Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-19 / 47. szám

3

„HETI SZEMLE., (47-ik szám.')

az őszi időszak beálltával, egy-egy — többnyire zsidó — végrehajtó társaságában a közs. elüljáróságok elkövetnek, most már nem lehet szó nélkül hagyni.

Nézzünk már egyszer a szemébe ennek a rákfenének, s világosítsuk fel a nem látó, a semmit észre nem vevő hatóságokat, s hallják meg gyenge szavunkat oda fenn Budapesten is, ha másként nem, legalább akként, hogy a fővárosi lapok vegyenek tudomást e tarthatlan állapotokról, s sürgessék e rettenetes visszaéléseknek orvoslását.

Mit ér a hegyvidéki actio, mit ér a ruthének segélyezése, a székelyek pártolása, Márainaros megye Ínség kölcsöne, ha jövő évre, Szatmár megye, eddig — úgy szólván

— tehetős népe jut a télen, a fennemli- tett segélyzettek sorsára, s kezd kivándorolni Amerikába, és itthon csak a könyö- rület kenyerét igénybe vevő aggok, gyermekek s elhagyott asszonyok maradnak, kiket tényleg segélyezni kell, mert éhen vesznek.

A kormány — ami különben egyik legrettenetesebb bűne — a pónzügyigazga- tósag, — melyet végre is fiscalis szempontok vezetnek, a törvényhatóság - melynek pedig első sorban volna kötelessége magát informálni, semmit nem tudnak e borzasztó visszaélésekről. Hol van a közigazgatási bizottság, melynek vidéki választott tagjai vannak, hogy erről a dologról tudomást nem vesz, és saját •— meg nem érdemelt —hatáskörében nem orvosolja e dolgokat.

Miért ül az a 20 választott tag minden hónap II.-ik péntekjén össze, ha a vidéken szemük előtt folyó ezen atrocitásokat elnézi, sőt meg sem említi.

A convertita Luby Géza mig ott volt,

— hallván a kálvinista papoktól ezeket a visszaéléseket, — legalább néha szóba hozta ezeket a dolgokat; ma semmi ellen őrzés, semmi felvigyázat, megindult a Hajrá 1 a szegény nép ellen, hogy a községi jegyző ur! ez a mai nap legnagyobb hatalmassága, kinek a szbiróság nem mer parancsolni, az alispán — vmegyei közgyűlési szavazattal bir nagy része, — nem akar parancsolni... megtölthesse zsebeit, a duplán felszámitolt végrehajtási költségekből, melyet törvény szerint joga van a községi elöljáróságnak vulgó közjegyzőnek saját belátása és tetszése szerint elszámolni. —

Ez a főbaj. Itt fekszik a nyúl a bokorban. Ezt kell már egyszer kiugratni.

Pénzügyigazgatóság, alispán, szbiró vagy a nyilvánosság? Mindegy csak sanálva legyen a dolog. —

A végrehajtási költség, —mint említve volt — elszámolható a közs. Elöljáróság által. Ebből telik, napi dijj, fuvarbér, ellátási költség, a transferáláshoz szükséges fuvar, hajcsár, napszámos, futárjelentós a szbirósághoz, karhatalom kérése, csendőrök napi és fuvardija, szóval annyi felszámolás, hogy a felszámitott s első sorban bevett 5 kr. minden forint után és negyedóvenkint elszámolható legyen a közs. elöljáróság — mindig a nagyhatalom a jegyző — által. Igen de végrehajtási költséget csak ott lehet felszámítani, ahol adóhátralék van.

Gondoskodni kell tehát, hogy az év végére minden községben legyen adóhátralék.

Itt megint a jegyző ur nagyhatalma működik. A szervezési szabály rendelet szerint, a jegyző ur köteles minden héten köve községeiben megjelenni, hogy a felmerült közigazg. teendőket elvégezze, a beérkezett ügydarabokat beiktassa, a pénztári naplóba, főkönyvekbe a tett fizetéseket beszerezte,

azokat lezárja, a közs. bírót ellenőrizze, s a felmerült és hatáskörébe eső panaszokat el intézze.

Persze ilyenkor a huslátó bírónak az egy kilóhus a mészárostól, a liter borok a korcsmáros tisztának talált söntéséből, a a hitelesítettnek talált üveg mértékekben rendesen kijárnak.

Ezen kivül kapja a körjegyző ur a körön belől vmegyei szabályrendeletben (ezt a szabályrendeletet is a közjegyzőkkel közel atyafi- rágban levő vm. jegyző csinálta) megállapított fuvardíjjal.

Az ilyen jegyzői napokon kellene a szegény népet az adófizetésre szóllitanil! Télen favágásból, tavaszszal különféle napszámból, nyáron más terményéből fizethet a paraszt ember.

Azonban ilyenkor a világért sem exe- qual a jegyző ur. Hiszen ez után nem jár végrehajtási költség ! Ingyen pedig csak nem csinál a jegyző ur hivatalos működést., elég ha a 400—600 frt fizetést a 200—300 frt mellékjövedelmet, a 80—100 frt lakbért felszedi. Ilyenkor csak mulatni, pipázni, szórakozni jár a községbe, legfeljebb az adó összeirásokat végzi, s a jövedelmi adókkal sózza meg illetéktelenül az adózó polgárokat, a komisz zsidókat és a nagyobb földbirtokosokat.

Ha a szegény ember adót akar fizetni, azt elutasítja .,még nincsen meg a kivetés, a B tabella nincs hitelesítve, ráérünk még adót fizetni, ne legyen az állam telhetetlen stb." Hjah 1 Ilyenkor nem jár végrehajtási költség az adókra se kamat. A szegény nép még megköszöni a jegyző ur kegyességét, nem nyúzza meg a szegény embert.

