Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-11 / 7. szám

7

„H

Az ilyen utczai szidást, tudtommal a körjegyző fűlei hallatara csakSinka Lajos kartársa Szilagyi György kedves komája tette és követte el, mikor a nálam levő felfogadott fiút kondásmódra szidta, a ki pedig jót tett vele, mert kisegítette az árokból, a melybe a szesz dobta volt, na de hat ennek is illik és szabad, mert tanítani kell a nemzedéket, szabad vallás, szabad gyakorlat van, és a példaadás vonz.

Ki az ? a ki állíthatja! hogy a kegyes férfiú kiabálta: kutya magyar!

Én erre csak az abszolutizmus idejéből emlékszem, hogy mondták, az akkori beamte- rekrői.

Tovább halad a czikkező konkoly, — és türelmetlenkedé>et a magyar hatósági közegek gunyolásávai, szidalmazásával indokolja.

Ám de ezt sem igazolja.

Úgy szinte nemzeti bolondságokról beszél;

— nem nevezi, hogy magyarnemzeti bolondsá - gokról, a vagy melyik nemzet bolondságairól ábrándozik, — csak az eszelősök álmodoznak és nem értik magasztosságát, sérthetetlenségét a nemzeti érzelmeknek és azok külső megnyilatkozásait nem fogják fel 1

Legyen szives czikkező konkoly, nevezze' meg becsületes nevén azt a főszolgabírót, és hogy mily okból neveztem tolvajnak, és akkor megadom a kellő beigazolást a követválasztási alkalomból, mert azt csak talán hallotta : „az alkalom csinálja a tolvajt.“

A Krassóközség-házánál történteket sem adta elő hiven a czikkező konkoly, — mert én nem vagyok annyira értelmetlen, hogy egy községi jegyzőt annyira kitüntetnék, hogy megbíztam volna, hogy utasítson rendre egy főszolgabírót; mert először a jegyző nem bir annyi képesítéssel — és meg mert; másodszor a jegyző alantas közege a főszolgabírónak. —

Én ezeket mondtam : hogy az a főszolgabírói rendetet, a mely a tanító fizetését az egyházgondnok megijjesztésével az egyházon akarja megvenni, — nem törvényszerű eljárás,

— minthogy az iskolaszék külön van választva az egyháztól, és hogy tudnia kell a főszolgabiró- ságnak; hogy jól lehet már október 8-án vitte, adta át és kérte Karansan Sándor iskolaszékipénztáros a tanítói fizetéssel hátrányos adósokon a behajtást a főszolgahiró úrtól — és hogy ő, ha nem is azon naptól de már október 15-től egészen október 3l-ig kétségkívül behajtathatta volna a községi főbiró által és igy november hó 1-ső napján minden rendelet mellőzésével megkaphatta volna fizetését, — de hát ha nem tetszett a főszolgabírónak egész november hó

18-ikaig kiadni a kézbesített hátrányosok kimutatását behajtás véget az itteni főbírónak, — most várja be a behajtást.

Ezeket mondtam, hogy vegye be a községi jegyző, a rendelet kihirdetéséről lelveendő jegyzőkönyvbe ; de minthogy ez ő daczos természete ezeket bevenni megtagadta és hangos hangon igy riposztirozott: hogy a főszolgabírót akarja tanítani ?! igy feleltem : hogy arra nem vagyunk hivatva, de nem is szándékom 1 elmentem, hogy templomi kötelességemet teljesítsem.

Tehát nem igaz azon kigondolt jelző szó, a „szamár“ szó.

A kurátor, — a ki szolgai félelemből ott maradt, mig felvette a jegyzőkönyvet a jegyző, nem hallotta azon jelző szót, — de nem halottá senki sem.

Csak a jegyző fundálta ki addig, mig a ki hirdetésről vette fel a jegyzőkönyvet és csak miután már befejezte a jegyzőkönyvet — fordult híveihez és kérdezte, hogy hallották ? hogy a pap azt mondta, hogy a főszolgabíró: szamár.

Ott volt tiszt. Bállá József, ki mint jegyzői megbízott dolgozik az irodában —ajegyző távolletébe.n és vezeti a jegyzői irodát, — és nem adta nevét felhasználni. —

Helyesen, jogosan követeltem tiltakozásomat fel és bevenni a jegyzőkönyvbe, azon főszolgabírói rendelettel szemben, mert az 1868 évi XXXVIII, — és az 1876 évi XXVIIí tör- vényczikkek végrehajtása tárgyában kiadott vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter 20, 3ll sz szeptember 2 kelt rendeletének 25 § sa igy intézkedik „Az iskolaszék ügyel, illetőleg iztézkedik, hogy a gondnok a meghatározott időkben, mind a rendes mind a segédtanítók fizetését pontosan kiszolgáltassa.“

Tehá nem az egyházi gondnok, — de az iskolaszéki gondnok lett volna megkeresendő,

— és csak azon esetben köteleztetik az egyház

E T I

___S Z E M L 1 “ (4-ik szám.)

mi

nt iskolafenntartó, ha az iskolaszék tagjain nem volna behajtható a tanítói fizetés. —

Ám de ilyen eset nem adta elő magát!

