Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-30 / 31. szám

„H E T T S Z E M L E“ (31-ik szám.)

nak a ti Zboray Miklósaitok ? . . . Elfutott a méreg, a mikor mélyen tisztelt Szőnyi- Spitzer ur nagy hazánkfia, határtalan csalafintaságát olvastam, melylyel azt a népet, mely becsületesen egy évezreden át itt megélt és a hont és önnönmagát föntartotta -— — megkopasztani akarta. Eszembe jutott, hány ily derék mélyen tisztelt uj magyar működik hasonlókép, a nélkül, hogy szegény áldozatai egy oly nemesen gondolkozó védőre akadnának, mint Zboray Miklós. De megharagudtam reád is, jó nép. kit szeretlek, kin segíteni szeretnék, a kit talpra állítani leghőbb vágyam lenne, kit évek óta álmádból fel akar ébreszteni ősz vezérünk, gróf Zichy Nándor, kinek tanítványai és követői vagyunk, de te oly nehezen ébredsz!

Fáradozunk mi néppárti képviselők, harczolunk a népért a képviselőházban, hol egyaránt üldöz a kormánypárt és Kossuth- párt. A választásoknál összefogódzkodnak, hogy a nép igazi pártját győzelemre ne juttassák, igy akartak Zirczen tenni, igy tettek Pécsváradon. De mi nem pihenünk, mi nemcsak szép szóval, de tettekkel is szeretjük a népet. Szép, dicső tett az, mit Zboray Miklós végzett. De csak úgy háláljuk meg igazán neki, hogyha azon az utón, melyet ő mutatott, tovább haladunk.

Alakítsunk egy keresztény népszövetséget.

Föladata lenne e szövetségnek tagjait a hatóság túlkapásaival szemben és politikai jogaiban megvédeni. Ez utóbbi alatt értem a választási listákba való fölvételét kieszközölni, olyanok választási jogát, kiket nem illet és kik be lettek a hatalom érdekében csempészve, megtámadni. A tagokat az uzsora minden fajai ellen jogvédelemben részesíteni, legyen ezen uzsora pénz, áru, biztosítási vagy bárminő más uzsora. Katona, biztosítási és osztálysorsjáték és közigazgatási ügyekben eljárni. Mindezen ügyekben a legalsó foktól a legfelsőbbig. Jogügyekben tanácsot adni, pervitel kizárásával, mely esetre a tagoknak megbízható keresztény ügyvédeket ajánlani. Ez szép és jó lenne, hallom nem egy olvasómat fölsóhajtani, de hogy lehetne ezt keresztülvinni? Hisz egyszer kétszer akad egy oly lelkes ésönzetlen ur, mint Zboray Miklós, de azt követelni, hogy minden ügyesbajos szegény emberen segítsen, mégse lehet követelni 1 Hisz ez pénzbe, nehéz munkába, időbe kerül 1 Igaza van az én tisztelt barátomnak. De mégis lehet ezen könnyen és kis áldozatokkal segíteni. Nézzétek csak azt a kis méhecskét, minő szorgalmasan röpül be a köpübe és hogy hordja az anyagot a mézhez, egyedül csinálja ő azt? Nem! Egy egész raj működik együttesen, És azután minő gyenge állatocska, az a legkisebb ügyes fiúcska le tudja kalapjával verni. De közelítsd csak a méhkast, bántsd őket, ha együtt vannak, tudom úgy megfutsz tőlük, hogy a lelked inadba szakad. így kell neked is, jó népem, tenned, összetartani és úgy mint a kis méhikének, neked is kell a közjavára működnöd és úgy mint a méh, ha együtt van, a legveszedelmesebb támadóitól sem fél, úgy te, ha fölób- redsz, egyesülsz, nem kell félned támadóidtól, a kik ép úgy leselkednek reád ott, a hol lelketlen hivatalnokok ülnek a hivatalokban, mint a korcsmákban, boltban, pénzintézetekben, szóval mindenütt, a hol igazságtalanul járnak el.