De honnan kerül ki akkor a községi szükséglet ?

Ezt bekéri a nagyobb birtokosokon. Azok tudják, hogy a községi pótadó után nem jár kamat, és végrehajtási költség, igy azokat nyúzhatja meg a kö. ;égi adókért.

így következik el az ősz. Már akkor van adóhátralék, a nép nem fizetett egész éven át adót.

Van illeték is ami esedékes. A jegyző ur bemegy maga N.-Károlyba, maga kéri saját felelősségére az állami adóvégrehajtót.

A pénzügyigazgatóság ? Egész nyárban dolgoztat ingyen egy csomó csavargó, óhen-kó- rász foglalkozás hiányában szenvedő, Írni olvas ni tudó kicsapott segódjegyző, elbocsájtott dij- nok s Isten tudja honnan felszedett emberrel.

Ezek dolgoznak ingyen, hogy őszszel végrehajtási kiküldetést kapjanak.

A felelősség kimondása után ezek kimennek a biró nyakára, a szegény biró lakás, fűtés, világítás, élelmezéssel ellátja őket, s ekkor kezdődik a szüret.

Az állami adó után jár a törvényes kamat.

Ezen kivül minden forint után 5 kr. végrehajtási költség.

Ez a dolog felmegy legalább 15 °/o-ra.

A községi adó után ugyanannyi.

Az ut adó után detto.

A vmegyei pótadók után annyi.

Illetékek s már állami tartozások után szintén.

Hadi adó, kutya adó, kultur adó, betegápolási költség, 3% államnak, 3 % a vmegyének (mire ez a törvényteleu adó? talán a Czerjék-féle sikkasztások fedezésére szavaztatott meg ?)

Hol van még az egyházi adó, azt is most hajtják be. Szabályozási költségek, ártéri költségek, és fenntartás, legelő bérek bélyeg csonkitások és Isten tudja tnik 11

És ezekre mind 5 kr. legalább, sokszor 10—15kr. lesz minden egyes adó frt. után felszámítva és behajtva.

Mert az állami végrehajtó nem tartja a törvényt, mely szerint, az ágyneműt, az az utolsó két véka lisztet, a fejős tehenet nem szabad lefoglalni, elveszi az az utolsó falatot a gyermek szájából, a kifejt tejet a tehénből, az ágyneműt, még a szántóvetö ember ekéjét és tehenét is ha nem fizet.

Aki sérelmesnek tartja a foglalást fele- bezzen ellene Írásban, de ki Írja meg neki, a jegyző ur voina hivatva a szegény népnek folyamodást Írni, de ő hivatalában hosszú szárú pipával ül a boros üvegekkel teli asztal mellett, s érzi, hogy Ő most nagyobb ur, mint a közsógbeli földbirtokos, hi a népnek télen-nyáron munkát és kenyeret ad, most azt is megfogja a jegyző ur exegvál- tatni az állami végrehajtóval, kinek nevét sem tudjuk, s ki elpárolog a községből, ha bejött az elszámolás tárgyát képező végrehajtási költség általány, s megtelt a jegyző ur zsebe a téli hónapokra.

Hol vagy Bariba Miklós, a nyilvánosság önzetlen bajnoka ? ki az ilyen zsarolások ellen egyedül szoktál egyedül felszólalni a joarnalisztikában.

Hol vagy Kaffka László, ki a megyét szoktad felsőbb meghagyásra kunirozni.

Hol vagytok ti választott, megyei közigazg. bizottsági tagok, a mi véreink, a mi választott embereink, saját testünkből való csontok ?

Nehány szó a czipész kisiparról.

(Vonatkozással a „Szamos“ 92. számára.)

A helyi „Szamos“ legutóbbi számában Kassay ur méltán hívja fel a nagyközönség figyelmét a hanyatló czipész kisiparra. Bár ne lenne ezen felszólalás ismét egy a puszta sivatagban elveszett szó !

Valljuk be őszintén, hogy a nagyközönség rászolgált arra a kis szemrehányásra, a mivel a jelzett czikk Írója bennünket illet, hisz mi tényleg egy-kót czipész hanyag munkája miatt felhagytunk azzal, hogy megrendelésre dolgoztassunk, hanem a helyett bemegyünk az utunkban levő legelső kész czipőraktárba s egy nehány próba után a nagy választókból csakhamar akad egy pár megfelelőnek látszó, de rendszerint selejtes munkájú s ép ezért — olcsó czipő.

Egy némely azért vásárol itt, mert rögtön megkapja, más része, mert választhat ízlése szerint, a harmadik — s ez tán a legtöbb — mert olcsón kapja.

De vájjon a kisiparos nem felelhet-e meg ugyanezen kivánalmaknak ? — Bizonyára. Mert hisz tulajdonkópen a czipő raktárban felhalmozott készlet sem szorosan vett gyári termény. A technika bár nagyon előre haladott, még sem érte el tudomásunk szerint azt, hogy a gép egy belé dobott bőrdarabot mint kész csizmát vagy czipőt adjon ki. Nagyon 3ok oly „gyári telep“ van, hol csak a legszükségesebb szabó, esetleg varrógépek vannak s számos munkás, szakavatott kisiparos keresi meg mindennapi kenyerét. Jól ismerek Budapesten egy nyári vászon- czipőkészitő telepet, a hol főként csak a munkamegosztás alapján dolgoznak, tehát nem a kézi munka mellőzésével s mégis képesek a kis fogyasztónak is az egy pár nyári fólczipőt 60—65 krajczárórt adni, holott mi ezt bármely czipőraktárban egy forinttal vagy drágábban is megfizetjük.

Van természetesen ezen telepnek nagy választékú raktára is, tehát a közönség rög-