Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-19 / 47. szám

XI. évfolyam

17-ik szám

Szaímár, 1002. Xovember ÍO.

HETI SZEMLE.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre------------—-------------------6 korona — fillér

Fé

lévre------------------------------------3 „ —

Ne

gyedévre — — — — — — — 1 50 *

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér

Felelős szerkesztő

BÁTHORY ENDRE.

A lap kiadója :

A „PÁZMÁNY-SAJTÓ"

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó11 czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban y/tetnek fel Nyllttér sora 40 fillér.

A l>ti> megjelenik minden szerdáit.

Bánffy szereplése.

Bánffy Dezső báró, volt miniszter- elnök, az ex-lex örökemlékü megteremtője, a magyar alkotmány lábbal- tiprója, jelenleg református főgondnok a Kolozsváron tartott egyház- kerületi közgyűlésen erős kirohanást intézett a katholikusok ellen, vagyoni egyenlőséget követelvén, s a reformátusok minden bajáért a katholikus egyházat és annak vezérférfiait tevén felelőssé. Megszokott modor, melyet százszor hallottunk már, s jogtalan voltát ezerszer utasították vissza. Most is megérkezett a válasz és pedig olyan ember tollából, akit aligha lehet ultramontán, klerikális jelzőkkel megtisztelni, elfogultságról sem vádolható a katholikusokkal szemben. Az egész ország ismeri őt egyenességéről és bátor szókimondásáról. Nem tekint se barátot, se ellenséget — egyedül az igazság embere, tántoríthatatlan bajnoka. A református Bartlia Miklós fogta fel azokat az ökölcsapásokat, melyeket a zsarnoki absolutizinus szomorú emlékű nagymestere mért a katholikusok fejére. Országos feltűnést keltett czikkében, mely a Magyarország hasábjain jelent meg, a szó teljes értelmében tönkretette Bánffyt, bemutatta szánalmat keltő alakját tehetetlen vergődésének komikus korlátoltságában, rnely- lyel a reformátusok szemét akarván bekötni, kapaszkodik ismét a hatalom után. A klassikus modorban, óriási hatással megirt czikket egész terjedelmében közöljük.

Ev. ref. szempont.

A csíki góbé kedves terminológiája szerint a macska egy olyan állat, amelynek hátul nyomják meg a farkát s mégis elöl nyávog. Ilyenformán történt a felekezeti kürttel is. Proliászka belefujt a budapesti redouteban és a hang kijött belőle a kolozsvári ev. ref. theologia dísztermében. Még pedig úgy jött ki, mint Syrpkuzábana Dyonisius hires kőbarlang fülén. Megszázszorozva.

Az egyik mondta: vegyük föl a keztyüt; a másik mondta: pofo- zódjunk! Mert az egyik művelt elme, a másik parlagon maradt tehetség. Finom stíljében az egyik a lelkek kisajátításán nrálvkálkodik; bár- dolatlan modorában a másik a vagyoni kisajátítást hozza szóba. A katholikus szellemet vigyük bele az élet minden viszonyába. Ez az egyik álláspont. Követeljünk vagyoni egyenlőséget a felekezetek számára. Ez a másik álláspont: Mind a kettő: szélsőség. Ha nemzetünk nem volna józan : ezen szélsőségek fenekestül felforgatnák lelki békességünket.

A kolozsvári riadó refrénje szerint „Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk“. Ez igaz. És épen csak ennyi igaz a kolozsvári riadóból. Mert a többi nem igaz. Nem igaz, bogy az ev. ref. egyház bármely joga a közhatalom által csor- bittatnék. Nem igaz, hogy a jog- egyenlőségés viszonosságegyházunk kárára és sérelmére valamely vonalon megtámadtatok volna. Nem igaz, hogy az erdélyi katholikus egyházmegye püspökének ilyen vagy amolyan czime egyházunk szabadságának, jogainak, érdekének sérelmét képezné. A riadó konkrét esetei egytől-egyig csupa merő lappaliák. Legkevésbbé igaz pedig az, mintha egyházunk vezérfiai (Darányi Ignácz és Hegedűs Sándor) felekezeti érdekeinket politikai tekintetekből háttérbe szorítani engednék.