De most megmagyarázom, hogy miként gondolom én ezt a nép védelmére alkotott szövetséget, melynek tagja minden keresztény lehet, ki ez országban lakik. Minden tag minden óv deczember 31-ig egy bárczát

vásárol, mely a szövetség igazgatóságánál kapható, melynek ára egy korona 10 fillér lenne. (A 10 fillér a levólbólyegre, melyben küldik.) Ezen bárcza névre szólna és jogot ad az illetőnek a következő év január l étől deczember 31-ig azon ügyekben, melyeket fönnebb felsoroltam, a szövetkezet segélyét igénybe venni. Azért van ez úgy, hogy csak a következő évre adja meg a tagnak a jogot, hogy ezáltal az is, kinek e pillanatban nincs szüksége a szövetség védelmére, hozza meg e csekélyke áldozatot felebarátja számára, ki a védelemre szorul, mert az, ki a fenso- rolt támodások ellen felebarátját megvédi, nemcsak hogy keresztény kötelességet telje sit, hanem közvetlenül önöpmagát is védi. Ha pedig ezen föltétel nem lenne, akkor sokan csak akkor fizetnék le a koronát, mikor a szövetség védelme reájuk égető szükség lenne. Egy évre előre pedig nem tudhatja senki, mely ügyben és mikor lesz szüksége a védelemre.

A szövetkezet egy központot tartana Budapesten, a hol neves, megbízható ügyvédek a segélyért folyamodó tagoknak ügyeit elvégeznék, őket tanácscsal ellátnák. Mindenütt a vidéken, a hol elegendő számú tagok vannak, egy vidéki kirendeltséget alakitana, úgy, hogy azon ügyek, melyek helyben el- intézhetők, ott el is intéztemének.

Hisz ez nem is pépz ! — mondja valaki — ón szívesen fizetem le a koronámat, ez nem is két fillér vasárnaponkint 1 De nem ám úgy komám ! egy koronával nem lehet ezt elintézni, ezt csak úgy lehet, ha sok egy koronás jönne össze. Legalább 4—500.000 embernek kell össze állnia. Akkor egy erélyes, hathatós védelmet lehet szervezni, jól fizetett elsőrangú ügyvédekkel, akkor lehet a népet a mólyentisztelt Spitzer-Szőnyi uralnék ellen megvédeni. Ha aztán a mélyen tisztelt hazánkfiai látják, hogy a nép egyesült és több Zboraynkat küld nyakukra, majd összeszedik sátorfájukat, és tovább kotródnak.

Az a nyomorult irlandi nép, O’Connel alatt e század elején meg tudta az eszmét valósítani, 4—5 milliónyi nép évente nem

4—500.000 koronát, de 10—12 millió koronái tudott összehozni 25 éven át folyton, mig jogait ki nem vivta és 15 millió igazi magyar nem tudná azon igazi férgeket, kik szivják életerejét, lerázni. Megmutatta Zboray, hogy igenis lehet, csak akarni kell.

Szükség is van reá. Magam évente körülbelül 2000 levelet kapok nem számítva ide a leveleket kerületemből, melyben előttem egészen ismeretlen emberek közbenjárást, tanácsot kérnek. Nekem lehetetlen is felelni a sok levélre, hisz ez maga minden szabad órámat és még a munkából is lefoglalna. Nem is értek mindenhez. Minek következménye, hogy az idegenektől hozzám érkezett levelek a papírkosárba vándorolnak, mert legjobb akaratom mellett sem tudom elintézni. Ha azonban egy ily szövetség lenne, akkor az, ki az előző óv deczember 31-ig lefizette a koronáját, akkor joggal is követelheti ügyének fölkarolását és föl is lehetne karolni, mert a megfelelő szervezet, a melyre a mai szomorú viszonyok között szükség is van, meg lenne.

