Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-11 / 7. szám

6

HETI S Z E M L E“ (7-ik szám.)

kívül büntetve lesznek. A veszettségre gyanús ebeket a főkapitányi hivatalban jelenteni kell.

Nyilttér.*)

Konkoly a búza közt.

A „Szatmármegyei Közlöny“ című vegyes tartalmú hetilap f. évi deczember 15-dikén megjelent 50. száma egy cikket közölt, a melyben „Konkoly a búza közt“ felirattal ellenem szen- velegve türelmetlenkedik Sinka Lajos.

A krassói gór. szertartásu kath. egyház főgondnoka és az iskolaszék több tagja folyó év deczember 18-ikán — ugyanezen ügyben, a melynek fattyú hajtása ezen közlemény — kereste fel ezen szamosközi gör. szert. kath. egyházmegyei kerület főtisztelendő alesperesi hivatalát, hogy tudja meg, — hogy tulajdonképpen mikor is érkezik ki ide Krassóba azon vegyes bizottság, — melyet a nagyváradi gör. szert. kath. Egyházmegye nagyméltóságu és főtisztelendő püspöke még folyó év szeptember havában rendelt el 1!! Mert már igen rég óta húzza-halaszgatja a t. főszolgabiróság az ide való gör. kath. kántor-tanitó ellen elrendelt ügy megvizsgálását!

Ezen alkalomból izente meg a főt. ales- peres ur, hogy adják értésemre a megtámadást,

— és hogy érdemileg feleljek rá 1

Karausan Sándor, iskolaszéki pénztáros,

— majd később még ugyanazon napon Kocsis Vazul egyházi főgondnok, — másnap ismét a főgondnok keresték a lapot a község házánál, de nem kapták meg; minthogy azt a számot házról-házra vittek, de csak a protestánsok közt.

Keresték, kérték a szomszéd Lippó község igen tisztelt főbirájától, — a ki hivatkozva a körjegyző megtiltására, szinte nem adta ki.

Én is kerestem, — kértem ezen község igen tisztelt főbirájától a község házában, ámde még ekkor sem volt a jegyzői irodában — sem beigtatva nem volt, tehát nem kaptam meg !

Miként később értesültem a körjegyző magánál tartotta, — örökösödési jogot tartott hozzá, mint az apósának irodalmi termékéhez.

Miután tehát ezen a körjegyző által eszközölt utaztatása, eltiltása és magánál tartása a lapnak, hiúsította meg, hogy megkaptam volna a kihívást, hogy megfelelhettem volna rá hamarább is, — kényszerítve lettem, hogy utánvét mellett szerezzem, — vegyem meg az igen tisztelt kiadóhivataltól 20 fillér elleneben ezen 50. számot.

Kalózmódon lettem megtámadva, a csempészett dugárú elrejtstett, eltitkoltatott — hogy ne lássam !

Ez nem magyar lovagiasság !! 1

őszintén megvallom, hogy azon türelmetlenkedés, azon nyugtatlanság, a melylyel meg- iratott ezen konkolycikk, — nem más egyébb mint feliünési viszketeg, — nem más egyébb mint kartársának, a gör. kath. kántor-tanitónak kétségbeesett megvedési szándéka, — nem más egyébb, mint hattyúdal a kartársért, úgy is mint kedves keresztkomáért, na meg egy rósz akaratú becsületgázolás.

Sütkérezhettek volna dicsőségük fényében,

— nem is háborgattam volna meg őket idylli állapotukban.

De mert már maga a főt. alesperes ur is gondolt valamit, és lehet hogy találkozik, — avagy találkozhatnak, a kik látni fognak benne valamit, — mert ki van mondva: „a hány fej,

— annyi vélemény“.

De én magam is tekintve a nyerseséget a mely elárasztja azon konkoly cikket, és tekintve az oktalan lázitást, — tekintve a sértési célzatosságot, most immár rátérek a tartalmára a cikknek.

Ósszebugott a „háromférfiu“, — de minthogy nyers erővel „itthon“ „zárt ajtók“ mellett, nincs mit elintézniük velem, — tehát azon célszerűnek ismert elvet valósították meg, — calumniare audacter — quia haeret aliquid“ és kilépett, — miként egykor a philisteusok táborából, Goliath, az óriás, a nyilvánosság elé, hogy lásson és Ítéljen a közvélemény.

*) E rovat alatt közűitekért nem vállal felelőséget a Szerk.

