Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-18 / 25. szám

XI. évfolyam 25—ik szám Szatmár, 1903. Jnníu^ ^ HETI SZEMLE. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — —---------— — 6 korona — fillér Félévre-----------------------------------3 „ — Ne gyedévre — —--------------— — 1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér A liberális pusztítás. Lassacskán csak kisül ami igaz­ságunk, melyet évek óta hirdetünk. De mindig ez volt a baja a magyar embernek, hogy csak lassacskán. A- maga kárán tanult ez a faj, ren­desen akkor lélekzett nagyot, mi­kor már égett a feje felett a ház. Akkor is csak lélekzett és mene­kült, ha tudott, mert az oltásra már nem volt ideje. így aztán pusztult patkó és ekevas, kopott a talaj, fel­kopott a hajdan jobbmódu gazdá­nak az álla. A liberalismus őrült polkáját végig néztük Tisza Kálmántól Bán- lfy Dezsőig. Ölhetett kézzel bóbis­kolt hozzá, akinek pedig már ugyan­csak a lábujj hegyén jártak. Ag^m is nyomták azt a pár tyúkszemet, amit magyarul gazdának hívnak, dehát mit tesz az. Egy nehány tyúkszem az állami mindenhatóság szemében vízcsepp volt a tengerfe­nekén. Bagatell dolog az ilyen cse­kélységekkel mégcsak törődni is. A gazda tűrte, sőt szavazott is a li­beralismus urnájába 5—10 forint­ért rendületlenül, mig csak ki nem rúgták a portájáról, mert most már ha tetszik, mehet tovább gyűrűs zsidónak. Az obiigáit sajtó meg csinálta a diktált gezérest. Olyan Eldorádó Felelős szerkesztő BÁTHORY END R|E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ soha sem volt Magyarországon, nem is lesz többet. Persze volt is, de nem a magyarnak. Észrevettük végre a bibét, de már a tizenkettedik órában. Csak lassacskán, csigalépésben jutottunk ahhoz a révparthoz, mely immár Amerikába vezet. Mert ime meg­fordíthatjuk bátran koszorns köl­tőnk lelketrázó dalát: A nagy vi­lágon e kivid, van csak számodra hely! . . . Nekünk megvan az elégtételünk. Óvtuk a közönséget, vigyázzon ma­gára. Hasztalan volt minden jóra- való törekvés. Úgy mentek neki mint a vizrebocsátott házi állatok annak a liberális urnának, hadd húzhassanak belőle egy rövidke kortyot. A pillanatnyi hűsítő persze keményen megboszulta magát. Vég­nélküli szárazság fakadt a nyomá­ban. Ezt már csak nyelni lehetett, egyéb teendő nem volt. Nyelték, nyelték, de aztán se tüdő, se gége, csak egy vaskalap maradt a Bánffy kopasz fején, amely­ből ugyan soh’ sem lesz berena. A Gazdák Lapja, a melyet kü­lönben a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tart fenn, tehát klerikáliz- musról, néppárti velleitásokról, ultra, meg a jó Isten tudja még, miféle montanismusról alig vádolható, leg­utóbbi számában szóról-szóra eze­A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A la/p megjelenik minden szerdán. két mondja: Nagy bűne ennek az országnak, hogy a liberalismus fél­század alatt eddig is tétlenül'>aóí&te^ lakosai legősibb és legmagyarabb részének pusztulását, s üres elmé­letek kedvéért prédájára engedte a gyengét az erősnek, a becsületest a csalónak.