Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-06 / 32. szám
2 HETI SZEMLE“ (32-ik szám.) olyan formán jár el, mintha az orvosok az élet és halál között lebegő beteg fölött kon- sultálva megállapítják a diagnosist, azonban a kétségbeejtő betegség daczára sem alkalmazzák a biztos hatású gyógyszert. S igy nagyon természetes a feltétlen halál, melynek egyedüli oka a könnyelmű hallgatás. Az adók különböző neme, faja és sokasága között legterhesebb a II. osztályú kereseti adó, mert ez azokat sújtja főképen, kikre a legcsekélyebb összeg is nagy sulylyal nehezedik. Az 1875: XLVII. tcz. 13. §-a szerint II. oszt. kér. adót fizetnek mindazok, kiknek földjük vagy házuk van, vagy tőkekamat és járadék adóval vannak megróva. Ennél szerencsétlenebb intézkedésenincs a ma életben levő egyenesadó törvénynek. Hogy ez igy van, arról az alább elmondott egy esetből is mindenki teljesen meggyőződhetik. Egy napszámos, kinek megelőzőleg ingatlan birtoka nem volt, hosszú időn keresztül összokuporgatott 200 koronáján vásárol a szatmári határban 1 kát. hold kiterjedésű III. oszt. szántóföldet, melynek évi földadója — — — —J 2 kor. 68 f., ált. jöv. pótadója — — 1 kor. 20 f., községi „ „ 86°/o-al 2 kor. 30 f., orsz. bet. áp. „ — — — kor. 08 f., összesen 6 k. 26 f. Mikor azonban elkövetkezik az adófizetés ideje sjelentkezik, hogy a kis földecs- kéjének évi adóját kifizesse, legnagyobb rémületére azt hallja, hogy az bizony 17 kor. 60 fill. Nagyon természetes, hogy nem tudja megérteni, hogy miképen lett a 6 kor. 26 fillérből csaknem háromszor akkora összeg. Hát bizony ezt semmi más, mint a II oszt. kér. adó idézte elő. Mert minden legcsekélyebb értékű ingatlannak tulajdonosa fizet II oszt. kér. adóban maga és felesége után állami adót — — 6 k.-t, — községi „ — — 5 k. 16 f.t, orsz. b. áp. „ — — — k. 18 f.t, összesen 11 k. 34 f. tehát kétszer akkora összeget, mint a jelen esetben felhozott ingatlannak adója. Azt kérdem most, van-e olyan 200 kor. oldalágakkal, melyek egy pavilion vasoszlopaira támaszkodnak. Vasárnap volt és igy még inkább lehetett szemlélnünk a különböző népviseletet. Belgrádból vissza vonaton jöttünk. A vonatnál ránk ismertek a czigányok, mert magyar darabokkal igyekeztek kedveskedni. Éjfél után fél 2-kor Szegedre érkeztem. Félbeszakítottam utamat, hogy kipihenjem fáradságomat; de a sok érdekes szép látnivaló is megérdemelte a kiszállást. A Széchenyi-tér nagy kiterjedésben, rajta sétákért, körülvéve gyönyörű palotákkal: a tornyos városház, törvényszék kiemelkednek. A város egyéb részeiben a színház, Otthon, a királyi tábla, a „Közművelődésnek,“ állami főreáliskola, de ez utóbbit felülmúlja a piaristák uj főgymnasiuma. Ezen gyönyörű és koloszális épület beillenék tudomány egyetemnek. A templomok között nagy disze a városnak a remek arab, bizancz sat. vegyes stilű uj zsidó templom. Említésre méltó a Kossuth L. sugárút, a terek közül pedig a Stefania-sétány, a Klauzál-lér. Emlékoszlopok is díszítik a tereket, mint a Dugonics A. szobra, és a „Szeged-Szöregh alatt elesett honvédek emlékére“, ezen sorokon alább : értékű föld, melynek évi tiszta jövedelme 17 kor. 60 fill.? Azt hiszem, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy nincs. A szegény ember nem akar megválni a már meglevő kis földjétől, 2—3 évig reménykedik, hogy hátha csak meg fog birkózni a nagy adóval, azonban végre is arról kell meggyőződnie, hogy legnagyobb erőfeszítése daczára sem képes még az adót sem fizetni, nem hogy valami jövedelmet, illetve kamatot kaphatna befektetett tőkéje után. Mit tehet egyebet, mint azt, hogy áruba bocsátja a már 2—3 évi adóval megterhelt ingatlant s a hogy veszik, szöszön-boron eladja akármilyen veszteséggel, csakhogy megszabaduljon az elviselhetlen tehertől. Örökre le kell mondani még a reményről is, hogy valaha ingatlan birtoka lehessen s a vagyonszerzésnek még lehetősége is teljesen el van zárva. • Azt hiszem, teljesen felesleges több esetet felsorolnom a törvény ezen szerencsétlen intézkedésének megvilágítására. Figyelmébe ajánlom a város vezető fér- fiainak e sorokat s kérem, tegyék azt magukévá s hassanak oda, hogy e város törvényhatósága Írjon fel az országgyűléshez, szólítsák fel az ország összes törvényhatóságait hason szellemű feliratra s kérjék, hogy a még beláthatatlan távolban levő adóreform megtörténte előtt novellám utón hozzon uj tőrvényt a II. oszt. kér. adóra vonatkozólag, szüntesse meg ezen szerencsétlen törvényt, állapítsa meg a létminimumot, melyen alul II. oszt. kér. adó ki nem róható s a minimális összeget meghaladó adók után százalék szerint történjék a kivetés. Bizton