Ezen elmefuttatás nem akar egy végleges terv lenni, ez nem egyéb, mint egy eszme fölvetése, a melyre Zboray Miklós barátom önzetlen és sikeres működése és a népem iránti szeretet lelkesített. Szívesen venném, hogyha avatottabbak nálamnál — talán Zboray barátom — maga is a lapok

hasábjain hozzá szólana. Több szem többet lát és győzzön a jobb 1 A fődolog: jó népünket védeni és megmenteni, a hol még lehet.

3

Ismét egy mulasztás.

Szinyérváralja 1902. jut 27.

A magyar nemzet phyzikai fejlődése nem oly örvendetes, a mint azt kivánnók. Mily hatalmas arányokat ölt Oroszország, Németország izmosodása. Az ember örömmel látja e nemzetek erősbödésében, hogy még mindig duzzad nemünkben az életerő. Nálunk sok baj emészti, sok féreg rágja az ezredéves törzset, azért gyengék hajtásai. Kivándorlás, erkölcsi elzüllés, az itt-ott fejét felütő nyomor, a gyermekeket pusztitó ragályos betegségek, a köztisztasági és közegészségügyi követelményeknek kellő szemmel nem tartása mind közreműködnek arra, hogy a népesség kellő arányban ne szaporodjék. Betetőzi a bajokat az a körülmény, hogy az alsóbb néposztály betegeihez nem hivat orvost.

Csak Szatmárvármegyóben 1935 beteg halt meg anélkül, hogy orvos volt volna nála. És a nemzetiségek, főleg román és tótok által lakott megyékben ; Árvában, Turóczban meg elszomorító adatokat találunk. A szegény ember kuruzsolja magát vagy beteg családját nónémasszonyok tanácsa szerint; keresi fűbe, fába a gyógyszert s ha el nem találja vagy épen ártalmas szert használ, akkor sínylődik sokáig vagy elpusztul, holott kellő gyógykezelés mellett talán könnyen megmenthető volt volna. Gerber Ödön szi- nyérváraljai gyógyszerésznek a napokban egyik fővárosi lapban megjelent czikke e megdöbbentő tényt a hatóságok, szolgabirák, és községi elüljáróság mulasztásának tudja be. Más czivilizált országokban — igy szói a szépen megirt czikk — ahol az emberanyagot megbecsülik és gondozzák legalább is annyira, minta hasznos házi állatokat, a hatóságok hivatalból örködnek a közegészség fölött és minden lehetőt elkövetnek, hogy az állampolgárok pusztulását megakadályozzák. A felsőbb államhatalom ; a törvényhozás és a kormány nálunk is hasonló czólt tűzött maga elé, mikor az országos betegápolási alapról szóló törvényt megalkotta; a nemes iutenczió azonban hajótörést szenved a végrehajtásra hivatott közegek indolencziáján, lelkiismeret- lenségen vagy tudatlanságán, könnyelműségén és élhetetlenségén. Ugyanis a községek elöljáróságai elkészítik ugyan az összeírást azokrjl a szegényebb sorsú lakosokról, akik- nek törvény szerint joguk volna ingyen gyógykezelést és ingyen gyógyszert igénybe venni, de ez a lajstrom többnyire felületesen készül, kihagynak belőle sok embert, akit be kellene venni s ami legnagyobb hiba, az elkészített lajstromot szépen eltemetik az irattári szekrények fiókjaiba s ráborítják azokra a hivatalos titok mélységes homályát. Az illetők tehát rendszerint sejtelmével sem bírnak annak, hogy betegség esetén ők bátran hívhat nak orvost és kaphatnak gyógyszert pénz nélkül. Ezen a bajon csak úgy lehet segíteni, hogy a lelkészek a szószékről figyelmeztessék és tanítsák ki a népet a törvény áldásos rendelkezésére; a községi elüljáróságok pedig hirdetmények utján hívják fel arra a közfigyelmet, sőt az összeírásba felvett lakosokat külön figyelmeztetéssel is értesítsék törvényes joguk igénybe vételére.» Eddig tart a czikk, mi teljesen egyetértünk annak tartalmával, sújtjuk kritikánkkal, akik arra rászolgáltak, de még valamit óhajtunk sa-