Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-04 / 23. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. XI. évfolyam 33-ik szám Szalmái*. 1903. •Turnus ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre------------------------------------------3 „ — Ne gyedévre —--------------------------— 1 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre! korona. Egyes szám ára 20 fillér A mult szerdán reggel szomorú hírt hozott városunkba Budapestről a táviró. Vécsey József báró, várme­gyénknek mulljában és érdemekben gazdag főura hosszas és kínzó be­tegség után elköltözött a földi élet­ből dicső őseihez. Villámgyorsan terjedt el az egész városban a szomorú való, egy óra leforgása alatt alig volt ember, aki ne tudta volna, nemcsak a családra, nemcsak a vármegyére, de az egész országra lesújtó eme szomorú csa­pást, Mert Vécsey József nemcsak sze- retetteié, de a nagy közönségé, a nemzeté is volt, sőt azt mondhatjuk, hogy első sorban a nemzeté, mert csak akkor és azután hódolt boldog- családi körének, midőn hazafiui kö­telmei a cselekvés teréről lelépni engedték, hogy kissé pihenőt tartva erőt és üdülést nyerjen a további munkálkodásra. Ha a közczél úgy kívánta, nem késett azonnal latba vetni egyéni­ségének súlyát, hogy, szavával pél­dájával, buzdításával az ligy dia­dalát biztosítani el ne mulaszsza. Ezért tartotta őt tiszteletben min­Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" den ki, inig élt s tisztelni fogja em­lékét halála után az a nemzedék, mely felismerte benne a ritka jel­lemet. Vallásossága példaszerű volt. Örömmel jelent meg mindig az Ur hajlékába, s imába merülve ájtatos- kodott. Még akkor is, midőn már megtámadta a kór, s csak nagyon nehezen tudott mozogni, akkor is felkereste a templomot, hogy mint jó keresztény, Isten iránt tartozó kö­telességének eleget tegyen. Nagy betegségében, melyből többé nem kelt fel soha, többször vette magá­hoz az Oltáriszentséget, halála előtt való estén is gyónt és áldozott. Hu fia volt a katholikus egy­háznak, melynek védelmére síkra szállani megtámadtatása idején egy pillanatra sem habozott. Az egyház- politikai küzdelemben az ellenzék előharczosa volt, mert belátta, hogy az a törekvés, amelvlyel fegyvert kovácsoltak nemcsak az egyház hitigazságai, hanem az elvek és ér­zelmek ellen, — se Istennek se em­bernek nem használ. Ez a meggyő­ződés adott neki ösztönt és erőt, hogy a nép vallásosságára és erkölcseire káros ama áramlatnak legjobb te­hetségeivel útjába álljon. Mint az autonómiai kongresszus A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyltttér sora 40 fillér. A lup megjelenik miiideu szerdán. tagját szintén ott láttuk a legelsők között, kik az egyház jogaiból haj­szálnyit sem akartak engedni, akik nem alkudtak meg a körülmények­kel, hanem katholikus férfiakhoz illő nyíltsággal és bátorsággal mon­dották ki meggyőződésüket-.' Arany betűkkel lesz ezért bevésve a Vé­csey József neve az egyháztörténelem lapjára, s annak az ellenállásnak, melyet annak idején kifejtettek, ha nem is most, egykor bizonyára meg­lesz a kívánt sikere. A köz és politikai élet terén is mint alispán, később főispán, majd mint országgyűlési képviselő és fő­rendiház tag, szintén ^tündöklőit az ő kiváló karakterével, melynek egye­düli ideája a közönség érdekeinek előmozdítása volt. A Széchenyi-Társulatban és Szatmármegyei Gazdasági Egyesü­letben is kivette a munkából a maga részét, miért a