szemünk fénye. Ezúttal nyíltan kimondhatjuk, hogy a Sz. H. irányával megelégedve nem vagyunk. — Minduntalan olyan közleményekkel talál­kozunk hasábjain, melyek nem a nagyközön­ség érdekeit szolgálják,'de egyéni impressziók, neheztelések kifolyása, személyes sérelmek megtorlása. Annak a leányszöktetósi históriának oly kíméletlen piaczra hurczolása lehetett reklám hajhászat, lehetett a helyzettel és a közönség Ízlésével még ismeretlen.embe­rek botlása, de nem hiszszük, hogy személyes roszakarat. E fölött napi rendre térünk. De az a folytonos támadás, ami a szín­igazgató ellen irányul, már gondolkodóba ejt. Szatmáron szeretjük Krómért, Szatmáron ő már évek hosszú során át vivta ki magának be- csülósünket, sigy aSz.H. külön szempontjának jogosultsága nincs, az ások apróság, amivel állandóan személyét bosszantja, az már egész halmazzá gyűlt. — Az olyan csípős meg­jegyzések személyes éle, mint a minapi, amikor sajnálattal konstatálja, hogy a mis- kolczi színházra nem pályázott, mert hátha megválasztották volna, vagy midőn a „Pesti Hirlap“-nak rá vonatkozó kedvező vélemé­nyét kuriozumkóp aposztrofálja, mégis csak azt mutatja, hogy személyes nehezteléssel áll Krómer szemben. De hát miért ? A vá­rosban keringő magyarázatok különfélék : A miért nem tette a Sz. H. szerkesztőségében tiszteletét? vagy amórt a Sz. H. szerkesztő­ségét is kitiltotta a kuliszák mögül ? vagy amiért Máthó Irénnel szemben vállalt obligó- ját nem respektálta? Ezek nem komoly okok s nem olyanok, amiért egy nyilvánosság előtt szereplő s a nyilvános szimpátiára ráutalt embert hírlapi támadásokkal illetni szabad volna. Különben is ezek a közönségre nem

Next

/
Thumbnails
Contents