állíthatom, hogy ennél üdvösebb munkát alig teljesíthet a törv. hatóság, mert sok elkeseredett szegény embert kötelez örök hálára. A máramarosi ügy. A Hazánkban leleplezett, a Magyarországban, s csaknem az összes vidéki lapokban is szelőztetett viszszaélésekre vonatkozólag Máramarosmegye alispánja egy nyilatkozatot közöl, mely a felhozott tényeket csakugyan megerősíti, csakis az elkövető személyekre nézve tartalmaz rektifikáciot. A nyilatkozat köv. szól: Csatájuk a védelmezett. Nópjog csatája volt. Bajza. Ritkítja párját a közlekedési hid is, mely merészen Íveli át a Tiszát. Szegedet a Tisza ajándékának lehet tekinteni ; de ezelőtt pár évtizeddel a bőszült folyó teljesen visszavenni látszott, mit azelőtt két kézzel ajándékozott. Hanem most annál nagyobb örömmel telik el a magyar szív, hogy főnikszkónt megújulva és fiatal szépségben tündöklik a legmagyarabb város. Lukácsi György. Betyár élet. Ott az alföldi rónán, a kun halmok egyikénél, a puszta-templomi füzesben ütötte fel tanyáját Kerges Pista, a betyár. Bujdosott éjjelen, bujdosott nappalon, félt az emberektől, kicsi gyermekektől, mert nagy volt az ő bűne. Kicsike csecsemőt, tulajdon gyermekét küldte a halálba Csáti Borosa végett. Üldözték is; háromszor volt már a vármegye kezében, háromszor verték rá a bilincset, s ha alkonyaikor fogták el, pirkadó hajnalra, harmatos reggelre eltűnt mégis on- uan, túljátszott a megyén. 1. A múlt évi junius és julius hónapokban Közép-Apsa községben eszközölt adó- végrehajtásokba sem a körjegyző, sem a községi elöljáróság be nem folyt. Azokat az 1883. XLIV. t. ci. 81. §-a értelmében kimondott felelősség alapján a községi elöljáróság költségére kirendelt állami ideiglenes adóvégrehajtó foganatosította. Ennek működése ellen indokolt j>anaszok merültek fel, de mindenik panasz részint azonnal rendeleti utón, részint a helyszínére kiküldött Nagy Tamás pénzügyi titkár, részint a velem és a járási főszolgabíróval együtt 1901. julius 18-án a helyszinén személyesen megjelent kir. pénzügyigazgató által szabályszerű módon orvosolva lettek s ezenfelül az elkövetett törvénytelenségek megtorlásául az illető adóvégrehajtó állásából el lett bocsátva. Mindezekre vonatkozólag a részletes adatokat tartalmazó vizsgálati jegyzőkönyv s egyéb ügyiratok egy kir. állami végrehajtó fegyelmi ügyéhez csatol /a, 33213/1902. pénzügyigazgatósági sz. alatt a nm. pénzügyminiszter úrhoz vannak fölterjesztve. A vármegye főispánjának e hó 24-én 434. sz. rendelete folytán a pénzügyigaz- gató által kiküldött Nagy Tamás pénzügyi titkár és a vizsgálatnál leendő részvétellel megbízott Szaplonczay Lajos járási főszolgabíró e hó 27-én mindazon középapsai lakosokat, akik a Hazánk f. hó 22-iki számában mint károsultak megnevezve s ily rövid idő alatt megidézhetők voltak, jegyzőkönyvileg kihallgatták, de egyetlenegynek sem volt panasza sem az akkor felfüggesztve volt mostani körjegyző, sem az akkori helyettes körjegyzők, sem a többi községi elöljárók ellen. 2. A budfalvi körjegyzőséghez tartozó 5 községben általam és a kir. pénzügyigazgató által, valamint a mi kiküldötteink által megállapított s állami adóban 1273 K. 48'f., egyéb adókban 885 K. 22 fillért kitevő sikkasztások miatt a bűnös vagy bűnrészes községi elöljárók ellen 1901. szeptember 26-án 20779. sz. a. fegyelmi vizsgálatot rendeltem és Beres Juon felsőkálinfalvi és Porody Juon budfalvi községi bírókat egyidejűleg állásaiktól felfüggesztettem. Ugyanakkor az összes terheltek ellen biztositási végrehajtás vezettetett. A bűnvádi eljárás megindítása végett a kir. pénzügyigazgató 1901. julius 18-án a kir. ügyészséget megkereste. Az elsikkaszÉs negyedszer végre, kedves szeretője, Csáti Borosa adta a vármegye kezébe. . . . * Sötétedni kezdett, köd szállott a tájra. A puszta-templomi füzesben halotti a csend. Nem jár arra egy halandó lélek sem, mintha tudnák, hogy ott lakozik Kerges Pista ölő fegyverével. Kerges Pista nyugszik kicsi viskójában, Borcsája ölében. Csáti Borcsa pedig, a falu legszebb lánya, igéző szemekkel, piliegő kebellel, rózsapiros ajkkal nézi szeretőjét. Majd felkel az s oda szól a lánynak :-— Csáti Borcsa hallod, csók kell a betyárnak 1 Csáti Borcsa felel: — Ugyan hagyjon kelmed, roszul érzem magam. — Nem addig a leány, iszonyú a kedvem. De a leány szabadkozik s tizszer is elmondja egymásután a „nemet“. Kerges Pistának felgerjed epéje. — Csáti Borcsa mondom, hallgass a szavamra, mert különben, — s puskájához nyúl. Csáti Borcsa pedig mosolygó szemekkel, ravaszul oda borul a betyár lába elé s szól : — Tied vagyok, de engedd meg, hogy előbb egy kisgalyat hozzak a tűzre. Úgy fázom.
