Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-06 / 32. szám

XI. évfolyam 33-ik szám Szatmár, 1903. Augusztus O. HETI SZEMLE. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Uffy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre--------------------­--------------3 „ — Ne gyedévre-------— — — — — l 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SA.ITÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- eajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A. lap naegjelenilc minden szerdán. Aratás után. Az aratás eredményével.ipi-ni^r általában tisztában van az or§?ag. Térdreborulva, ajkainkon imád­sággal adjon a nemzet hálát, hogy e nehéz esztendőben és e még ne­hezebb viszonyok közt jó, sőt bő ter­méssel áldotta meg Isten a magyar né­pet. A csapások daczáraleszen minden­napi kenyere. Ez pedig nem kis do­log ám! Erősíteni fogja a nemzetet, kitartásra ösztönzi, hogy remélljen és küzdjön jogaiért. És különösen megtanítja arra, hogy becsülje meg a földet, mert hej, ez a föld legdrágább kincse a magyar népnek. Mindenki megta­lálhatja benne a maga kívánságát, minden emberfia tőle várhatja sor­sának jobbra fordulását. Ha a pa­rasztnak van pénze, akkor minden jobban megy — szokták mondani. Es bizony ez igaz is. A csizmadia több csizmát ad el, a kereskedő is megérzi ám, hogy jó termés van. És vájjon, kik készpénz fizetésthuz- nak, nem könnyebben élhetnek e? A kik az agrároknak ellenségei, azok szokták mondani, hogy egy nemzet csak nem hagyhatja sorsát, egy esztendei életét a napsugárra, esőre, egyszóval az idő szeszélyeire. Hát hiszen ki akarja ezt? Ille­tőleg ki nem akarja, hogy legyen ennek az országnak virágzó ipara és kereskedelme! Csak azt lássák be már, hogy addig, mig az ország mezőgazda­sagát nem teszsziik virágzóvá, addig mondjuk, hogy virágzó iparunk és kereskedelmünk sem leszen. Megengedjük, hogy a mi gaz­daságunk nagyon is egyoldalú. Talán éppen ez az oka, hogy annyira ki vagyunk téve az elemi csapásoknak. Hogy a magyar kisgazga még most sem tanulta meg azt a régi-régi példaszót: „Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít.“ Nem tud igenis a magyar gazda élelmes lenni, mint a bolgár kertészek például. Akik kiaknázzák ám az utolsó talpa­latnyi földet. A magyar gazda előtt csak a byza (szem) termelésnek van értéke. 0 nem pamacsol garasos zöldségfélékkel. És hányszor tör­ténik aztán, hogy bizony a garasos növények többet hoznék, mint az OiCSO uUZCi. Mert igenis, a mi gazdáink nem boldogulásának egyik nagy, mond­hatni agg okozója — a búza árá­nak mesterséges lenyomása. A tőzsde spekulácziója. A magyar gazda valóban leg­többször hasonlít ahhoz az egyszeri emberhez, a kinek, mikor foga volt, nem volt mit ennie. Mikor pedig bőségesen volt harapni valója: ak­korra kihullott a foga. Vagyis, ha van a magyar gazdának bő termése, akkor lenyomják az árát. Azon veszi észre, hogy kiadásain túl alig van nyeresége. Nincs tehát más hátra, ha mező- gazdaságunk elakadt szekerét ki akarjuk menteni a kátyúból, mint megregulázni erősen a börzét és a papir-buza komédia ellen minden törvényes eszközt megragadni. Nincs más hátra, mint félre tenni azt a csökönyös és jól ismert ma­gyar elvet, hogy hát az apám is igy gazdálkozott. Félre tenni és ta­nulni, az uj kor vívmányait felhasz­nálni. Az az, nevelni kell a népet újra! Ezt pedig már a népiskolában kell megkezdeni. Ne bajlódjék olyan sokat a