Vakmerő a czikkező konkoly, — midőn azt állítja, hogy én az elkövetett bűnt „halálig“ szoktam tagadni. —

Nem ismer 1 minthogy én csak egyszer a szokásos első' látogatást tettem meg a rectori lakásán, — az nékem elég volt!

Én Isten szent kegyelméből kalholikus vagyok, és miatt ilyen az elkövetett bűnt töredelmesen szivemből megbánom, azután meggyónom, és igyekezem érette eleget tenni.

Az a gyanúsító szó : szamár, mint jelző szó, az érdekelt főszolgabiróság által kihágásnak lett minősítve, és ez mi más egyéb mint „Cicero pro domo sua“

De hogy az kihágás e ? vagy pedig nem kihágás, elbírálandó !

De hogy az nem bűn — ezt minden okosabb ember, mint a milyen a czikkiró rektor, elismeri és igazolja. —

Miért van egy „magyar hatósági közeg“ ? bizonyosan azért: „Hogy Magyarország törvényeit jól idézze 1

Az egyházi gondnok, nem iskolaszéki gondnok, — tehát nem jól idézte Magyarország hivatott törvényét.

És mi az a nem jó idézése a törvénynek ?

Bizonyosan nem más egyéb — mint nem tudás.

Mi az a nem tudás ?

A tudományos egyetemek tanárai, valamint a közép iskolák — és minden intézetek tanárai a nem tudást egyszerűen, közönségesen szamárságnak nevezik.

Azt a tanulót pedig, a ki nem tudja, a mit tanulnia és igy tudnia kell, ország — világszerte : szamárnak nevezik.

Ha kimondtam volna azt a „szamár“ szót,

— én nem szívtam volna vissza, — mert bebizonyítottam volna, hogy helyén volt használva.

Ezért annak a használását nem lehet kihágásnak minősíteni, — annál kevésbbé lehet mint igazi, — jól használt, illetékes jelző szót pénzbírsággal sújtani.

Minden hatalom onnan felülről van, ezen isteni igazság hatása alatt tisztelem az egyházi főhatóságot: a kormányzó megyés püspök felszentelt személyében ; elődeimet nem gyanúsítottam, de csak fényeiket megállapítottam, — minden felebarátot szeretek is, de csak addig, meddig mint szerető felebarát viselkedik.

És most befejezésül ismerje meg a hivatok igen tisztelt olvasó közönség — a gör. kath. kántor-tanítóért színlelve hullatott könye- it a czikkező kartársnak, —• úgy is mint „keresztelési“ komájának.

1898. év Augusztus 8-dikán volt megtartva immár egy vizsgalat viselt dolgai felett, egy vegyes bizottság által, — tehat mikor én még nem voltam itt Krassó községeben ; a mikor is minthogy minden vád be lett igazolva, a T. főszolgabíró ur Csaba Adorján belátva az elke- rülhetlen felfüggesztést, — ajánlotta és rábírta ezt a jólelkü gör. szert. kath. népet, hogy engedjen meg neki és ne tegye szerencsétlenné . . és minthogy a bizottsági tagok is kérelmeztek érette, — hajlott, engedett a nép azon feltétel alatt, ha megígéri, hogy a feldúlt csendességet és nyugalmat élete megjobbitása által vissza fogja állítani, és hogy nem lesz velük szemben goromba : mely jóságát a népnek, maga a T. főszolgabíró ur, ezen nagy horderejű szavakkal biztosította : a jegyzőkönyvbe veszem, a melyet magammal viszek — hogy ha ismét megbántaná magukat jó emberek, és azt bejelentik nekem, — ki fogom nyitni ezt a jegyzőkönyvet, és akkor mehet, a merre lehet.

Tehát nem az a baj, hogy a gör. kath. tanító a magyar beszédet rendesen tanította!!!

Ha a krassói gör. szer. kath. román ember csak annyit tndna magyarul, a mennyire a pártfogolt kartárs tanította őket 24 év alatt avagy illetőleg mióta a törvény kötelezi a magyar szó tanítását, akk^r nem tudnának magyarul a 25 évesek.

Már pedig a legékesebbek beszélik úgy

— ha nem jobban a magyar nyelvet, mint maguk a született magyarok. Nem igaz, hogy én izgattam fel ellene a népemet, — felizgatta ő maga, maga ellen, — durvaságai a nép lenézése, megvetése és megátkozásai által. stb.

