Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-19 / 47. szám

4 „HETI S Z E M L (47-ik szám.) lön és miután első kézből veszi, olcsón jut ezen szükségletéhez. Ezt pedig a kisipar szolgáltatta. Van az országban Budapesten, de meg a vidéken is már sok helyen czipőtermelő szövetkezet. Ezekben csak kisiparosok dol­goznak megrendelésre is, raktárra is olcsó anyag beszerzéssel, a felesleges munka és költség megtakarítás czóljából legszüksége­sebb gépek használatával bár, de feltétlen versenyképessé lettek kitűnő minőségű ter­ményeikkel főként az osztrák és selejtes gyártmánynyal szemben. Ezt is a kisiparo­sok alkották. Tehát mint e röviden jelzett vállalkozá­sok mutatják, nem a közönségen múlik min­den. Ma, a midőn mindenki a honi ipar pár­tolását hangoztatja, sőt a kormány ép a kis­iparost mindenféle néven nevezendő támo­gatás és segélyben részesíti — bár tagad­hatatlan, és elismerem, nehéz a boldogulás — nem ütközik nehézségekbe, különösen ily vidéki góczpontokon, mint Szatmár is, a kis­ipart fellendíteni, legalább annyira, hogy pl. a czipész — kaptafájánál maradhasson. E tekintetben a kisiparost összehason­lítom a nagyközönséggel, mely mindig han­goztatja az önálló vámterület életbelépteté­sét, de addig rendesen csak vásárolja tovább is a külföldi gyártmányt. Ha a honi ipar­pártolás nem csupán egy általánosan han­goztatott frázis voln8, akkor törvényhozás nélkül maga a társadalom állította volna fel a vámsorompókat, mert a külföldi portéka nem találna vevőre. Tehát a nagyközönség látja a bajt, égető szükségnek mondja az or­voslást, de maga — bár teheti — még sem segit rajta. Ugyanilyen a kisiparos is — nem hagyva ki a czipészeket sem — érzi ipará­nak hanyatlását, tudja a baj orvoslási mód­ját, rajta múlik a fellendítés s mégsem se­git magán — nem is tesz kísérletet. Ép a czipészek érdekében indult meg egy mozgalom s habár egyóbb nem kíván­tatik tőlük, mint becsületes munkásság szak­májukban s az azért járó felelősség elválla­lása, a százat is megh-iladó czipészek közül még 15—20-at sem lehet egyetértő munkál­kodásra, saját érdekükben összetartásra birni, holott megadatnék a mód a külföldi és se­lejtes gyári portékával szemben a versenyt felvenni — s a több példákból merített ta­pasztalatok szerint — nem siker nélkül. Fólreismerhetlen a közös nyersanyag- beszerzés és termelés előnye s ez a verseny- képességnek főfeltételeis, azonban daczára an­nak, hogy e téren minden szükséges segít­ség kilátásba van helyezve, még sem buz- dul a kisiparos czipész. Tehát Kassay urnák igaza van ugyan egy részben, hogy a hazai és főképen a kis­ipar mellőzésének a nagy közönség az oko­zója, de azt hiszem, nekünk is igazunk van, hogy a kisiparos sem ártatlan ebben a dologban. 8. fUrek Erzsébet nap. Gyászos emlékűvé lett nálunk az Erzsébet napja, mióta nemzetünk védő angyala, szeretett királynénk elköltö­zött az élők sorából. Gyász lopóztk e napon minden jó magyar ember szivébe, mert akit nemzetünk azon a végzetes napon elvesztett, talán örök időkre pótolhatatlan veszteség. A székesegyházban gyászmise volt az elhunyt királyné lelkiüdvéért, melyet dr. Fechtel János főgymn. tanár végzett.. Ott voltak a tisztikar és a tanuló ifjúság. Istentisztelet után minden intézetben kegyeletesemlókünnepélyek voltak. Uj elnök. A gazdasági egyesület ma tartotta meg elnökválasztó gyűlését a város­ház tanácstermében. Nagy lelkesedéssel Do- mahidy Sándor eddigi alelnök választatott meg. Királyi kitüntetés. 