Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-16 / 29. szám
XI. évfolyam 20~ik szám §za(már, 1902. Julius IC. HETI SZEMLE « POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: így évre —-------—-------------------6 korona — fillér '' ólévre-------------------------------------3 „ — Ne gyedévre-------—--------------— 1 60 „ rH intáknak és kézmüiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A .PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A 1 tt, j > megjelenik minden szerd&n, f Dr. Schlauch lőrincz kardinális. A hazai föld ismét drágább lett előttünk, mióta fiai egyik legnagyobbikának hamvait fogadta magába. Az egyház, melynek dísze volt, fenséges gyász-szertartások közepette rebegte el imáját Várad bíboros püspökének koporsója mellett, hogy nyissa meg a halhatatlanságot szomjazó lelkének az örökkévalóság megérdemelt birodalmát; a nemzet, melynek büszkesége volt, impozánsán megnyilatkozó részvéttel vette magához Temesváron a folyton érette dobogó szivet, hogy biztosítsa, ami azt meg is illeti, a soha el nem múló kegyeletről. A vértanuk mellett fog pihenni a nagy hitvalló. A király és a nemzet közötti szomorú ellentét áldozatait rejti magában Arad; egy szebb korszaknak, a király és a nemzet közötti őszinte kibékülést jelzőnek kimagasló alakja, a király kegyteljének birtokosa fog pihenni Temesváron. Egész életében az ellentétek: a társadalmi, politikai, hit és tudomány közötti ellentétek elsimításán fáradozott, s most halálában is harmóniát fog teremteni a dél Magyarországot meglátogató jövő nemzedék szivében. Providentialis jellegű volt élete, a gondviselés szolgálatában áll koporsója is. Megértettem, hogy az Isten a maga számára teremtett — mondá egykor ifjú tcsujótársának, midőn a szemináriumba lépett s tündöklőén szép pályája igazolta, hogy seljtelme nem volt alaptalan. Fejedelmeket illető bibort viselt, az önerőnkből elérhető legmagasabb állásig emelkedett, de ezt úgy töltötte be, mint csak az, ki az Istenadta lángészt, és kegyelmet bírja. Neve ismert volt az egész müveit világon. Angol, franczia, amerikai lapok, ha róla megemlékeztek, rendesen hozzátették a „tudós“ vagy az „ékesenszóló“ epitetont. Mindkettő megillette. Rendkívüli jártassága volt a hittudományokban, kitűnő jogász, jeles bölcsész, nagy nyelvész, hires kulturtörténész, kiváló aestetikus és erős socziologus volt. S mint szónok határozottan korának legnagyobbjai közzé tartozott. Mély eszmék, eredeti felfogás, széles látókör, finom Ízlés, változatosság, csiszolt, mesteri nyelvezet jellemezték úgy egyházi mint politikai beszédeit. Rendesen inkább az értelemhez szólt, mint a szívhez, de azért meggyőződésének imponáló erejével lelkesíteni tudott. Hangja érczes tisztán, csengő, előadása nyugodt, méltóságteljes és mindig érdekfeszitő volt. Nem szeretett gyakran szerepelni, de ha kellett beszélnie, a legnagyobb gonddal készült arra. Nyomtatásban megjelent mindenik beszéde egy-egy műremek, a késő utókor is élvezettel, csodálattal fogja azokat olvasni, a polgári házasság ellen Ő felségéhez terjesztett memorandumáról még legnagyobb ellenfelei is csak dicsérettel emlékeztek meg. A lángósz fénye ott csillogott szemében s a szellemi fensőbbség kiült vonásaira. Modora a legdistingváltabb, társalgása élénk, ötletes s rendkívül könnyed, szive arany volt. A szatmári egyházmegye szegényen dotált tanítói, plébánosai, káplánjai a titkos szegények ezrei áldják emlékét. A'áradon még fokozottabb mérvben folytatta jótékonyságát. A ki kéréssel fordult hozzá, üres kézzel nem távozott el tőle, bár inkább csendben, zajtalanul szeretett jót tenni, sok monumentális alkotás, intézmény, templom, iskola, zárda létesítése, könyvtár, muzeum, kaszinó alapítása, tudományos társulatoknak, vallásos irányú vagy humánus egyesületeknek támogatása fűződik nevéhez. Nem volt olyan társadalmi, irodalmi tudományos, kérdés, a mely iránt ne érdeklődött és nem volt olyan nemzeti ügy, amelyért ne lelkesült volna. A csángók hazatelepitésénél vezérszerepet játszott, a szatmárvármegyei Széchenyi társulat ’megalapításában oroszlánrésze volt, a Szent László társulat nemes intentióin egész leikével csüggött. A politikában nagy tekintélyre emelkedett, vezérszerepet játszott, a delegátiónak és főleg a főrendiháznak legszívesebben hallgatott alakja volt. S bár minden izében magyar maradt, értelmének világossága és gazdagsága, szivének fenkölt érzelme a legmagasabb emberi tökéletességet ékesítette; valóságos világ-szellem volt a világ-egyházban. A bíbor nem annyira ékítette, mint inkább megfelelő keretét képezte rendkívüli egyéniségének. Temetését megtörtséggel nézte végig lelki szemeivel a pápa és a király, mert az elhunyt püspökben a régi hires magyar főpapok szelleme élt. Sok életerő van még abban az egyházban és hazában, mely a legridegebb, legmateriálisabb korban egy Schlauch Lőrinczet tudott felmutatni!