Hanem igenis igaz, hogy az ev. ref. egyházunk válsággal küzd. Igaz, hogy egyházi adónk minden vidéken fölötte terhes; némely vidéken pedig elviselhetetlen. Igaz, hogy hit- so^sosaink egyházi buzgósága országszerte inegcsökkent. A kitérések napirenden vannak. Lelkészeink üres padoknak prédikálnak. A fele- kezetnélküliek, a baptisták, a naza- rénusok tőlünk szedik ujonczaik legnagyobb kontingensét. Iskolai életünk napról-napra vészit mintaTÁRCZA.

Haraszthy Tamás.

Őszinte, igaz részvét hangzott el városszerte egy derék férfiú kidőlte fölött, kit üdvös munkássága közepéből ragadott ki a kérlelhetetlen halál.

Mokcsai és haraszti Haraszthy Tamás ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag, élete nyarán itt hagyott bennünket siralmunk völgyében. E tény az, mely szivünket november 15. óta kínos rezdülésben tartja. Őszintén siratjuk s nagy részvétet érzünk közbecsülésben álló családja iránt.

Érdekes fő volt az, melyet hordozott, az őszinteség, az erős akarat és az értelem sugárzott le róla. Olyan volt, mint a minőnek Horatius az igazi férfiút jellemzi; büszke, gőg nélkül; önérzetes, elbizakodottság nélkül.

Bölcsője Ung megyének Uzsok nevű falujában ringott. Mint szülőföldjének sziklás talaja, olyan volt az ő jelleme : szilárd, kemény. Középiskolai tanulmányait az ungvári gymnasiumban végezte szép sikerrel. Előbb a katonai pályára készült, s mint huszártiszt szolgált ezredénél. Hajlamai, független gondolkozása, nemsokára elvonták e pályától. Városunkban telepedett meg, itt családot alapított és rövid idő alatt ügyvédi oklevelet szerzett a kassai jogakadómián. Ügyvédi prakszisát Ungvártt kezdette meg, majd családi összeköttetései révén Szatmárra tette át irodáját, hol egy negyedszázadnál tovább volt jogtanácsosa a szatmári székeskáptalan vezetése alatt álló egyházmegyei alapítványi pénztárnak, melynek jogi ügyleteit ritka szakértelemmel és tiszteletreméltó becsületességgel intézte.

A régi jurátus világnak a mai jogász nemzedékbe áthajló nemes hajtása volt ő, ki ideálizmussal fogott pályájához és nem azzal lépett a jogi tudományok útjára, hogy hány emeletes házat, mennyi és milyen nagy birtokot fog vásárolni. Vagyonát hosz- szu és kitartó munka mellett egyedül a jog védéséből szerezte s puritán becsületessége még a gondolatától is visszariadt annak, hogy a jog eltiprásának segélyezéséből gyarapodjék.

E sorok Írója több esetre emlékszik, midőn a megboldogult a perlekedő szenvedélyt a neki fölajánlott per vezetésének rideg visszautasítása, vagy a felek kibéki- tése által eloltotta. Soha olyan ügyet el

nem vállait, melyből csak az ügyvédnek van haszna és soha segédkezet nem nyújtott az igazságnak vagy a gyámoltalanságnak elbuktatására.

Ügyvédi működésének iránytűje lelkiismerete volt, alapja pedig az emberszeretet. Az embert szeretni nemcsak emberi, de jogászi kötelességnek is tartotta, ugyanazért gyűlölt minden olyan ügyvédi fogást, mely önző célokért a törvény kijátszásában tet- 9zelgett.

Szókimondó, egyenes karakter volt; épen azért bizonyos körök előtt nem örvendett valami nagy népszerűségnek, de azért ezek is tisztelettel hajoltak meg jelleme előtt. Meggyőződésétől eltéríteni nem lehetett s közszereplésében, úgy a választásoknál, mint a törvényhatósági gyűléseken, mindig elvek után indult és sohasem személyek vagy érdekek után.

Rövid ideig szerkesztője volt a „Szat- már“ cimű helyi lapnak, mely az ő vezetése alatt úgy tartalmát, mint irányát tekintve, legtekintélyesebb közlönye volt akkor városunknak. Irálya olyan volt, mint egész egyénisége : egyszerű, világos és határozott. Nem kereste az úgynevezett „stilus curialist“, melylyel jogászaink nagyon szívesen kór