0 felsége a ki­rály Nedeczey Jánosuak, Munkács város or­szággyűlési képviselőjének a harmadosztályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta. Uj posta és távírda főnök. A keres­kedelmi miniszter Vetter Ambrus helybeli posta s távirda főtisztet Nagybányára posta és távirda főnöknek nevezte ki. Gyászhir. Városunknak egy munkás­ságában szerény, de kitartó, becsületessége által tiszteletet érdemelt férfia hunyta le örök álomra szemeit a múlt szombaton. Haraszthy Tamás ügyvéd, városi bizottsági tag adta vissza lelkét Teremtőjének. Régibb idő óta betegeskedett már, de a városban elterjedt hírek szerint állapota nem volt oly veszélyes, hogy ily hirtelen bekövetkezhető katasztrófától kelljen tartani. Megdöbbenés­sel hallottuk már pénteken az esti órákban, hogy a baj roszabbra fordult, a beteget szél­ütés érte. Másnap csakugyan bekövetkezett a gyászeset. Haraszthy előkelő társadalmi állásánál, műveltségénél fogva, de meg azért, hogy jó szive mindig utat és módot kere­sett a bajba került szegény emberek sorsá­nak enyhítésére, közbecsülésben álló férfiú volt a szatmári társadalomban. Mint kápta­lani ügyvéd 26 év óta közelismerésre műkö­dött, s azon állásban, melylyel szemben ma­napság sok érthető okból tartózkodó állás­pontra helyezkedik a társadalom, meg tu­dott állani azon magaslaton, melyhez az ön­zésnek még csak gyanúja sem férhetett. Gondos és szerető családapa volt, kit hoz­zátartozói méltán siratnak, de általános részvétet kelt férfikorának delén bekövetke­zett váratlan halála társadalmi életünk leg­szélesebb köreiben is. Hült tetemeit tegnap­előtt délután 3 órakor helyezték örök nyu­galomra. A mélyen sújtott család a halál­esetről a következő gyászjelentést bocsátotta ki : Özv. Haraszthy Tamásné szül. Berki Vilma mint neje, leánya Vilma és férje Haraszthy Béla, unokái Katicza és Tamika, valamint nővérei Haraszthy Auguszta, Haraszthy Gi­zella és férje Medveczky István s az összes rokonság nevében a megtört szív mély fáj­dalmával tudatják a szerető jó férjnek, gondos apának s nagyapának, legjobb test­vér és rokonnak mokcsai és haraszti Ha­raszthy Tamás köz- és váltó ügyvéd és városi bizotts. tagnak, folyó 1902. évi november hó 15-én déli 1 órakor élete 54-ik, boldog há­zasságának 29 ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele utáni elhunytét. A megboldogult földi részei f. hó 17-én délután 3 órakor fognak Rákóczy- uteza 29. számú házától a róm. kath. egy­ház szertartásai szerint a hidontuli sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni. A drága halott l^ki nyugalmáért az engesztelő szent mise­áldozat folyó hó 18. napján reggel 9 órakor fog a székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Szatmár, 1902. november 15-én. Az örök világosság fónyeskedjék neki 1 Egyházi kinevezés. Spin Elek lasz- tóczi administrátort, városunk fiát, Firczák Gyula munkácsi püspök Lasztóczra plébá­nosnak nevezte ki. A kinevezett Spiri Endre németi állami iskolai tanító fia. Hivatalvizsgálat. Kemény