Hát persze, hogy persze, látna és pedig jól látna, ha valóságot állított volna ki a cikkező és ítélne és pedig helyesen Ítélne a közvélemény, ha a cikkező nem r. á. rá ! fogd rá 1 mó dón — nem halmozta volna össze az Írási jegyeket.

Nem igazság az, — vagy magyarán mondva, a maga valóságos nevén nevezve mind az, a mi a konkoly cikken át vonul — mind szemen szedett hazugság az !

Nincsen abban egy parányi igazság I Nincs igazságszerető ember, a ki tudna csak valamit is igazolni azokból, — oly annyira, hogy én nyugodt lélekkel, a legtisztább lelkiismeretben változtatom meg a konkoly cikk feliratát, a nélkül, hogy öndicsekvéssel vádolhatna csak egy krassói lakos is, igy:

Búza a konkoly közt.

Elismert tétel •— és igy igazság, hogy qui bene distinquit, bene docet“ tehát különböztessünk jól és jól leszünk megértve !

Miért azon képmutató sopánkodás ? honnan azon türelmetlenkedés ?

Íme ez a tiszta igazság ! Ez a sopánkodás ! — Ez a türelmetlenkedés : a lezajlott országos képviselőválasztás keser-édes gyümölcse.

Cikkező elismerte ugyanis, hogy Krassó község román ajkú (!) polgárai „mindig jó, de rék magyar hazafiak voltak (sic 1) „a lakosok közt példás egyetértés és békesség lakozott“.

Miért? Megmondom én!

Mert a krassói gör. szert. kath. románok, mindig a protestánsokkal Kossuth-párti jelöltjükre szavaztak.

Meddig „voltak a krassói román nemzetiségűek „jó derék magyar hazafiak ?“ Megmondom én :

Addig, a meddig a protestánsok Kossuth- párti jelöltjükre szavaztak ők, mint gör. szert, kath. román nemzetiségűek.

Hogy egyeztethető meg e két nagy ellentétes fogalom ?

A román nemzet és Kossuth párt.

De hát ez az én ide történt kineveztetésem, — és ide érkeztemig illetőleg a már lezajlott képviselőválasztásig igy volt.

Nem tehetek másként, ha még erősebben is türelmetlenkednek, mert nekem követnem kell Krisztus Urunk tanítását.

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak e földre“, — nem jöttem, hogy békét hozzak, — de kardot“. Szt. Máté 10. 34.

Nem egyeztethető meg Jézus Krisztus sem Luther Mártonnal!

Most, hogy már a protestánsok nem fogtak Kossuth-párti képviselő-jelöltet, — hogy immár eddigi elvüket elparentálták és azon közkeresési indokból, hogy a most tiltott módon majorizalt képviselő e megyének hivatalos je löltje, e megyének születéséért, hogy hütele- nek lettek eddig vallott elvűkhez, hogy azt el- hantolták, hogy felcsaptak kormánypártiaknak !

Most, hogy a román nemzetiségű krassói lakosok nem ültek fel nékik, — hogy nem követték őket vakon, tüskön bokron át, hanem hogy a : „manet alta mente reposium“, a mostani : „tene mente“ román közmondás szerint visszaidéztük emlékezetünkbe az ur Istentőladott, nyert szabadakaratunkat, a mely bilincsekbe volt verve, — tűrve az idő rablást, — a felülmúlhatatlan és kiszámithatlan károkat, és haszta lan költségeket, melyeket az ördögsugalta egyházpolitikai törvények okoztak.

Most, hogy nagy elkeseredettségünkben, — melyet leginkább a protestánsok rósz szolgálata okozott az egyházpolitikai törvények törvénytárba iktathatásából.

Es hogy a néppárti képviselőjelöltünk időelőtti lemondása következtében Dr. Ragályi Lajos képviselőjelöltünkre — mint a ki magyar nemzeti párti képviselő létere, a pokolszülötte egyházpolitikai törvényjavaslatok ellen szállt ki bátran — szavaztunk; ezért és mindezekért, — hogy immár nem lennének, illetőleg nem lennénk e magyar országnak, édes hazánknak jó és derek hazafiai: nemcsak hogy roszakaratu híresztelés, de egyúttal vakmerő feltevés, még vakmerőbb követelés.

Czikkiró mérgében, dühösségében az ördögnek vagy miféle alvilági hatalomnak tudja be ezt; ám de felve az ezekkeli czimborásko dását nyilvánosságra hozni, valami Dringó Tivadar nevű gör. kath. papra keni.

