Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-01-07 / 2. szám

4

..II E T 1 SZEMLE“ (2 ik szám.)

tartoznak, s a neki szánt közleményeket, valódi, nem a neheztelés szemüvegén átszürő- dött világításban akarja látni!

S hogy ha a direktor iránti személyes gyűlöletét a társulat egyes tagjaira is átviszi, amit ma már Szatmár egész sajtója észlel és kijelent, amikor egy elismert szinésznek az egész szatmári közvélemény által dicsérettel fogadott vendégszereplésétől különvéleményt alkot, arról kicsinylőleg nyilatkozik, azt ezzel arra kényszeríti, hogy hírlapban mutasson rá a lebirálás személyes okára, amidőn egy előadás minden szereplőjét elítéli és a kontraszt, kedvéért a gyengébbek egyikét kiemeli, amikor a társulat első énekesnőjével szemben következetesen külsőségeket kifogásol, engedőimet, ha ezek a vádak alaposak, objektivitásról szó nem lehet, pedig ezeket a vádakat nemcsak mi támasztjuk, hanem maga a közönség, sőt a helyi sajtó majdnem kivétel nélkül hangot is adott már neki.

Nálunk az szokatlan, hogy a színészek a bírálatok ellen felszólaljanak, s azt a jövőben szigorúan fogjuk üldözni is, de viszont tartozó kötelességünk is megvédeni őket esetleges rosszakaratu, igaztalan támadásokkal szemben.

De a Sz. H. kifogásolt iránya nemcsak a színészet, nemcsak igazságérzetünk szempontjából érdekel bennünket. — Mi a személyeskedésben egy veszedelmes irányt látunk, ami maholnap a színészetről társadalmunk más egyéniségeire is áttérhet. — Mi az ilyenhez szokva nem vagyunk, szokni nem akarunk és nem fogunk. Mi a tisztességes sajtó fenkölt hivatásával aszemélyes- kedéstnem tarjuk öszeegyeztethetőnek, magánügyek piaczra hurczolását nem tartjuk megengedhetőnek^ szívesen látunk társadalmunkban alkalmazkodó tisztességes uj;i irányt, de megkell védenünk városunk társadalmát olyan kellemetlenségektől, amilyenekre nem régiben nem meszsze tőlünk példákat láttunk.

Reméljük a Sz. H. félreteszi ezúttal a helyzet feltétlen uralásának rögeszméjét, elszivleli tőlünk e tanácsot, melyre az utóbbi időben rászolgált, s elismeri, hogy mások is illetékesek véleményt alkotni minden, a nyilvánosság előtt szereplő tényezőről, ép úgy a színészetről, mint a — Sz. H. működéséről.

Ha a Sz. H. e jóindulatú sorainkat követve a helyzet magaslatára emelkedik, meg fogja találni az egész szatmári sajtóban azt a kollegialitást, amire elvégre is szüksége van, ellenben mindig készen fog találni bennünket a harczra akkor, ha az objektivitástól eltér és veszedelmes irányt akar meghonosítani.

Hírek.

Vécsey Miklós meghalt. Lapunk zártakor veszszük a megrendítő hirt, hogy id. báró Vécsey Miklós sárközi nagybirtokos tegnap este hosszas és kinos szenvedés után meghalt. Midőn fájdalommal tudatjuk a hirt, kívánunk az ismét mélyen lesújtott családnak vigasztalást.

Személyi hír. Kiss Zsigmond, a távozó Baranyai) helyére kinevezett dandárparancsnok tegnap este érkezett meg városunkba, hogy átvegye a dandár ügyének vezetését.

