Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-09 / 28. szám
XI. évfolyam 28—ik szám Szatmsir, 1902. Julius ai)'ivfl v\ [<$ HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. írt': ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre------------—-------------------6 korona — fillér Fé lévre------------— —--------------3 „ — Ne gyedévre-------------------------------t 50 , Ta nítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Az 1848. XX. törvény- czikk. Az országgyűlésen is szóvá volt téve, de a nyugodtan mérlegelő többség által elvettetett, a magyar jogelmélettel és a történelmi fejlődéssel ismeretlen, vagy épen hadi lábon álló protestánsok — mert kivételek itt is vannak, — egyre hangosabban sürgetik, Szatmárvármegyének legközelebb tartott közgyűlésén szintén felvettetett az eszme, hogy szorgalmazzák az 1848. XX. törvényczikk végrehajtását. A Szamos laptársunk pedig egy ref. lelkész tollából legutóbb egy egész czikksorozatot közölt, melynek felfogásából kilátszik, mily súlyos tévedésnek engedik magokat némely protestánsok áldozatul esni, Hiszen azok az elvek, melyeket a czikkező el akar hinteni a nép szi- ben, anarchiára vezetnek. Az országosan megindított mozgalomnak, mely azonban magának a ref. konventnek magatartása folytán kátyúba került, legalább implicite az az intentiója, hogy a katho- likus egyházi vagyon elvétetvén, egyenlő arányban fordittassék az összes bevett vallásfelekezetek terheinek fedezésére. Aktiójuk támogatása végett hivatkoznak az 1848. XX. törFelelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A .PÁZMÁNY-SAJTÓ" vényczikkre, melyben a vallásfelekezetekre nézve tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg. Vagy roszakarat, vagy a jogi ismeretek teljes hiánya kell ahhoz, hogy valaki abban atörvényczikkben kimondott jogegyenlőséget a materiális egyenlőségre magyarázza. A közjogi egyenlőség az pusztán, más nem is lehet. Ami ott ki lett mondva, végre is hajtották. Hiszen azóta minden bevett vallásfelekezet a közjogi paritás elvén áll. Ez a közjogi egyenlőség azonban távolról sem azonos a materiális egyenlőséggel. Azt az egyenlőséget jelenti, mely a közjogokban egyenlő részesedést követel és feltételez. Érintetlenül hagyja, a közjog körén kivül eső összes jogviszonyokat, különösen nem terjedhet ki a magánjogi viszonyokra. Szóval a közjogi egyenlőség a közjogok gyakorlatának egyenlő szabadságában áll, amely mellett minden polgár és minden intézmény egyébb hivatása, individuális életrendje, létfeltétele, organismusa és vagyonjoga sértetlen marad. Tessék csak ettől eltérő módon konstruálni a polgári és politikai jogegyenlőséget, — azonnal készen van az anarchia. Vastagon tévednek tehát azok a protestánsok, kik ebben a törvény- czikkben lefektetett egyenlőséget a A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyilttór sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. materiális egyenlőségre magyarázzák. Ilyen a 48 iki törvényalkotóknak eszük ágában sem volt, nem is lehetett, hiszen akkor a magyar vagyonjog erősségét támadták volna meg, amely pedig egy ezredéven át alkotmányunknak legszilárdabban fentartó oszlopa volt. Hogy ilyen eszük ágában sem volt, kilátszik a főrendeknek 1848. ápril. 2-án tartott üléséből. Itt a főpapok aggályukat nyilvánították a törvény mögött esetleg lappangó egyébb czélzatok miatt. Erre a protestáns Vaij Miklós báró koronaőr kijelentette, hogy ez a szöveg nem mond egyebet, csak azt, ami a linczi és bécsi békekötésekben emlittetik. Egyébiránt hogy lappangottak e más czélzatok is akkor a protestánsok gondolatában, — teljesen mellékes. A törvény ki nem terjeszthető közjogi értelme nem tűr meg semmiféle egyébb magyarázatot. A teljes politikai egyenlőséget biztosítja nekik a bécsi és linczi békekötések alapján. Semmit egyebet. Ezt meg is kapták az 1885. VII, tcz. által, mely felekezeteiknek a főrendiházban biztosította a képviseleti jogot. A másik súlyos tévedés, mely némely protestáns férfiút a kath. egyház vagyona és alapjai ellen ingerel, az, hogy ők ezeket közprédának tekintik, melyeket az állam <9 TÁRCZA. Rózsaszirmok az emlékkönyvben. Irta : F. 0. Már harmadik éve járt Rhédey Mariskához Virágh Elemér, a mindenkitől ismert fiatal kapitány. Nem volt nekik egyebök a szivüknél ; szivök forró szerelménél. S ép ezért sorsuk felsőbb hatalmak kegyére volt bizva. És ők vártak, türelemmel vártak. Hátha, hátha ?! De Imár három éve hiába vártak. Csak kecsegtették őket: talán, talán. És ilyenkor, valahányszor meghiúsulni látták boldogan szövögetett reményüket; olyan, de olyan bánatosan panaszolkodtak egymásnak ott a ház előtti kis rózsás kertben, mint a fecskepár, mely azzal az édes reménynyel száll át a tengeren, hogy kis észke még épen várja; s csak mikor fáradtan odaér, látja, hogy már romokban hever. Igen, a kis rózsás kertben szoktak ők legtöbbször együtt lenni. Nagyon jól érezték magukat itt a különböző színárnyalatú rózsák között. Nem is csoda, mert hisz a rózsa az, melynek szépségét, szépségének finom árnyalatait igazán csak az ideális, költői lélek értheti meg. A szerelem pedig mindannyiunkat költőkké avat. Ezért szerették ők olyannyira ott a ház előtti kis rózsás kertet. És itt e kis kertben különösen kedveltek egy rózsafát, melynek bokrán nagy, fehér rózsák nyíltak, a szirmok szólón halvány piros színárnyalattal. — Mariskám, ugy-e ez a rózsafa volt tanúja vallomásomnak, ugy-e itt susogtam el először, hogy szeretlek, szólt Elemér, ajkához vonva kezét szerelmesének. Mariska szomorúan bólintott fejével, miközben szép lassan leszakitgatta egymásután a rózsafának az első virágzás ulán már-már hervadó rózsáit. Miért tette ezt ? Elemér kérdőleg nézett rá. — Ke Íves rózsafánk, szegény, nem sokáig fog már itt virulni, szólt Mariska. Ut- czaszabályozás, vagy tudom is ón mi miatt, el kell pusztítanunk kis kertünket. De a rózsafákat s különösen ezt az egyet meg fogom menteni. Átültetem őket a nagy kertbe. — De vájjon nem pusztulnak-e el? — Nem tudom. S ép ezért szakítottam le e rózsákat, hogy még akkor is, ha szegény rózsafánk netalán tán elpusztulna, még akkor is láthassam kedves rózsáimat. Szirmait elhintegetem majd abba a piros bársony kötésű emlékkönyvbe, melynek lapjait azok a szebbnól-szebb gondolatok ókesitik. Elemért meglepte e kedves gondoskodás, meglepte e kedves bók, mert ő volt az az egyedüli, kinek kezeirását őrzik annakfa Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület,