magyar fiú népiskoláinkban a vörös utáncscsal, mega gorillákkal, hanem tanulja szeretni ezt a magyar földet, és felhasználni mindazon esz­közeinket, melyek boldogulására körülte kínálkoznak. Méltatlan adórendszer. Hazánk legkiválóbb politikusai évek óta állandóan sürgetik a mostani már-már elviselhetlen adóztatási rendszer megszünte­tését s egy uj törvény hozatalát, mely eme méltánytalan, gyakran tűrhetetlen s igaz­ságtalan adóztatásnak véget vessen. Maga a minisztérium is évek óta Ígér­geti, hogy egy általános adóreformmal a mos­tani áldástalan rendszert megszünteti. De TARCZA. üti emlékek Zimonyban, Belgrádiban, Szegeden. Újvidéken szóba került a belgrádi ki­rándulás. Ki tudja, mikor juthatok Belgrád- hoz ily közel, gondoltam magamban. Össze­kerültünk vagy 25-en, nehány nő is volt a társaságban. Rendbehozta a rendező útleve­leinket. Este tehát Zimony felé vettük utun­kat. Előbb azonban megfordultunk Indiában. — Tetszik tudni, ez nem sokkal messzebb van Újvidéktől, mint Makó Jeruzsálemtől. (Egy puszta neve). Zimonyban a Central-szállóba hajtat­tunk. Itt a kerti helyiségben szép tambura- zene mellett vecsoráltunk. Másnap reggel felmentem a milleniumi emléktoronyhoz, mely a Duna parton egy magaslaton, régi várnak a helyén emelkedik ; még látszanak a bástyák köralapjai. Igen szép maga a to­rony. Közóptájon terász, ennek négy szeg­letét kisebb kupolás tornyok ékitik ; közöttük emelkedik a csúcsos tetejű torony, rajta te- rulmadár lebegteti szárnyait. Csak a kis tornyokig mentem fel. Innen is nagyszerű a kilátás a madártávlatban elterülő Zimonyra és a Dunán át, mely itt hatalmasan kiszéle­sedik, Belgrádra. Zimonyban is bőségben fel volt a piaczon halmozva a szép konyhazöldség. 9 órakor indult a híjó Balgrádba, de miután nem voltunk együtt, már a közös útlevelünk miatt is be kellett a többieket vár­nunk. így csak 10 órakor indulhattunk. 32 fillér, és a hajó átvisz egy más országba. A hajón egy fiúnál, ki pénzváltásra ajánlkozott, váltottam 2 k. 6 f-t szerb pénzre. Belgrád- ban elmentünk a múzeumba, innen a várba. Legjobban meghatott a vár árkából felhang­zott lánczcsörtetés. Föltételezem, hogy csak katonai deliquensek sínylődnek itten, lá­bukon lánczokkal terhelve. A közszemlére ki­tett ágyuk között láttunk elfoglalt török ágyukat is. Találkoztunk különböző kato­nákkal. Derék, szép szál legények, az öltözetük is szép : hosszú csizmaszár, sap­kájuk mint az orosz katonáké, csillagjaikat pedig vállukon hordják. Ebédre egy földihez mentünk. Majer a neve. Mi is letetne más? Majer itt, Majer ott, Majer mindenütt. Ebéd után villamos vasútra ültünk, mely a Topsiderbe vitt, útköz­ben láttuk a konákat. Meglehetős szép, mo­dern, kupolás tornyos palota. Belül úgysem tekinthettük meg; mert otthon volt a királyi pár. Topsider szép liget. Itt ölték meg orozva Obrenovics Miklóst, a király nagybátyját. Megtekintettük itteni házát és azon szobát, hol meghalt. Az egész szoba, ágya, az ágyon török feze sat. úgy van még, mint az halá­los perczében volt. Egyszerűség és szilárd­ság által tűnik ki az épület. Egy óriás pla­tan is magára vonja az ember figyelmét; számos, ernyőalakban vízszintes koloszális Tényleg csak INGEIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivi­telben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű eg-yenruliákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Yárosház épület,

Next

/
Thumbnails
Contents