Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-19 / 12. szám
XI. évfolyam. 13-ik szám. Mzatmár. 11)03. Márczius 19. 9ö2m POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: úgy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre----------—---------------------8 „ — Ne gyedévre---------------------------------1 50 » 1 anitóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A .PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 számi Hirdetések jutányos árban vitetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. ,\ lap megjelenik minden szerdán. Lesz-e összhang? (, Az ipar és kereskedelem az ország jólétének legfontosabb tényezői, uriási arányaik mellett mesés kincseket szerezhetnek a nép számára, ha nincsenek megkötve szárnyaik. Ám nálunk Ausztria lenyűgözte azokat. Kisebb és nagyobb iparosaink, kereskedőink nagyrészt vegetálnak, másrészt tönkremennek, uj vállalatokra embereink nem akadnak. Az osztrák ipar és tőke elrettenti, elnyomja, tönkre teszi őket. Az uj kereskedelmi miniszter feladata volna megoldani a bilincseket, megmenteni a sorvadástól iparunk és kereskedelmünket s utat készíteni a haladásra. Természetesen hatalmas con- ceptiok, nagy akaraterő, teljesen befolyásolhatatlan karakter kell hogy legyen az uj miniszterben, ha eme feladatok betöltésére vállalkozik. Eszközök vannak bőven, csak ember legyen a gáton. A helyes vám- és közlekedési politika, a sok szakképzett egyén, a befektetésre megnyerhető heverő tőkék s az állam anyagi és erkölcsi támogatása mind olyan tényezők, melyekkel a kezdeményező tehetség helyes utón haladhat kereskedelmi és ipari jövedelmeink fokozásához. Hegedűs miniszter ugyan azt mondta, hogy ő sok anyagot gyűjtött s megtalálta- TÁRCZA. Jf m A szabadító. Paf-paf, csapódott egymásután egyszerre két ajtó, az egyik egy nyomorult, kis, sötét, udvari szoba, a másik egy hatalmas, három emeletes bérház kapuja volt. Nyomban az ajtó csapko iás után, egy dúlt vonásu, durva munkás zubbonyba öltözött ember jelent meg a néptélen külvárosi utczán. Amolyan szegény, dologtól agyoncsigá- zott, éhező nyomorult alak, kiknek nagy tömegétől, kivált télnek idején, csak úgy hemzseg a fényes, nagy város. Nehézkes lépésekkel, arczán a nyomor és kétségbeesés félreismerhetetlen vonásaival, támolygott inkább, mint ment a szűk, sötét utczából a hatalmas gyártelep felé. Hetek óta mindennap megtette ezt az utat az irányt, a melyet követve az uj kereskedelmi miniszter a hazára üdvösét alkothat; -- de mi jobban szeretnők, ha Horánszky nem lép az előd nyomdokába. Elvárjuk tőle, hogy ne támogasson olyan vállalatokat, melyekből kétes értékű haszon háramlik a nemzetre, reméljük, hogy mig mindent megtesz az ipar és kereskedelem fejlesztésére, addig ostorozni fogja a stréberséget, a visszaéléseket, a svindlit, a kapzsiságot, — ekkor azután elérhetjük azt az ideális czélt, hogy az agrar érdekek összhangzltba jönnek a helyesen felfogott|i|iar és kereskedelem érdekeivelJjpülönben is e kettő term ész eteaifJRieg egymásra van utalva. terméketlen esztendő élese^MÍmentálja, hogy mi a keresked|b^^fjps iparra nézve a földmivep/f $#ji%á a földmives is tudja, hog\|iiÍeöfü| fejlettebb az ipar és kcM’eskíuöeloln, annál könnyebben tudják értek(Ateni nroductumaikat. Az agrár teífff nem ellensége-, nem lehet ellensége a kereskedőnek, csak e czim alatt