Uj főrendek. Ő felsége a király Rákosi Jenő irót és dr. Chorin Ferencz volt orsz.

képviselőt a főrendiház tagjaivá nevezte ki. Rákosi Jenő a magyar irodalomnak oszlopos alakja, kinek működése ellenállhatlan erővel hatolt a nemzetre, ő tehát méltán foglalhat helyet annak az illustris testületnek tagjai között. Kineveztetése bizonyára örömet fog kelteni az egész országban, szinte meg- nyugtatólag hat, hogy ennek a sok keserűséggel telt pálya munkásainak önfeláldozását már kezdik nálunk méltányolni is. Chorin Ferencz drt minden szatmári ember ismeri, hiszen országgyíiiési képviselő volt itt, legújabban pedig „Szatmár város díszpolgára“ lett.

Bartók Lajos meghalt. Amit ugyan már rég sejteni lehetett, de a mitől félt az egész ország, csakugyán bekövetkezett. Vármegyénk országos névü költőfia Bartók Lajos hosszas és kinos 'szenvedés után a múlt szerdán Budapesten meghalt. Hetek óta eszméletlenül feküdt már a nagybeteg, az utóbbi napokban legjobb barátait sem ismerte meg. Mindenki el volt készülve a katasztrófára, mégis oly fájdalmasan esik mindnyájunknak. Az utolsó éjszakát is nagy kinok közt töltötte, de olykor eszméletre tért. Egy ápolónő virrasztón betegágya mellett, ki sejtvén az utolsó pillanatok közeledését, lelkészt hivott, ki feladta neki a halotti szentségeket. Megható volt a jelenlevőkre, midőn a halállal vivódó nagy férfiúnak könnybe borultak szemei és keservesen sirt. Reggeli 7 órakor csakugyan befejezte földi életét. Halála óriási részvétet keltett úgy a fővárosban, mint az egész országban; Ravatalára özönével küldték a szebbnél-szebb koszorúkat. Mély, őszinte és általános a gyász elhunyta miatt. E hó 7-én helyezték örök nyugalomra. A be- szentelés után Ábrányi Emil, majd Somlyó Sándor mondtak megható beszédeket ravatala mellett. A nagy halott életrajza a következő : Vármegyénkben született Erdődön 1851. május 2l-én. Atyja ügyvéd volt. Gimnáziumi tanulmányait Nagy-Bányán, Szat- márott és Máramaros-Szigeten végezte, 1868-tól a pesti egyetemen jogot hallgatott. A lapokban elszórtan megjelent költeményeivel és az Üstökösbe irt humorisztikus verseivel és dolgozataival figyelmet keltvén, 1869-ben Jókai az Üstökös belső munkatársává fogadta, majd a lap önálló vezetését is rábízta. Bartók e mellett két évig 1874—75-ben a Tóth Kálmán „Bolond Miskáját“ is szerkesztette, 1875 végén a „Bolond Istók“ szerkesztését vette át s folytatta 1876 közepéig. így az élczlapirodalom mellett fejlődött Bartók irói tehetsége; mint politikai szatirikus a Tisza- párt érdekében működött, kíméletlenül ostorozva a Deák-pártot. A fúzió után a szólső- baloldalra ment át s megalapítva 1878. elejével a jelenlegi „Bolond Istókot“, melyet mai napig is szerkesztett, támadásaival egykori pártfelei ellen fordult. Az élczlapirással kapcsolatban több humurisztikus naptárt szerkesztett: Don Pedrő paptár 1875-re, Bolond Istók naptára 1880-ra, Mamelukok naptára 1890-re, Verseinek első és második gyűjteménye „Őrtüzek“ és „Rúgott csillagok“ (Don Pedrő állnóvvel) még a politikai költészet művelőjének mutatják. Későbbi verseivel a költészet komolyabb nemeihez fordult s nemcsak mint szatirai, hapem mint lirai és drámai költő is folytatta pályáját. A legszebb czimű háromfelvonásos vígjátékkal lépett a szin- müirás terére (először adták a Nemzeti Színházban 1879 decz. 21.) ezt követték általán sokkal több költői és színi sikerrel ; Kendi Margit történeti dráma öt felvonásban és Thurán Anna történeti dráma négy felvonás ban, mely az Akadémia pályázatán Péczelydijat, nyert s a Nemzeti Színházban 1887-ben került színre: A méhek (vígjáték 3 felvonásban), először adták 1889-ben és Erzsébet királyné történeti dráma négy felvonásban, előadlak és megjelent 1892-ben. Irt egy bohózatot is : Baluska Benedek és egy operaszöveget : Az Abenal szeradzs. Lirai darabjait Költemények (1881), Újabb költemények (1883), Kárpáti emlékek (1885, németre is lefordították) és Erdözugás ez. alatt, az elbeszélő költeményeket pedig Téli regék czim alatt adta ki. Komoly költeményei részint szerelmiek, részint hazafiasak, részint reflexióval vegyítve a természetet festik. Lirai leírásának legkedveltebb tárgya a felföld zugó erdőivé^ vadregényes bérczeivel és ebben mintegy Petőfi ellentétéül mutatja magát, aki az Alföld költője volt.