A ki akarta, hogy iskolakötelezett gyermeke tanuljon valamit, óhajtotta, hogy tanuljon

magyarul, — az a protestáns iskolába vitte és adta fel, vannak ott ma is úgy ebből, mint más

községből.

24 év alatt egy tanuló sem ment, tanítása után felsőbb iskolába. Nem lehet ez dicséretére a gör. kath, tanítónak, ez nem egyéb mint hereségben eltöltött 24 év, és csak szomorú emléket, nem pedig jutalmat vonhat maga után,

A miként jutott Pilátus a „Hiszekegyébe, azonképpen jutottam én ebbe a czikkbe. Ez a gör. kath. tanító — a kinek érdekében Íratott ezen cikk — ha ugyan még gör. katholi- kusnak vallja magát, mert egy iskolaszéki gyűlésben kijelentette, hogy csak addig gör. katholikus, a mig a görög katholikusoknál szolgál, mert azután defekcionál, azaz protestánssá lesz. A gör. szert, papokról, és a gör. szert. kath. anyaszentegyházban elhangzott hittani és erkölcsi tanításokról terjeszteni szokott besugásaiból élt, kapaszkodott az ugorka- fára, és szerezte „a mindig jó hazafi“ és „magyar érzelmű“ jelző szókat.

Ő az, a ki községházában izgatta a kedélyeket hazug besugásaival, — hogy a pap ezt meg ezt mondta a templomban, a temetés alkalmával prédikációiban.

Mely besugásukat, miután e község főbírója kérdezte Karausán Sándortól, hogy menynyiben igazak ? ez kijelentette, hogy egyáltalában nem igazak. Viszont két gör. szer. kath. lakos, mint e végből felkért tanuk előtt kérte meg Karausan Sándor a főbírót, hogy legyen igazságos és ismételje a miket a gör. kath. kántor súgott be a faluházában, — a miként is miután az igen tiszt, főbiró megismételt és a ta- nuságtételét is megigérte.

Karausan Sándor a t. főszolgabiróság- nál panaszt emelt, a melyről tiszt, főszolgabíró Ilosvay jegyzőkönyvet vett fel.

A még igen fiatal Ilosvay tiszt, főszolgabíró ur, — a miként Karausan Sándor hallotta, — kiküldte a felvett jegyzőkönyvi panaszt a krassói elöljáróságnak — véleményadás végett.

A községi jegyző nem jót sejtve abból, visszaküldötte és a mellett ki is állított Karausan Sándorról egy magaviseletéről szóló iratot, — hogy t. i. ne adjon a főszolgabiróság mit sem a Karausan Sándor által tett feljelentésre, — mivelhogy Karausan Sándor egy izgága, bajszerző, a ki karóval ment más ember házára, hogy Szatmártt mint szociálisla volt elfogva, és csak kezesség mellett lett szabadon bocsájtva.

Értésére esett, de sőt olvasta a becsmérlő községi iratot Karausan Sándor, — és azt kikérte tiszt, főszolgabíró Ilosvay úrtól, de még a másolását is megtagadta és miután mondta hogy a bünperben fog hivatkozni a tiszt, főszolgabíró urra, — a mire pedig nem félve az úr Istent, felelte: tagadást teszek!

Várta tehát Karausan Sándor, hogy a gör. kath. kántor-tanitó elleni perben fog kapni meghívást, de sürgetései daczára sem kapott.

Haza érkezett üdüléséből Csaba Adorján t. főszolgabíró úr és ekkor előadta, hogy távollétében egy panaszt adott be, — nézte az igtatóban de nem lelte, — az ez ügyben tett kérdésére, oda ugrott a fürge fiatal tiszt, főszolgabíró úr Ilosvay, és egyébb fenyegetések mellett igy rivalt Karausán Sándorra; Mit akar maga ! ? egy magyar ember van maguk közt, azt is elakarják űzni ? Hamarabb el fog menni a maguk papjuk, mint a tanító. Ekkor, ha lakostársával Szeretni Vazullal ki nem sietett volna, miként elbeszélte, letartóztatással, lezárással fenyegette meg őket.

Ezen egész hősies eljárása Ilosvay tiszt, főszolgabíró urnák most már a megyei t. alispán úrhoz van bejelentve, — de még nem kapott intézkedést.

Tehát Karausán Sándor jelentette be a gör. kath. kántor-tanitót mint izgatót, mint bujtogatót, a hazug besugásokért.

Ámde, minthogy az a kámfor tulajdonsága szerint szinte elpárolgott, gondoskodva lett, hogy én izgattam fel a magam népét ellene, hogy a sugdosásokból lett jó hazafi mint ártatlanul üldözött álliitassék elé.

Nem szóltam én egynek sem ellenei? Nem is nyelveltem vele, hagytam hogy kormányozza élete elbocsájtott hajóját.

Haszontalan ráfogások, — rágalmazások