Alajos pénz­ügyigazgató s Obholczer Gyula pénzügyi szám- tanácsos a kir. adóhivatal pénzkezelésének s ügymenetének megvizsgálása czéljából hétfőn reggel városunkba érkeztek. A vizsgálat előre­láthatólag 7—8 napig fog tartani. Esküvő. Oláh József nagykárolyi kir. adóti-zt szombaton vezette oltárhoz Serly Olga kisasszonyt. Az esküvő családi gyász miatt tel­jesen szűk körben tartatott meg. Tanuk voltak Nonn Gyula és a menyasszony sógora, Hóth Károly. ' Előléptetés. A vallás- és közokt. ügyi miniszter Nagy Gábor nagyszőllösi polgári iskolai tanárt a IX. fiz. osztály 2-ik fokoza­tába előléptette. Honvédségi áthelyezések. Szakáll Pál vezérkari honvéd-főhadnagy, helybeli dan­dársegédtisztet és Békéssy Béla ugyanazon rangban székesfehérvári dandársegédtisztet kölcsönösen ; Kund József főhadnagyot Nagy­károlyból a 23-ik ezredhez és Kovács Gusz­táv főhadnagyot innen Nagykárolyba he­lyezték át. Tanári kinevezés. Ő méltósága a püs­pök ur Holczmann Béla fehérgyarmati segéd­lelkészt a kir. kaih. tanitóképző-íntózethez tanárnak nevezte ki. Igazságügyi kinevezés. Az igazság­ügyminiszter Magoss Kálmán debreczeni törvényszéki joggyakornokot ugyanoda al­jegyzőnek nevezte ki. Áthelyezett adótisztek. A kir. pénz­ügyminiszter megengedte, hogy Herzog Adám fehérgyarmati s Ozsvátli Lajos nagykikindai kir. adóhivatali tisztek saját kérelmük foly­tán kölcsönösen áthelyeztessenek. Gyászhir. Szilágyi Dénes kir.-daróczi földbirtokos, vármegyei bizottsági tag el­hunyt. — Özv. Liszkay Istvánná, szül. Mike Karolina úrnő, több jótókonyczólu egyesület alapitó és működő tagja e hó 13-án, reggeli V23 órakor, életének 72. évében Nagybányán elhunyt. Földi részeit e hó 15-én, szombaton délelőtt 10 órakor helyezték örök nyuga­lomra. — Gerbery János adópónztárnok öz­vegye, szül. Dietz Josefine úrnő e hó 13-án életének 81-ik évében Ungváron elhunyt. Bucsuestély. Lengyel József képezdei tanár távozni készülvén uj állomáshelyére, barátai és ismerősei e hó 27 én, csütörtökön este V2 8 órakor a kath. kaszinóban bucsu- estélyt rendeznek tiszteletére. Anyakönyvi kinevezés. A belügymi­niszter a panyolai anyakönyvi kerületbe Va­don János ref. tanítót anyakönyvvezetőnek, Gaál Lajos ref. tanítót pedig anyakönyvve- zelő helyettesnek nevezte ki. Gyászhir. Özv. Kolumbán Sándorné, szül. trócsányi Trócsányi Terézia életének 64. évében f. hó 13-án Szatmárhegyen el­hunyt. Nyugodjék békében! Áthelyezett tanítónő. A vall. és köz­okt. miniszter Kleiner Laura kapnikbányai állami elemi iskolai tanítónőt a torontál-szé- csányi állami elemi népiskolához helyezte át. A fegyelmi ügy. Városunk törvény­hatóságának fegyelmi választmánya hétfőn délután tárgyalta dr. Kvrbay Károly főkapi­tány és Soós János rendőrfogalmazó lemon­dásának ügyét. A választmány a lemondá­sokat elfogadásra ajánlotta. A főkapitány­nak mint kinevezett tisztviselőnek ügyében a főispán, a rendőrfogaimazó ügyében a vá­rosi közgyűlés lesz hivatva dönteni. Vármegyei küldöttségek a minisz­tereknél. Szatmárvármegye úgy látszik, sok mindenféle baján alaposan akar segíteni, mert közgyűlési határozat folytán küldöttség megy a belügy-, kereskedelmi és közoktatásügyi minisz­terekhez. A küldöttséget, amelynek tagjai gróf

Next

/
Thumbnails
Contents