Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-03 / 36. szám

HETI ^ __Z E M L E (36-ik szím.) 8 re gszászi pénzügyigazgatósághoz Balogh Béla pénzügyi fogalmazót és az ungvári pónzügy- igazgatósághoz Morváig Zoltán pénzügyi fo­galmazót pénzügyi segédtitkárrá végleges minőségben, valamint Kassa Ödön nagyko- posi adóhivatali gyakornokot a hatvani adó­hivatalhoz adótiszttó nevezte. Segédlelkészek változása. Ékkel Lajos segédlelkész Felsőbányáról Máramarosszi- getre, Boros Bertalan Pálóczról Felsőbányára, Kompanek Gáspár Nagybereznáról Pálóczra helyeztetett át, Glazarovics Bertalan ujmisés Nagybereznára, Kursinszky Zsigmond ujmi­sés Nagybocskóra küldetett segédlelkésznek. A római zarándokút. A magyarországi tanitóknak e hó 16-án induló római zarán- dokmenetében egyházmegyénkből részt vesz Fialkovszki József ubrezsi plébános. Ő mél­tósága a püspök ur két tanitót küld saját költségén a zarándokúira: Juhász József szatmári és Láng Pál nagymajtényi tanító­kat. A zarándokok közt lesz Schmiedt Fe- rencz csomaközi kántortanitó is, kinek költ­ségeire káptalanunk 200 koronát adomá­nyozott. Gyászhir Bo/cor Gyula, az Ecsediláp le­csapoló társulat gátbiztosa, aug. 27-én déli 12 órakor életének 54-ik, boldog házasságá­nak 20 ik évben Nagykárolyban hirtelen el­hunyt. Földi részeit e hó 29-én délután 5 órakor helyezték örök nyugalomra. — Csep- csányi Sándor városi Írnok e hó 27 én éjjeli 12 órakor életének 34-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Hült tetemeit e hó 29-én délután 4 órakor helyezték örök nyu­galomra. A tanári kar köréből. Jakab Gyula, nagy- károlyi kegyesrendi tanár, hosszas betegségé­ből felépül vén, tanári állomását a nagykárolyi kegyesrendi főgymnasiumnál elfoglalta. Keresítfeltétel. A kir. kath. tanitó- képzőintézet mellett a püspök ur Öméltósága és dr. Kádár Ambrus prépost-kanonok áldo­zatkészségéből felépült szép templomnak ma volt a kereszlfeltóteli ünnepélye. Délelőtt 10 órakor dr. Kádár Ambrus prépost-kanonok ünnepélyesen megáldotta a keresztet, mely szintén dísze leend az igen szép kivitelű templomnak. Az uj templom Jézus szent szive tisz­teletére lesz felajánlva. A kereszt golyójába a következő okmányok és képek tétettek: 1.) A templom építésére vonatkozó püspöki okirat, melynek szövege következőleg szól: Meszleni Meszlényi Gyula, Isten irgalmából és az apostoli szentszék kegyelméből szat­mári püspök, pápa ő szentsége titkos ka­marása. Üdv az olvasónak ! Adjuk emlékezetül mindenkinek, akit illet, hogy Urunk születése után 1902. évé­nek tavaszán a helybeli tanitóképezde mel­lett azon alapokon, melyeket szent emlékű Hám János szatmári püspök, boldog halála évében 1857-ben egy építendő templomra le­rakatott, elhatároztuk Jézus legszentebb Szi­vének ajánlott román stylű uj templomot emelni. Nagy elismeréssel kell megemlíte­nünk, hogy ezen szent szándékunk megva­lósítása ezé Íjából főtisztelendő Kádár Ambrus szatmári apát kanonok,papneveldéi kormányzó 30 ezer koronát bocsátott rendelkezésünkre. Ugyanily összeggel járultunk mi a templom építéséhez. A templom építésével megbíztuk Kikeli Sándor helybeli gör. kath. építészt. A munkálatok annyira előrehaladtak, hogy f. hó 3-án megáldatván a szép sugár to­ronyra alkalmazandó szent kereszt, a torony tetejére feltétetett. Engedje a jó Isten, hogy a jövő évben elkészülvén a templom, mely­nek 5 oltára leend, a hívek örömére és lelki hasznára a nyilvánosságnak átadalhassók. Legyen áldott a szent püspöknek emléke, kinek boldoggá avattatási pőre az apostoli szentszéknél épp a jelen évben kezdetett meg. Jézus legszentebb szive őrködjék e szentély felett, a főpásztor, a jótékony kanonok és az egész egyházmegye fölött. Szatmárit, 1902. szemtember hó 3-án, püspökségünk 15-ik évében. Gyula püspök. 2. ) Az 1901-iki egyházmegyei névtár. I 3. ) Ő szentsége a római pápa arczképe a köv. hátirattal: Ő szentsége a dicsőén ural­kodó XIII. Leó római pápa életének 93-ik évében, pápaságának pedig 1902-ben ünne­pelt 25-ik évében. 4. ) Szentemlékü Hám János püspök arczképe. 