Tudja meg czikkező — konkoly, hogy

az a Dringó Tivadar, habár az ön lázaban csak: valaminek nevezi is, — az mégis — sajat önbeismerése alapján, mint személy, tehat „valami“ — tehát tevőleges, mig ellenben az a Sinka név, — tudva, hogy csak a mássalhangzók a lényeges gyökbetük, mig a hangzók változatosak, közelebb van a Senki-hez, a mely nemleges is: — tehát nem valami 1

Tanulja meg, hogy Dringó Tivadar nem vetődött ide, hanem mint gór. szert. kath. ál dozó pap küldve van ide magatói a Szentlélek Istentől, — és pedig először, hogy tanítsa

— ha nem is tetszik ez önnek — és másodszor, hogy kiszolgálja a szentségeket a görög szertartásu katholikusoknak és harmadszor, hogy' igazgassa és megvédje a katholikusokat az Aniikrisztusoktól.

Hogy nem ismerték a felekezeti és nemzeti badarságokat, azt talán elhiszem, — de csak mint badarságokat, ám sajnálandó lenne,, ha minden krassói protestáns oly korlátolt eszü lenne, hogy ne tudta volna, avagy ne tudná, hogy Krassónak bizony nem minden lakosa protestáns felekezethez tarozik — valamint hogy Krassónak bizony nem minden lakosa magyar nemzetiségű.

Mert itten vagyunk gör. szert, katholi- kusok és a katholikus vallás lényegesen különbözik a protestációval reformált hitfelekezet- től, — van itt egy katholikus templom és van egy protestáns hitfelekezeti imaház, — ezeket mindenki láthatja, a kinek szemei vannak a látásra.

Van itt egy áldozó gör. szert. kath. pap, és van egy óvassal reformált evangéliumi igehirdető lelkész, — igaz, hogy mind a kettő- ezen édes Magyarországnak fiai, -- de én e mellett a román nemzet mindig hálás szülöttje vagyok, ezt meg mindenki hallhatja, a kinek fülei vannak a hallásra. És mind ezt az 1868. évben szentesített a nemzetisegek —és jogaikról hozott törvény ismeri el, tanítja és bizonyítja.

Nem gyújtottam én fel semmi csendes házat, — csak igen lehamvaztam az ész és a lélek szövétnekét, a mely a már bunkóvá növekedett hamv miatt, nem világított, nem lángolt úgy a mint kell, hogy világítson, hogy kellőképpen lángoljon, olaj helyett, Isten szent kegyelmét csepegtettem szerető sziveikbe, tanítottam őket, — ez pedig szent kötelesség.

Ennélfogva megvetéssel utasítom vissza a nemtelen gyanúsításokat.

Igazolja csak egy román emberrel, kit „uszítottam“ én a magyarság ellen! Tanulja meg czikkező konkoly, — ha oldalgondolatokkal hasznait» az uszítás szót — hogy a román nem kutya, — hogy azt uszítani lehessen, — mert Szent Pál apostol is kijelentette : romanus sum cívis.

Én tisztelek, becsülök minden becsülésre,

— minden tiszteletre méltó magyar vagy más nemzetbeli embert; de nem az egy koronás magyar hangzású, magyar értelmű nevű, más nemzetiségből átvedlett, alkalmazkodó szívtelen teremtményeket.

Nem tagadja meg magát a vad, ezért természetes a czikkező nyersesége, — a melynek következtében nem álalja hangsúlyozni urbi et orbi, hogy az 1008 lélek mind társadalmilag, mind kézzel foghatólagos módon, — megtorolhatja magát az 500 leleknyi kisebbségen.

Ez a fenyegetés, mint fenyegetés igen is beválhat itt 1 !! t. i. Krassó községében.

De hat mi ez egyébb más, mint lázitás 1 és kérdezem szabad ez neki ? és ha szabad neki, azért szabad, mert ő protestáns rector és mint ilyen szabadon taníthatja a fenyegetést és az ebből kifejlődhető megtorlást, — a verekedéstől az öldöklésig.

Már régóta és többször olvastam azt a gyanúsítást, hogy a magyarországi nemzetiségek kifele szítanak, — am de nem olvastam, hogy csak egy ellen is nyert volna beigazolást.

Így tesz ez a meghibbant eszü czikkező konkoly, csak levegőt fogyaszt, de nem sorolja elő azon dolgokat, a melyekről irta, hogy megtörténtek Krassó községében, — és a melyeket a higgadtabbak is alig bírnak már türelemmel csititgatni ; kik azok a higgadtabbak ? kik azok, akik a csititgatást megkísérelték ? ki az a „szeretett papjának“ benfentese ? ki szidja a magyart utcza hallatára avagy ki az, aki útját állotta a magyarnak ?