Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-12 / 46. szám
2 HETI SZEML »■“ (46-ik szám.) tanácsjegyző elhunytáról, ki mint tisztviselője a városnak kötelességtudásával, ritka szorgalmával és becsületességével a tisztviselők mintaképe volt. A közgyűlés az elhunyt érdemes tisztviselő emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg, s a gyászoló özvegyhez rész- vótiratot küld. A Magyar Jelzálog Hitelbank az állami iskolák építési költségét a városnak kiutalta, melyet a tanács a helybeli pénzintézetekben arányosan elhelyezett. A vasúti internátu9 ügye közeledik a megvalósulás felé. A kereskedelmi miniszter azt nagyobbszabásunak óhajtja, mint eddig tervezve volt, s költség- vetésében az internátus felépítésére 100000 koronával nagyobb összeget irányzott elő. Egy kendergyár felállítását is tervbe vette a tanács, s a gazdasági egyesület közreműködése mollett f. hó 14.-éré egy népes bizottságot hivott össze, mely a felállítás módozatait fogja megállapítani. Keresztszeghy Lajos dr. bizottsági tag és társainak indítványára Chorin Ferenez drt., a város volt országgyűlési képviselőjét, a közgyűlés egyhangúlag a város díszpolgárává választotta. Az indítvány ellen Theör- sök dr. tiltakozott, a ki azt hangoztatta, hogy az érdemekkel agyonhalmozott Chorin Ferenez nem szerzett annyi érdemet, hogy őt a kitüntetések legszebbikével, a diszpol- gársággal a város megjutalmazza. A többség akarata győzött s a tanács megbízatást kapott a díszoklevél elkészíttetésére, melyet egy küldöttség fog annak idején az uj díszpolgárnak átnyújtani. A belügyminiszternek azon leiratát, melyben tudatja a város közönségével, hogy a tervbe vett bábaképző tanfolyamot a felmerült nehézségek után városunkban nem állítja fel, a közgyűlés tudomásul vette. Tudomásul vették az augusztus havi adó elő és leírásokat is. Az ipartanácsba jegyzőnek Ferenez Ágoston aljegyzőt választották meg. A tiszti főügyész javaslatát, hogy a város az Osztrák-Magyar Bank helybeli inKitört a háború, de szerencsére megjelent a háziasszony — mama mondván: „Uraim és hölgyeim, a csokoládé el van készítve, kérem uzsonnára 1“ Ah, uzsonnára ! Mintha egy tündér bűvös vesszejével megérintette volna a háborgó tengert, elcsitultak egy perez alatt a hullámok; a férfiak karjukat nyujták a hölgyeknek, ón az én Elvirámnak és még kicsit dulva-fulva mentünk az uzsonnához. — A csokoládé édes gőze azonban elfogá szivünket, teljes lett a kibékülés, de nekem meg egy zálogot kellett adnom Elvira kisasszonynak parancsából, mivel nem tudtam a társaságot mulattatni, sőt ellenkezőleg . . . * Megint együtt voltunk. — Elvira még virágzóbb volt, mint legutóbb, a rózsák oly szépen feküdtek keblén; ón nékem még jobban ideálom lett ő, mint volt a múltkor. — „Nagysád, én Önt sz . . — juj, erre úgy rám nézett, hogy csaknem elképedtem és inkább hebegtem mint mondtam: „Nagysád ón Önt szeretném arra kérni, adjon egy rózsát. — Én roppant szeretem a rózsákat.“ „Egy rózsát kér, hiszen, ha úgy szereti őket, az Andrássy-uton, vagy a Kossuth Lajos-utcza sarkán kaphat eleget.“ „De egyik sem oly szép,“ — makogtam nőttön-növekedő zavarban. — tézeténól giró számlát nyisson, a közgyűlés elfogadta s a pénzfelvétellel a polgármestert, ennek helyettesét a főjegyzőt, továbbá a főszámvevőt és pénztárost megbízta. Az árvaszék tartalék alapja oly nagy összegre nőtt, hogy a 100000 koronát már meghaladja. A tiszti ügyész javaslatba hozta, hogy ezen tartalékalapból a közgyűlés törzs- vagyont létesítsen. E javaslathoz a közgyűlés elvben már most hozzájárult, érdemleges határozatát azonban a f. hó 27-ón tartandó rendkívüli közgyűlésen fogja kimondani. A borsókás sertések kisajátítására vonatkozó szabályrendelet tervezetét a közgyűlés elfogadta. Ezen tervezet elfogadását nagyon helyes dolognak s közegészségi szempontból is kívánatosnak tartjuk. Mert mit is tartalmaz ez a tervezet? Röviden azt, hogy minden sertéstartó gazda, kísértését a közvágóhídon szuratja le, kártalanításban foga város által részesülni, ha sertése a megvizsgálás után borsóka-kórban szenvedőnek találtatott. A kártalanításért 100 kgramon alul levő sertés után 50 fillért, 100 kgramon felüliért egy korona dijat fog a város szedni. Eddig ezen kártalanítási eljárást a mészáros ipartársulat gyakorolta, most a város veszi át, mihelyt a szabályrendelet kormányhatósági megerősítést nyer. Lxpeczky Elek nyug. gör. kath. tanítónak a közoktatásügyi miniszter leirata értelmében 200 korona nyugdijat szavazott meg a közgyűlés. Nevezett tanítónak ezen nyugdiját a „Ratio“ idevonatkozó szakasza értelmében kell a városnak fizetnie azon tanítói működésért, melyet az országos nyugdíjtörvény meghozatala előtt végzett. A többi nyugdijat az országos nyugdij-alap fizeti. E kérdés tárgyalásánál többen szólaltak fel, hogy a- város ü<őm .