5. ) Szentemlékü Hám János püspök az egyházmegyei kriptában levő koporsójának képe. Tanév kezdetén. Megnyíltak a Múzsák csarnokai, hogy keblükbe fogadják a tanulni akaró ifjúságot. Az utczák megélénkültek, szokatlan csoportosulás van az intézetek ka­pui előtt, ami arra enged következtetni, hogy növendékeink száma az idén sem lesz ke­vesebb, mint a múlt évben volt. Most foly­nak a beiratások s már e héten megtörté­nik az ünnepélyes megnyitás minden is­kolában. Áthelyezés. A vall. és közokt. miniszter Visontay Kálmán ungvári kir. kath. főgymn. rendes tanárt az aradi kir. főgymnasiumhoz, Kerecse'nyi Gizella fiumei állami felsőbb le­ányiskolái segédtaniiónőt, jelenlegi minőség­ben, a máramarosszigeti állami felsőbb le­ányiskolához helyezte át. Gyászhir. Mindszentapáti és komoróczi Dudinszky Dezső nagybereznai gör. kath. lelkész életének 53-ik évében aug. 27-én el­halt. — Sznistsák Nándornyug. uradalmi tiszt­tartó, Ungmegye törvényhatósági bizottságá­nak tagja, múlt hó 29-én Tibán szivszólhü- dés következtében hirtelen elhalt. A főpásztor jótékonysága. A püspök ur Ő méltósága a nagyszőllősi templom belső renoválására 400 koronát adományozott. Nagy tfiz Munkácson. Szerdán délután 5 órakor tüzet jelzett Munkácson a toronyőr. A Latorcza közelében levő Mocsár-Korcsma gyuladt ki s a szárazság következtében oly sebesen terjedt a tűz, hogy az oltás teljes lehetetlenné vált, csakis a tűz lokalizálására lehetett gondolni, a mi egy pár óra múlva sikerült is. A legsűrűbben beépített helyen 5 ház teljesen leégett, számtalan apró lakó­helyiségekkel és ólakkal. Leégett továbbá a városi óvoda s az orthodox zsidótemplom is nagy mértékben megrongálódott. Nagy sze­rencse, hogy csendes idő volt, mert különben az egész nyugoti városrész elpusztult volna Hymen. Juhász Endre, ipolysági kir. tör­vényszéki aljegyző, a napokban esküdött örök hűséget Nagykárolyban Kovács Kálmán vár­megyei írnok leányának, Irma kisasszonynak. — Lux Ernő, a beregmegyei vizszabályozó és ármentesitő társulat mérnöke, jegyet vál­tott Engelthaler Ottó budapesti máv. főellenőr leányával, Miczi kisasszonynyal. — Rácz István helybeli kereskedő szombaton eskü­dött örök hűséget Altnéder János leányának, Jolán kisasszonynak. — Csűrös Ferencz dr. történt. Az öreg Balassa felutazott Pestre’ hirtelen egy kis dolga akadt — s a fia, az ott maradt a bájos leánykával. * Tiszta, csillagos ég, a felhőnek még a legparányibb részét sem lehet látni sehol. Csend volt, s e c endet csak néha — néha zavarták meg az éjji-denevérek röpködé- sökkel. Ott ültek a rózsás kertben, a pádon. Tekintelök valahol messze, a hullámzó Ba­latonon járt, de néha-néha azért egymásra is pillantottak. A lég tele volt rózsaillattal, szere­lemmel. A leány pajzán kaczagása felizgatta az ifjú Balassa kedélyét, s mindinkább heve­sebb lett a társalgás. — Mikor jön vissza az apja? — kér­dő a leány. — Azt hiszem, egy hétig is elmarad, felelt az ifjú s halkan köhécselt. — Igen ? És megkönnyebbülten léleg­zett fel Margit. Ugyanekkor az ifjúnak is valami rövid mondat rebbent el ajkáról, a mit a leány hallott.-- Azt mondta, hogy bár adná az Isten 1 Hát így szereti az édes apját 1 Langy esti szellő érinté arczukat s erre mindketten felébredtek mólázásaikból. — Késő van Károly, menjünk haza. — Ne, ne még! Csak egy kicsit ma­radjunk édes Margit, olyan szép, olyan ked­ves itt, e rózsás kertben lennünk. Ha fázik, inkább sétáljunk egy kicsit. Hosszan, nagyon hosszan köhögött az ifjú és vészt jósló pir lepte el a halavány arczát. A leány megsajnálta s beleegyezett kívánságába. A pádról felkeltek s Károly karját nyujtá Margitnak s az, miután egy mosolygó pillantást vetett a boldog ifjúra, elfogadta azt. — Mily boldogság is igy! — mondá az ifjú egészen önkónytelenül, s kissé talán hangosabban mint kellett volna. — Maga nem boldog? — kórdó aztán tovább, meg­szorítva a lány puha kezét. Margit nem szólt semmit, de fejének bólintásából kivehetett mindent az ifjú Ba­lassa. S ez a fejbólintás, most még bátrabbá tette, mint a milyen annakelőtte volt. Meg­csókolta picziny piros ajkát. Margit felsikoltott, kikapta kezét az ifjú karjából, azután elfutott. Károly megkövültén állott;} egy dara­big. Nem hallott semmit, csak egy selyem ruha suhogását, nem látott semmit, csak egy ijedten tova futó lányka alakjának hal­vány körvonalát, de később ez is elveszett előle. Gondolkodott. Fejét tenyerébe hajtotta s némán állott egyedül, elhagyottan. Csend! Csupán az esti szól fú onnan észak felől s a hullámzó Balatonnak lehet hallani egyhangú moraját. Majd felocsúdott és félni kezdett. Pedig az est szép, az est kedves volt. De ott szem­ben az a tihanyi klastrom, az olyan különös, az olyan rémes; arról, mint kis gyermek, nagyon, de nagyon sokat hallott. Hallotta, hogy ott valamikor rablóvezórek is tanyáz­tak.

Next

/
Thumbnails
Contents