felburjánzott bűnnek. Az agrár programra nem akar egyebet, mint megvédeni a földet az uzsorától, s a nép verejtékes munkájának gyümölcsét a lelketlen spe- culánsok üzelmeitől. Nem jogos e küzdelem? Nem inkább a nép százezrei boldoguljanak, mint egy pár s hogy mily eredménynyel, reménytelen, sötét arcza megadja rá a feleletet. Bór István gyári munkást nagy csapás érte. Tólviz idején elbocsátották a gyárból sok-sok társával együtt. Ennek a gyászos esetnek már itt-ott négy hete s azóta bolyong ő nap-nap után egyik gyárból a másikba munkát keresni. Eleinte csak megvoltak valahogy, de most már helyzetük valóban kétségbeejtő lett. A pénzből rég’ kifogytak, a mi kis értékesebb bolmi volt, az már régen zálogba vándorolt s most az egész Ínség egyszerre szakadt nyakukba, mert már a háziúr is kidobatással fenyegette, ha másnap délig nem fizetnek. Hej 1 ez még csak nem volna a legnagyobbik baj, hanem az a három éves, sápadt lányka, az az éhező kis nyomorvirág, az tépte, mardosta kegyetlenül a szegény ember szivét. Mi lesz azzal az ártatlan kis jószággal, az ő egyetlen mindenével ? Anyja karjai közt fog éhen halni s néki a szive szakozmopolita zsidó tőkepénzes ? Nem védtek-e hazafias királyaink, bölcs törvényeink a földet az elkótyavetyéléstől? Nem igaz-e, hogy azé az állam, a kié a föld ? Van-e igazság abban, hogy egy nehány milliomos szeszélyétől, kapzsiságától, önkényétől, zsebétől függjön a hazát vérrel szerző s ezer veszédy közt megtartó magyar nép ? Óhajtjuk, hogy Horánszky lássa be az agráriusok jogos törekvéseit, ne hallgasson azokra, kik mesterségesen szitának ellentétet a földmi- velés és kereskedelem között s a kik a kereskedelmi minisztert folyton az agrár érdekek rontására ösztönzik. Magyarország egész productiv erejének összhangzó és fokozatos fejlesztéséből áll elő a nép jóléte. — Egy jeles publicistánk szerint Horánszky nagy fajszeretetet, sok ambitiót és hatalmas conceptiokat vitt magával a minisztériumba. Rendkívül örvendünk ennek. Csak aztán meg ne puhítsa és el ne puhítsa a bársonyszék. A nők munkaköre. A gazdasági fejlődés kiszorította ma már a nőt tűzhelye mellől arra a küzdőtérre, hol ezelőtt csak férfiak folytatták a harezot a létért. Ennek az útnak is meg volt a maga kezdete. Mikor az ipari ezéhek megkad meg, ha ezt végig kell néznie tehetetlenül. Ilyen gondolatok űzték, korbácsolták, kergetek nap-nap után, hol egyik, hol másik gyárba, könyörögni munkáért. De mindhiába 1 A sors könyörtelen volt vele szemben. Minden nap úgy ballagott vissza elhagyatott, nyomortól megtépett otthonába, mint a kivert kutya; lehorgasztott fejjel, csüggeteg, reménytelen ábrázattal. Hej ! de szomorú, de szívcsavaró kép tárult itt szemei elé. Sárga, kiaszott arczu, időnapelőtt megvónült fiatal asszony ; törékeny, vézna testű, éhező gyermek, a szenvedés és fájdalom ártatlan virága s az a tátongó, ürességtől kongó kis szoba, mely, hangtalan némaságaban maga a megtestesült szegénység. S midőn a kis lányka kenyérért esengő hangja érintette füleit, a szegény, durva külsejű, de érzékeny szivü Bór István majdhogy nem zokogott fájdalmában. Felvirradt az utolsó nap is a szegény Tényleg csak INGEIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú, gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű eg-yenruliákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület.