Királyi kitüntetés. Ő felsége Péchy Lászlónak, az ecsedi láp lecsapoló társulat igazgató főmérnökének ezen állásában kifejtett buzgó és közhasznú működése elismeréséül a műszaki tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. A lecsapolás folytán egy egész nagy vidék szabadult fel a viz alól, hasznavehetetlen talajok termőföldekké lettek. E nagy munkában főrésze volt Péchy Lászlónak, méltán érte tehát a királyi kitüntetés.

Gyászliir. Szombaton dóltájban kezdett terjedni városunkban a hír, hogy Nagy Vincze nyug. képezdei és elemi iskolai igazgató váratlanul elhalt. Pár nappal ezelőtt érzett egy kis változást, de beteg nem volt. Magas korával járó gyengesége folyton előtérbe lépett, mig végre szombaton 11. óra tájban elaludt, s nem is ébredt fel többet. A boldogult élete a tevékenységnek szakadatlan folyamata volt. Érdemei, melyeket a nevelésügy terén szerzett, el nem évülők, Előbb mint tanító és képezdei tánár működött, utóbb igazgatója lett mindakét intézetnek. Midőn terhes pályájától megvált, a káptalani birtokok igazgatását vette át, ahol szintén törhetlen akaraterővel igyekezett értékesíteni tehetségeit. Nem bírta soká. Előhaladott kora miatt kénytelen volt lelépni a tevékenység mezejéről, mikoris városunkba jött, hogy családja tagjainak körében tölthesse el öregségének utolsó éveit. Pár évvel ezelőtt mélyen lesújtotta szeretett fiának, Nagy Elek ügyvédnek váratlan elhunyta. Ez oly csapás volt reá, melyet feledni nem tudott soha, valahányszor eszébe jutott, mindig köny- nyel teltek meg szemei és keservesen sirt. Most megváltotta a halál bánatától. Elhuny- tát kiterjedt családja és nagyszámú rokon- konság gyászolja, de mély részvéttel fogadta halálhírét egész városunk közönsége is, mely élete folyamán mindjobban szeretni és tisztelni tanulta. A mélyen sújtott család által kibocsátott gyászjelentés a köv. szól: Alulírottak fájdalomtél vérző szívvel tudatjuk, hogy a leggyöngédebben szerető apa, leggondosabb nagyapa, legjobb após, Losonczi Nagy Vincze tanitóképezdei nyugalmazott igazgató s a szatmári székeskáptalan volt uradalmi felügyelője, f. évi január hó 30-án d. e. 11 órakor áldásos életének 88-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után az Ürban csendesen elnyugodoit. A drága halott földi maradványai f. hó 5-én d. u. 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a hidontuli sirkertben az anyaföldnek átadatni. Lelkiüdvéórt az engesztelő szentmise áldozat f. hó 5-éa d. e. 10 órakor fog a püspöki székesegyházban az Ür- nak bemutattatni. Szatmár, 1903. január 3-án. Csendeslegyen nyugalma I Lebegjen közöttünk