“ A gazdaközönségre vo­natkoztatva mondja ezeket. Figyelemre méltó jelenség, mert annak a gazdaközönségnek az or­gánuma beszél igy, amelyre im­már rá van terítve a halotti szem­fedél. Tehát nagy bűnt követett el a liberalismus az üres elméletek ked­véért. Mi még hozzáteszsziik, hogy azok az elméletek itt is, ott is na­gyon bőven megtöltötték a zsákot, de soha sem a gazda számára. Neki mindig csak csupasz elméletek ma­radtak, az aratásban másnak telt öröme. Nem azért nyomták magokat azok az urak olyan erősen bele a bársonyszékbe, hogy alig lehetett őket kifordítani, nem azért csapott a pénzen vásárolt liberális sajtó olyan orgiákat, hogy csak úgy zengtek a Kárpátok bérczei a nagy dicsőségtől, mely a liberális kor­mányzat halántékait övezte. Nagyon szomorú háttere volt ennek, most kezd teljes nagyságban kibonta­TARCZA. A titkos látásról. (Közli Zajtai A.) Titkos látás alatt értjük némely egyén­nek azon rendkívüli képességét, melynél fogva a jövő eseményeket előre megérzi, s mintegy maga előtt látja. Ennek szerve nem a szem, hanem az idegek, s központjuk az agy. Ez a látás azonban korán sem képze­lődés, hanem a valóságnak előre vetett ár­nyéka. — Rejtelmes, csodálatos tulajdonság, mely csak ideges embereknél fordul elő, épen úgy, mint a delejes álom tüneménye. Flammarion „Urániá“-jában nem egy példát olvashatunk a messze látásról. Az ily tüne­ményeket a tudomány ma még nem képes megfejteni s nem is fogja mindaddig, mig az idegek természetét és működését teljesen nem ismeri, de a rendkívüli tüneményeket tagadni azért nem lehet. Ilynemű társalgásba voltunk merülve, midőn egyik társam, ki különös előszeretetet tanúsított minden rejtélyes iránt s kire azért ráfogtuk, hogy az ördöggel czimborál, igy szólít: „Fia türelemmel lesztek, elmondok a kettős v. titkos látásról egy érdekes történetet.“ „Ilyen csiklandós témát hogyne hall­gatnánk szívesen ? Csak ki vele, feleltük s rágyújtva feszült figyelemmel hallgassuk a következőket : „Mint tudjátok, néhány óv előtt Nor­végországban jártam.—Leírni, vagy rajzolni ez országnak, minden más éghajlattól elütő, szelíden derült napvilágát, éjszaki fényben tündöklő éjjeleit nem lehet, épen úgy, mint Olaszország verőfónyes világát. Azt látni kell 1 Ott az ember úgy érzi magát, mintha telve volna sarki villamossággal és delejessóggel. Ez az oka, hogy ott az emberek is idege­sebbek, mint nálunk. Utam egy kis falun vezetett keresztül, hol meglepett az éj s igy ott kellett megliál­nom. Maga a falu a tenger partján egy hegy- szakadékban feküdt. Lakosai, mintegy 400— 500 lélek, kizárólag halászattal foglalkoznak. A munkabíró férfiak már kora reggel csónak­jaikba ültek s messze beeveztek a nyílt ten­gerre. Csak késő este tértek vissza. Sőt a tehetősebbek, kiknek bárkára telleti, beljebb is hatoltak s több napig is távol maradtak, azon reményben, hogy nagyobb és jobb fajú halakat fognak, melyeket a városban inkább értékesíthetnek. Házigazdám, egy ref. lelkész volt, ki nagyon megörült jövetelemnek, mert — úgy­mond — ritkán jut ahhoz, hogy műveltebb és kivált oly messze fekvő ország emberével találkozhasson. Az Ízletes vacsora után, — amely természetesen hal és tésztából állott, — társalgásunk folyamán kifejeztem azon sajátos érzést, melyet Norvégia éghajlata reám gyakorolt. „Igaza van, Uram !“ — válaszoló a lei­ké^ _ „mert itt az emberek sokkal érzó­A „Honvéd“-Sörcsarnok kerthelyiségében ----­-........- ■ állandóan lietcnkint kétszer . minden vasárnap KA TONA-ZENE-HANGYERSENY csütörtökön este Kedvezőtlen idő, ese­tén a hangverseny a következő napon lesz megtartva. ■íjg Belépti-dij nincs. §*■

Next

/
Thumbnails
Contents