évén feuiariója egy iskolának sem, igy nyugdijat sem adhat a tanítónak. A nyugdíj helyett kegydij megadását véleményezték annyival is inkább, mert ha nyugdijat szavaz meg a közgyűlés, akkor a nyugdíjban a tanitó elhalálozása után ennek özvegyét is részesíteni kell. Ki„No hát kaphat egyet, de azt meg kell ám szolgálni 1“ „Kérem, édes Nagysád, csak tessék nyilatkozni és ón . . .“ „Ön menjen fel holnap délután a Gel- 1 ért-hegyre I“ „Oh, kérem, hiszen az csekélység ; gyakrabban só'álok ón oda és gyönyörködöm a szép kilátásokban, mert ón nagyon szeretem . .“ „Igen, de lakkezipőben, és Ferenez József kabátban kell önnek ám fölmennie.“ „Nem baj az kérem, hiszen lakkezipőben és Ferenez József-kabátban is lehet szép kilátásban gyönyörködni és ón ismétlem, roppant szeretem a szép kilátásokat.“ „Nem fog ám most igen gyönyörködhetni bennök, mert nem a kényelmes csinált utón fog ön menni, hanem a csinálatlanon, a sziklákon I“ „A sziklákon 1 Nagysád, hát azt akarja, hogy leguruljak valami ép arra menő villanyosra, arról meg a Dunába, vagy azt akarja Nagysád, hogy a levegőbe repüljek, hisz a sziklákat ép most robbantják a mérnökök !“ „Nem kell önnek épen azon a részen menni, a hol robbantanak.“ „Jaj, Nagysád, ne is említse azt a szót I“ „Menjen föl más tájon I“ „A vállalkozás veszélyes, kérem." „Nem robbantják föl az egész hegyet“ mondották hát, hogy a negyven évi eredményes tanítói munkásság által kiérdemelt nyugdijat, nem mint nyugdijat, hanem mint kegydijat adja a város és e kegydijban az özvegyet is részesíteni fogja. Az özvegy kegydija ne fájjon a városnak. Gondoskodik arról a nyugdíj-törvény, mely az özvegynek a tanitó teljes fizetésének felét biztosítja. A Kölcsey-szobor áthelyezésére kiutalt összegből 650 korona 26 fillér maradt meg, melyet a közgyűlés a Kölcsey-körnek utalt. A kör ezen összeget a szobor körül felállítandó vaskerítés költségeire fogja fordítani. A Kolozsvári és Komka-fóle telkek megvételét a Kolozsvári teleknél felmerült akadályok miatt még most sem tudta nyélbe ütni a város. E tárgyban f. h. 27-én még egy rendkívüli közgyűlést fognak tartani, mely valószínűleg az utolsó lesz. A Bocskay- és Csokonay-utczai árok átalakítása ügyében Nagy Barna dr. tiszelet- beli főügyész támadást intézett a főmérnök ellen, ki végrehajtható terveket még most sem készített. Kemény kritika tárgyává tette az Árpád utczai árok tervét is, a hol a víznek lefolyása nincs, mert a tervezet rosszasága miatt a viz „domb“-nak van vezetve. További heves beszédében az állapotok megszüntetésére s a hozott határozatok végrehajtására hivja fel a tanácsot. A közgyűlés a terveket egy bizottság által, esetleg szakértő bevonásával, fogja felülvizsgáltatni. A dohánybeváltó hivatal részére 24000 korona értékű telket ajánlott fel a közgyűlés; de mást nem ad. A szatmár-erdődi vasút igazgatósága ahegyen két furott közkutat készíttet, melynek költségeihez a város 1000 koronával járul, ha a kút élvezhető és elegendő' vizet fog adni. A város is furat a hegyen két kutat, melynek költségeire 2000 korona van előirányozva. Özv. Tegze Gábornó nyugdiját 405 koronában állapították meg. Nyugdijat utalványoztak Horváth Ágoston városgazdának is — évi 1036 koronát jegyzó meg gúnyosan egy kerekszemü, hegyes orrú fiatal ember. „Igen, de a nagy melegben, fekete kabátban ; a fekete szin magába szívja a napsugarakat ; könnyen napszúrást kaphatok!“ „Fél!" —sikoltott fel nevetve az a kis IV. polgárista bakfis. „Fél !“ — zúgott erre a férfiak kara. „Nem félek, — mondám energikusan fölkelve helyemről, — holnap délután 4 órakor lakkezipőben, fekete szalonkabátban fölmegyek a Gellórt-hegyre.“ „Igen, de a sziklákon, a csinálatlan utón, — szólt Elvira — aztán, hogy el ne felejtsem czilinderben és fekete glace kesztyűben 1“ „Igenis, szikla, fekete glace kesztyű, csinálatlan út, czilinder, lakkezipő, szalonkabát.“ „Mi önt, az egész társaság, a túlsó oldalon várni fogjuk s ott azután átadom ünnepélyesen a rózsát.“ „Ah a rózsát!" feldobogott a szivem. „Én majd Önnel megyek, hogy lent ellenőrizzem, szólott az a kerekszemü, hegyes orrú fiatal ember. „Mit, Ön kételkedik abban, a mit egyszer kimondtam ? I — Ön . . .“ „A világért s . .“ nem tudta befejezni a mondását, mert keresztiilszurtam őt. .. egy ízempillantásommal.