közönség bizalma és elismerése mindkét helyen az elnöki méltóságba emelte. Jó szivéről országszerte isme­retes volt. Nem tudta volna megta­gadni a szegény kérelmét, ha támo­gatásért fordult kegyességéhez. Azok a községek, melyekben uradalmai fekszenek, atyjokat siratják ő benne, ki azonnal segitségökre sietett, ha TARCZA. A sóhajok hegye. .,Monte dei sospiri“-nek nevezik a kék hullámoktól körülzajlott, fehér mészkő-szi­get halászai és hajósai e hegyet. A sziget nem vadon, noha a zord Karszt-hegység csak egyik tengerbe holt nyúlványa. A roz- marinbokorban zümmögnek a méhek, az élő sövénynyel körülkerített falakról a chrysan­themum virágbogyói lógnak le és a szőlőte­tők, mint a vízesés hullnak alá a tengerbe. Aki a sziklautakon sétál, élvezi a déli nö­vényzet bóditó illatát. Lussin szigete ez, Quarnero öbölben, Fiume és Póla közt. Sok utas, aki a fehér partok mellett elhajózik, mint távolban le­begő kék árnyékot látja a tükörsima tenger fölött elnyúlni és alig méltatja figyelemre. Megfigyelésének elég tárgya akad/ a széles látókör a délszaki klasszikus tájképek szinpompás panorámájával, hol a babérbo­zótokban vándormadarak regélnek Philomela születéséről, vagy elmereng a fehér tengeri sirályok nézésében és bámulja az öböl habzó hullámait, avagy közelebb eső dolgokkal foglalkozik — a hajó fedélzetén levő vig tár­sasággal mulat. Áhol az önmagával való megelégedés és szerencsés hajlam az emberiség minden gyarlóságát feledtetni képes, könnyű a dolga ott a képzelőtehetségnek. Tudja mindenki, hogy az a tenger, mely elbűvöl bennünket csak nyers természeti erő, mely szundikál, hogy csakhamar hatásosabban kezdhesse új­ból romboló müvét, de a legkevesebben gon­dolnak ilyenkor erre. Meghívom e lap olva­sóit, kisérjen el utamban, mely daczára, hogy tüdőt edző levegőben és kápráztató világí­tásban tétetik meg, mégis bizonyos árnyé­kok borítják, milyeneket a varázslámpás képei szoktak mutatni. — Szemléljük meg a hullámok e nagy varázslámpáját. A szi- getreléptünk. A sziklák, melyeken állunk, erő­sen illatozó virágok áldozati tömjénét lehelik ki. Maga az áldozat hívatlanul jelenik meg, ha az olvasó a következőkre emlékszik : Ann­akor Jason Medeával és társaival üldözői- elől menekültek és az Isteren való kalan­dos hajózás után az „Argókat“ vállon vitték a közeli tengerbe, Istria partjához értek. Ek­kor határozta el Medea, hogy üldözőinek feltartóztatása végett Absyrius öcscsét a leg­közelebbi szigeten lemészárolja. A hallatlan bűn megtörtént és az üldözők, köztük a megölt gyermek atyja, kikötöttek, hogy el­temessék a fiút. Időközben az argonauták elmenekültek IIlos-ba, mely Dalmácziában, a mai Spalató mellett, feküdt. Lussin szigetének áldozati tömjénje te­hát, mint látszik, különös jelentőséggel bir. A második kép, mely varázslámpánkban elénk tárul, Oetavianus Augustus baiórajai, melyek egykor a liburnai csata után e szi­get kikötőiben teleltek. Azután sorra kerül­nek az uszkok kalózhajói, melyeknek le­génysége megsarczolta, kizsákmányolta a parti falukat, végül a velenczeiek teherszál­lító gályái, melyek az erdők fáit czipelték el. Azért az az ut, melyen most haladunk, A „Honvéd“-Sörcsarnok kerthelyiségében ■ = állandóan lietenkint kétszer ­---------^ KA TONA-ZENE-HANGYEHSENY minden vasárnap csütörtökön este Kedvezőtlen idő ese­tén a hangverseny a következő napon lesz megtartva. Belépti-dij nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents